Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-13 / 190. szám
1986. augusztus 13., szerda Somogyi Néplap 5 Ifjú kézművesek, apró lovakkal Barna léckerítés öleli körül az udvart, az árnyat adó fákait és a szárazságban is üdezöld gyepet, az edészházat — a táborlakó gyerekék birodalmát Csőmeneten. Közeli s távoli szomszéd az erdő és a mező tenyérnyi „emberlakta sz - get” ez a táborhely az ú • mentén, s bárki „beugorhat” megcsodálni az apró kezek munkáját — mint például annak , az angol rendszámú gépkocsinak az utasai, amelyik most kanyarodik a kiskapu elé: fénypfcépezőgép zárja kattan, ötször, tízszer, ki tudja hányszor ... — A Marcali Városi Kulturális Központ saját táborhelye ez az erdésziház itt, Osömenden. Tavaly Balaton- fenyvesen s előzőleg is a Ba- la ton-parton táboroztunk, de itt sokkal jobban érezzük magunkat, az alkotásra megfelelőbb ez a táborhely. A Bar latonra így is eljutunk: nagy iiőségben, amikor munkára alkalmatlan az időjárás, beülünk a mikrobuszba és megyünk fürdeni aztán igyekszünk vissza, mert itt vár bennünket a munka .. Gombainé Patacsi Éva, a marcali kulturális központ agyagformázás tudományának elsajátításában. — Nehezen tudnám elképzelni a jövőmet kerámiaké- sstífés nélkül — mondja1, miközben a -»mesterség alapfortélyait magyarázza. — Ezért nem hagyom ki a szakköri foglalkozásokat, s ezért jöttem el ebbe a táborba is. Később majd Kaposváron igyekszem még több ismeretet szerezni ... Az apróbbak közül né- hánnyal lóra pattannak — a marcali kulturális központ és a Mecseki Kulturpark ál- latkert-részlege közötti együttműködés révén ugyanis négy kis paripa is „nyaral” a csömendi táborban. A lovacskák gondozását is a táborlakók — marcali és pécsi gyerekek — látják el. Az oktatók a lóápoíllásná! az állatkert lovasszakosztályá- nalk tizenévesei — a tudnivalókat cserében adják át azokért az ismeretekért, amelyeket kézműves mesterségekből ugyanitt a tábor oktatóitól kapnak. A csömendi kézműveslá- borban készült legszebb alkotásokat kiállításokon mutatják majd be a gyerekek, az erdészházban szerzett élmények pedig érdemesek rá, hogy felidézzék őket, meséljenek róluk — legalábbis a következő nyárig, az újabb tábomyitásdg. Hernesz Ferenc Totó: Lang Róbert MESÉBE ILLŐ KÖRNYEZETBEN ..... ..........................;___________ / T áborélet az erdészházban Kutatások a levéltárban Az utóbbi két évtizedben 4328-an kutatták a csaknem 7000 iratfolyóméternyi, zömében XVIII—XX. századi iratokat és a könyvészeti forrásokat a megyei levéltáriban. A kutatónapló tanúsága szerint egy kutató átlag négyszer kutatott levéltári iratokat, kétszer pedig könyveket és sajtóperioddká- kat. A kutatásokra nagyobb, igény is volt, de korábban a mindössze ötszemélyes kutatószoba nem biztosította az ideális és nyugodt feltételeket. A 12 000-et is meghaladó kutatási esetet ilyen körülmények között kedvező arányként értékeltük. A kutatók többsége kaposvári volt. A megyéből csak feleannyian keresték fel az intézményt. A Somogy határain tóiról érkezettek száma csökkent: egyre kevesebb közöttük az országos hírnevű történész. Mindössze 18 külföldi: osztrák, svájci, nyugatnémet és kanadai kutató fordult meg a levéltár falai között. Folyamatosan növekszik a diák kutatók száma. A középiskolások — az előírásoknak megfelelően — csak könyvtári forrásokat kaphatnak. Az egyetemisták és a főiskolások azonban böngészhetnek levéltári iratokat is. Egyre gyakrabban élnek ezzel a tehetőséggel. A levéltárban őrzött iratok sok téma anyagához adtak alapot. Többen foglalkoztak a megye agrártörté- metével, a mezőgazdaságon nyugvó gyáripar múltjával, kisiparával. A politika- és művelődéstörténészek is nagy haszonnal forgatták a megsárgult papírokat, miképp a biográfusók is. A kutatási eredmények kiadványokban jutottak el a tudományos életbe, az oktatásba, helyenkint a szélesebb értelemben vett köztudatba. Számos régi törzskutató az intézményben összeszedett adatok segítségével készítette él és védte meg egyetemi vagy kandidátusi értekezését. A levéltárban folyó kutatásokat jelzik a nyomdából mér kikerült Kaposvár, Bonyhád, Nagyatád