Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-19 / 195. szám

1986. augusztus 19., kedd Somogyi Néplap 5 Félidejéhez érkezett a Néprajzi Múzeum homlokzatának felújítása. A kivitelező, a Műtárgyakat Javító és Karbantartó gmk a Parlament felé néző homlokzat felújításának nagyobb részével már elkészült. Az épület Ilauszmann Alajos tervei alapján készült 1893— 1896 között otthont adva a királyi kúriának, a legmagasabb bíróságnak. A felszabadulás után a Nemzeti Galéria, majd 1974-től a Néprajzi JMúzcum költözött be. A felújítás so­rán átfaragják és kijavítják a sérült Irészeket. r Állami gondozottak Nemes küldetés családi közösségben A halott, aki elevenebb mint egy élő ötven évvel ezelőtt, augusz­tus 19-én, a hajnali deren­gésben sortüzak dördülitek egy szakadékban, a grana- dai Viznar közelében. Három társával együtt akkor esett áldozatául a falangista párt ki végző aszta ga golyóinak a híres spanyol költő és drá­maíró, Frederico Garcia Lor­ca. Halála az akkord grana- dai falangista újságnak, az „El Ideal”-nák az aznap agyonlőttek nevét tartalmazó listájából vált ismertté. A spanyol polgárháború egy hónappal korábban kez­dődött. Az ország nagy ré­szén naponta ölték meg em­bereket; sokszor pusztán an­nak gyanúja miatt, hogy nem rokonszenveznek a köz­társaság elleni felkeléssel. Eg/edül Granadában 562 volt az áldozatok száma, 1936. július 26. és augusztus 31. között. Több évtizednek kellett el- télnáé, míg Garcia Lorca végóráiról részletek váltak ismertté. Franco rezsim je el­hallgatta e gyilkosság té­nyeit. A mindössze csak 38 évet élt költő neve és élet­műve a diktatúra elleni küz­delem jelképévé vált az évek folyamán. Jóllehet nevét már meggyilkolása előtt is jól is­merték az ország határain túl, csak később kezdte övezni az a dicsfény, amely­hez egyre több legendás vo­nós tapadt. Lorca verseit vi­lágszerte olvassák, drámái mindenütt színpadon vannak. A kutatások szerint halá­lának fő felelőse: Granada akkord polgári kormányzója, Jose Valdes Guzman őrnagy, valamint egy bizonyos Ra­mon Ruiz Alonso, aki egy jobboldali fegyveres szerve­setnek volt a tagja és aki a voltot „orosz” kémnek ne­vezte. Gareia Lorca egyik párt­hoz sem tartozott, aktívan nem is politizált, de megnyi- atkozásai miatt ő is „vö­rös.”-nek számított a jobbol­daliak szemében. Az ír Garda-kutató, lan Gibson úgy véli, hogy a 'alangista polgári kormány­tó a kivégzés előtt még kon- sultólt Andalúzia katonai cormányzójával. Egy másik vutató, a spanyol Vila-San- Tuan szerint a polgári kor­mányzó végül is azért dön- ;ött a halálos ítélet mellett, mert félt a városban folyó vérengzés várható kivdzsgá- ásától, s úgy vélte, a költő >lyan szemtanúja volt az eseményeknek, aki „túl só­sat beszél és ír” ... Garda Lorca mondta egy- oor: „Spanyolországban egy íalott elevenebb, mint egy élő. Areéle úgy sebez, mint a borotva éle.” ... Különös vendégei vannak augusztus 15-től a KISZ ba- latonfenyvesi vezetőképző táborának. A pavilonokat mindössze tizenhárom csa­lód népesíti be — ezek azonban nem is akármekko­ra családok. Az országban Somogybán valósult meg először a hivatásos nevelő­szülők és az állami gondo­zott gyerekek közös üdülte­tése a Művelődési Miniszté­rium és a KISZ KB vezeté­sével, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet közreműködésével. A táborban nyolcvan öt gyerek üdül — állami gon­dozottak és vér szerinti csa­ládtagok. A kiválasztás előz­ményeiről Orbán István, a GYIVI igazgatója tájékozta­tott. — Az országban jelenleg harminchat hivatásos neve­lőszülő tevékenykedik. A táborba