Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
1986. augusztus 23., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK ÉBREDŐ FALU ban, gyere el - te is. Még mindig kevesen vagyunk, de kialakult egy tenniakaró kis közösség. S azt gondolom, hogy a jó példa csodákra képes. Máris dicsekedhetünk eredményekkel. Az iskolában számítógépes oktatás folyik, a KISZ KB-tói pedig 100 000 forint támogatást kaptunk. Lassan már nem érvellhet senki azzal, hogy Pusztakovácsi a világ vége, ahonnan menekülni kell. Van munka ha valaki nem restell dolgozni, pénz is van. Tőlünk függ, hagy kialakul-e ismét az egymást segítő közösség. Somogyfajszon, a régi kastélyban hatvanhat asszony talált munkalehetőséget. Nem könnyű elfoglaltság a harisnyaüzemben dolgozni, mégis örülnek az emberek. Téesz- busz hozza-viszi őket, így jut idő a házimunkára, az állattartásra is, és nem kell a városba járni munka után. Németh Istvánná egy éve dolgozik az üzemben. Eddig Puhán lódul a harangszó a falu felett, s a hang szinte megfoghatóan terpeszkedik el a levegőben. Szél sem rezdüil, a déli -forróságban csak két veréb tollászkodik a porban, kis örvényeket kavarva, Pusztakovácsi aludni látszik. A régi házakon lehúzott redőnyök, mögöttük csönd lapul. Valamikor apró földbirtokokból állt a település, a Márfiak, Bogyaiak kúriái körül hatalmas földterületeken gazdálkodtak. Véget ért a földút a falunál. Világ vége ez, mondták az öregek, nincs hová menni innen, de nem is érdemes. Erdők övezték a községet, bennük szétszórtan ezer ember is élt. Ma már csak romos házak, és nevek őrzik az emléket: Háromház, Rondavár, Kopár. Mint a mesében a kis gömböc, mindent elnyelt a falu,' s nem volt lehetőség a kibontakozásra. — öt éve, hogy valami mozgolódás tapasztalható — mondta Berend Ferenc, az Egyesült Erő Termelőszövetkezet elnöke. — Akkor épült az út, megszűnt a bezártság érzése. Aki eddig — úgymond — levegőt akart venni, az kénytelen volt Marcaliban vagy Kaposváron lakás, állás után nézni. De akkor változott a • kép. Van megfelelő munkalehetőség, s néhány lelkes emberünk, akik tenni akarnak a faluért. Nehezítette a helyzetet az is, hogy belső villongások mérgezték a levegőt. Három év alatt szinte valamennyi vezető kicserélődött. Más az iskolaigazgató, jó magam is újnak számítok, jó néhány „friss” tanácsi ember kapott lehetőséget. A legfontosabb feladatunknak most azt tartjuk, hogy a saját portánkon teremtsünk rendet, s a csendes beletörődéstől igényt ébresszünk a változtatásra. Ügy tervezzük, hogy a lebontott épületek anyagát jutányos áron átadjuk a falusiaknak, ezzel is segítve a régi házak tatarozását.. Nehéz volit itt építkezni, letelepedni. Házhelyet nem adott a tanács, s ha mégis került egy-egy, hát annak borsos .volt az ára. Szeretnénk, ha a segítségünkkel újra vállalkoznának a fiatalok az építkezésre. Vissza nem térítendő támogatást adunk tagjainknak. — Sok szorgalmas ember él a faluban, jó szándékú emberek — folytatta az elnök szavait Samu János —, de valahogyan hitüket vesztették. Tizenkét éve dolgozom a szövetkezetben. Nekem még nem jutott eszembe, hogy másutt is lehetne boldogulni. A fiataloknak sokkal, nehezebb a helyzetük, paliig sók minden változott az utóbbi időben. Munkát kaphatnak az asz- szonyok a harisnyaüzemfoen, s ez nagy lehetőség. Régi igazság, ha a f-iatallasszony nem kívánkozik máshová, akkor a férj, a gyerek is kötődik a szülőföldhöz. A termelőszövetkezet módot ad arra, hogy ne csak a munkahelyen, hanem a háztáji gazdaságokban is megtalálják számításukat az emberek. Egyensúlyba kerül a kétféle tevékenység, s ez sokat számít. Ügy érzem, huszonnegyedik órában teszünk erőfeszítést arra, hogy felébresszük a falut. Ha hamarosan nem változik a helyzet, azok a fiatalok, akikben van még kurázsi, hátat fordítanak Pusztakovácsinak. — A te lányod Zalaegerszegen