Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
6 Somogyi Néplap 1986. augusztus 20., szerda ELMÉLET, KUTATÁS, GYAKORLAT A cél: Takarékoskodás és termékkínálat egy négytagú családnak manapság utazni valóságéi luxus, a szolgáltatás pedig változatlanul csapnivaló. S kevesebbet víkendezünk, azért is, mert az átlagkerasetűek számára a szállásköltségek ii megf i zetihetet lenek. Takarékoskodunk úgy is, hogy a szó szonos értelmében véve egyre kevésbé takarékoskodunk. Az OTP betétállomány korábbi gyors ütemű növekedése a nyolcvanas évtized fordulóján megtört; aki teheti, az nem a lakosság bankjában kamatoztatja az időlegesen fölösleges pénzét, hanem vagy valamilyen vagyontárgyba fekteti, vagy — mert ma már ez is lehetséges — valami módon spekulál... S aki nem teheti? Akinek fillérnyi szabad rendelkezésű jövedelme sincs? Nos, ő megpróbálkozik — divatos kifejezéssel élve — valamilyen „jövedelempótló tevékenység'’ felkutatásával, vagy kénytelen az igényeit lejjebb szorítani. Az utóbbiak közé sorolandók az időskorú kisnyugdíjasok, az alacsony jövedelmű többgyermekesek, és a pályakezdő fiatalok. Védekezési lehetőségeik korlátozottak, már csak azért is, mert az olcsóbb, de nem feltétlenül rossz minőségű — árucikkek többnyire eltűnnek a boltokból. (Miért is ne? Az olcsó árun nincs nyereség, nincs ha szón, gyártású k ra há t mi okból vállalkoznának az iparvállalatok?) Hasonló a helyzet a szolgáltató üzemeknél is: tagadhatatlanul többen vannak, nagyobb a kínálat, látszólag éles a versenyhelyzet, tehát minden lehető módon próbálják megszerezni a megrendelőiket — csak éppen árverseny nincs közöttük. Mintha összeesküdtek volna: árat pedig nem csökkentünk, viszont egymás árait felhajtjuk. Ennek is van magyarázata: a szolgáltató kisszervezetek, nyereségük nagyobb részét inkább a dolgozóik jövedelmének növelésére használják fel, és elhanyagolják az eszközeik, a működési körülményeik fejlesztését. S mi módon növelhető a nyereség? Az árak emelésével. (Egyébként ez nemcsak a szolgáltató iparra érvényes.) Takarékoskodnának a lakást építők is, ám az építő- anyagipar diktálja a tempót: a hagyományos építőanyagok helyett inkább csak a korszerűnek kikiáltott méregdrágákat kínálja. Egyszóval: takarékossági törekvéseinket keresztezi az egyre jobban torzuló — a pénzünkkel, ha úgy tetszik a vásárlóerőnkkel aránytalan áruterméfckí- nálat, amely végül is, miközben takarékoskodnánk, kikényszeríti a fogyszatói pazarlást is. A SZÉKI vagyis a Szak- szervezetek Elméleti Kutató Intézete a szakszervezetek hivatásából adódó egyik legfőbb feladatának tett eleget ezzel a felméréssel. A bérből és fizetésből élők érdekvédelmét szolgálta ez a vizsgálat is. De, hogy ez az érdek- védelmi tevékenység hatékonnyá váljék, szükség lesz a vizsgálatból adódó következtetések levonására, és a nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalára. A többi között az ipar. a szolgáltató szektor árfelhajtó törekvéseinek megakadályozására, az olcsóbb cikkek mennyiségégének és választékának bővítésére, látszat verseny _ helyet a valós piaci verseny kikényszerítésére, és több másra. Az Országos Anyag- és Árhivatal, a Belkereskedelmi Minisztérium meg mások már tettek ezért egyet és mást, ám a tények az igazolják: kevés ez még. Többre, hathatósabb döntésekre lesz szükség a jövőben. Vértes Csaba rugalmas munkaidő Tavaly hét százalékos fogyasztói árnövekedés és — ennek következtében SZAKHUN KÁS-UTÁN PÓTLÁS A magyar rákkutatás eredményeinek reprezentatív bemutatására lehetőséget ad a XIV. nemzetközi rákkong- resszus, amelyet augusztus 21—27. között