és Nagybajom, valamint a most készülő Siófok, Boglárlelle, Csokonyavisonta, Szigetvár, Karád, Kaposvár 2. községtörténeti monográfiák, valamint az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent kandidátusi és nagydoktori értekezések. A középiskolások miatt gondban van a levéltár,os. A tanulmányi versenyek témáihoz a mélyebb írástani ismereteket is feltételező, eredeti forrásokra is szükség lenne. A minőségi kutatásokkal párhuzamosan szeretnék a kutató egyetemisták és főiskolások számát is növelni. A jövő diplomásai ezáltal nemcsak saját hivatásukat ismerhetik meg jobban, hanem, ha van ilyen szándékuk, akkor tudományos fokozatuk elérésének alapjait is lerakhatják. A kutatók sorában találhatók még tanárok, tanítók, orvosok, újságírók, politikai munkatársak, építészek, gépész- és erdőmémökök, valamint államiigazgatási szakemberek. Az új kutatóterem tizennégy—harminc kutatót is tud fogadni. Munkájukat a nyugodt körülmények mellett 2000 kötetesi kézi könyvtár lés mikrofilm-leolvasó segítik. A 15 000 kötetes könyv- és folyóirattár szerencsésen egészíti ki a kutatóterem lehetőségeit. Bősze Sándor Fiatalok az irodalomban A pályakezdő, fiatal írók támogatására Lengyel József ösztöndíjat alapított. Rögös úton érkezett haza idős korára, de tele volt kiérlelt műveikkel. Az írószövetségben vezető posztot kínáltaik föl neki, amit nem fogadott el: felajánlotta helyét egy olyan fiatalnak, aki nem idősebb, mint a Segesváron csatába induló Petőfi.... Ezzel a gesztussal fejezte ki Lengyel, hogy irodalmi életünk erősen rászorult a fiatalításra. Végakarata is ezt a véleményét támasztotta alá. Ösztöndíjat alapított. Elsőként Deák Mór és Koppány Zsolt költő élvezheti a támogatást, melyről a hagyatékot gondozó kuratórium döntött. Nemrégiben Marcaliban mutatkozott be a két fiatal költő. — A Lengyel-ösztöndíj anyagi segítséget nyújt a pályakezdőknek, de ennél fontosabb az erkölcsi súlya. Írói becsületrendnek felel meg — vallja Deák Mór. Koppány Zsolt: — Három éve hever a kiadónál egy verseskötetem, elfogadták, de még nem jelent meg. Három Deák Mór kötetre való verset írtam azóta már.---------------------------L engyelösztöndíjasok Deák Mór szerencsésebb csillagzat alatt született: húszéves és hamarosan napvilágot lát az első verseskötete. Folyóiratokban gyakran találkozunk a nevével. — Véleményem szerint nincs fiattal irodalom és felnőtt irodalom. Azt hiszem, ezt mindenkinek be kell látnia. Csak irodalom létezik. A fiatal írók helyzete nem könnyű. Nemrég jelent mag Döbrentei Kornél verseskötete. , A kiadó hétszáz példányra méltatta ... Koppány Zsolt: — Az avantgarde szerepe napjainkban újra előtérbe került. Azok a szenzők, akik engednek a divatnak, könnyebben érvényesülnek. A póz, a meghökkentés meghozza a sikert. Szerintem a költészet érzelmi alapon áll. Pilinszky tői hallottam: Dosztojevszkij mindig modem lesz. Ezt vallom én is. művészeti vezetője irányítja az augusztus elsején indult kézműves tábort. Ismerős gyerekek veszik körül, többségük ugyanis év közben szakköri tagként jár különféle foglalkozásokra. Férje, Gombai Győző, a famegmunkálás fogásaira oktatja a kézművestábor lakóit, akik étkezést, szállást is az er- dászházban .kapnak. A táborvezető kezében gyorsan formálódik a csuihé- lovacska — érdeklődők gyűrűjében zajlik a műveiét, hamarosan már ki-ki maga készíthet ilyen, ás hasonló figurákat. A kéthelyi Molnár Krisztina a szövést, Major Lajos, a kaposvári Csiky Gergely Színház díszletfcová- csa a kovácsolást, Gombainé Patacsi Éva pedig a csuhé- jáiékok formálása rrjelliett a kerámia- és a mézeskalács - készítést tanítja a gyerekeknek. A nagyobbak aztán visszatérhetnék például a fafaragó táboriba, ahol ügyességüket, rátermettségüket a város közterületeire — főként pihenőparkokra — szánt funkcionális tárgyak létrehozásánál bizonyíthatják. A korongozó, szövő, esu- héjáték-készítő harminc gyerek között a legrégebbi szak: köri tag a marcali Kámán Bea: ősztől negyedikes gimnazista, s tízéves barátság fűzi az agyaghoz, a koronghoz. A csömendi táborban már segít a kicsinyek oktatásában, a • korongozás, az A példamutatás gyógyító erő Láttak már önök olyan embereket, akik büszkén viselik a gyógyult alkoholbetegek jelvényét? Nem hiszem, hbgy sokan látták volna azt a trikót, amelyen ez állt: „A. E. Klub”. Hadd tegyem hozzá: csaknem 150 résztvevő büszkén viselte! „Örömmell látom, hogy Vas megyében nemcsak egy »-Vasember« létezik.” — Megdöbbenéssel vegyes csodálkozásomnak így adtam hangot, amikor a Somogy Megyei Tanács lehetőséget adott arra, hogy szakmai ismereteim gyarapítása céljából, megfigyelőként részt vehessek az Alkoholellenes Klub tagjainak és pártolóiknak: adkóho- lógus szakembereknek részben tudományos, de főként szórakoztató programokkal teld júliusi, vidám találkozóján. ., A kaposvári 'Horizont családi klubnak 1984 óta orvosi tanácsadója vagyok. Sajnos mindeddig nem volt alkalmam arra, hogy mások eredményes szervező munkájának tapasztalatairól saját szememmel is meggyőződhessem. Ottó Erzsébetnek, a Somogy Megyei Tanács alkohol elleni bizottsága elnökének jóvoltából ezúttal személyesen is részt vehettem egy olyan rendezvényen, amelyen először csak egyik ámulatból a másikba estem, megfigyeli tam, szemlélődtem, majd a jelenlevő szakemberekkel röviden, de igen intenzíven tanácskoztam. Ausztria közelsége folytán az osztrák szakemberek mintegy tízfőnyi csoportja is jelen volt a találkozón. E csoport tagjai pedagógusok és pszichológus ok voltak. A tanácskozás egy szombaton volt. Ennek ellenére megjelent és aktívan részt vett a helyi és a Vas Megyei Tanács, az MSZMP és a szakszervezet minden vezető képviselője, beleértve a mozgalmi és szakmai munkát végzők széles skáláját. Az országos szakemberek közül megjelent dr. Simek Zsófia igazgató főorvos, dr. Avar Pál pszichiáter főorvos, dr. Mérő Endre főügyészségi tanácsos és Fekete János író, valamint Ötvös Attila, a Klubhíradó c. negyedévenként megjelenő lap szerkesztője. Nekem minden tetszett, ami a találkozóhoz tartozott: a megnyitóünnepség, városnézés, ünnepli ebéd, az ünnepélyes külsőségek között megrendezett díjkiosztás, azaz életmentő emlékérmek átadásai, az esti zenés-táncos összejövetel. A találkozó minden fázisa olyan természetesen zajlott le, ahogyan azt még soha, sehol nem tapasztaltam. A találkozón ugyanis családok vettek részt, gye- vreikestül. Sehol se láttam ilyen tiszteletteljes figyelmet, őszinte, baróiti közvetlenséget, erőltetés nélküli fegyelmezettséget, mint itt. Remélem, eltekinthetünk attól, hogy összehasonlítást tegyek valamilyen konkrét tudományos vagy szakmai-politikai összejövetellel. Szakorvoskollégáim azonban felvilágosítottak: mindez már évek óta fegyelmezett, kulturált, ízléses körülmények között, a legkedvezőbb légkörben történik náluk. önként vetődik fel a kérdés: mi a titka mindennek? Csak találgatni tudok, minthogy pszichiáter szakorvos lévén az alkoholistákról szerezett eddigi ismereteim több- ' sége — és ezúttal az úgynevezett „hivatalos” tudomány tanításaira gondolok — egészen mást mond, mást hirdet : az alkoholbeteg nem gyógyul meg soha, ők már voltaképpen nem is emberek, semmiféle megértést nem várhatunk el tőlük, és nincs értelme a velük szembeni megértésnek sem, hiszen érzékeik, gondolataik, törekvéseik egyirányúak: csak az ital megszerzésére irányulnak. Ezt hirdetik a tankönyvek, és sajnos gyakori az efféle orvosi tapasztalat is. Mi az egészségnevelés legfőbb módszere? A példamutatás. Én láttam a példát. Igaiz, hogy nem Somogy megyében, de nem hiszem, hogy ; nálunk nem ismerhetik a titkot, amelynek segítségével emberek százait lehet megmenteni és tartósan távol tartaná korunk egyik népbetegségétől, az alkoholizmustól. Dr. Mozsgay Géza Koppány Zsolt Verseiket hallgatva meggyőződésem, hogy jó helyre került a Lengyel-ösztöndíj. Tehetséges pályakezdő . költők élvezik gyümölcsét, akik napjaink élményvilágából merítenek. Nemcsak tehetségesek, hanem felelősséggel szóló írástudók, költők. Lengyel József szavaival: az igazság progresszív. Deák Mór és Koppány Zsolt költészete nemcsak a fiatal nemzedék hangján; szóló líra, hanem progresszív is, azaz haladó, előremutató. Érdemes odafigyelni rájuk. H. B.
