Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-04 / 182. szám

1986. augusztus 4., hétfő

Somogyi Néplap

5

ÉVEK ÉS TALÁLKOZÓK

Országos rézfúvós kamarazenei verseny Barcson

Péntekitől rézfúvósoktól hangos Barcs. Megszólaltnak a kamarazenekarok a hamg- versenydobogón és gyakorolnak a próbatermekben is. Versenyeznek és tanulnak. A nemzetközi fesztivál: kitekintés a világ zenei életére.

Tarjáni Ferenc kürtművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára már nyolc éve a barcsi nemzetközi tábor művészeti vezetője.'

— A nyolc év alatt bebizonyosodott, hagy a barcsi kezdeményezésnek fontos hatása van a rézfúvós ka nna- raimuzsikálásra, annak színvonalára. A szakközépiskolákban, a főiskolán jelentős változások tanúi lehetünk.

— A táborban együtt muzsikálnak, egymást hallgatják a zenei szakközépiskolások és a főiskolások. És együtt tanulnak, ök a rézfúvós kamarazenei ifjú hajtások, amelyek csak erősödnek.

— Mi akik ezt a tábort elindítottuk, bízhatunk a rézfúvós kamarazene -holnapjában. Az itt született együttesek már nemzetközi hangversenydobogókon szerepelnek. Példának említhetem a budapesti Anonymus kvintettet. Az idén Francia- országban jelentős nemzetközi versenyt nyertek. Barcson ismerkedtek meg egymással, azután a zeneművészeti főiskolán folytatták tanulmányaikat, az Operaiház, az Állami Hangversenyzenekar a Rádiózemekar tagjai. Európa hangversenytermeit rendszeresen látogatják.

— Hol tart a magyar réz- fúvós kamarazenélés?

— Világszínvonalú. A barcsi zenei tálbor rangját mű- tkja, hogy vendégünk lesz többek között Timefei Dokshitzer neves trombitaművész, aki 1947-ben a prágai zenei verseny első díját nyerte el, s a moszkvai Gnyeszúin Intézetben tanít jelenleg- A másik világnagyság Philip Jones Angliából. A neves Covent Garden Operaház zenekarában játszott, 1983-tól a londoni Guidhall Scholl of Music professzora. Neves a rézfúvósegyüttese, mely negyven lemezen szerepel. Kínából érkezik zenei táborunkba Pei Lin, aki a budapesti zeneművészeti főiskolán végezte tanulmányait, jelenleg a pekingi zeneművészeti főiskola fúvós tanszékének vezetője.

— Milyen tanterv alapján folyik a tanítás a táborban?

— Egyéni tanítás folyik, mindenki ahhoz a tanárhoz megy, amelyikhez kíván. Négy hangszeren tanítunk, trombitán, kürtön, harsonán, tubán. A résztvevők kiválasztanak egy művet, azzal az egy darabbal foglalkozunk. Szerencsére a barcsi zeneiskola rendkívül értékes kottagyűjteménnyel rendelkezik, a muzsikusok lemásolják a kiválasztott művet és gyakorolnak. Neves szaktekintélyek, a világ legkiválóbb rézfúvóstanárai segítik őket a tanulásban.

Szombaton délelőtt a barcsi művelődési ház egyik termében megtartották az országos rézfúvós kamarazenei versenyt. Hat együttes jelentkezett, köztük a debreceni zenei szakiskola réz- fúvós kvintettje.

— Az együttes két éve alakult, tavaly már részt vettünk a barcsi országos versenyen. Sajnos rézfúvós kamanamuzsiikát ritkán hallani hangversenytermeinkben, ezért minden percünket a tanulásra fordítjuk.

— Könnyű összeállítani a műsort?

— A régi korok zenéjéből nem nehéz, a barokk és a reneszánsz zeneszerzők jól elláttak bennünket, de korunk zenéjéből bajos megfelelő nehézségi fokú darabot találnunk.

Hans-Josef Crump a zsűri tagja volt. Nem először jár Barcson az NSZK-beli rézfúvós kiválóság. Sokat tett a barcsi tábor nemzetközi elismertetéséért. Nem véletlen tehát, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból több együttes is részt vesz a nemzetközi versenyen, mely csütörtökön kezdődik.

— Az országos rézfúvós kamarazenei versenyről milyenek a benyomásai?

— Számomra az a legfontosabb, hogy a kamaraegyüttesek egységesen szóljanak. Ennek a követelménynek a résztvevők fele felelt meg.

— Mit vár az idén a barcsi fesztiváltól?