rendeznek meg Budapesten — mondotta dr. Eckhardt Sándor egyetemi tanár, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa, a világtalálkozó főtitkára, a hazai kutatások helyzetéről tájékoztatva az MTI munkatársát. Magyarországon elsősorban a rák keletkezésével kapcsolatos kutatásokat végeznek. A kémiai anyagok rákkeltő hatásának vizsgálatában jelentős sikereket értünk el, s virológiái kutatásokról is beszámolnak majd a kongresszusán résztvevő kollégák — folytatta Eckhardt professzor. Alapvető fontosságúak a daganatos megbetegedések pa th al ági ájában végzett kísérletek is. A biokémiai farmakológiában is előrehalad ás tapasztalható, csakúgy, mint az immunológiai kutatásokban. Az elmúlt négy év legjelentősebb kutatási területe az onkogónek vizsgálata: ezeket elsősorban az MTA szegedi, debreceni ku- tatóintézjetaibeB, valamint a budapesti I. számú Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetben végzik. Ezt követően a főorvos arról szólt, hogy a magyar tudósok nevét agyógyszerkuta- tások tették leginkább ismertté a világban. Számos klinikai, egyetemi, intézeti munkacsoport szerzett érdemeket a daganatos betegségek gyógyszeres kezelésének vizsgálatában. A klinikai kutatások eredményeként sikert értek el a rák megelőzésében és keletkezésében is. A dohányzás és az alkoholfogyasztás elleni küzdelemben még nem jutottunk messzire — hangsúlyozta. A korai diagnosztikai kutatások pedig a berendezések hiánya miatt nem eléggé haladnak előre. Eredményesek azonban a radio-immun- dlagnosztikai vizsgálatok. A sebészetben a lézer bevezetése jelentett segítséget a daganatok gyógyításában. A ráksebészek szemléletváltása nyomán — korábban a radikális műtéti beavatkozást tartották célszerűnek — ma sokkal inkább a szervezet funkeiófcépességének és a beteg életminőségének a megtartása a cél. A daganatok transzplantáció-sebészete még nemzetközi vonatkozásban is gyermekcipőben jár. Dr. Eckhardt Sándor a sugárterápiában a számítógépes dozimetria bevezetéséről szólva kiemelte: ez arra ad módot, hogy — a mellékhatások elkerüléséne — pontosabban tudják alkalmazni a sugárforrásokat. A kongxesz- szuson a sugárhatást fokozni képes, úgynevezett sugárér- zékenyítő anyagokról is elhangzanak majd magyar előadások. Szigeti Józsefnek, a barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat tanulófelelősének mélyen kell kutatnia az emlékezetében, ha pályája kezdetéről kérdezik. 1932. október elsején kezlte átadni tudását a katedráról a gyerekeknek. Jelenleg nyugdíjasként foglalkozik a vállalat szakmunkástanulóival. Ismeri a szakmunkásképzés minden fortélyát, tisztában van nehézségeivel és jól ismeri a gyerekeket is. Kilenc szakma oktatása folyik a vállalatinál. A hagyományos építőipari szakmák mellett az idén autóvillamossági szerelőt is képeznek. A gyerekek elméleti oktatási az 525-ös számú szakmunkásképzőben folyik, gyakorlati képzést a tanműhelyekben, egyes szakmákban pedig a brigádoknál kapnak. A jövő tanévre száz tanuló beiskolázását tervezik, akik az első és a második évüket töltik a tanműhelyben, a harmadik évben kerülnek a brigáddkhoz. Kivételt képeznek az ácsok, akik a tanulóévék alatt végig brigádban dolgoznak. Szigeti József büszkén mondta el, hogy hét évvel ezelőtt Homokszentgyörgyön szakmunkástanulók építetlek fel egy lakást és azóta sincs vele gond. A gyerekek gyakorlati képzését összesen tizenöten irányítják. Közülük heten az iskolában Oktatnak, a vállalatnál pedig ketten. Rajtuk kívül még hat kiemelt szakmunkás foglalkozik a tanulókkal. A vállalat nagy figyelmet fordít arra is, hogy a jobb képességű fiatalokat