Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megnyílnak egymás előtt Milyen lehet egy olvasótá­bor? A gyerekek egész nap csak ülnek és könyvek fö­lött görnyedeznek? Ezért miért kell a Balaton partjá­ra menni? Bevallom, sokat foglalkoztatott ez a kérdés. A megyei könyvtár balaton- fenyvesi táborában a strand­ra igyekvő, éneklő, kézmű­vesmunkákkal foglalkozó gyerekek láttán azonban ha­mar elosrfottak a kételyeim. — Eddig nem találtunk rá jobb szót — töpreng az ol­vasótábor elnevezésen a tá­bor vezetője, Báli Aranka könyvtáros. — A világ dol­gairól, életünkről beszélge­tünk. Ehhez összeállítottunk egy szöveggyűjteményt a té­mákhoz illő szemelvények­ből, versekből, időközben ezt is nézegetjük, néha felolva­sunk egy jellemző részletet. Tehát az olvasás nem cél, hanem inkább eszköz a be­szélgetésékhez. — A táborban, a helyi könyvtárosok javaslata alap­ján, negyvenöt hetedik osz­tályt végzett diák nyaral a megye minden részéből. Ezt a serdülő korosztályt általá­ban nem könnyű szóra bír­ni. Mi erről a kiscsoportve­zetők tapasztalata? — Jól jöttek össze a tíz- tizenkét fős csoportok, mindeigyikben akad néhány kezdeményező típusú gye­rek. A kislétszámú közössé­gekben különben is min­denki könnyebben feloldó­dik. Hiszen véleménye min­denkinek van, s ha jó a légkör, akkor el is merik mondani. — Ezért választottunk olyan témákat, amelyek ér­deklik őket — veszi át a szót Magai Margit kaposvá­ri gyermekkönyvtáros. — Beszélgetünk a barátságról, •szerelemről, gyerek-felnőtt viszonyról, egyénről és kö­zösségről, a magányról, a nemzettudatról. A mi dol­gunk az, hogy jól kérdez­zünk, úgy, hogy a gyerek maga adja meg a választ; a vélemények ütköztetése során jusson helyes követ­keztetésre. — Ügy fogalmazhatnék — mondja Horváth Margit orosz—magyar szakos tanár —, hogy „helyre kell billen­teni az agyukat". Túl sok az a tudásmennyiség, amit az iskolában szereznek, de nem látják az összefüggéseket. Beszélgetéseink során szám­talanszor felkiáltanak, hogy jé!, hiszen ezt már tanultuk fizikából, történelemből vpgy magyarból — csak nem tud­ták, hogy az ismeretet hová kell kapcsolni. — ön az indulástól, 1973- tó! kezdve minden évben itt volt a táborban. A pedagó­gusnak mit jelentenek ezek a találkozások? — Mi legalább annyit ta­nulunk belőle, mint a gye­rekek. Itt sokmindent el­mondanak az iskoláról, ami­re év közben nem jut idő. Megtudjuk például, hogy milyen tanár egyéniséget szeretnek és milyent nem. mi az. ami rosszul esik az érzékeny tizenéveseknek. Az is sokszor itt tisztázódik, mi­lyen a kapcsolatuk a testvé­reikhez. egy-egy jelenetet el­játszva kiderül, miért ha­ragszanak, miért .veszeksze­nek. Egymás beszámolóit hallva tájékozódnak más családok életéről, viszonyítá­si alapot szereznek. Sokszor nem csak az előre terve­zett témákról esik szó. Spontán vita alakult ki pél­dául a horrorról, a krimi­ről, melynek során maguk­tól belátták, hogy az nekik miért ártalmas. Egy konkrét eset kapcsán . esti mesét mondtam nékik a viselke­déskultúráról — néma csend­ben hallgatták végig. — Jó. hogy reggeltől estig együtt vagyunk, a beszélge­tések a közös játék, a sza­badfoglalkozások alatt is folytatódnak — teszi hozzá Magai Margit. A csoport tagjai néhány nap után már jó pajtások­ként, egymás szavába vágva mesélik élményeiket. A ka­posvári Győréi Mónikának Dinnyés József előadása tet­szett, mert minden dalról el is magyarázta, ez neki miért fontos, miért énekli. Felvégi Krisztinában a Varga Do­mokossal való találkozás ha­gyott mély nyomokat. A jó hangulatú beszélgetésre em­lékezve, aprólékosan idézi az író életének mozzanatait. Hosszú Márta, aki Csoko- nyavisontáról érkezett, arról mesélt, hogy délután, a sza­bad foglalkozás idején van idejük olvasni, mindannyian hoztak otthonról könyvet, de rendelkezésükre ál! a négy­száz kötetes kihelyezett könyvtár is. A csoportvezető nagy pi- ronkodása közepette