— Azt, hogy ismét találkozhatunk ismerőseinkkel, barátainkkal. Nagy öröm ez. Bizonyára most is sok kellemes élményben lesz részünk.

A magas színvonalú országos rézfúvós kamarazenei versenyen első díjat kapottá Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző kvintettje, második lett a főiskola miskolci tagozatának kvintettje. Két harmadik díjat osztották ki, ezt vette át a budapesti Bartók zeneművészeti főiskola kvintettje és a miskolci zenei szakközép- iskola kvintettje. Mind a négy együttes részt vesz a csütörtökön kezdődő nemzetközi versenyen.

Horányi Barna

TARDI GÁBOR

Lakótársak

w

2.

— Akkor rendben vagyunk. — Az öregasszony hegyes áliával a kőművesre bökött. — Ismerkedjen meg a szomszédjával; magányos, jóravaló munkásember. Biztosan összefér majd a természetük.

A kőműves a foga közt préselte a nevét. Nem számított szomszédra, főleg ilyen közelire nem; a nyári konyha melletti helyiség esztendők óta üresen állt, az ift töltött hónapokban titkon sajátjának tudta, sőt, a többi melléképületről ugyancsak így gondolkodott, termésae- tesen beleértve a kissé távolabb álló, ám mindenképp idetartozó budit is.

Bakos Áron közelebb hajolt. — Ne haragudjon, nem értettem tisztán a nevét.

— Dénes vagyok — morogta a kőműves, de nem nyújtott kezet. — Dénes Zoltán.

Lépteiket az öregasszony tipegésébez igazítván végigmentek az udvaron; balra a nagyház tömbje állt, a másik oldalon a tujabokrok szegélyezték a gyalogjárót, azután kitágult a tér; az eső- vízgyűjtő hordó körül csirkék és kacsák sétafikáitok, odébb a konyhákért a lábszomszéd portájáig nyúlt.

A nyári konyhánál a kőműves gyorsan biccentett, s behúzta maga mögött az ajtót. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a hosszú távolléte alatt a berendezés mit sem változott: a kiselejtezett kórházi ágy, a támlás ülőalkalmatosság — inkább csak a levetett ruháinak —, valamint a hokedlire állított petróleumfőző mind, mind ott volt, ahol ősszel hagyta, csak a por lett rajtuk vastagabb. Hanem a bádoglavórt nem látta. Aztán eszébe jutott, hogy távozáskor az ágy alá lökte, nehogy valamiképpen nyoma vesszen. Féltérdre ereszkedett, kicsavarodott derékkal tapogatott a sodrony alatt; végre megérintette az ujja.

Kopogtak, majd belépett Bakos Áron. Felvont szemöldökkel, érdeklődve nézte a különös testhelyzetben levő kőművest, aki tomporát ide-oda mozgatva igyekezett kitolatni az ágy alól.

— Segíthetek valamit, Dénes úr? — kérdezte barátságosan.

— Mit akar itt?! Minek jött be ide?! — A kőműves végre feltápászkodott. — Nem hívta senki.

— Gondoltam, maga mégiscsak szót ért a nyanyával — válaszolta Bakos Áron.

— Mit akar maga Pálné- tól?

— A szobám egy egérlyuk. Ráadásul minden ragad a kosztól. A kő ds szemetes.

— Ha nem tetszik, elmehet.

— Legalább egy porszívót lehetne kérni — próbálkoLENGYEL JÓZSEF KIJELENTŐ MONDATAI __________ .

A

z „Igéző” írója Marcaliban

Idézőjelbe tette a filmíró, a szerkesztő Lengyel Józse] egyik legismertebb regényének címét, az Igézőét. A kilencven éve született, s az 1945 utáni magyar irodalom — sokáig külhoni — jelentős alakjáról az ő regényeimével emlékeztek meg a televízióban az évfordulón. Az íróra emlékező szülővárosban, Marcaliban pénteken mutatták be a filmet, a televízió nézői tegnap este láthatták.

A film írójával, a szerkesztővel, Kuczka Judittal beszélgettünk a Lengyeléletműről, annak tanulságairól.

— Hogyan került kapcsolatba Lengyel Józseffel?

— Az egyetemi évek alatt sokat olvastam tőle, magyar szakon végeztem. A televíziónál egy sorozaton dolgozom, filmjeim az 1945 utáni magyar irodalomról, írókról szólnak. Nem összefüggő sorozat, ahogy megszokták a tévénézők, csupán én tartom annak a mozaikjaiban is

egységes filmtermést, melynek kötőanyaga az 1945 utáni társadalmi változások bemutatása. Lengyel Józsefet e korszak egyik legkiemelkedőbb írójának tartom. Nem tudnám elképzelni nélküle ennek az időszaknak az irodalmát.

— Mit tart fontosnak ebből az életműből?

— Lengyel József emberi tartását. Úgy élt és írt, hogy bármi történt vele, nem adta föl nézeteit. Rendkívül alapos és kulturált vitapartner volt. Ezek az írásai azt tanúsítják, hogy nem kell feltétlenül ricsajt csapni aj. írónak a maga igaza bizonyítására. Ö csendes természetű volt, csupa kijelentő mondatot írt le.

— Véleménye szerint mi, olvasók, ismerjük-e eléggé Lengyel József írásművészetét?

— Azt hiszem, hogy az olvasóknak csak egy szűk rétege ismeri, másoknak csák a szibériai ihletésű művek fontosak. A filmben

megszólal Szín etár Miklós is, o vallja: ha Lengyel József nem magyarul ír, az egész világon ismerik. Ilyen jelentős az ő munkássága.

— A sorozatnak, melyet a negyvenöt utáni magyar irodalomnak szentel, szintén vannak ilyen tanulságai, mint a Lengyel-életműnek?

— Nem ismerjük eléggé Sankadit sem, pedig a drámáit játsszák a színházakban, a televízióban, hangjáték formájában a rádióban Foglalkoztam vele is.

— Most min dolgozik?

— A Himnuszról készítek filmet.

— A Himnuszról?

— Mindenki énekeli, de mégsem ismerjük igazán. Ez a világ legszomorúbb himnusza. A magyar nyelv hetére készül el a három magyar nyelvemlékről forgatott filmem, melyben a Tihanyi alapítólevelet, a Halotti beszédet és az Ómagyar Má- ria-siralmat dolgoztam föl.

H. B.

Ahogy a kutató látja

Megjegyzés egy bírálathoz

A Somogyi Néplap június 26-i számában megjelent egy cikk arról, hogy a Móricz Zsigmond Szakközépiskola a>z ősszel centenáriumi ünnepségre készül. Ez nemcsak az iskola, hanem végzett hallgatóinak is ünnepe lesz. A július 12-i számban azonban egy szokatlan hangvételé cáfolat jelent meg, amely a .Jkontiniuiiitás” hiányára

utalva megkérdőjelezte az elhatározás megalapozottságát.

Mivel nevem mindkét

anyagban szerepel, s vallóban én írtam a monográfiát, úgy vélem: illő lesz, ha én is véleményt tJlondok. Lelkiismeretesen fölkerestem az érdekéiteket,, s az ő véleményük, valamint az én kutatásaim nyomán igyekszem

az adatokat szintetizálni.

Beregszászi Ilona igazgató bőséges anyagot gyűtjöitt össze, amellyel igyekszik

zott Bakos Áron. Körülnézett; orreimpája aprókat mozdult. Amint látom itt is elkelne a nagytakarítás

— Odaföntről nem kell kérni semmit se, az itten nem szokás — mondta keményen a kőműves. — Mindenki segítsen magán, ahogy tud.

— Rendben van, majd veszek egy söprűt — sóhajtotta Bakos Áron.

— Hát vegyen söprűt — bólintott a kőműves. — Ha annyira hiányzik magának.

Ezután Bakos Áron elhagyta a helyiséget. A kőműves föllélegzett: nem tudta, miért feszélyezi újdonsült szomszédja, aki» jóval fiatalabb nála; bár karikás szeme nem ezt mutatja, annak ellenére, hogy a bőre sima, és a hajából se hiányzik annyi szál, mint őneki. Kibontotta a batyut, a ruhaneműt az ágy végébe gyűrte, a borotválkozótükröt a falba vert szögre akasztotta — ezzel be is rendezkedett.

Végigdőlt az ágyon, lehunyta a szemét. Elképzelte a. közeljövőt: másnap korán reggel végigjárta az italboltokat munkalehetőség után kérdezve, e módon biztosan sikerül majd kisebb megbízásokat kapnia, mint járdakészítést, teraszjavítást, für- dőszoba-csempézést. Később

(Folytatjuk.)

igazolni, hogy a mai szak- középiskola lényegében az 1886-ban beindult ailtísztkép- ző iskola, illetve mezőgazda- sági szakiskola, s ennek megszűnése után a Kaposváron szervezett téli gazdaságii iskola és mezőgazdasági szaktanácsadó állomás utódja. Ezéket a dokumentumokat a MÉM Szakoktatási és Kutatási Főosztálya elfogadta s az ünnepségek megtartásához szükséges előterjesztést megtette.