szakmunkádként is meg tudják tartani. A szakoktatók véleménye alapján társadalmi ösztöndíjra kötnek szerződést velük. Egy közepes tanulló 300 forint ösztöndíjat kap a vállalattól, a négyes és ötös rendűek erre még kaphatnak 100, 200 forint tanulmányi pótlékot is. A társadalmi szerződésekkel együtt a végzett szakmunkástanulók 80—85 százaléka a vállalatnál marad. Az ÉSZKV az ipari tanulók képzésének egyik fontos bázisa. Jelenleg a szükségesnél több szakmunkást képeznek vízvezeték-szerelőnek, festőnek, építőipari munkásnak. A képzés társadalmi, népgazdasági érdek, s ezt nem felejtették el a vállalat vezetői. Az 1985—86-os tanévben 120 tanuló beiskolázását tervezték, de csak ki- lencvenen kezditek ismerkedni a különböző szakmákkal. Szigeti József fáradhatatlanul dolgozik. Eljár szülői értekezletekre, ősszel és a félévi bizonyítványosztás után is felkeresi az iskolát. A vállalat segítséget ad a pályaválasztáshoz is. A kiállításokra elviszik a profilba vágó szemléltető eszközöket. A tanulókat az ÉSZKV saját autóbuszával szállítja a vasútállomásról a kiállítás helyszínére és vissza. Általánosan tapasztalható gond, hogy hiányzik a szülők részéről a gyerekük érdeklődésének, képességeinek kellő ismerete. Elsősorban a divatos szakmák szerint döntenek a gyerekek jövőjéről. Ide tartozik például az autószerelő és a festő szakma, de senki sem akar ács vagy bádogos lenni. Az élőbb említett szakmáknál csábító a maszekolás lehetősége, az utóbbinál viszont népszerűtlen a szabad ég alatti munka. Előfordult, hogy két autószerelő helyre harmincán pályáztak, a bádogos szákmákra viszont nem volit jelentkező. Gyakorlat hozta gond az is, hogy a szakmunkásképző intézetekben nem tanítják az üveges szakmát, pedig az építőiparban nagy szükség lenne ilyen szakemberekre. L. R. mindössze nyolc-tized százalékos, tehát a legjobb esetiben is stagnáló reálbérindex. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai azt vizsgálták, hogy minderre miként reagálunk, fogyasztói státuszunkban? Ha tehetjük, védekezünk oly’mód on, hogy most már egyre radikálisabban takarékoskodunk. Lényegtelennek tűnő, de ta~ Ián mégis jellemző példa: az otthoni éléskamrákban — kivéve az éléskamrák nélküli „korszerű és kényelmes” panellakások százezreit — manapság 15 millió üveg házi konzerv áll, vagy 6 millió üveggel több mint egy évtizede. Mert, hogy drága és egyre drágább a gyári konzerv ... Az Országos Piackutató Intézet reprezentatív vizsgálata szerint a megkérdezett családok döntő többsége otthon főzi az ebédet, és még inkább a vacsorát, mert a hazai fogyasztók nem fogadták el a drasztikusan emelkedő vendéglői árakat. Kevesebbet költünk ruházkodásra, mert az elmúlt másfél évtizedben több mint 80 százalékkal drágultak a ruházkodási cikkek, s inkább otthon mossuk még az ágyneműt is, ahelyett, hogy a Patyolatba vinnénk. S persze inkább csak a hagyományos, a viszonylag még olcsó mosógépeket keressük, mert az automata ugyan kényelmesebb, ám önmagában is drága, s az energiafogyasztása is meggondolásra készteti a fogyasztókat. Tehát egyre inkább saját magunk szolgáltatói vagyunk: festünk, .mázolunk és tapétázunk, és persze bütyköljük az autóinkat, ily’mó- don is kompenzálva a méregdrága javítási költségeket,' s a benzin árának 1975 és 1983 közötti 280 százalékos emelését. A szakértők egyébként úgy tartják, hogy a benzinár elérte azt a küszöbértéket, amelyet átlépve komolyan számolni kell a tömeges kocsi-leállításokkal-, és a tömegközlekedés zavaraival. Még akkor is, ha a távolsági tömegközlekedési eszközöket is egyre ritkábban vesz- szük