tanul, s ide jön visz- sza — emlékeztette Samu Jánost az elnök. — Segítjük is, 900 forintot adunk neki havonta, számítunk rá, ide várjuk. — Ez igaz — mondta kicsit fáradtan Samu János —, de még lesz ideje gondolkodni rajta. Az is igaz, hogy havonta 1000 forintot félre teszek, hogy ha mégis másképpen döntene, vissza tudja fizetni az ösztöndíjat. Nyolc és fél kilométer hosszú út jelenti a falut. Egyutcás község. A felvég messze van az alvégtől. TaKl FIGYEL A SZABÁLY- SÉRTŐKRE ? Nem állíthatjuk, hogy nyugodt napjai vannak Tamás Ferencinek, a Nagyatádi Városi Tanács hatósági osztálya szabálysértésékkel foglalkozó csoportvezetőjének. Fél év alatt csaknem tíztucatnyi akta került az asztalára. Száztizenegy följelentés érkezett, s hetvennégy elkövetőt tetemes bírsággal, 155 800 forinttal kellett sújtani. Fölösleges lenne korábbi statisztikákat idézni, azok nélkül is tudjuk, hogy Nagyatádon nőtt a szabálysértések száma. Leggyakrabban a tanácsrendeletedet sértik meg közterületen való italozással (sajnos egyre több fiatal!), vagy parkrongálással, illetve tiltott helyen váló várakozással. Ián az emberek sem ismerik egymást olyan jól ilyen távolságból. Ha találkoznak, szó kerül a háztájiról, vagy hogy még mindig nincs testnevelő tanár az iskolában, s mostanában egyre többször a művelődési ház programjairól. Ács János egy éve vette át az igazgatói tisztet, azóta indulnak „színházjáratok Kaposvárra, azóta rendeznek nótaesteket az aprócska színpadon. Video- klubot alakítottak, szabadidőparkot építenek. Jórészt társadalmi munkában, mert a pénz mindig kevés. — Szórakozási lehetőség szinte semmi sem volt a faluban — mondta Ács János. — A presszó évek óta zárva van, a srácok jobb híján a kocsma körül ténfe- regtek. Szeretnénk a művelődési házban kialakítani egy presszót is, nem kellene a szecsei csárdába gyalogolni, ha diszkózni szeretnének a fiatalok. Egyre többen érdeklődnek a programjaink iránt. Régebben lasszóval kellett fogni egy-egy fiatalt, hogy jöjjön segíteni hozzánk. Most egymásnak adják a hírt: valami készül a házAjkán élitek férjével, családjával. Tizenkét év után tértek vissza a faluba, egyelőre a beilleszkedéssel küszködnek. — Furcsa, hát persze, hogy furcsa a város után — mondta Némethné. — Munka után alig tesszük ki a lábunkat 'a házból, nincs időnk semmire. Édesanyámmal lakunk, s egyelőre nem gondolunk saját ház építésére. A gyerekéktől függ, hogy maradunk-e itt, vagy továbbálüiunik. Ha az ember házat épít, elkötelezi magát. A fiam gépszerelőnek tanul, úgy tervezi: marad Kovácsiban. A lány szőlész-borász lesz. Hallom, a szövetkezet támogatja azokat., akik házépítésibe vágnak. Lehet, hogy mi is igénybe vesszük majd a segítséget. Pusztakovácsi ébredezik. Vannak még, -akik hitetlen- kedve figyelik az eseményeket, várakozó állásponton vannak. S vannak — egyre többen —, akik tesznek is azért, hogy a falu megmaradjon, s népe jól érezze magát. Klie Ágnes Fotó: Csobod Péter Néha az ellenőr is téved Pintér Rezső osztályvezetőt kérdeztem: a szaporodó szabálytalanságoknak nem az-e az oka, hogy a lakók nem ismerik kellően a szabályokat? — A leggyakrabban azokat a rendeleteket sértik meg, amelyek évek óta élnek, érvényesek, közismertek. A tanácsrendeleteket elvileg mindenkinek isimernie kell. Részben azért, mert még megalkotásuk előtt széles körű társadalmi vitára bocsátjuk, részben pedig azért, mert a döntést követően mindenütt kifüggesztjük, eljuttatjuk a lakóbizottságokhoz is. Ezen kívül teljes terjedelmükben közöljük a nagyatádi műsorfüzetben. Az utóbbi években rendszeresen szervezünk rétegtalál- kozókait, amikor a város vezetői egy-egy üzemben, intézményben adnak tájékoztatást a legfontosabb kérdésekről, s ekkor nekünk is módunk van arra, hogy a legújabb rendeleteket ismertessük. Azt hiszem, hogy a szabálysértések inkább a fegyelmezel fenséggel és a gondatlansággal magyarázhatók. — Az idézett adatok valós képet mutatnak a rendbontásokról ? — Tamás Ferenc szerint nem. — Haragost senki sem akar szerezni magának, ezért többnyire akkor sem szól, ha a szabálytalanság a szeme előtt zajlik le. Tulajdonképpen csak a rendőrségtől kapunk szabálysértési följelentéseket. Bár az idén megesett, hogy az egyik Vállalat följelentette saját dolgozóját közterületen való szeszesital- fogyasztás miatt. Telexek, kábelek, távbeszélők Múltidéző a csapatmúzeumban Van Kaposváron egy különleges múzeum a Táncsics Mihály laktanyában. Ereklyéit, értékeit nyilvántartják a haditechnikai intézetben is, h-iszen csaknem egyedülálló gyűjteményről van szó. Hasonlóval csak Vácon és a haditechnikai intézetben találkozni. A kaposvári híradós katonák csaipatmú- zeumáről van szó, amely megemlékezik a névadó Táncsics Mihályról és bemutatja a helyőrség históriáját is. Stolcz József főhadnagy avatott titkaikba. — Valamikor raktár volt az a helyiség, amelyben most vagyunk. Társadalmi munkában alakítottuk ki a csapatmúzeumot. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen azok a híradástechnikai eszközök, amelyek láthatók, a lehető legkülönbözőbb helyekről kerültek elő. Van itt olyan eszköz is, amelyet még a második világháborúban alkalmaztak, de zömmel olyanokat állítottunk ki, amelyeket a demokratikus hadsereg megalakulásától használtak. Különlegesség az az 1935ben rendszeresített távíró- gép, amely egyaránt használható a latin és a cirill ábc-re. Csupán egy kapcsolót kell lenyomni, s máris tetszés szerinti szöveg írható. Aki használta, az tudja csak igazán, hogy mennyire nehéz volt ezzel dolgozni. A klaviatúra ugyanis eltér, a megszokottól. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején Siemens gépeket használtak távközlésre. A még ma is működőképes eszköz ugyancsak ritkaság. Telefonközpontok vezérlőpultjai, különféle rádiók is láthatók. Valamikor egy néprádió, majd egy Kékes televízió volt az alegység klubjának felszerelése. Megőrizték. Mint ahogy megőrizték a PPS géppisztolyt és egy katonaládát is. — Alegységünk több nagyszabású hadgyakorlaton vett részt — mondta Stolcz főhadnagy. — Igyekeztünk mindenhonnan valami emléket hozni. Ezeket is kiállítottuk. Vannak egykori hadseregújságok, képeslapok és könyvek. Ott voltunk a Pajzs—79 gyakorlaton, járrv LclIIiaUSl UUlgUZUK KÜZU1 többen kaptak jogot helyszíni" bírságolásra, de ők is inkább a közterület engedély nélküli elfoglalását büntetik. Mi történik akikor, ha a fogyasztó érdekeit sértik, árdrágítást követnek el? Ha észreveszik az ellenőrök, akkor feljelentés készül, ami viszont gyakran a papírkosárban köt ki. A társadalmi ellenőrök ugyanis — talán tapasztalatlanságuk miatt — gyakran követnek el olyan formai hibát, amelyet köny- nyű megtámadni. Ez a tapasztalat arra int: Több figyelmet kellene fordítani a képzésükre. Szerencsére egyre kevesebb a durva árdrágítás, a nagyobo csalás. N. J. tunk Csehszlovákiában is. Elismeréseink bizonyítják, hogy becsülettel, derekasan helytálltunk. Alegységünk tizenegyszer érdemelte ki az ezüstkoszoirús élenjáró egység címet. Tisztelettel gondolunk elődeinkre. Láthatnak a múzeumokban egy tablót, amelyen azoknak a nevét tüntettük föl, akik nálunk szolgáltak és különböző kitüntetéseket érdemeltek ki. Az MHSZ megyei titkára például itt kezdte katonai pályáját, s nálunk érdemelte ki a Vörös Csillag érdemrendet Varga László alezredes is. Dicsőségkönyvünkben minden olyan sorkatona bekerül, aki kiváló teljesítményt nyújtott A hivatásos katonáktól hallottuk, hogy a haditechnika szinte naponta változik, így a híradástechnikának is lépést kell tartania a fejlődéssel. Amit tegnap vagy tegnapelőtt használtak, az holnap már a múzeumokba kívánkozik. Szeretnék tovább bővíteni gyűjteményüket. Egyedülálló kincseikre érdemes figyelni.
