Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
1986. augusztus 4., hétfő Somogyi Néplap 3 Somogyiaké a trófea VEGET ÉRT AZ ORSZÁGOS VADASZVERSENY Három napig tudásuk legjavát kellett bemutatniuk az ország legjobb fiatal, hivatásos vadászainak. Nemcsak a fegyverek durrogtak a Lábod környéki erdőkben, hanem öt deka pontossággal kellett őzagancsot is megsaccolni száz méterről öt másodperc alatt, vagy egy tompa, krákogó madárhangról megmondani, hogy melyik szárnyas hangja, és ilyenkor mi a vadőr dolga. Az izgalmas küzdelem tegnap délután szép somogyi sikerrel fejeződött be. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát három vadásza végzett az első helyen. Oda került vissza a trófea, ahonnét kiindult, hiszen ez a somogyi nagyüzem találta ki, rendezte meg az első országos versenyt Rój és Tomi lassan fogott szimatot. Először óvatosan körüljárták a bekerített nalgysállóri erdőt, azután csaptaik rá a vaddisznóira. A jól megtermett kan, pillanatok alatt szétszórta a kutyákat, s a morgás-ugatás-rö- fögés elegyéből a mellig erő gazban nehéz volt eldönteni: ki kerül ki győztesen, Szerencsére a két disznózó kutya néhány horzsolással megúszta) a kalandot. Egyiküket úgy kellett ugyan kihúzni a terepről, mert vég- kimerülésig harcolt a gaz- tengerben. Az utolsó nap egyik pontszerzési versenyállomása volt ez a látványos küzdelem. A csapat tagjainak azt kellett leírniuk: milyen volt a kutyák munkája, — Le a vadászka lappal! A szólás módosított változatát Szidnai Lászlótól, az Országos Trófeabíráló Bizottság elnökétől hallottam, akii a versenyszám közben a magasles mellett izgult a csapatokért és természetesen a 'kutyáikért. Jogos volt hát azt kérdeznem: — Vajon a fiatal hivatásos vadászok első versenye kellő mórce-e a szakmára nézve? — Negyedszázada élek a vadásza,zakimából, de a legrangosabb versenyre mindeddig várnom kellett. Ezt nagyszerű szervezés előzte meg, rugalmas, okos fiatalok működitek közre. A magas szakmai színvonlaira jellemző, hiogy az agamcsviizsgálat- ban is meglepően kitűnő eredmények születtek. Dekára eltalálni egy őzagancsot, tucatdekákra pedig a szarvasét — ez szinte már tudományos szint. Mégis azt kell mondani: a hivatásos vadászoknak ez kötelességük, hiszen a 'külföldi vendégnek pontosan a pénzének megfelelő agamcsost kell puska elé varázsolniuk. Visszakanyarodva a versenyhez. Az első nap után lövésztudásukról kellett számot adniuk a fiataloknak. Ezután, jöttek a természetvédelmi feladatok: preparált állatokat kellett _f elismer ni, illetve diaképről azonosítani. Ezt agamcsvizsgálait követte, majd két érdekes számban bizony,íithaittáik tudásúikat. Hangiról kellett összetett kérdésekre megfelelni, majd kürt jelismer étből számot adniuk. Volt még elállított célzója! fegyver viisszaigazíitása, és azzal lőgyakorlat. És kellett töltényisimeretből is vizsgázni. (Talán ez a szám tartalmazta a legtöbb buktatót.) Az akadályokat végül is három lábodi hivatásos vadőr vette a legjobban, ők nyerték meg a díszes trófeát, és vele együtt a 12 000 forint jutalmat. A szép siker után — Németh László és Kámi János nevében is — mindössze annyit mondott Csontos János: — Nincs titok. Szeretni kell a vadat és az erdőt... Békés József LAKÓTELEP — Anyuuu! Anyuuu! — ezt az éles hangot ma már talán huszad jóra hallom. — Anyuul Dabd le a labdát: nem hallod? De hallja, ő is huszadszor. — Édes fiam, ha még egyszer felordítasz, beletaposok a szádba! Az ügy — legalábbis egyelőre — el van intézve. Mindaddig, amíg még egyszer föl nem harsan': Anyuuu! A ház folyosóin összekeverednek; a dallamok. A You are a women és a Cheri Cheri lady, meg az I am a Champion. Ételszag árad az ajtók mögül, eszembe jut, ma én is csinálok almakompótot, behűtöm, úgy az igazi! Hőség terpeszkedik, nem mozdul a levegő. Ketten- hárman bóklásznak az udvaron,, két gyerek egy biciklit tologat minden meggyőződés nélkül, aztán jobbat találnak. A tízemeletes ház oldaláról feszítik le a szigetelést, örülve, hogy könnyen jön. Már egy méteres darabot húznak maguk után, de ezt is elunják. Odaténferegnek a lakók által .telepített kiskerthez, madzagkerítés - védené a piros virágokat. Nem is tépik le, csak a szirmokat szedik, amolyan „szeret-nem szeret” módszerrel. Egy darabig. A házfelügyelő — gondolom főzés közben — észreveszi az ármányt, s megint zeng az udvar. — Fene az átok kezedbe! — és a többi. Nem tudom, el kell-e ítélni. Indulat. De ezen a napon talán ez az egyetlen indulat a környéken,. Kismama tolja a magas gyerekkocsit, a lábtartón megrakott szatyor. Csöndes az óvoda, nincs most gyerek, a bölcsi ajtaja is zárva. Satnya fácskák remélik a megmaradást és a lila iskolánál teherautó áll meg. Hangszórók kerülnek le róla, meg még ki tudja mi, s a tornaterem cakkos ablaka előtt nyugalmat találnak. Aha! Lakótelepi délután! Atyaisten! — néznek ki az ablakon jó páran, s rögtön eszükbe jut a szórócédula, amelyet lelkiismeretesen bedobtak minden levélládába. Ma estig szól a zene! Ez igaz, de lesz kerékpáros ügyességi verseny, foci, görkorcsolya, hármasugrás meg bábozás. S lehet majd vattacukrot is kapni, erre aztán már én is azt mondom: atyaúristen! Felpumpáljuk hát a bicikli kerekét, de a Farkas tegnap belerúgott a küllőkbe, el is görbült rendesen. — Miért nem . .. kezdem a mérgelőidiésit, aztán rájövök, nem így kell ezt. De a fiam válaszol a ki nem mondott kérdésre: mert sokkal nagyobb, és azt mondta, mindjárt léköp. — Ja, az más. Rendőr irányítja a versenyt. Kovács Csaba törzsőrmester szabadságon van. De —neki is van két gyereke — szereti a kiskorúakat. A pálya szerinte könnyű. És a díj a fiamnak egy órarend. Brrr. SURJÁN-VÖLGYI FORRÓ NAPOK Vigasságok Gálosfán A napon negyven fok fölé ment a hőmérő higany- szála, árnyékban, sem süűy- lyedt harminc alá. így tehát a hétvégi gálosiflai rendezvényeket Surján-völgyi forró napoknak: is lehetett nevezni. A község központja igencsak megszépült az utóbbi években. A felújított Feste- tich kúria és a körülötte levő épületegyüttes napfényben vakító fehér foltjai a környező dombok zöldjével keretezve remek látványt nyújtanak. Ilyen környezetben a valaha volt országos vásárok színes forgatagát újra elővarázsolni hálás feladat. Tavaly rendezték meg először a Surján-völgyi, napokat, az idei volt a második próbálkozás. Nem sok minden történt, de ami volt, az szinte családias hangulatban zajlott le. A tömegek nem Gálosfát választották e napokban átlóéinak, akik viszont — néhány tucat autót megtöltve — odamentek, azok jól szórakoztak. A programban szereplő lo- vasibemutató elmaradt, mert főszereplője: a ló a rendezvény előestéjén megsérült. De így sem csalódtak az állatbarátok, mert a kastély melletti istállóban szívesen látták őket. a bátrabbak meg is cirógathatták a pacikat. A gyerekek körében a kicsiny, ám egyáltalában nem gyámoltalan páninak volt a legnagyobb sikere. Az ebtenyésztő egyesület kaposvári kutyaiskolájának négy éltanulója — két németjuhász és két dobermann — csinált gazdáival együtt szép kunsztokat a sűrűn tapsoló közönségnek. Az okos és engedelmes állatok „főnökeikkel” együtt alaposan megizzadtak. Figyelmesen megnézte, majd meg is ugatta a szereplőiket egy fa árnyékából a kastélyszálló egyik vendégének pompás agara. Az sajnos nem derült S tényleg szól a zene. Csikidam és Dolly roll. Meg a csoda tudja mi. A bicikli küllőjének szinte mindegy, mert a sok kerekes alkotmány egymásnak torlódik, jobbra-balra zuhannak a srácok. Ügyességi verseny. Most még csak gyakorolják, talán. A lakótelep gyerekei átmennek az iskolaudvarra. Akinek arra nyílik az ablaka, becsukja a szemét, s arra gondol: a gyereknek értelmes elfoglaltságra van szüksége. Aztán, amikor a gyerek feljön, felordít, felkiabál, hogy anyu, adj egy ötvenest, húszast, már kétségbe vonja az értelmes időtöltést. De ad. Vagy nem ad, mert nincs, mert nem akar. Felélénkül a ház is. Ügyis nagy a zaj, a Búzavirágban, a Fürediben zeng a csikidam. Inmen-onnan már úgyis mindegy. Nyílnak az ajtók, tártan ásítoznak a folyosókon, mint a régi parasztudvarok sohasem csukott kapui, összekeveredik a sok hang, pletykálkodnak az előtérben, szomszédot szidki, hogy rosszallását vagy együttérzését fejezte-e ki a hőségtől szenvedő,. de így is határtalan lelkesedéssel és kitűnő erőnlétet mutatva küzdő „rokonság” láttán a pihenő eb. Malacfogó versenyre gyűlt össze a ku'tyabemutató után a helybeliek és a vendégek- apraja. A két malacnak fu- tamodásnyii ideje sem vollt, máris megfogták, kis híján széjjel is tépték a szerencsétlenéket a gyerekék. Végül is egyben maradták, s otthon a falujukban. A Surján téeszből a verseny segedelmével a háztájiba átigazolt kunkori farkúak a győzteseik kezében éktelen siví- tással nyugtázták, hogy ők itt nyereményként szerepeltek. Az állati dolgok folytatódtak. A somogysárdi ménesről szóló kiállítás nyílt a kúria tetőterében. Kopátsy Sándor lovákat ábrázoló festményeit és Komjáthy György ménes- vezető szép fotóit. láthatta a nak, mindegy, felsőt, alsót, csakúgy, mint a régi falusi udvarokban, falusi szokásokkal. Hiszen ez az egész telep egy nagy falu. Híjával kecskének, lónak, kapingáló tyúkoknak, s megátkozva az emberi természettel. Nem is akarok már kom- pótot főzni, s valahogy elegem van. Nézem, ahogy a lábtengózók meccshez készülődnek, állítják a rudat, s tudom, késő estig gyilkolják egymást. Nem törődnek senkiivel, semmivel, élvezik a játékot. Néhányan irigykedve lesik őket, de jó nekik, játszanak. Este van már, a televíziók villognak, s megint ordít a gyerek: Anyuuu! Elmúlt már a mese? Persze, hogy, fiam. Jó lenne ha te is fölmennél. És még később. Már csak itt- ott villog a fény az ablakokban, és majdnem szemben, a negyedik emeleten még hajnalban is világít a lámpa. Akárcsak nálam. Egyszer jó lenne tudni, ott miért? Klie Ágnes közönség, s egy videofilmét is megnézhetett a ménesről, a lótenyésztésről. Lehetett azután sétako- osikázni, lovagolni, volt tánchézbemutató, futballmeccs, magyarnótaest. Vasárnap pedig népi és iparművészet! kirakodóvásár, horgászverseny. Megrendezték a kaposvári Vikár kórus koncertjét, s természetesen nem maradhatott el este a búcsúi bál. Másodszor is elmondható: ígéretes rendezvény a Surján-völgyi napok. Egyelőre nem több,: de nem is kevesebb. A félgőzzel üzemelő reprezentatív kastélyszálló gazdád elmondták: kell még agy-két év ahhoz, hogy kialakuljon a gálosfai üdülőparadicsom vendégköre. Jó programokkal, jól célzott reklámmal ide h ózhatok a falusi üdülésre vágyó vendégek. Ugyanez valószínűleg érvényes a rendezvény- sorozatra isi. „Rá kell tenni még egy lapáttal”, megtartandó a kedves, kedélyes hangulat, de f esizesebben kell peregnie a:z egésznek, s bé -kell vetni a csábítás mindenféle trükkjiét, hogy többen, legyenek kíváncsiak a gálosfai vigasságökra. Luthár Péter Építészeti értékek A Hazafias Népfront 'Országos Tanácsa mellett működő építészeti és településrendezési albizottság vitaanyagot bocsátott ki, amely településeink építészeti értékeinek feltárásával és megőrzésével foglalkozik. A népfrontmozfiglom e témáról viták£Éteg*fcj.területi mun- kabi z oltecBHiP1!. Miiként az eddigi vitákon is kifejtették, a társadalmi egyesületek együttműködése nagyban hozzájárulhat a települések értékeinek megőrzéséhez, fenntartásához és fejlesztéséhez. A tanácsi apparátus a tanácsi munkabizottságok ebben a tevékenységben számíthatnak a nép- frontbizottságok, a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Építőművészek Szövetsége, az Építőipari Tudományos Egyesület, a TIT, a városszépítő egyesületek, az üdülőterületi és idegenforgalmi bizottságok, a várbaráti körök és a lakóterületi klubok több tízezer tagjának közös munkájára. A települések értékeinek feltárása és elemzése, a magyar városokra, falvakra jellemző szerkezet és karakter tudományos értékű kutatása az új építészeti alkotások környezetbe illesztése, a növényzet és a városkép harmóniájának megteremtése mind olyan Jeladat, amelyet a legszélesebb társadalmi összefogással lehet megoldani.
