Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

4 Somogyi Néplap 1986. augusztus 23., szombat ÜGYES BRIGÁDTAGOK Árellenőrzés a Balatonon Játékok az óvodának Deszkák, lécek tornyai kö­zött megyünk Horváth Sán­dor üzemvezetővel a fatartó üzemibe. Ott dolgozik az öt­szörös aranyplafcettes Április 4. szocialista brigád, amely tavaly elnyerte a vállalat ki­váló brigádja címet. A csarnokban fülsértő a zaj, nem csoda, hogy a gé­pel?: mellett állók fülvédőt hordanak. Szép és változatos munka. A talpfáktól a tető- szerkezeteikig, a ragasztott szerkezetű faépületekig, csarnokokig sok minden ke­rül ki a dolgozók keze alól. Geleta Ferenc, a Sefag csurgói gyárának igazgatója nagyra értékeli a szocialista brigádok tevékenységét. Mi­előtt elindultunk az üzembe, ezt mondta: — A huszonnégy szocia­lista brigád tevékenysége mindig nagy szerepet ját­szott eredményeinkben. Élen járnak a társadalmi munká­ban is. A huszonnégy közös­ség tavaly 340 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A húsztagú Április 4. bri­gád vezetését nemrég vette át Balogh László, a koráb­ban nagy érdemeket szerzett Rajfai Imrétől. Nem dolgo­zott éppen, de Horváth Sán­dor mint brigádtag, a közös­ség megbecsült védnöke azonban mindent tud. — 1973-ban alakult ez a brigád két másikkal együtt, s 1975-ben egyesült a három közösség. Fő tevékenységük a termelés, a hatékonyabb munka, a takarékosság. Az üzemvezető elővette a brigádnaplót. Megmutatta, hogy a tagok hetvenezer fo­rint értékű import fűrészáru, kilencvenezer forintnyi im­port ragasztóanyag megta­karítását vállalták az idén. Vigyáznak arra is, hogy a külföldön vásárolt szerszá­mok és kisgépek ne haszná­lódjanak el idő előtt. Társa­dalmi munkájuk révén Csur­gón jól ismerik a brigádot. — A megalakulás óta párt­fogoljuk az 1. sz. óvodát, az öregdk II. számú napiközi otthonát — mondta az üzem­vezető. — Különféle beren­dezési tárgyakat készítünk. Lambériával borítottuk be a társalgót az öregek ottho­nában, viszünk ajándékokat is. Éppen most készül két-két hintaló és játéktűzhely az óvodának. — Hallottam, hogy a bri­gád hatvanezer forint értékű szabadtéri színpadot készített a diákszínjátszó-napokra. Horváth Sándor kiegészít. — A faburkolat elkészíté­sét és összeállítását vállal­tuk. A színpad vasállványát a Metallux Kisszövetkezet gyártotta. Hatvankét órát dolgoztunk a műszakok után. A húsz brigádtag az idén 240 óra társadalmi munkát és két kommunista műszak­ban való részvételt ajánlott fel. Ebből negyven órát a lakóhely szebbé tételére for­dítanak. Horváth Sándor 1972 óta dolgozik az üzemben, faipari technikus. Volt fizikai dol­gozó, művezető, főművezető, három éve üzemvezető. Jól ismeri és tiszteli a brigádot. — Mindig lehet rájuk szá­mítani. Nemcsak a munká­ban van együtt a brigád, ha­nem kirándulásokon, össze­jöveteleken is. A tagok több­sége idősebb, sajátjának érzi az üzemet. Ugyanez a brigád tagok vé­leménye is. Mucsi Judit 1973 óta tartozik a közösséghez; aranykoszorúval ismerték el tevékenységét. Gépi fameg- munkáLó-tanfolyamot vég­zett, egy éve lett meós. — Amikor társadalmi munkát végzünk, akkor nincs különbség. Ha kell, odaállok a