egybe­hangzóan vallják: — Margit néni —, akit többen már is­merték a megyei könyvtár­ból. — nagyon kedves, neki mindent el merünk monda­ni. Neki még azt is bevál­tottuk. amikor egyik éjszaka állatkertet imitáltunk a há­lóban ... — Igaz. hogy tanulunk is. A barcsi ifjúsági fúvószenekar az NSZK-ban járt 1985 októberében vetődött fel, hogy a két város, Barcs és Sinsheim kapcsolatfelvé­telének első lépéseként az idén egy-egy amatőr művé­szeti csoport találkozik egy­mással. Mivel mindkét vá­rosban az amatőr rézíúvós zenei életnek, tevékenység­nek már hagyományai van­nak, a kapcsolatfelvétel Sin­sheim város egyik fúvós- egyesülete és a barcsi ifjú­sági fúvószenekar között jött létre. A barcsi fúvószenekar meghívására májusban a vá­rosba érkezett a sinsheimi f úv ós egyes ültet. A vendégek megismerkedtek városunk­kal, kirándultak a Duna­kanyarba, Budapestre, Bog- lárlellére, Keszthelyre, Pécs­re és Kaposvárra. Itt tar­tózkodásuk alatt közös kon­certen mutatkoztak be Bar­cson, Pécsett és Kaposvá­ron. A sinsheimi fúvósegyesü­let meghívásának elegei té­ve az ifjúsági fúvószenekar nyáron Sinsheimbe utazott. Sinsheim a Német Szövet­ségi Köztársaság Baden- Württemberg-i tartománya, heidelbergi kerületének vá­rosa. A 28 000 lakosú kisvá­ros a Necker folyó mentén a francia, svájci és osztrák ha­tár' közelében található. Küldöttségünket Sinsheim város főpolgármestere dr Horst Sieber köszöntötte. Üdvözlő szavait a tartomány 72 fúvószenekarának alelnö- ke, Sinsheim város ti fúvós­zenekarának elnöke, a Bla- servereinigung Sinsheim EV. karnagya, a barcsi szár­mazású Werkmann György tolmácsolta. Csoportunk ki­rándult a Fekete-erdőbe, ahol egy falumúzeumot és egv üvegfúvó- és csiszolómű­helyt tekintettünk meg, ez­után a kerületi-járási szék­hely, Heidelberg város híres várkastélyát néztük meg, majd hajókirándulást tettünk a vízlépcsőkkel és vízi erő­művekkel „tűzdelt" Decker folyón. Vasárnap este a két zenekar nagy sikerű közős hangversenyt adott a városi csarnokban A Daimler—Benz autó­gyárba is ellátogattunk, ahol a Mercedes kamionok gyár­tási folyamatába pillanthat­tunk be. A gyárlátogatás után egy érdekes és szép nyugatnémet tájra látogat­tunk. a francia határ men­tén. A Rajna menti borvi­déken megnéztünk egy csa­ládi vállalkozású borgazda­ságot. Heilbronnban meglá­togattunk egy Európában is kiemelkedő technológiájú tejüzemet. A kóstolóval egy­bekötött tájékoztatón hallot­tunk az üzem munkájáról. Délután Badeit Württem­berg tartomány székhelyére, Stuttgartba kirándultunk. Megnéztük a tartományi parlamentet, ahol a parla­ment elnöke, valamint a me­zőgazdasági miniszter, mi­niszterelnök-helyettes .— aki egyben a tartomány összes- fúvószenekarának az elnöke — köszöntötte az együttest. Küldöttségünk tagjainak egybehangzó véleményét összegezve elmondhatjuk, hogy a látogatás felejthetet­len élményt nyújtott szá­munkra. Megható volt az a figyelmesség és vendégsze­retet, amellyel a város és a fúvósegyesület vezetői, vala­mint a vendéglátó családok fogadtak bennünket. Zenekarunk tevékenysé­gének szakmai elismerését, tükrözik a német sajtóban megjelent nyilatkozatok és beszámolók. Szőke József de nem érezzük iskolának, mert eljátsszunk mindent — mondja Kriszta. — Ma lesz a Játsszunk, politikát fog­lalkozásunk, ezt már nagyon várjuk. Olvassuk az újságo­kat, érdekel minket, hogy mi van körülöttünk a világban. Tinik. Éjszaka állatkertet játszanak, és közben félnek a huhogó kuvikoktól, nappal a divat és a strandolás gond­talansága mellett sorsdöntő témákról cserélnek véle­ményt. Megtanulnak gondol­kodni, kételkedni, kritikusan szemlélni a világ dolgait. S vajon hogyan tovább? Ml marad az itt töltött tíz nap után ? — Azt tervezzük, hogy ugyanezeket a diákokat jö­vőre megint meghívjuk — mondja a tálborvezető. — Egyébként azokkal sem sza­kad meg a kapcsolat, akik­kel többet nem táborozunk. A községi