Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

1986. augusztus 23., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK ÉBREDŐ FALU ban, gyere el - te is. Még mindig kevesen vagyunk, de kialakult egy tenniakaró kis közösség. S azt gondolom, hogy a jó példa csodákra képes. Máris dicsekedhetünk eredményekkel. Az iskolá­ban számítógépes oktatás fo­lyik, a KISZ KB-tói pedig 100 000 forint támogatást kaptunk. Lassan már nem érvellhet senki azzal, hogy Pusztakovácsi a világ vége, ahonnan menekülni kell. Van munka ha valaki nem restell dolgozni, pénz is van. Tőlünk függ, hagy kiala­kul-e ismét az egymást se­gítő közösség. Somogyfajszon, a régi kas­télyban hatvanhat asszony talált munkalehetőséget. Nem könnyű elfoglaltság a haris­nyaüzemben dolgozni, mégis örülnek az emberek. Téesz- busz hozza-viszi őket, így jut idő a házimunkára, az állattartásra is, és nem kell a városba járni munka után. Németh Istvánná egy éve dolgozik az üzemben. Eddig Puhán lódul a harangszó a falu felett, s a hang szin­te megfoghatóan terpeszke­dik el a levegőben. Szél sem rezdüil, a déli -forróságban csak két veréb tollászkodik a porban, kis örvényeket kavarva, Pusztakovácsi alud­ni látszik. A régi házakon lehúzott redőnyök, mögöttük csönd lapul. Valamikor apró földbirto­kokból állt a település, a Márfiak, Bogyaiak kúriái körül hatalmas földterülete­ken gazdálkodtak. Véget ért a földút a falunál. Világ vége ez, mondták az öregek, nincs hová menni innen, de nem is érdemes. Erdők övezték a községet, bennük szétszórtan ezer ember is élt. Ma már csak romos há­zak, és nevek őrzik az em­léket: Háromház, Rondavár, Kopár. Mint a mesében a kis gömböc, mindent elnyelt a falu,' s nem volt lehetőség a kibontakozásra. — öt éve, hogy valami mozgolódás tapasztalható — mondta Berend Ferenc, az Egyesült Erő Termelőszövet­kezet elnöke. — Akkor épült az út, megszűnt a bezártság érzése. Aki eddig — úgy­mond — levegőt akart ven­ni, az kénytelen volt Mar­caliban vagy Kaposváron la­kás, állás után nézni. De akkor változott a • kép. Van megfelelő munkalehetőség, s néhány lelkes emberünk, akik tenni akarnak a falu­ért. Nehezítette a helyzetet az is, hogy belső villongások mérgezték a levegőt. Három év alatt szinte valamennyi vezető kicserélődött. Más az iskolaigazgató, jó magam is újnak számítok, jó néhány „friss” tanácsi ember ka­pott lehetőséget. A legfon­tosabb feladatunknak most azt tartjuk, hogy a saját portánkon teremtsünk ren­det, s a csendes beletörő­déstől igényt ébresszünk a változtatásra. Ügy tervezzük, hogy a lebontott épületek anyagát jutányos áron átad­juk a falusiaknak, ezzel is segítve a régi házak tataro­zását.. Nehéz volit itt épít­kezni, letelepedni. Házhelyet nem adott a tanács, s ha mégis került egy-egy, hát annak borsos .volt az ára. Szeretnénk, ha a segítsé­günkkel újra vállalkoznának a fiatalok az építkezésre. Vissza nem térítendő támo­gatást adunk tagjainknak. — Sok szorgalmas ember él a faluban, jó szándékú emberek — folytatta az el­nök szavait Samu János —, de valahogyan hitüket vesz­tették. Tizenkét éve dolgo­zom a szövetkezetben. Ne­kem még nem jutott eszem­be, hogy másutt is lehetne boldogulni. A fiataloknak sokkal, nehezebb a helyze­tük, paliig sók minden vál­tozott az utóbbi időben. Munkát kaphatnak az asz- szonyok a harisnyaüzemfoen, s ez nagy lehetőség. Régi igazság, ha a f-iatallasszony nem kívánkozik máshová, akkor a férj, a gyerek is kötődik a szülőföldhöz. A termelőszövetkezet módot ad arra, hogy ne csak a mun­kahelyen, hanem a háztáji gazdaságokban is megtalál­ják számításukat az embe­rek. Egyensúlyba kerül a kétféle tevékenység, s ez sokat számít. Ügy érzem, huszonnegyedik órában te­szünk erőfeszítést arra, hogy felébresszük a falut. Ha ha­marosan nem változik a helyzet, azok a fiatalok, akikben van még kurázsi, hátat fordítanak Pusztako­vácsinak. — A te lányod Zalaeger­szegen tanul, s ide jön visz- sza — emlékeztette Samu Jánost az elnök. — Segítjük is, 900 forintot adunk neki havonta, számítunk rá, ide várjuk. — Ez igaz — mondta ki­csit fáradtan Samu János —, de még lesz ideje gon­dolkodni rajta. Az is igaz, hogy havonta 1000 forintot félre teszek, hogy ha mégis másképpen döntene, vissza tudja fizetni az ösztöndíjat. Nyolc és fél kilométer hosszú út jelenti a falut. Egyutcás község. A felvég messze van az alvégtől. Ta­Kl FIGYEL A SZABÁLY- SÉRTŐKRE ? Nem állíthatjuk, hogy nyugodt napjai vannak Ta­más Ferencinek, a Nagyatádi Városi Tanács hatósági osz­tálya szabálysértésékkel fog­lalkozó csoportvezetőjének. Fél év alatt csaknem tíztu­catnyi akta került az aszta­lára. Száztizenegy följelen­tés érkezett, s hetvennégy elkövetőt tetemes bírsággal, 155 800 forinttal kellett súj­tani. Fölösleges lenne koráb­bi statisztikákat idézni, azok nélkül is tudjuk, hogy Nagyatádon nőtt a szabály­sértések száma. Leggyak­rabban a tanácsrendeletedet sértik meg közterületen va­ló italozással (sajnos egyre több fiatal!), vagy parkron­gálással, illetve tiltott he­lyen váló várakozással. Ián az emberek sem isme­rik egymást olyan jól ilyen távolságból. Ha találkoznak, szó kerül a háztájiról, vagy hogy még mindig nincs test­nevelő tanár az iskolában, s mostanában egyre többször a művelődési ház program­jairól. Ács János egy éve vette át az igazgatói tisztet, azóta indulnak „színházjá­ratok Kaposvárra, azóta rendeznek nótaesteket az aprócska színpadon. Video- klubot alakítottak, szabad­időparkot építenek. Jórészt társadalmi munkában, mert a pénz mindig kevés. — Szórakozási lehetőség szinte semmi sem volt a faluban — mondta Ács Já­nos. — A presszó évek óta zárva van, a srácok jobb híján a kocsma körül ténfe- regtek. Szeretnénk a műve­lődési házban kialakítani egy presszót is, nem kellene a szecsei csárdába gyalogol­ni, ha diszkózni szeretnének a fiatalok. Egyre többen ér­deklődnek a programjaink iránt. Régebben lasszóval kellett fogni egy-egy fiatalt, hogy jöjjön segíteni hoz­zánk. Most egymásnak adják a hírt: valami készül a ház­Ajkán élitek férjével, család­jával. Tizenkét év után tér­tek vissza a faluba, egyelő­re a beilleszkedéssel küsz­ködnek. — Furcsa, hát persze, hogy furcsa a város után — mondta Némethné. — Munka után alig tesszük ki a lábunkat 'a házból, nincs időnk semmire. Édesanyám­mal lakunk, s egyelőre nem gondolunk saját ház építésé­re. A gyerekéktől függ, hogy maradunk-e itt, vagy továbbálüiunik. Ha az ember házat épít, elkötelezi magát. A fiam gépszerelőnek tanul, úgy tervezi: marad Ková­csiban. A lány szőlész-bo­rász lesz. Hallom, a szövet­kezet támogatja azokat., akik házépítésibe vágnak. Lehet, hogy mi is igénybe vesszük majd a segítséget. Pusztakovácsi ébredezik. Vannak még, -akik hitetlen- kedve figyelik az eseménye­ket, várakozó állásponton vannak. S vannak — egyre többen —, akik tesznek is azért, hogy a falu megma­radjon, s népe jól érezze magát. Klie Ágnes Fotó: Csobod Péter Néha az ellenőr is téved Pintér Rezső osztályveze­tőt kérdeztem: a szaporodó szabálytalanságoknak nem az-e az oka, hogy a lakók nem ismerik kellően a sza­bályokat? — A leggyakrabban azo­kat a rendeleteket sértik meg, amelyek évek óta él­nek, érvényesek, közismer­tek. A tanácsrendeleteket el­vileg mindenkinek isimernie kell. Részben azért, mert még megalkotásuk előtt szé­les körű társadalmi vitára bocsátjuk, részben pedig azért, mert a döntést köve­tően mindenütt kifüggeszt­jük, eljuttatjuk a lakóbizott­ságokhoz is. Ezen kívül tel­jes terjedelmükben közöljük a nagyatádi műsorfüzetben. Az utóbbi években rendsze­resen szervezünk rétegtalál- kozókait, amikor a város ve­zetői egy-egy üzemben, in­tézményben adnak tájékoz­tatást a legfontosabb kérdé­sekről, s ekkor nekünk is módunk van arra, hogy a legújabb rendeleteket ismer­tessük. Azt hiszem, hogy a szabálysértések inkább a fe­gyelmezel fenséggel és a gon­datlansággal magyarázhatók. — Az idézett adatok valós képet mutatnak a rendbon­tásokról ? — Tamás Ferenc szerint nem. — Haragost senki sem akar szerezni magának, ezért többnyire akkor sem szól, ha a szabálytalanság a sze­me előtt zajlik le. Tulajdon­képpen csak a rendőrségtől kapunk szabálysértési följe­lentéseket. Bár az idén meg­esett, hogy az egyik Vállalat följelentette saját dolgozóját közterületen való szeszesital- fogyasztás miatt. Telexek, kábelek, távbeszélők Múltidéző a csapatmúzeumban Van Kaposváron egy kü­lönleges múzeum a Táncsics Mihály laktanyában. Erek­lyéit, értékeit nyilvántartják a haditechnikai intézetben is, h-iszen csaknem egyedül­álló gyűjteményről van szó. Hasonlóval csak Vácon és a haditechnikai intézet­ben találkozni. A kaposvári híradós katonák csaipatmú- zeumáről van szó, amely megemlékezik a névadó Táncsics Mihályról és be­mutatja a helyőrség histó­riáját is. Stolcz József fő­hadnagy avatott titkaikba. — Valamikor raktár volt az a helyiség, amelyben most vagyunk. Társadalmi munkában alakítottuk ki a csapatmúzeumot. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen azok a híradástechnikai eszkö­zök, amelyek láthatók, a le­hető legkülönbözőbb helyek­ről kerültek elő. Van itt olyan eszköz is, amelyet még a második világháború­ban alkalmaztak, de zöm­mel olyanokat állítottunk ki, amelyeket a demokrati­kus hadsereg megalakulásá­tól használtak. Különlegesség az az 1935­ben rendszeresített távíró- gép, amely egyaránt hasz­nálható a latin és a cirill ábc-re. Csupán egy kapcso­lót kell lenyomni, s máris tetszés szerinti szöveg írha­tó. Aki használta, az tudja csak igazán, hogy mennyire nehéz volt ezzel dolgozni. A klaviatúra ugyanis eltér, a megszokottól. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején Siemens gépeket használtak távközlésre. A még ma is működőképes eszköz ugyancsak ritkaság. Telefonközpontok vezérlő­pultjai, különféle rádiók is láthatók. Valamikor egy néprádió, majd egy Kékes televízió volt az alegység klubjának felszerelése. Meg­őrizték. Mint ahogy meg­őrizték a PPS géppisztolyt és egy katonaládát is. — Alegységünk több nagy­szabású hadgyakorlaton vett részt — mondta Stolcz fő­hadnagy. — Igyekeztünk mindenhonnan valami emlé­ket hozni. Ezeket is kiállí­tottuk. Vannak egykori had­seregújságok, képeslapok és könyvek. Ott voltunk a Pajzs—79 gyakorlaton, jár­rv LclIIiaUSl UUlgUZUK KÜZU1 többen kaptak jogot hely­színi" bírságolásra, de ők is inkább a közterület enge­dély nélküli elfoglalását büntetik. Mi történik akikor, ha a fogyasztó érdekeit sér­tik, árdrágítást követnek el? Ha észreveszik az ellenőrök, akkor feljelentés készül, ami viszont gyakran a papírko­sárban köt ki. A társadalmi ellenőrök ugyanis — talán tapasztalatlanságuk miatt — gyakran követnek el olyan formai hibát, amelyet köny- nyű megtámadni. Ez a ta­pasztalat arra int: Több fi­gyelmet kellene fordítani a képzésükre. Szerencsére egyre keve­sebb a durva árdrágítás, a nagyobo csalás. N. J. tunk Csehszlovákiában is. Elismeréseink bizonyítják, hogy becsülettel, derekasan helytálltunk. Alegységünk tizenegyszer érdemelte ki az ezüstkoszoirús élenjáró egy­ség címet. Tisztelettel gon­dolunk elődeinkre. Láthat­nak a múzeumokban egy tablót, amelyen azoknak a nevét tüntettük föl, akik nálunk szolgáltak és külön­böző kitüntetéseket érdemel­tek ki. Az MHSZ megyei titkára például itt kezdte katonai pályáját, s nálunk érdemelte ki a Vörös Csil­lag érdemrendet Varga László alezredes is. Dicső­ségkönyvünkben minden olyan sorkatona bekerül, aki kiváló teljesítményt nyújtott A hivatásos katonáktól hallottuk, hogy a haditech­nika szinte naponta válto­zik, így a híradástechniká­nak is lépést kell tartania a fejlődéssel. Amit tegnap vagy tegnapelőtt használtak, az holnap már a múzeu­mokba kívánkozik. Szeret­nék tovább bővíteni gyűjte­ményüket. Egyedülálló kin­cseikre érdemes figyelni.

Next

/
Thumbnails
Contents