Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-04 / 182. szám

1986. augusztus 4., hétfő Somogyi Néplap 3 Somogyiaké a trófea VEGET ÉRT AZ ORSZÁGOS VADASZVERSENY Három napig tudásuk legjavát kellett bemutatniuk az ország legjobb fiatal, hivatásos vadászainak. Nemcsak a fegyverek durrogtak a Lábod környéki erdőkben, hanem öt deka pontossággal kellett őzagancsot is megsaccolni száz méterről öt másodperc alatt, vagy egy tompa, krákogó madárhangról megmondani, hogy melyik szárnyas hang­ja, és ilyenkor mi a vadőr dolga. Az izgalmas küzdelem tegnap délután szép somogyi sikerrel fejeződött be. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát három vadásza végzett az első helyen. Oda került vissza a trófea, ahonnét kiindult, hiszen ez a somogyi nagyüzem találta ki, rendez­te meg az első országos versenyt Rój és Tomi lassan fogott szimatot. Először óvatosan körüljárták a bekerített nalgysállóri erdőt, azután csaptaik rá a vaddisznóira. A jól megtermett kan, pillana­tok alatt szétszórta a kutyá­kat, s a morgás-ugatás-rö- fögés elegyéből a mellig erő gazban nehéz volt eldönteni: ki kerül ki győztesen, Sze­rencsére a két disznózó ku­tya néhány horzsolással megúszta) a kalandot. Egyi­küket úgy kellett ugyan ki­húzni a terepről, mert vég- kimerülésig harcolt a gaz- tengerben. Az utolsó nap egyik pont­szerzési versenyállomása volt ez a látványos küzde­lem. A csapat tagjainak azt kellett leírniuk: milyen volt a kutyák munkája, — Le a vadászka lappal! A szólás módosított változatát Szidnai Lászlótól, az Orszá­gos Trófeabíráló Bizottság elnökétől hallottam, akii a versenyszám közben a ma­gasles mellett izgult a csa­patokért és természetesen a 'kutyáikért. Jogos volt hát azt kérdez­nem: — Vajon a fiatal hi­vatásos vadászok első ver­senye kellő mórce-e a szak­mára nézve? — Negyedszázada élek a vadásza,zakimából, de a leg­rangosabb versenyre mind­eddig várnom kellett. Ezt nagyszerű szervezés előzte meg, rugalmas, okos fiatalok működitek közre. A magas szakmai színvonlaira jellem­ző, hiogy az agamcsviizsgálat- ban is meglepően kitűnő eredmények születtek. Deká­ra eltalálni egy őzagan­csot, tucatdekákra pedig a szarvasét — ez szinte már tudományos szint. Mégis azt kell mondani: a hivatásos vadászoknak ez kötelessé­gük, hiszen a 'külföldi ven­dégnek pontosan a pénzének megfelelő agamcsost kell puska elé varázsolniuk. Visszakanyarodva a ver­senyhez. Az első nap után lövésztudásukról kellett szá­mot adniuk a fiataloknak. Ezután, jöttek a természet­védelmi feladatok: preparált állatokat kellett _f elismer ni, illetve diaképről azonosítani. Ezt agamcsvizsgálait követte, majd két érdekes számban bizony,íithaittáik tudásúikat. Hangiról kellett összetett kérdésekre megfelelni, majd kürt jelismer étből számot ad­niuk. Volt még elállított cél­zója! fegyver viisszaigazíitása, és azzal lőgyakorlat. És kel­lett töltényisimeretből is vizsgázni. (Talán ez a szám tartalmazta a legtöbb buk­tatót.) Az akadályokat végül is három lábodi hivatásos vad­őr vette a legjobban, ők nyerték meg a díszes tró­feát, és vele együtt a 12 000 forint jutalmat. A szép siker után — Németh László és Kámi János nevében is — mindössze annyit mondott Csontos János: — Nincs titok. Szeretni kell a vadat és az erdőt... Békés József LAKÓTELEP — Anyuuu! Anyuuu! — ezt az éles hangot ma már talán huszad jóra hallom. — Anyuul Dabd le a labdát: nem hallod? De hallja, ő is huszadszor. — Édes fiam, ha még egy­szer felordítasz, beletaposok a szádba! Az ügy — legalábbis egyelőre — el van intézve. Mindaddig, amíg még egy­szer föl nem harsan': Anyuuu! A ház folyosóin összeke­verednek; a dallamok. A You are a women és a Cheri Cheri lady, meg az I am a Champion. Ételszag árad az ajtók mögül, eszem­be jut, ma én is csinálok almakompótot, behűtöm, úgy az igazi! Hőség terpeszkedik, nem mozdul a levegő. Ketten- hárman bóklásznak az ud­varon,, két gyerek egy bi­ciklit tologat minden meg­győződés nélkül, aztán job­bat találnak. A tízemeletes ház oldaláról feszítik le a szigetelést, örülve, hogy könnyen jön. Már egy mé­teres darabot húznak ma­guk után, de ezt is elunják. Odaténferegnek a lakók ál­tal .telepített kiskerthez, madzagkerítés - védené a pi­ros virágokat. Nem is tépik le, csak a szirmokat szedik, amolyan „szeret-nem szeret” módszerrel. Egy darabig. A házfelügyelő — gondolom főzés közben — észreveszi az ármányt, s megint zeng az udvar. — Fene az átok kezedbe! — és a többi. Nem tudom, el kell-e ítélni. In­dulat. De ezen a napon ta­lán ez az egyetlen indulat a környéken,. Kismama tolja a magas gyerekkocsit, a láb­tartón megrakott szatyor. Csöndes az óvoda, nincs most gyerek, a bölcsi ajtaja is zárva. Satnya fácskák re­mélik a megmaradást és a lila iskolánál teherautó áll meg. Hangszórók kerülnek le róla, meg még ki tudja mi, s a tornaterem cakkos abla­ka előtt nyugalmat találnak. Aha! Lakótelepi délután! Atyaisten! — néznek ki az ablakon jó páran, s rögtön eszükbe jut a szórócédula, amelyet lelkiismeretesen be­dobtak minden levélládába. Ma estig szól a zene! Ez igaz, de lesz kerékpáros ügyességi verseny, foci, gör­korcsolya, hármasugrás meg bábozás. S lehet majd vatta­cukrot is kapni, erre aztán már én is azt mondom: atyaúristen! Felpumpáljuk hát a bi­cikli kerekét, de a Farkas tegnap belerúgott a küllők­be, el is görbült rendesen. — Miért nem . .. kezdem a mérgelőidiésit, aztán rájövök, nem így kell ezt. De a fiam válaszol a ki nem mondott kérdésre: mert sokkal na­gyobb, és azt mondta, mind­járt léköp. — Ja, az más. Rendőr irányítja a versenyt. Kovács Csaba törzsőrmester szabadságon van. De —neki is van két gyereke — sze­reti a kiskorúakat. A pálya szerinte könnyű. És a díj a fiamnak egy órarend. Brrr. SURJÁN-VÖLGYI FORRÓ NAPOK Vigasságok Gálosfán A napon negyven fok fö­lé ment a hőmérő higany- szála, árnyékban, sem süűy- lyedt harminc alá. így tehát a hétvégi gálosiflai rendezvé­nyeket Surján-völgyi forró napoknak: is lehetett nevez­ni. A község központja igen­csak megszépült az utóbbi években. A felújított Feste- tich kúria és a körülötte le­vő épületegyüttes napfény­ben vakító fehér foltjai a környező dombok zöldjével keretezve remek látványt nyújtanak. Ilyen környezet­ben a valaha volt országos vásárok színes forgatagát új­ra elővarázsolni hálás fel­adat. Tavaly rendezték meg először a Surján-völgyi, na­pokat, az idei volt a máso­dik próbálkozás. Nem sok minden történt, de ami volt, az szinte csalá­dias hangulatban zajlott le. A tömegek nem Gálosfát vá­lasztották e napokban átl­óéinak, akik viszont — né­hány tucat autót megtöltve — odamentek, azok jól szó­rakoztak. A programban szereplő lo- vasibemutató elmaradt, mert főszereplője: a ló a rendez­vény előestéjén megsérült. De így sem csalódtak az ál­latbarátok, mert a kastély melletti istállóban szívesen látták őket. a bátrabbak meg is cirógathatták a pa­cikat. A gyerekek körében a kicsiny, ám egyáltalában nem gyámoltalan páninak volt a legnagyobb sikere. Az ebtenyésztő egyesület kaposvári kutyaiskolájának négy éltanulója — két né­metjuhász és két dobermann — csinált gazdáival együtt szép kunsztokat a sűrűn tap­soló közönségnek. Az okos és engedelmes állatok „fő­nökeikkel” együtt alaposan megizzadtak. Figyelmesen megnézte, majd meg is ugat­ta a szereplőiket egy fa ár­nyékából a kastélyszálló egyik vendégének pompás agara. Az sajnos nem derült S tényleg szól a zene. Csikidam és Dolly roll. Meg a csoda tudja mi. A bicik­li küllőjének szinte mind­egy, mert a sok kerekes al­kotmány egymásnak torló­dik, jobbra-balra zuhannak a srácok. Ügyességi verseny. Most még csak gyakorolják, talán. A lakótelep gyerekei át­mennek az iskolaudvarra. Akinek arra nyílik az abla­ka, becsukja a szemét, s arra gondol: a gyereknek ér­telmes elfoglaltságra van szüksége. Aztán, amikor a gyerek feljön, felordít, fel­kiabál, hogy anyu, adj egy ötvenest, húszast, már két­ségbe vonja az értelmes idő­töltést. De ad. Vagy nem ad, mert nincs, mert nem akar. Felélénkül a ház is. Ügyis nagy a zaj, a Búzavirágban, a Fürediben zeng a csiki­dam. Inmen-onnan már úgyis mindegy. Nyílnak az ajtók, tártan ásítoznak a folyosókon, mint a régi pa­rasztudvarok sohasem csu­kott kapui, összekeveredik a sok hang, pletykálkodnak az előtérben, szomszédot szid­ki, hogy rosszallását vagy együttérzését fejezte-e ki a hőségtől szenvedő,. de így is határtalan lelkesedéssel és kitűnő erőnlétet mutatva küzdő „rokonság” láttán a pihenő eb. Malacfogó versenyre gyűlt össze a ku'tyabemutató után a helybeliek és a vendégek- apraja. A két malacnak fu- tamodásnyii ideje sem vollt, máris megfogták, kis híján széjjel is tépték a szeren­csétlenéket a gyerekék. Vé­gül is egyben maradták, s otthon a falujukban. A Sur­ján téeszből a verseny sege­delmével a háztájiba átiga­zolt kunkori farkúak a győz­teseik kezében éktelen siví- tással nyugtázták, hogy ők itt nyereményként szerepel­tek. Az állati dolgok folytatód­tak. A somogysárdi ménesről szóló kiállítás nyílt a kúria tetőterében. Kopátsy Sándor lovákat ábrázoló festményeit és Komjáthy György ménes- vezető szép fotóit. láthatta a nak, mindegy, felsőt, alsót, csakúgy, mint a régi falusi udvarokban, falusi szokások­kal. Hiszen ez az egész telep egy nagy falu. Híjával kecs­kének, lónak, kapingáló tyú­koknak, s megátkozva az emberi természettel. Nem is akarok már kom- pótot főzni, s valahogy ele­gem van. Nézem, ahogy a lábtengózók meccshez készü­lődnek, állítják a rudat, s tudom, késő estig gyilkolják egymást. Nem törődnek sen­kiivel, semmivel, élvezik a játékot. Néhányan irigyked­ve lesik őket, de jó nekik, játszanak. Este van már, a televíziók villognak, s megint ordít a gyerek: Anyuuu! El­múlt már a mese? Persze, hogy, fiam. Jó lenne ha te is fölmennél. És még később. Már csak itt- ott villog a fény az ablakok­ban, és majdnem szemben, a negyedik emeleten még haj­nalban is világít a lámpa. Akárcsak nálam. Egyszer jó lenne tudni, ott miért? Klie Ágnes közönség, s egy videofilmét is megnézhetett a ménesről, a lótenyésztésről. Lehetett azután sétako- osikázni, lovagolni, volt tánchézbemutató, futball­meccs, magyarnótaest. Va­sárnap pedig népi és ipar­művészet! kirakodóvásár, horgászverseny. Megren­dezték a kaposvári Vikár kórus koncertjét, s termé­szetesen nem maradhatott el este a búcsúi bál. Másodszor is elmondható: ígéretes rendezvény a Sur­ján-völgyi napok. Egyelőre nem több,: de nem is keve­sebb. A félgőzzel üzemelő reprezentatív kastélyszálló gazdád elmondták: kell még agy-két év ahhoz, hogy ki­alakuljon a gálosfai üdülő­paradicsom vendégköre. Jó programokkal, jól célzott reklámmal ide h ózhatok a falusi üdülésre vágyó ven­dégek. Ugyanez valószínű­leg érvényes a rendezvény- sorozatra isi. „Rá kell tenni még egy lapáttal”, megtar­tandó a kedves, kedélyes hangulat, de f esizesebben kell peregnie a:z egésznek, s bé -kell vetni a csábítás min­denféle trükkjiét, hogy töb­ben, legyenek kíváncsiak a gálosfai vigasságökra. Luthár Péter Építészeti értékek A Hazafias Népfront 'Or­szágos Tanácsa mellett mű­ködő építészeti és település­rendezési albizottság vita­anyagot bocsátott ki, amely településeink építészeti ér­tékeinek feltárásával és megőrzésével foglalkozik. A népfrontmozfiglom e témáról viták£Éteg*fcj.területi mun- kabi z oltecBHiP1!. Miiként az eddigi vitákon is kifejtették, a társadalmi egyesületek együttműködé­se nagyban hozzájárulhat a települések értékeinek meg­őrzéséhez, fenntartásához és fejlesztéséhez. A tanácsi ap­parátus a tanácsi munkabi­zottságok ebben a tevékeny­ségben számíthatnak a nép- frontbizottságok, a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Építőművészek Szö­vetsége, az Építőipari Tu­dományos Egyesület, a TIT, a városszépítő egyesületek, az üdülőterületi és idegen­forgalmi bizottságok, a vár­baráti körök és a lakóterü­leti klubok több tízezer tag­jának közös munkájára. A települések értékeinek fel­tárása és elemzése, a ma­gyar városokra, falvakra jel­lemző szerkezet és karakter tudományos értékű kutatá­sa az új építészeti alkotá­sok környezetbe illesztése, a növényzet és a városkép harmóniájának megteremté­se mind olyan Jeladat, ame­lyet a legszélesebb társadal­mi összefogással lehet meg­oldani.

Next

/
Thumbnails
Contents