könyvtárosok a továbbiakban is odafigyel­nek ezekre a gyerekekre. Vannak, akikkel évek óta levelezünk. beszámolnak gondjaikról, életükről. Akik itt megnyílnak, azok közül sokan később is bizalommal keresik fel a könyvtárosi. Tersztyánszky Krisztina Félóra magazin Van abban valami meg­nyugtató, hogy egy bizonyos műsor egy bizonyos időben jelentkezik. Azt mutatja ugyanis, hogy a szerkesztők hosszú távú mondanivalóval rendelkeznek. Van persze olyan hátulütője is ennek, hogy könnyen sablonossá, egysíkúvá válhat a sorozat, egyik adás ama modabeli két tojásként hasonlít a má­sikra. Ha viszont úgy pró­bálják megközelíteni a min­denkori aktualitásokat, mint a vasárnap ebéd táján je­lentkező Harminc perc alatt a Föld körül, akkor van esély arra, hogy sok hallga­tót szerez magának a műsor. Mire is törekszenek ebben a félórás adásban a szer­kesztők? — Szemmel láthatóan igyekszenek kihasználni azt a népes tudósítói tábort, amelyik az egyes országok fővárosaiból tudósítja a ha­zai olvasókat a legfontosabb eseményekről. Igen ám. csak­hogy a tudósítóknak rend­szerint súlyos politikai ügyekről, gazdasági és dip­lomáciai protokoll esemé­nyekről kell beszámolniuk, s bizony alig akad lehetősé­gük. hogy mazsolázgassanak az adott nép belpolitikájá­nak érdekes, sőt néha ku­riózumoktól sem mentes ese­ményeiből. i S azt, hogy örömmel vál­lalják és végzik a tudósítók, mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy minden mű­sorban sok-sok érdekes in­formációt halihatunk. Olya­nokat. amelyek úgy jellem­zik az ország lakosságát, hogy következtethetünk a nép gondolkodásmódjára, viselkedéskultúrájára. élet­vitelére. A műsor alcímében maga­zinnak nevezi magát. E lát­szólag egyszerű kifejezésnek azonban nem könnyű dolog megfelelni. A magazin ugyanis azt is ígéri, hogy ér­dekes. aktuális és friss infor­mációkat közöl. Nos. a Har­minc perc alatt a Föld körül valóban megfelel ezeknek a kitételeknek. Egyfajta han­gos újságnak is tekinthető, és ezt alá is támasztja a mű­sor elején beváltott későbbi riportokban elhangzó mon­tázs. A rövid tudósítások jellemzője még, hogy nagy gonddal vannak megírva, a tálalásuk magazin jellegű. Az egyes rövid zenei beté­tek pedig megfelelő átveze­tést biztosítanak a különbö­ző témák között. Az ilyen jellegű műsorok­nak még lehet egy nagyon kézenfekvő buktatójuk. Ne­vezetesen az, hogy a köny- nyebb ellenállás irányába hatva valami bulvárjelleget kölcsönözve elpletykásod- nak. Ezek a vasárnapi mű­sorok azonban ezt minden­kor igyekeznek kiküszöbölni. Arról van csaik szó, hogy a fajsúlyos tudósítások helyett oldottabb hangnemben, kö­tetlenebb témákba vezetik a hallgatót. Szerencsés a műsor idejé­nek a megválasztása is. A vasárnap dél körüli időpont­ban nem is akar komolykod­ni az .ebedhez készülő or­szág. talán még a háziasszo­nyok is szórakozva háttér- nádiózhatnak a főzés utolsó simításait végezve. Csak az lehet hiányérze­tünk a műsorral kapcsolat­ban. hogy színessége ellené­re sem elég színes. Jó lenne, ha a világpolitika fókuszá­ban kevesebb helyet kapott országokból is hallhatnánk efféle ..mazsolázgat ásókat". Biztos ugyanis, hogy azok­ban is történnek érdekes dolgok. V arga István Á történész másképp látja 100 VAGY 39 ÉVES AZ ISKOLA ? A történelemlanári és a kutató, hivatás etikája rend­kívül egyszerű: a múltról csak igazat lehet mondani és írni, mert ellenkező esetben megbecstelenítjük az öröksé­get hagyó nemzedékeket, és mérhetetlen zavart okozunk a jövő generációiban. Nem mernék volt és mai tanít­ványaim szemébe nézni, ha történelmi füllentésen kap­nának rajta, vagy ha eltűr­ném olyan kérdésekben a történelemhamisítást, ame­lyekben van némi illetékes­ségem. A lap 1986. június 26-iki számában megjelent „Gazda­képzés, mezőgazdasági szak­oktatás — Centenáriumra készülnek” című cikk éppen azért késztetett arra, hogy tollat fogjak, mert az az ál­lítás, hogy a Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szak- középiskola 100 éves, nem igaz! A riportalany, Bereg­szászi Ilona arra hivatko­zott, hogy Molnár László: Somogy megye mezőgazdasá­gi szakoktatása 90 éves cí­mű munkája ezt egyértelmű­en igazolja. Ez igazságtalan­ság Molnár László munká­jával és a történelmi tények­kel szemben is. Molnár László a szakoktatás törté­netét vizsgálta, és mindösz- sze azt állítja, hogy 1886 óta valamilyen formában mindig volt • mezőgazdasági szakok­tatás a megyében. Ez a munka nem iskolatörténet és sehol sem bizonyítja, de még csak nem is utal rá. hogy a M. Zs. Mezőgazdasági Szá középiskola vagy akár a JÍ zőgazdasági Főiskola 90 éves volt a munka megjelenése idején. De nézzük a történeti té­nyeket. Dokumentumok alap­ján, nem igazolható, hogy a Szentimrei Földmívesiskola utódja a Kaposvári Téli Gazdasági Iskola. Először: sem az ottani földmívesisko­la igazgatója és tanári kara nem került át Kaposvárra. Másodszor: az iskola 1935- ben történt felszámolásakor sem az állatállomány, sem az eszköztár nem került át Kaposvárra, csupán az okta­tási szertár anyagának egy része. Harmadszor: Szentim- réről nem került át diák Ka­posvárra; nem a földmi ves- iskolai tanterveket és tan­anyagot realizálták, hanem egészen más típusú oktatást folytattak. Nem is folytat­hatták, hiszen a földmíves- iskolák XIX. századi kép­ződmények, valójában aTes- sedik-iskolához kapcsolód­nak. A téli gazdasági isko­lák 1920 után földművelés- ügyi miniszteri kezdeménye­zésre jöttek létre — So­mogybán több is. amelyek összefüggésben állottak a Nagyatádi-féle földreform feladataival —, egészen más tantervekkel és tananyaggal, mint amivel a Szentimrei Földmívesiskola rendelke­zett. A földmívesiskola meg­szűnése nem azért követke­zett be, mert át kellett ad­nia a helyet a kaposvári tanfolyamszerű iskolának, hanem azért, mert bérlete lejárt, és az iskola rendsze­réből adódó gyakorlati ok­tatást nem lehetett realizál­ni többé. (Szentimre Márfíy hencsei földbirtokosé volt.) A Szentimrei Földmivesis- kola és a Kaposvári Téli Gazdasági Iskola azért sem lehet elődje a M. Zs. Mező- gazdasági Szakközépiskolá­nak, mert az előbbi keltő al­sófokú intéjjjjjjiy, és nem szakemberkepzes volt a cél­ja. 1945 előtt és még ma is lehet földművelést folytatni Magyarországon minden me­zőgazdasági szákképzettség nélkül. A hivatkozott két intézmény nem jogosítványt adott az élethivatásszerűen űzött földműveléshez, hanem csak valamivel több ismere­tet. mint az elemi issola. Ügy a mezőgazdasági tech­nikum. mint a szakközépis­kola jogosítványt ad a me­zőgazdasági foglalkozások űzéséhez. A kettő nem azo­nos minőség! A történettu­dományra is áll az az igaz­ság, ami más tudomány­ágakra is áll; t. i. hogy az összehasonlítás, a kontinui­tás megállapítása vagy az évszámokkal folytatott ma­tematikai művelet előfeltéte­le az azonos minőség. Ez pedig ebben az esetben hi­ányzik! Ennek az ügynek van egy szomorú oldala és van egy nevetséges. A szomorú az, hogy egy olyan történelem szakos tanárnő nyilvánította a 39 éves M. Zs. Mezőgaz­dasági Szakközépiskolát 100 évesnek, aki ebben az isko­lában 32 éve tanítja a tör­ténelmet, így hát kellett hallania az 1947-es alapítás nehézségeiről ... A nevetsé­ges az, hogy a XX. század­ban, az 1997-ben élő taná­rok és diákok mit fognak szólni az iskola 50-ik év­fordulóján, és mit' fognak szólni 2047-ben, amikor az iskola valóban 100 éves lesz? Beregszászi Ilona felke­reste a Mezőgazdasági Fő­iskola vezetőit, hogy ünne­peljenek együtt. Ök azon­ban határozott nemet mond­tak . . . Nyomós okkal, ugyan­is lehetne-e köznevetség nél­kül a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola 100 éves — a keszthelyi és a magyaróvári felsőfokú tanintézetek mel­lett? Dr. Király István a történettudomány kandidátusa, ci M. Zs. Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents