Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

Szürke palarengeteg A fonyódi Sípos-hegy sorsa NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT BÁLINT GYÖRGY I »Bent a forgatagban“ Csütörtökön indul a nyári színház Két darab Bogláron A színházi élet uborkasze­zonja évek óta nem vonat­kozik már a kaposvári mű­vészekre. Ilyenkor kezdőd­nek ugyanis a bogiári Vö­rös Kápolna előtti szabadté­ri színpadon a már hagyo­mányosnak számító nyári színház előadásai. A Csíky Gergely Színház művészei ebben az éviben két olyan darabbal! állmaik közönség elé, amelyekkel már tavaly is sálként airaittaik. Csütörtökön görög klasz- szákus művét láthatják a színvonalas szórakozásra vá­gyó üdülők. Ascher Tamás ugyanis Euripidész Alkész- tisz című tragikomédiáját vitte színpadra. E darabban a főbb szerepeket Kulka Já­nos, Helyey László, Csáká­nyi Eszter és Pogány Judit alakítja, de láthatjuk Máté Gábort, Hollósi Frigyest, Jordán Tamást és Koltai Ró­bertét is. Az előadás két hétig lesz műsoron, csütörtöki, pénte­ki és szombati napokon. Ugyanilyen beosztásban játsszák a Szeszélyes nyár című darabot is. Reméljük, hogy Vladislav Vancum színművének címe nem az idei nyárira vonatkozik, így az időjárás szeszélye nem gátolja a művészeket abbap, hogy bemutathassák a Lu- káts Andor rendezte dara­bot. Július 24-én láthatjla ért az előadást legelőször a kö­zönség. A főbb szerepeket Kovács Lajos, Molnár Piros­ka, Jordán Tamás, Helyey László, Csákányi Eszter ala­kítja. Minden előadás fél kilenc­kor kezdődik. SZÁZEZER KISALFÖLD Ünnepséget rendeztek teg­nap a győri sajtóklubban, abból az alkalomból, hogy a Kisalföld, a Győr-Sopron Megyei Pártbizottság és a megyei tanács lapja elérte a százezres példányszámot. Az ünnepségen megjelent Laka­tos Ernő, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője és Bányász Rezső államtitkár, . a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, s ott voltak a megye párt- és állami veze­tői. Már-már közhelyszerű, de igiaz megállapítás: természe­ti adottságait tekintve a Ba­laton déli partjának (leg­szebb tája Fonyód. Az itt emelkedő Várhegy és a Sí­pos-hegy erdővel koronázott panorámája a legfontosabb tenmiésizeiti érték itt. Aki Ba- dlaicsony felőli érkezik hajó­val, elbűvöli a két hegy ma­gasba rugaszkodó látványa.. Aki pedig nem sajnálva a fáradtságot, fölmászik a két csúcsra, a panoráma bősége­sen 'kárpótolja lábai fáradt­ságáért. A két hegy közötti széles völgyiben már korántsem ilyen lelkesítő a látvány. A d om,boldala|kna villák futnak föl,, szürke palatetők renge­tege határozza meg a tájait. A Sípos-hegy beépítése az elmúlt két évtizedben nem a legszerencsésebben történt. Ellentmond a meredek domboldalakon és a hegyvi­dékiek szokásos építkezési gyakorlat Jtihrios elemének. Tihanyban például — a Ba­laton másik szép és értékes táján — eleve négyszáz négyszögölben határozta meg egy-egy telek nagyságát a hatóság. így állítottak gá­tat annak, hogy az épület­tömbök uralják a panorá­mát, s kő- és pailarengete- gük határozza meg a táj ar­culatát. A Fonyódi Sípos- hegyien azonban ennek nyo­ma sincs. Láthatóan a déli part sík területein szokásos 100—140 négyszögölek kiala­kítása történt meg, s az ezéken épült nagy, olykor háromszintes „nyaralók” el­nyomják, szinte agyonverik a kilátást. Valamivel szeren­csésebb a helyzet — vaigy a tájkép? — a Várhegyen. A történelmi időikben er­dő borította a két hegyet. Hetven hektárnyi fa (legin­kább cser, s tölgy) és meg­annyi 'bakai- lélegzett, s ter­metté az ózondús levegőt. A f onyódiiak először a két hegy déli lejtőin kezdtek terjesz­kedni, s már 150 évvel ez­előtt szép szőlőket,, gyümöl­csösöket alakítottak ki itt. Az erdők — az irtások hatá­sába — egyre följebb szorul­ták. Fölgyorsult ez a folya­mat a két világháború, de különösen a feiszabaduLás után, amikor elkezdték a painoQl'llázásdkat. Ma legföl­jebb húsz hektáron találha­tó összefüggő erdő a két hegy északi oldalán és csú­csán. A fonyódliafcnak — fölte­hetően — ezzel az elromlott állapottal kell együtt élniük a következő száz-százihúsz éviben. Van-e mód visszafor­dítani a folyamlatot? — ez­zel a kérdéssel kerestük meg dr. Komáromi Józsefet, a nagyközségi közös 'tanács elnökiét. — Jlavíitani lehet, de visz- szaf ordítani ? Nem sok re­ményt lóitok erne a közeljö­vőben. Sajnos, a Sípos-hegy keleti és nyugati lankái már a két világháború között magántulajdonban voltak. S amikor a hatvanas években elkezdődött a parcellázás, az akkori tanácsi vezetőik ke­vésbé tudták helyes irányba befolyásolni az eseményeket. A rendezési tervek szabhat­tak volna stabil keretet en­nék. Hogy mégis így alakult a helyzet, annak sok oka volt. Amikor például a Sí­pos-hegyi villák zöme épült, a Tüziép-telepeken szinte nem lehetett más tetőfedő anyagot kapni, csak palát. Ezért olyan sok az egyhan­gú, szürke folt a nyaralóte­lepeken. — Milyen eszközei vannak a tanácsnak a helyzet meg- váito zfai fására ? — Ahol még visszahódít­ható, természetvédelmi leg értté kés területek vannak, szeretnénk megszerezni a tu­lajdonosoktól!. Egyelőre épí­tési tüliaQiom van e helyeiken, pénzünk viszont vissizavá- sártásra nincs. Kérelmiünk fekszik az OKHT ..asztalán, tőlük kértünk segítségét, hogy e területeket megsze­rezhessük. Egyelőre hiába, — A Sípos-hegyi rövid te­repszemlénk idején friss fa­vágások, bök or irtások nyo­maira bukkantunk. Mi tör­tént ezen a .természetvédel­mi területien? — A hegy tetején a dél- balaitonii hírközlési rendszer részeként átjátszóállomást épít a posta. Az erdő mel­lett egy út készül, s ehhez négy fiát ki kellett vágni. Az úttal javul a hagy megköze­lítése, s a paraboláét játszót hordozó háromszögletű vas- traverzre építendő kilátó kel­lemes fcirátaduióközponittá teszi a hegytetőt. Egyúttal a csapadékvíz-elvezető rend­szert is kiépítik. Cs. T. A modem magyar publi­cisztikának egészen kima­gasló teljesítményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ez irányú tevékenységét, ök azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasszikusok, Bálint György azonban nagyon hamar fel­adta az ifjúkori versírást, s publicistaként vált a magyar kultúra egyik legjelentő­sebbjévé. Ez a műfaj az utókor, a klasszicitás szem­pontjából mostohagyereknek számít, hiszen az író a na­pilapok mindenkori lehető­ségeinek megfelelően dolgo­zik, s éltetője az aktualitás. A nagy tehetségek azonban minden műfajban jelentősét tudnák alkotni. Bálint György is a napi aktualitá­sokhoz kötődött, de mivel mindig igazmondásra és őszinteségre törekedett, mi­vel a tárgyilagos ítélőképes­ség sohasem hagyta el őt, írásainák nemcsak történeti értéke van. Báír az sem megvetendő, hiszen nem ákármiilyan korban írta mű­veit; az 1927 és 1940 közöitti időlszalk az európai és ezen belül a magyar társadalom­nak is rendkívül fontos ré­sze. Bálint György művei ma is megcsapnak frissességük­ké!!, érvényességükkel. Tud­juk, hoigy tévedhetetlen em­ber nincs, mégis az ő mű­veit olvasva szinte alig ta­lálkozunk tévedéssel. Mind­ez nyilván nemcsak tárgyi­lagos igazmondásra törekvé­sének köszönhető, hanem széles körű műveltségének, marxista vértezettségének is. Áz 1906. július 9-én buda­pesti értelmiségi családban született Bálint György a tájékozódás és tanulás kez­deti évei után hamar kiala­kította a maiga világszemlé­letét, s éhhez élete végéig ragaszkodott. Közösségi szel­lemű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezettséget alapköveteliményinek tekin­tette. Olyan korban, amikor a visszahúzód ás a magán élet köreibe még a legjobbak kö­zül is sokakat megérintett, amikor a szelíd társadalom- bírálat is könnyen megkap­ta a kommunisitagyanús mi­nősítést, nem is volt olyan rnaigá tói értetődő Bálint György írói bátorsága. S rá­adásai az elkötelezettséget ő nem valamiféle általános, csak elvi szinten érvényesí­tendő tartásnak gondolta, hlanem a napi munkában je­lentkező követelménynek. A lényeget tekintve volt tánto- ríthaitatlanul elkötelezett: a dolgozó néptömiegek valódi érdiekéinek képviseletében. Ez a magatartás, segítette őt abba®, hogy első között vál­jon nátliunk a népfrontpoliiti- ka harcos képviiseflőjiévé, s ezzel összefüggésben: kö­vetkezetes antifasisztává. S anififasiiizmusában is mentes maradit az egyoldailúságtóL az elfogultságtól. Közismert, hogy a magyar inépfiront- mozigalom kib on tokozását mennyire .gátolta a prog­resszió megosztottsága. En­nek egyik kiélezett jele volt az úgynevezett népi-urbánus ellentét. Bálint György mindkét táborban látta az értékel, s látta a tévedése­ket. Világos ítélőképessége a harmincas evek egyik l|eg- j.obbsizemű kritikusává tette. Bár a Nyugat nagyjait is értékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s fel- fedlezétsekre is itt volt legin­kább módja. Érdemes ki­emelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Isme­retest hogy József Attila fo­gadtatása általában elutasító vallt. Vonatkozik ez például az 1932-as Külvárosi éj cí­mű kötetre, amely pedig a naggyá váilt költő jelentke­zése. Bálint György mind­össze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatá­ban fontos és fiigyelemre- miéltó állításokat tartalmaz az általa már ekkor nagyra értékelt költőről. Cikkét az­zal a felismeréssel zárja, hogy: „Ezék azok a versek, amelyéket sokszor olvas el az ember,, és végül azon ve­szi észre magát, hogy kívül­ről tudja az egyes strófá­kat.” Később is kritikával követi József Attila megje­lenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Azt hiszem, ő volt a háború utáni nemzedék Német férfikar Kaposváron Kulturális cserekapcsola­taink szép példájának lehet­tek taúi azok, akik hétfőn este a kaposvári Kilián művelődési központba láto­gattak. A Vikár Béla ve­gyes kar az NSZK-be'i Scbaumbengoher Sotzwei­ler—Bergweiler kórussal adott közös koncertet. A találkozást a GEMO Konzertreisen utazási iroda hozta létre. Mint a tulajdo­nos és igazgató Günter Titsch elmondta, az iroda kizárólag kórusok utaztatá­sára, cserekapcsolatok léte­sítésére szerveződött. Eddig már mintegy százötven kó­rus utazott jóvoitukból ha­zánkba. Kezeményezésük si­kerének fontos összetevője, hogy Magyarországon meg­felelő cserepartnerekre ta­láltak. Különösen jó együtt­működés jött létre a külön­böző szövetkezetekkel — így például a Vikár kórust fenntartó Ipari Szövetkeze­tek Somogy Megyei Szövet­ségével is. A Schaumibergeher Sotz­weiler—Bergweiler férfi­kar Saarbrücken közelében, két, egymással egyesített kis bányásztelepülésen tevé­kenykedik. A kórust helybe­li lakosok, amatőrök alakí­tották közel tíz éve, a né­met dalkultúra ápolására. Évente tizenöt-húsz alka­lommal lépnek közönség elé különböző kulturális rendez­vényeken, szociális intéz­ményekben, kórházakban. Karnagyuk, Paul Gros ze­netanár ezúttal már a har­madik kórusával jár Ma­gyarországon. A Saar-vidéki férfikaron kívül még két fel­nőtt- és két gyermek ének­karral foglalkozik rendsze­resen. A hétfői koncerten először a vendégek álltak közönség elé. Az egyházi zeneiroda­lom klasszikus darabjaiból válogatott blokkban egy ma­gyar szerző műve, Kodály Ave Mariája is helyet ka­pott. Az örökös kiváló együttes címet elnyert, sok sikert ara­tott Vikár Béla vegyes kar, Zákányt Zsolt vezetésével színvonalas produkcióval vá­laszolt a vendégek műsorá­ra. Változatosan állították össze programjukat — Las­sus, Brahms, Bruckner kó­rusművei mellett felhangzott a Rabszolgák kórusa is Ver­di Nabucco című operájából, Kardos Kálmán zongorakí­séretével. A jórészt külföldi vendégekből álló közönség soraiban azonban a legna­gyobb sikert a magyar nép- dalkincsre épülő művek: Bárdos Lajos Széles a Duna és Első népdalrapszódia cí­mű műve, valamint Kodály Pünkösdölője aratta. A koncert befejező részé­ben a német kórus is új ol­daláról mutatkozott be Schubert, Mozart és mások dallamaival bizonyították, hogy a könnyed', lírai ének­lésnek is mesterei, sőt még egy vidám polonézzal is megörvendeztették a közön­séget. A hangverseny után a két együttes tagjai közös vacso­rán vettek részt, hiszen ezeknek a találkozóknak az is célja, hogy a kórustagok kölcsönösen megismerjék egymást. A német vendége­ket a kaposvári koncert után még egy-két templomi fel­lépés, majd országjárás és egyéb szórakoztató progra­mok várják hazánkban. legnagyobb magyar költőije”. Ma .már közhelyetek ezek az állítások, de éppen ez bi­zonyítja Báliint György félel­metesen jó irodalmi ízléséit. S József Attila mellett hi­vatkozhatnék Radnóti Mik­lósra. másik kedves költőjé­re, aztán Nagy Lajosáéi, Ily- lyés Gyuláról, Ver.es Péter­ről írt cikkeire is. Egy alkalommal Tolsztojt olvasva fogalmazta meg ita­lán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínien,, részt venni, mé­lyen bent dolgozni a min­dennapi élet közepén, napi probliéimáiklklall szemben ér­vényesíteni az eszmét, a részieteken keresztül törni az utalt a cél felé — nem pedig félrehúzod ni és a tá­voliból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a vi­liágról lemond, az lemond a küzdelemről is. Elvonultan könnyű hűnek maradni az elvihez — bent a forgatag­ban kelti hűnek maradni hozzá, az a nehéz, és az az igazi.” (Szergej atya példá­zata, 1935.) Bálint Gyöngy a, felvállalt eszmét érvényesítve ált mindvégéig. A fasizmus ter­jeszkedése kiütötte a kezé­ből a tollát. Szervezkedés Vádjávaíl letartóztatták, majd munkaszolgálatra hurcolták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a be­lőle sugárzó magatartás azonban ma is él és hat. Vasy Géza

Next

/
Thumbnails
Contents