igénybe; kevesebbet utazunk, kirándulunk, mert Nemrégiben tanácskozott a Minisztertanács a munkaidőalap jobb kihasználásáról. Szigorúbb és körültekintőbb intézkedésekre van szükség ahhoz, hagy a munkahelyeken megszűnjön a magánügyek intézése az indokolatlan napközbeni kilépés. Szinte nem telik el nap, hogy valaki ne kéretőzne el rét, ha az elvesztegetett időt ledolgozza. Borda György, a forgácsolóüzem vezetője 115 ember munkáját irányítja. Művezetőként kezdett dolgozni, s tudja: vannak esetek, amikor egyszerűen elkerülhetetlen az ilyen kilépők megadása. Az üzemben mindenkinek a zsebe bánja, ha haBank József a munkaügyi osztály vezetője. Irodájában akták helyett számítógépek, és monitorok uralják az asztalt. Január óta számítógépes nyilvántartást vezettek be. Pontos adatai vannak a napi hányzásókról, összesítéseik az évről. — Ma például 22-en kértek kilépőt — mutatja a cédulát —, ez az átlag. Ketten például orvoshoz mentek, négyen hivatalos ügyben távoztak, egyetlen ember kért magánügyben eltávozást, s ez 45 percet vett igénybe. Általában nem kérdezzük meg, hogy mi a dolga az illetőnek, tiszteletben tartjuk egyéni érdekeit. Feltételezzük, hogy senki sem utazik be innen a városba, ha nincs halaszthatatlan dolga. a főnökétől, mert hozzák a bútorát, jön' a tévészerelő, javítják a hűtőszekrényt, és még ki tudja, hányféle okot sorol fel. Egy ipari nagyvállalatnál fokozottan érezhető az ilyen okok miatt kieső munkaórák, munkanapok káros hatása. A Csepel Műveik Egyedi Gépgyár kaposvári nehéz- gépgyárában azonban már régóta az a gyakorlat: ha valaki munkaidő alatt kér magánügyei intézésére kilépőt, csakis akkor kaphatja meg a lehetőséget és az erre az időre szóló munkabélaszthatatlan ügyeit munkaidőben akarja elvégezni. Emiatt természetesen igyekeznek másképpen ütemezni dolgaikat, de ez nem mindig sikerül. — Már sok helyen tartanak nyújtott nyitvatartási időt. Mód van tehát arra, hogy munkaidő után intézkedhessenek az emberek — mondja Borda György. — Sokszor azonban ez csak olyan nesze semmi, fogd meg jól — megoldás, hiszen érdemi ügyintézésre nem kerülhet sor. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a A magyar rákkutatásról Dr. Eckhart Sándor nyilatkozata munkaidő teljes kihasználására. Nálunk az a gyakorlat, hogy a- dolgozó — ha előre tudja, mikor kell munkaidőben távoznia — megbeszéld a művezetővel: hogyan tudja ledolgozni az elvesztegetett időt. A gyárban nem egyenletes a termelés. Vannak csúcsidőik, s van, amikor „könnyebben” vagyunk. Általában ehhez igazodnak a művezetők, így a munkások akkor dolgozzák le a kiesett időt, amikor érre a legnagyobb szüksége van az üzemnek. A szabadságolást ütemterv szerint oldjuk meg, de ez sem sikerül mindig: Közbejöhetnek nem várt események, betegség. Ilyenkor egymást helyettesítjük. Az a legfontosabb, hogy zökkenőmentes legyen a munlka. Az iparvállalatok munka- időkiihasználása általában nyolcvan—nyolcvanöt százalékos. Mi jól állunk. A számítógépes adatok szerint az első félévben betegség miatt 2187 nap, törvényes távoliét miatt 494, igazolatlan 25, igazolt távoliét 569 nap volt. Az egésznapos veszteségek nem érki el a munkaidőalap 15 százalékát, s ez jó eredménynek számít. Ez nem jelenti azt, hogy nincs javítanivaló! A törzsgyárban már bevezették a rugalmas munkaidőt, s jövőre szeretnénk mi is átállni erre azokban az üzemrészekben, ahol mérhető. a kiadott munlka mennyisége. A statisztikai értékelő és nyilvántartó , program tapasztalatai alapján úgy véljük: semmi akadálya sem lesz ennek. Téhát tovább javíthatjuk a munkaidő kihasználását. K. Á. SEGÍT A SZÁMÍTÓGÉP