a fővárosiakat, a Somogy, Heves, Veszprém és Pest megyeieket hívtuk meg, ugyanis ezeken a területe­ken kezdték el legkorábban, három-négy évvel ezelőtt a kísérletet. Somogy az úttö­rőik között is az első volt. Ennek, és a megyei KISZ- bizottság hozzáállásának kö­szönhető, hogy az első ilyen tábort éppen nálunk sike­rült megszervezni. — Miit jelent a nevelőszü­lőnek, és mit a gyerekeknek ez az üdülési forma? — A hivatásos nevelőszü­lők négy-öt gyerekkel fog­lalkoznak rendszeresen, ezért saját erőből nemigen tudnának együtt nyaralni velük. A táborban .minden családra jut egy GYIVI-al- kalmazott felügyelő, így a szülőknek több szabadidejük marad. A, közös nyaralással teljesebbé válik a nevelők és a gyerekek családi kapcsola­ta. Főleg a testvérek eseté­ben van ennek nagy jelentő­sége, mert így a különböző nemű és korú vértestvérek együtt maradhatnak. — A gyerekeknek számos szabadidős programot bizto­sítunk — .mondta Borczíó Cyörgyné táborvezető. — Műsort adott a Zalka tánc­együttes, az Állami Bábszín­ház, Feri bohóc, a 100 Folk Celsius, de rendezünk kéz­műves foglalkozásokat, film­vetítést és kirándul ásókat ás. A szülők időközben, ha szükségesnek látják, szak­mai tanácskozáson vehetnek részt. — Mekkora a legnagyobb család? — Nádudvari István és családja Budapestről jött, ők hét saját gyermekük mellett még öt állami gondozottat fogadtak magukhoz. A legki­sebb családtag egy, a leg­idősebb tizenhat éves. So- mogyból az öt hivatásos ne­velőszülő közül hármat tud­tunk meghívni. A segesidi Pintér néni egyedül vállalt öt óvodás és kisiskolás apró­ságot. De említésre méltó a sümegi Horváth család is, akik két saját lányuk mel­lett öt értelmi fogyatékos gyermeket nevelnek. — Hétfőn a nevelőszülőik az ország GYIVI vezetőivel szákmai megbeszélésen vet­tek- részt. Mik a szülők ta­pasztalatai? — Jellemző hogy a har­minchat csa.lád közül egyik sem szüntette meg ezt a munkaviszonyt; jónak tart­ják és' a jiövőiben is folytatni kívánják — mondta Orbán Látván. — A kísérlet elérte célját. A síikért igazolja az is, hogy szeptember elsejé­től megszűnik kísérlet lenni, és életbe lép az 1046/1986. Mi. h. határozat, mely ezen­túl törvényesen szabályozza a főállású nevelőszülői jog­viszonyt. Az a tervünk, hcgv Somogybán is egyre több állami gondozott gyereket juttatunk ily módon csalá­dokhoz. Erre meg is van az esély. Évente 15—20-an je­lentkeznek, hogy vállalkoz­nának a nevelőszülői hivatás betöltésére. T. K. PARABOLA Parabola: (írod.) Példá­zat, példabeszéd, erkölcsi célzatú jelképes tanító elbeszélés. (Idegen Szavak Szótára) Senki sem tudja meg­mondani, mióta létezik a Parabola. Árkus József sem. Pedig ő igazán mérvadó. Az „őskor” megsemmisült — mondja —, kiselejtezték. De van már vagy 18 éves. Ö majdnem az elejétől dolgo­zik benne. — Kezdetben három szer­zőpáros írta felváltva, az egeiknek én is tagja voltam. De a néző ezzel nem sokat törődött. A nézőnek a Pa­rabola a Varga műsor volt, ő magyarázta el szövegein­ket. Öt dicsérték, ha tetszett, őt szidták, ha nem. Aztán Chrudinék Alajos 1975-ben megkérdezte: elvállalnám-e, hogy nemcsak írom, hanem el is mondom a szöveget. Felváltva Komlós Jánossal. — Hízelgett a hiúságom­nak — folytatja a visszaem­lékezést. — De meg is ijed­tem. Komlósnak nagy neve volt, ismert személyiség. Mel­lette én porszemnek éreztem magamat. Gondolkozási időt kértem, aztán igent mond­tam. Hogy Varga miért hagyta abba, azt ma sem tu­dom. A konkurrenoiától nem sokáig kellett félnem, Kom­lós nem akarta csinálni, én egyedül maradtam, annak minden előnyével és hátrá­nyával. Hogy mi volt a hátr rán.y? A nézők elemi erővel követelték vissza, szegény Varga Jóskát. Hónapokig úgy éreztem: nem csinálom tovább. Aztán megszoktam, engem is megszoktak. Kérdésemre elmondja, hogy a 30 perces műsorhoz adá­sonként 50—60 filmbejátszást használnak fel, és ezt irdat­lan mennyiségű anyagból kell kiválasztani. Még szerencse, hogy a televízió archívumá­ban mindig elegendő friss anyag található. A munka menete a követ­kező: a külpolitikai főszer­kesztőségben néhány „geg- man” — köztük ő is — ki­találja, mi legyen a követ­kező Parabola vezérfonala. A filmanyagot videokazettán nézik. Egy kazettán kb, 3 órányi anyag van. Két hé­ten át 2—2 napot töltenek válogatással, a kiválasztott anyagból készül a forgató- könyv. — Az eltelt évek során változott a Parabola? — Igen — hangzik a vá­lasz. — Tiszta külpolitikai műsornak indult, főleg a nyugattaa foglalkozott, csip­kelődve. Én belpoiiitikus va­gyok, megpróbáltam hát ezen változtatni. Az volt a véleményem, és ezt a beér­kező levelek megerősítették, hogy a Parabola egyoldalú, hiteltelen. Az arány ma már kb. 60—40 százalék a saját dolgaink javára. Sajáton nemcsak a magyar hanem a szocialista országok életét érintő dolgokat értem. — Sokak véleménye sze­rint a Parabola kicsit — hogy is mondjam? — si­kamlós. — Igen, szélmalomharcot kezdtünk a prüdiéria ellen. Pillanatnyilag visszavonuló­ban vagyunk, valószínűleg kissé vehemens volt a har­cunk. Ügy látszik, a nézők jobban elviselik a politikai, mint a vizuális pikantériát. — Mennyiben felel meg ön szerint a Parabola jelen­tésének? — A Parabola példázat, nem ún. direkt műsor. Mondjam azt, hogy amit di­csér, annak régen rossz? Persze, ami a Parabolában elhangzik, azt nem kell szó szerint érteni. Amit szidunk, az valószínűleg jó. Érzékel­tetni igyekszünk: ha valami nyugaton történt eseményt kipellengérezünk, attól eset­leg mi sem vagyunk mente­sek. Kicsit sanda szemszög­ből nézzük a dolgokat. Sze­rintem akikor jó a műsor, ha ez kiderül belőle. — Árkus József meg van elégedve a Parabolával ? — Én a legritkábban va­gyok elégedett. Gyakran né­zem házi archívumomban újra, mit lehetett volna job­ban csinálni. — Hogyan képzeli a Pa­rabola jövőjét? — Szeretném megtartani az arányt a hazai témák ja­vára, minél frappánsabban. Megtalálni a mi valóságunk­ban a számunkra érdekeset. Ha sikerül elérni, hogy a néző mosolyog, hogy jobb a közérzete, mondjuk, a Proto- koll-parabola megtekintése után, akkor nem dolgoztunk hiába. Erdős Márta ARDl GÁBOR Lakótársak £ A kőműves megsemmisítő pillantást küldött felé. Tankönyvhajrá 15. A lány macskahamgot hal­latott, majd nekilátott ki- iestend az arcát. A kőműves káromolta a világot magá- can, s mert éppen elfogyott i „pelenka nélküli” cigaret- :ája, mégiscsak ráfanyalo­dott arra a „.tengeren túli” oagóra. Szipákolt, pislogott, időnként sürgetően krákb- ?ott egy-egyet. Amikor nagy sokára elin­dultak, Emese kijelentette, logy reggelizni óhajt. — Még mi se faltunk — /letette oda a kőműves. — Majd bekapsz egy me- egszendvicset útközben, ündérbabám, teával, na­rancslével. Utána pedig ká­vézunk. — Vilfflásreggeli, frászkari­ka ... Örüljön, ha még ebé­det kap, jócskán elmúlt dél. — Bizony, baba — bólin­tott Bakos Áron. — Lassan itt a mazsolás kalács és a habos kávé ideje. De mi ru­galmasak vagyunk: eszünk amit kapunk. Mégpedig a legközelebbi rablótanyán ... A dolog azonban nem volt ilyen egyszerű, mert Eme­se ragaszkodott a bőséges reggelihez; meggyőzéskép­pen elmondta a királyról, a polgárról, s a koldus­ról szóló tanmesét. Bakos Áron hallgatott, a kőműves a fogát csikorgatta. Végül bementek egy étterembe, ahol a pincért megitgtták unicummal — azt szerette —, a szakácsnak sört küld­tek — meleg van a konyhán —, s így elkészült, és hama­rosan a lány előtt gőzölgőit a komplett villásreggeli. Késő délután kerekedtek fel. A kőművesnek szerencsé­je volt: az asszonyt otthon találták— éppen a sátor kö­rül lazította a földet, hogy apró, sárga virágokat ültes­sen —, és kérdésükre, hogy a másik iparos jelentkezett-e, tagadban rázta a fejét. — Akikor pediglen nagyon berúgott — állapította meg a kőműves. — Annyira iszik? egyene­sedett föl az asszony, s megtámaszkodott a kapára. — Az nem kifejezés — le­gyintett a kőműves. — Mint a futóhomok — fűzte hozzá Bakos Áron, bár fogalma sem volt róla, hogy kiről van szó. — Kora reggel láttam a restiben — mesélte ízesen a kőműves —, és már akkor alig ált a lábán. Tántorgott, majd’ hanyatt esett. — Egyoldalú társalgást folytatott a szalámis szend­vicsekkel — toldotta Bakos Áron. — Egek ... — pillantott a magasba az Asszony. Ezek utón a kőműves ki­jelentette, "hogy hosszas fon­tolgatás, számítgatás ered­ményeként, és nem utolsó­sorban a kialakult helyzet emberi oldalát figyelembe véve, mégis hajlandó fel­ajánlani a segítségét, vagy­is beindítani a munkálato­kat — többet egyelőre nem ígérhet. — Az asszony kemping- székeket kerített, leteleped­tek a' sátor elé; a kőműves óvatosan ereszkedett a vá­szon ülésre, nehogy szétre­pedjen alatta. Mozdulatla­nul ült, pislogott. — Áron, kérem! — szólt az asszony —, igazán el- ugorhatna egy üveg borért. — Na ja! — mondta a kő­műves. (Folytatjuk.) A Tankönyvikiadó 1345 fé­le tankönyvet jelentet meg az új tanévben. A-kiadvá­nyok nagy része már leke­rült a nyomdagépekről, többségét átvették a terjesz­tő vállalatok, s csupán nyolc féle köteten dolgoznak még a nyomdák, Lojd Lajos, a Tankönyvkiadó Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint jól si­került a felkészülés az idei tanévire, a megfelelő szerve­zés és a nyomdáik pontos munkája eredményekén t várhatóan zökkenőmentes lesz a tankönyvellátás. A vállalat 88 új tanköny­vet ad közre, az újdonságok több mint egyharmada nem­zetiségi iskolákban tanuló diákok részére készült, s amire évek óta nem volt pé'lda. már júliusra elkészül­tek. Űj kiadvány az általá­nos iskola harmadik osztá­lyos diákjainak szóló spe­ciális francia, német, angol és orosz nyelvkönyv. A be­tűvetéssel most ismerkedő első osztályosoknak három­féle tankönyvcsaládot kí­nálnak: azt, hogy melyikből tanulnak majd a kis diákok, a pedagógus dönti el. Űj fi­zika és kémia könyvekből gyarapíthatják ismereteiket a középiskolások, akiknek Művészeti ismeretek című tankönyve papírellátási gon­dok miatt csak szeptember első felében készül el. A Tankönyvkiadó az 1986 87-es tanévre mintegy 31 millió kötetet készít. A még nyom­dában lévő, szakközépisko­lai, kiisegí.tőiskolai kötetek a következő napokban kerül­nek a terjesztőkhöz, így a diákok még idejében meg­kaphatják azokat. » * » A tamfcönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki könyves­holtok közreműködésével ha­marosan minden iskolába el­jutnak a tankönyvek. Az ál­talános iskolai, a gimnáziu­mi és a szakiközépiskolai tankönyveket a tanévkezdés előrtt már csak az iskolákban lehet megvásárolni. Azok a kiadványok, amelyek szep­tember elején nem kelnek el, az évközi árusításra ki­jelölt boltokban vásárolha­tók meg a fővárosiban, illet­ve vidéken a könyvértékesí­téssel is foglalkozó Művelt Nép boltokban és az Áfész- üzlietekben.

Next

/
Thumbnails
Contents