gép mellé, ha szükség van rá, anyagmoz­gató vagyok. Tombor Lajos 1968 óta dolgozik a gyárban, betaní­tott gépmunkás. » — Jó brigád ez... Szíve­sen végzünk társadalmi munkát, hiszen mindegyi­künknek van családja. Miért ne szerezzünk örömet má­soknak is. Amit vállalunk, azt mindig teljesítjük. Augusztus 20-a alkalmából a Hazafias Népfront a Kivá­ló társadalmi munkáért pla­kettel tüntette ki a brigá­dot, Horváth Sándor üzem­vezetőt pedig Kiváló társa­dalmi munkás jelvénnyel. Lajos Géza SIÓFOKON MÁR VÁRTÁK ŐKET A kereskedelmi szervek mellett a múlt évtől a me­gyei tanács ipari osztályá­nak árellenőrzési csoportja is — más szempontok sze­rint — szúrópróbaszerűen ellenőrzi a Balaton-parti vendéglátóhelyeket, szerződé­ses és jövedelemérdekeltségű üzleteket és cukrászdákat. Az idén júliusban tartot­tak átfogó ellerőrzést, amely­nek tapasztalatairól Muschál Zoltán osztályvezető-helyet­test, a vizsgálat vezetőjét kérdeztük. — Az egy hónapig tartó ellenőrzés kiterjedt a mar­cali, a boglárleúei, a fonyó- di és a siófoki tanácsok igazgatási területén levő egy­ségekre. összesen 244 helyen jártunk munkatársainkkal, s ebből 167 egységben kellett kisebb-nagyóbb hiányosságok miatt szabálysértési eljárást kezdeményeznünk, illetve fi­gyelmeztetni az üzletvezetőt. — Ez nagyon magas arány, s azokat igazolja, akik nem éppen kedvező véleményt al­kottak a Balaton-parti keres­kedelemről. — Valóban több a hiá­nyosság, mint korábban. A múlt évi vizsgálati eredmé­nyekhez képest számuk Bog- lárlelte, Fonyód körzetében emelkedett. Nem új megáll- lapítás, hogy elsősorban ott fordulnak elő árképzési, ár­alkalmazási és egyéb jog­szabálysértések, s ezékkel közvetve vagy közvetlenül fogyasztói megkárosítás —, Fiatatok találkozója A fogyasztási szövetkeze­tekben dolgozó fiatalok első országos találkozója tegnap kezdődött meg Szeghalmon. A háromnapos rendezvényen több mint kétszázan vesznek részt. Az ifjúsági háziban ren­dezett megnyitón Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára' a KISZ XI. kongresszusának határozataiból adódó teen­dőkről, Szilvasán Pál, a Szö- vosz elnökhelyettese pedig a szövetkezeti ifjúság felada­tairól tartott előadást. A fogyasztási szövetkezetek 180 ezer dolgozójának csak­nem a fele fiatal, s az inten­zív gazdálkodásra rátérő mozgalomban nagy szerep vár az ifjúságra. telte még hangosabban: — Sikkasszak?!! ahol nagy a fluktuáció, a dolgozók csak egy-két évig akarják vinni az üzletet, és ennyi idő alatt akarnak meggazdagodni. A régiek már nemcsak arra ügyelnek, hogy rendben legyenek a pa­pírjaik, hanem arra is, hogy jó véleménnyel legyenék ró- • luk a vendégek, a vásárlók. — Az ellenőrzések során — gondolom — - többen hi­vatkoztak arra, hogy szak­mai tájékozatlanság miatt nem pontosak a beszerzési bizonylatok, hiányoznak a társadalombiztosítási beje­lentések, és ezért olyanok az árak is, amilyenek. — Voltak ilyen hivaifkozá- , sok, de ezeket nem tudjuk elfogadni, mert a megyei Kisosz valóban mindent megtett és megtesz azért, hogy a kereskedőket, ven­déglátósokat érintő vala­mennyi kérdésben megfelelő tájékoztatást, felvilágosítást adjon. Az idén például 1500 meghívót küldtek ki a sze­zonnyitó értekezletükre ahol ezekkel a kérdésekkel is fog­lalkoztak, de csupán 300-an jöttek el. — Hol tapasztalták a leg­több hiányosságót? — Boglárlellén 72 egységet ellenőriztünk ebből 59 he­lyen kellett valamilyen szankciót kezdeményezni. Érdekes, hogy Siófokon szin­te alig volt gondunk. Mint kiderült, azért, mert délben a Balaton-rádió bemondta, hogy átfogó árellenőrzést tartunk. Tény, hogy gyors és friss volt az információ, de ennek most nem örültünk igazán. — Ezek szerint nem volt meglepetésszerű az érkezé­sük. — Tanultunk belőle, jövő­re másként csináljuk. Bár mindannyiunknak az lenne a jó, ha ezek a szúrópróbák előzetes beharangozás nélkül is olyan jó eredményeket hoznának, mint most Sió­fokon. — Mit tehetnek azért, hogy javuljon a helyzet? — Egyrészt több ellenőr­re lenne szükség, másrészt a szabálysértési eljárásokat rövid időn belül el kellene végezni az illetékes taná­csoknak. Ennek azért is len­ne nagyobb visszatartó ereje a pénzbüntetésnél, mert ha két éven belül három sza­bálysértést követ el valaki, akkor annak visszavonják a működési engedélyét. Ha gyors az intézkedés, ez akár egy szezon leforgása alatt.is megtörténhet. A marcaliak ebben nagyon segítőkészek, hiszen ők már le is folytat­tak egy ilyen tárgyalást a mostani vizsgálat egyik sza­bálysértőjével szemben. Ezen kívül segítséget várunk a lakosságtól is. Jelezzék a ta­nácsoknak, ha fogyasztói ér­dekvédelmet sértő jelenség­gel találkoznak. Ilyenkor so­ron kívül tartunk ellenőr­zést abban az egységben. N. Zs. 18. — Ez nőd pulcsi lesz — mosolygott a pultosnő. — Ami pedig a szabadidőt il­leti í inkább ne lenne. — Ne aggódjon, nemso­kára érkezik a kelet-német turistacsoport, s fellendíti a forgalmat... A pultosnő félrehúzta a száját, miáltal a szemfoga rácsúszott az alsó ajkára, és az arc vámpírjelleget öltött. Bakos Áron ismét felsóhajtott. — Ezek után tehát, hogy klskegyedben is csalatkoztam — kizárólag a pulóvert il­letően —, legyen drága, hoz­zon nekübk egy üveg pezs­gőt. A kőműves olyan hangot hallatott, mint akiben meg­szakadt valami. — Természetesen szovjetet — mosolygott a pultosmő. — Természetesen. A kőműves hangosan fel­nyögött, mire a pultosnő rá­villantotta . a szemét, s be­ment a raktárba az italért. — Megkergült maga?! — hörögte fojtottan a kőműves. — Nyugodjon meg, nagy­szerű ötletem támadt — tet­te a kezét a vállára a fia­talember. A kőműves vegyes érzel­mekkel pislogott rá, nem nagyon bízott benne, hogy az ötlét számára oly nagy­szerű lesz. — Szóval... — folytatta . Bakos Áron —, maga köl­csönöz nekem egy közepes összeget, aminek egy részét hajlandó leszek az est költ­ségének fedezésére fordítani. Mit szól hozzá? A kőműves az első pilla­nat felháborodása után fon­tolóra vette az ajánlatot: ha pénzt ad neki, azt valószí­nűleg soha nem látja vi­szont, amennyiben viszont nem ad, akkor fizetheti jó­maga a cehhet, ami érezte már, nem egy-két ital el­lenértéke lesz. S akkor még annyi elégtétele sem marad, hogy időnként, rádörrenthet a becstelenre, hogy mikor fizeti vissza a tartozását. — Na, és mekkora lenne az az összeg? — tudakolta óvatosan. — Azt hiszem, egy ötös elég lesz — felelte Bakos Áron. — ötszáz forint? Kicsit sokalliom!