Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

1986. augusztus 26., kedd Somogyi Néplap 5 TV-NÉZÓ Póz nélkül Asszisztens­képzés Az Országos Onkológiai Intézet citológiai osztá­lyán tízhónapos intenzív tanfolyamon oktatják azokat a laboratóriumi asszisztenseket, akik meghatározó szerepet játszanak a magyaror­szági méhnyakrákszűré- si programban. Az asz- szisztenstanfolyam ered­ményeként ma már az ország 72 citológiai labo­ratóriumában évi 1 mil­lió 300 ezer vizsgálatot végeznek el annak érde­kében, hogy a méhnyak- rákot már a korai stádi­umban diagnosztizálni tudják. Egy hét múlva tanítanak Folyamatosság és újdonság az iskolai munkában TANÉVNYITÓ VEZETŐI ÉRTEKEZLET KAPOSVÁRON Diákzsivajtól lesznek han­gosak egy hét múlva az is­kolák. Tegnap az oktatás irányítói az intézmények ve­zetői és a szakfelügyelők, ül­ték padba. A La tinea Sán­dor Megyei Művelődési Köz­pontban 400 résztvevőt kö­szöntött a . tanévnyitó érte­kezleten dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyette­se. Dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője az el­múlt tanévet értékelte, és a feladatokról szólt. Páré Irén, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának titkára pedig azt elemezte, hogy mi­ként segíthetik a szakszer­vezeti bizottságok a tantes­tületi munkát. A tanácsko­záson felszólalt dr. Gyenesei István megyei tanácselnök is, és részt vett Stadler László, a megyei pártbizott­ság munkatársa, valamint Svajda József, az SZMT titkára. Előadásában dr. Sótonyi Sándor kifejtette: az idei tanév legnagyobb újdonsága, hogy szeptember elsején új oktatási törvény lép hatály­ba. Úgy nyit utat a törvény az átfogó megújításihoz, hogy közben kiteljesiti a ko­rábban elhatározott progra­mokat is. A megye 6500 pe­dagógusának múlt évi mun­káját elismerés illeti. Az ok­tatásügy, a társadalom fi­gyelmének középpontjában volt és marad ezután is. Az osztályvezető szerint szükség van erre a figyelemre, mert cselekvésre ösztönöz és segít abban, hogy a somogyi ok­tatásügy előbbre lépjen azo­kon a területeken is, ame­lyekre ma még a középsze­rűség a jellemző és meg­tartsa pozícióit ott, ahol el­ismerést vívott ki. A hosszú távú fejlesztési programok végrehajtása elképzelhetet­len a tartalmi munka folya­matos korszerűsítése nél­kül. E program részeként előtérbe került a fakultáció, melynek eredményeit az osztályvezető az általános is­kola 3—4. osztályában meg­nyugtatónak, átgondoltnak minősítette. A 7. osztályban viszont már jelentős a le­maradás a második idegen nyelv oktatását illetően. Problémás az óvodákban is a nyelvoktatás. Célként a kétnyelvű középiskolai okta­tás megszervezését jelölte meg és azt, hogy minél több diák tegyen a középis­kola befejezésekor állami nyelvvizsgát. A tankötelezettség teljesí­tését értékelve kifejtette: a követelményeket illetően vál­tozott áz álláspont országo­san is, a megyében is. En­nek ellenére nem csökkent a bükásók száma. Továbbra sem a bukásoktól mentes is­kolát tekintik kívánatosnak, hanem azt, amelyik reális követelményeket támaszt a diákokkal szemben. Az óvodák iskolaelőfcészítő tevékenységét jónak tartják a megyében. Az általános is­kolákban viszont gondot okoz a túlkoros diáfcök szá­mának emelkedése. „Erről a jelenségről nem teljes a di­agnózisunk — mondta az osztályvezető — a terápiánk mégkevésbé az”, mert a ne­velők egy része nem tud elég energiát fordítani ezek­re a diákokra. Az is tény, hogy rendkívül nagy völit a lemorzsolódás a középisko­lákban, különösen a szak­munkásképzőkben mutat ri­asztó képet egy-egy félévi értesítőosztás. A tényekből következük a feladat: a gyen­gék segítése, felzárkóztatásuk előmozdítása. Ehhez diffe­renciáltabb módszerekre és következetesebb hatósági munkára van szükség. Az ál­talános iskolákban ma a di­ákok 11 százaléka cigány ta­nuló. Arányuk növekszik a középiskolákban is. A sportot leszámítva nem megoldott a megyében a te­hetségek kiválasztása és a velük való foglalkozás. Somogyot a jó megyék kö­zé sorolják számítástechni­kai Oktatást illetően. A fel­adat most az, hogy töme­gessé tegyék ennék a tan­tárgynak az oktatását. A pe­dagógusokat élénken foglal­koztatják a tantervi korrek­ciók. Egy azonban már vi­20. — Valamikor minden ko­szos csehót, simlis zenészt, nyikhaj pincért, és lepusz­tult kocsmabútort misztifi­káltam — mondta Bakos Áron. — Aztán rájöttem, hogy a legjobb, amit kapha­tok tőlük, egy -szelet mócsin- gos hús, a legrosszabb pe­dig egy késszúrás a hasam­ba ... — Inkább a mócsing, mint a bicska — fűzte hozzá a kőműves. Rántott egyet mészfoltos munkásnadrág­ján, és ő is letelepedett az asztalhoz. Nagydarab, bambaarcú pincér lépett hozzájuk fris­sen vasalt hangedlival. — Brvinkém drága, hogy vagyunk mindig? — kedé- lyeskedett Bakos Áron. — Újabb hitel nincs — közölte külsejét meghazudto­ló határozottsággal a pincér. — Ugyan, ugyan, Ervin barátom, ki beszél itt hitel­ről? — Halkabbra fogta. — Különben sem értem, miért 4 lágos: a kísérletező kedvű pedagógusoknak most is módjuk van, a kövétkező éveikben pedig méginkább módjuk lesz keresni az új utakat, az új megoldási mód­szereket. Szó volt a tanácskozáson az oktatási intézményhálózat színvonaláról is. Az óvodák­ban az elmúlt évékben nőtt a helyek száma és csökkent a gyerekeké. A kihasználtsá­ga ennék az intézménytí­pusnak ma 102,8 százalékos. 208 óvoda a települések 57 százalékában biztosítja az el­látást. Az épületek egy ré­sze azonban nem elégíti ki az igényeket. A VII. ötéves tervben célul tűzték ki a minőség javítását, és a kis­településék óvodai ellátását. Az elmúlt tervidőszakban 204 új általános iskolai tanterem épült a megyében, s ötezer­rel több tanuló jár most ide mint korábban. Kevés vi­szont az általános iskolák­ban a könyvtár, a szertár, a műhely. Nem növekszik a szaktantermek száma sem. Az önálló gyógypedagógiai intézményhálózat mellett ki­alakultak a tagozatok. Igái­ban, Lengyeltótiban, Nagy­bajomban, Tabon, Siófokon és Csurgón szerveztek ilyet. A mostani tervidőszak nagy feladata lesz a középiskoíák­kell zavarba hoznod az üz­lettársam előtt... Éppen most, amikor elvállaltunk egy nagyszabású munkát. — Munkát? — meredt rá a pincér. — Ne nézz hü­lyének. Bakos Áron diadalmas képpel fordult a kőműves felé. — No, Dénes úr! Vág­ja ki a pénzünket, hadd lás­sa ez a hitetlen kernyel, hogy nem holmi csórókkal van dolga. — Pénzünket... — mo­tyogta a kőműves, de azért elővette zsebéből a kqteg bankjegyet, mert kitolonco­lástól tartott. A pincért nem hatotta meg különösképpen a pénz látványa. — Mit kértek? — sóhaj­totta megadóan. — Kérlek szépen... Először talán meginnánk egy szokásos aperitivet, majd előételnek orosz hússalátát fogyasztanánk, azután jöhet az erőleves dupla tojással, s könnyű, világos sörrel, utána bélszín vörös borral, végül kávé, konyak, ahogy illik. ban helyet biztosítani a nagylétszámú korosztály­nak. Az idén új építőipari szakközépiskola nyílik Ka­posváron. Bővítik a Munká­csy gimnáziumot, felújítot­ták az 512-es szakmunkás­képzőt. Siófokon új szakkö­zépiskola kezdi meg a mű­ködést, Marcaliban bővítik a gimnáziumot. A tanév­nyitóra azonban a bővítések nem készültek el, s ez je­lentős gondok forrása. Dr. Gyenesei István megyei ta­nácselnök is kitért hozzászó­lásában arra, hogy ilyen mértékű lemaradással még soha nem nézett a tanévkez­dés elé az építőipar, mint amilyet az idén tapasztal­nák. Dr. Sótonyi Sándor elő­adásában az oktatás szemé­lyi föltételeit vizsgálva kifej­tette, minden szakmai előre­lépés alapja a pedagógusok képzettsége és alkalmassága. Az általános iskolákban je­lenleg 83 százalékos a sza­kot ellátottság. A kistelepü­léseken azonban hiánycikk a tanító. Több az általános is­kolai tanár és közülük töb­ben középiskolában is taní­tanák. Kevés viszont a test­nevelő és a nyelvszakos. Az idén 369 állást hirdettek meg a megyében és éppen a felét sikerült betölteni. — Hétszázhetven forint harminc fillér — vágta rá a pincér habozás nélkül. Bakos Áron fejedelmi mozdulattal átnyújtotta az ezerforintos bankjegyet. — A többi a tiéd — ve­tette oda félvállról. — Nofene... — A pincé­ren most először mutatko­zott némi érzelem, tárcájá­nak rekeszébe csúsztatta a pénzt, bólintott. — Látom, mégiscsak sikerült levágnod valakit. A kőműves eddig vizsla­szemmel figyelte a beszélge­tést, most nem bírta to­vább, megérintette a pincér kabátját, aztán a fiatalem­berre lövellt egy éles pillan­tást. — Tartozása van neki? — tudakolta komoly balsejte­lemmel. — Tizennégyezer-hatszáz- húsz forint — közölte a pincér. — Mondd csak nyugod­tan, hogy tizenöt darab ez­res — legyintett Bakos Áron. A kőműves bámult a tár­„Már a hét közepén is volt egy pihenőnap: töltsük el hát az esti órákat köny- nyed, bár korántsem tanul­ság nélküli történet felele­venítésével.” így gondolkod­hattak a televízió műsorszer­kesztői, amikor Vinkó Jó­zsef forgatókönyve alapján Zsurzs Éva rendezte bohó­zatnak helyet adtak a kép­ernyőn. A tizenötezer pen­gő jutalom körül bonyolódó események fanyar humora magával ragadta a nézőt. Valószínűleg többen ku­tattak emlékezetükben, hogy a tehetséges, ám méltatlanul mellőzött Zsolt Béla költő, újságíró és színpadi szerző munkásságát felidézzék, és szerzőtársai — Molnár Fe­renc, Zilahy Lajos, Lengyel Menyhért sorába beillesz- szék. Szerencsére a forgató- könyv írója gondolt erre a dilemmára és a rádió-újság­ban rövid, a szerző életére, munkásságára utaló sorokat szerkesztett. A stílusosan megfogalma­zott, pergő ritmusú cselek­mény szereplőinek karak­terét remek színészi alakítá­sok mutatták meg. Régen láttunk már ilyen felszaba­dult, a szerepeikben élő fi­gurákat, mint a húszas-har­mincas évek középosztály- béli, rangjukból kivetkőzött hivatalnokait, a bérházak hierarchiát alkotó szenzáció­A múlt nyáron rendeztek először középiskolai tanárok számára számítástechnikai tanfolyamat Fonyódon. A Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskola az in­tézmény kollégiumával kö­zösen most negyedszer ad otthont az országos rendez­vénynek. A szervezésben nagy részt vállalt a TIT bu­dapesti szervezetének mate­matika szakosztálya, és a Neumann János Számítástu­dományi Társaság Somogy Megyei Szervezete. sara, miközben a szája vo- naglott, mégsem nyílt. — Amennyiben a „menü” ellen akad némi kifogás, szóljon bátran! — hunyorí­tott Bakos Áron. — Az elő­ételt, ha óhajtja, felcserél­hetjük hideg libamájra zsír­jában ... A kőműves legyintett. — Maga a sitten fogja vé­gezni, az hétszentség ... A pincér egy pillanatra odafordult, s kétszer egy deci pálinkát csempészett az asztalra. — Erre gondoltál ? — Pontosan. A kőműves először bele­szagolt az italba — orrával kishijján fölszippantott be­lőle —, majd tőle szokatlan elégedettséggel kijelentette: — Elsőrangú házipáünka. — Szürcsölt —. Legalább hat­van fokos. — Örülök, hogy nem csa­lódott — mondta Bakos Áron. — De honnan a ménkű­ből kerül ilyen flancos hely­re házi főzet? — Az apósa csinálja. — A veje meg kiméri... Elsőosztályú áron! — Inna inkább vizezett vodkát ugyanennyiért? A kőműves hamarjában nem tudott válaszolni, enyhe zavarában hátravetette a fe­jét, és egy hajtásra lenyel­te az italt. (Folytatjuk.) ra éhes lakóit, s paradoxon­ként gentleman módjára vi­selkedő betörőket. A bürokrácia útvesztőiben tébláboló ügyvéd (Kern András), a soványka pénz­tárcával „alkalmi fogást” sejtő minisztériumi fogalma­zó (Garas Dezső) csak azért nem okozott meglepetést, mert hasonló figurák „bőré­ben” már nem egyszer lát­tuk remékelni őket. Csodálkoztunk Kozák And­rás kissé tikkes — jómodo­rát a legkínosabb szituáció­ban is megőrző — katona- tiszti alakításán, Almási Éva slamp fogalmazó feleségén: a hajcsavarók és a koszos pongyola mögé bújtatott szépség nem vetekedhetett a teli bájakkal, hivalkodó pré­mekkel felöltöztetett unatko­zó „úriasszony” (Béres Ilo­na) megjelenésével. Mosoly­ra fakasztott a két úri betö­rő (Buss Gyula és Dunai Ta­más) póz nélküli, szerény párosa is a korrupt, olcsó garniszobák füllesztő, de ko­rántsem távoli világának ta­lán „legjelesebb” képviselői­ként. Ha már történelmet idéz­tünk bohózatban megfogal­mazva, akkor nem mehetünk el a jelenkor történései mel­lett sem úgy, hogy közben Zsolt Béla cinkos kacsintását ne idézzük emlékezetünkbe. Várnai Ágnes Ebben az évben eredetileg egy konferenciát akartunk tartani, ám a jelentkezések után kiderült, hogy a kol­légium befogadóképességét meghaladja az érdeklődés — mondja Horváth István, a kollégium igazgatója, a gim­názium matematikatanára. Ezért a nyár elején már tar­tottunk egy egyhetes konfe­renciát, most tulajdonikép­pen hasonló tematika alap­ján folynak az előadások. A fonyódiak kezdettől nagy figyelemmel kísérték a számítógépek elterjedését, és hangsúlyt helyeznek ar­ra, hogy senki ne kerüljön ki a középiskolából úgy, hogy ne Ismerje meg a számítás- technikát. Hattagú számí­tástechnikai munkaközösség működik az iskolában, azok a tanárok a tagjai, akik ezt a tárgyat oktatják. — A mostani konferencián százhatvanan vesznék részt — mondja Sztrókay Kál­mán, aki a TIT budapesti szervezete matematika szak­osztályának képviseletében vállalta a szervezőmunka jelentős részét. — Számítás- technikai tanfolyamok sok helyütt vannak az ország­ban, de a résztvevők véle­ménye szerint ez a legjobb. Számukra is megnyugtató, hogy a tavalyihoz képest másfélszer annyi jelentkező volt az idén. A tegnap délelőtt kezdő­dött konferenciát dr. Komá­romi József fonyódi tanács­elnök nyitotta meg. Ma a konferencia tagjai székéi ókba osztva szakmai programokon vesznek részt, holnap pedig a programozá­si módszerekről tart előadást Kertész Adám, a SZÁMALK főmunkatársa, majd vita kö­vetkezik az oktatási prog­ramról. A konferencia csütörtökön este ér véget, de a szerve­zők már a jövő évi találko­zó előkészítésén dolgoznak. Bizonyos, hogy ezt a talál­kozót igénylik az ország kö­zépiskoláiban számítástech­nikát oktató tanárok. TARDI GÁBOR Lakótársak Hegnyílt a negyedik és szervezik a következőt Számítástechnikai konferencia Fonyódon

Next

/
Thumbnails
Contents