Szentúimrén, majd a kaposvári téli gazdasági iskolában egyaránt munkavezetőiket (akkor gazdák, jelenleg műszalkvezetők) is képeztek, természetesen a nagy számú gazdaif júság

mellett. A mai szakközépiskola is műszakvezetőket képez, akik csak akkor lesznek magasabb beosztású vezetők, ha további tanulmányokat Végeznek. A mező- gazdasági főiskola természetesen nem tarthatja elődjének Somogyszentiimrét és a téld gazdasági iskolát, de a szakiközépiskola ünnepségén képviselteti magát.

Én magaim a MÉM szakmai állásfoglalásával értek egyet, mivel az említett kritikai cikk írójának megállapítása miszerint „A hivatkozott két intézmény (jöld- míves iskola és téli gazdasági iskola) nem jogosítványt adott az élethivatásszerűen űzött földműveléshez, hanem csak valamivel több ismeretet, mint az elemi iskola”, alapjában téves! Észrevétele arra utal, hogy nem ismeri az 1886-ban So- mogyszentiimrén megnyílt földimíves iskola, majd 1908- tól gazdasági aítisztképző iskola», végül 1929-től mezőgazdasági szakiskola tanterveit és vizsgarendjét. A megnyílt szentímrei född- míves iskola szervezeti szabályzatában (2861/1886.

FíKilVL sz. rendi.) az 1, paragrafus szerint: „Az iskola czélja: minden gazdasági munkát kellően értő és ezeket végezni tudó egyéneket képezni akik mint a mező- gazdasági munkák vezetői az iskola vidékén bízvást alkalmazhatók legyenek...” Tehát — a gazdaif jákon kívül — munkavezetőket, „'gazdákat” is képeztek! Sőt, éppen aiz ösztöndíjak' számából ítélve ez utóbbiak voltaik túlsúlyban! Zömében a birtokosok évi 150 Ft-os ösztöndíjakra kötelezték el magukat az ún. „Alapító le- vél”-lel, egy vagy töbib tanulónál. Már az induláskor 33 ilyen ösztöndíjas helyet

jegyeztek! Természetesen ezek mindannyian nem gjaz- daifjak hanem leendő munkafelügyelők, gazdák lettek.

A mai szakközépiskolák sem gazdaság vezetőket, hanem munkafelügyelőket, mai nevükön műszakvezetőket képeznek, akikből csak akkor lesz magasabb beosztású vezető, ha további ta- nullmiányokaít végeznek. Ebből látszik, hogy mennyire tévedett a vitát váltó cikk írója. Nyilván nem olvasta el figyelmesen monográfiámat, s így Szemtiimrét összekeverte az ún. önálló gazdasági népiskolával (Ilyen volt Nagybajomban.)

Szentim-rén a tanulók igen alapos szakmai és gyakorlati képzést kaptok. Az elméleti anyag lényegében a kor követelményeinek megfelelően' fejlődött, de a fő hangsúly a gyakorlati képzésben volt. A tanulók minősítése, az osztályozás jóval szélesebb skálán mozgott, mint jelenleg. így a minősítésben — az érdemjegyeken kívül — szerepelt a szorgalom, a viselkedés, a megbízhatóság, az értelem, az erély és a rendszeretet. (Elkelne napjainkban is hasonló elbírálás!)

A végleges, „elbocsátási” bizonyítványban még agy általános jellemzés a „Végleges minősítés” szerepelt, így például: igen jó hóres- vagy kocsisgazda; kiváló kertész, jó tehenésagazda stb.. Tehát körültekintően bírálták el és jellemezték a végzős tanulókat, aminek birtokában a munkáltatók már eleve megfelelő képet kaptok arról, hogy mit vár- haltnak a munkavállalótól. A téli gazdasági iskolák és mezőgazdasági szaktanács- adó áüomások — lényegében a földmíves, majd ai- tisztképzö, illetve szakiskolák módján (a gazdaif jakon kívül) igen jó, keresett, megbecsült munkafelügyelőket (aranykalászos gazdák) nevelték. Tehát a téli gazdasági iskolák — a gaz- daifjakon kívül — neveltek szakembereket is. Az akkori birtokosok előszeretettel alkalmazták őket mint „gazdákat”, munkafelügyelőket. Az ákfcori állattenyésztési egyesületeknél működő ellenőrök is javarészt ezekből az iskolákból kerülitek ki.

Dr. Molnár László

fcandidátus. nyugalmazott főiskolai tanár