-r- ötezer ... A kőműves képe vörös lett, halántékán ujjnyi vas­tagon kidagadt egy ér. — Teljesen megbolondult maga?! — ordította hado­nászva; ökle a pultra zu­hant, mire a pultosnő ki­dugta a fejét a raktárból. — ötezer forintot adjak oda más pénzéből dajdajo- zásra? Azt kívánja tőlem, hogy sikkasszak?! — Tet­szett néki a szó, megismé­PIACI KÖRKÉP Nyárvégi csúcsforgalom Bakos Áron lopva körül­nézett: a hallban jöttek- menték a szállóvendégek, némelyikük az ordítozó, gesztikuláló kőművesre san­dított. — Csendesebben, Dénes úr, a teremtő áldja meg, fogja halkabbra a hang­ját ... Beérem kevesebbel is, csak ne kiabáljon. — Mennyivel? Ezerrel? Ezer forinttal talán beér­né?! — folytatta ha-sonló hangerővel a kőműves: már egészen beleélte magát a szerepbe: egy harmadosztá­lyú ivóban azonnal rádör- rentenek, ha felemeli ’ a hangját, itt meg hőböröghet kedvére, senki nem utasít­ja rendre — tán még riö- tázhatina is ... — Háromezerrel — vála­szolta a fiatalember, lehűt­vén a kőművest. Eközben a pultosnő ismét megjelent, kezében az üveg pezsgő, s három talpas po­hár. — Gondoltam, nem szíve­sen isznak kettesben — je­gyezte meg hamiskásan, miközben a dugót a két fér­fi füle közt a mennyezetre lőtte. A kőműves összerezzent, kishíján leesett a székről. (Folytatjuk.) Példátlan forgalom’, pezsgő adök-veszek jellemezte a ka­posvári hetipiacot. Nemcsak a hőség enyhült meg, hanem az árklíma is kellemesebbé vált. A gyümölcspiacot a 30-ért kínált szőlő uralta,- melynek kétszeresen is nagy szeme volt. Még mindig kifogásta­lan minőségű görögdinnyét görgettek a szatyorba. A Zöldértnél mindössze 5 fo­rint volt kilója, a kiskeres­kedők továbbra is hétre^ tar­tották. Egyre szemrevalóbb az alma, melynek kilójáért 15 forintot kértek. Hasonló áron fogyott a lédús körte. Bőséges volt a választék szilvából is. Az apraja, 10, a különleges nagyszemű fajtái? 18 forintba kerültek. 20—25- ért láthattunk szerényebb küllemjl barackot. A zöldségpiac két kelle­metlen meglepetéssel szol­gált. Az egyik a vegyes zöldség, melynek csomójáért továbbra is 8 forintot kér­tek a másik a fejtett bab, melyből 18 forint volt egy bögrényi. A zöldpaprika sárgul, a sárga pirul. A legszebb ke­nyérmellé való ceceiért 30- at fizettünk. Ennyit kóstált a pritamin és a cseresznye- paprika is. Kaphattunk vi­szont 15-ért is lecsóba valót, 8 forintos paradicsommal. Utóbbi áron vitték a saláta­uborkát is, míg a kovászol- nivalót 18-ért. 20-órt mérték a fonnyadt káposztát, 7-ért á makulátlan burgonyát. Csalódott, aki eső után fölélénkülő gombakínálatot remélt. Üresek maradtak a kőasztalok, s csak sampi­nyon gombát kaphattunk 80 —100 forintért. Borsos a tojás ára. 2,80-at is megpróbáltak kérni da­rabjáért, ám szerencsére vol­tak ártörők, akik 2.50-ért is adták. 120-ért várt vevőre egy formás tyűk, 180-ért egy ka­kas. Az élő pecsenyecsirke párjáért is ennyit kértek. A Virágárusok szolid a k maradtak. Egy kis rózsa bu- kéta 15 forintba került, akárcsak egy csokor dália. A kardvirág szála 8—12 fo­rint volt. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents