Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Mitterrand Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) A moszkvai Kremlben ta­lálkozott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. A találkozó során folytat­ták azt a politikai párbeszé­det, amelyet a múlt évben, Párizsban kezdtek meg a továbbra is feszült világ- helyzet legfontosabb problé­máiról, a feszültség enyhíté­sének szükségességéről. Mihail Gorbacsov tájékoz­tatta Francois Mitterrand-t a Szovjetunió külpolitikájá­nak ama legfontosabb célki­tűzéseiről, amelyek ezt a po­litikát a jelen időszakban meghatározzák. Érvekkel megalapozta és alátámasztot­ta az utóbbi időiben tett ja­vaslatokat és lépéseket, ame­lyek a nemzetközi helyzet normalizálására irányulnák. A megbeszélések, amelyek fontosságát a felek egybe­hangzóan^ hangoztatták, ér­dekesek, tartalmasak voltak, s a két vezetőre jellemző nyíltság, valamint a kölcsö­nös megértésre való törekvés szellemében, az európai biz­tonságért, a szovjet—francia kapcsolatok állapotáért ér­zett nagyfokú felelősség lég­körében zajlottak. A véleménycserét Mihail Gorbacsov és Francois Mit­terrand folytatni fogja, köl­csönösen megértve azt, hogy az ilyen megbeszélések konkrét pozitív eredmények elérését szolgálják. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége hét­főn a moszkvai Kremlben díszvacsorát adott Francois Mitterrand, a Francia Köz­társaság elnöke és .felesége tiszteletére. A vacsorán az elmek társaságában megje­lenítek kíséretének tagjai. Szovjet részről Mihail Gorbacsov, aiz SZKP KB fő­titkára és felesége, Andrej Gnomiilko, az SZiKP KB Po- litilkai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa élnöksógónek elnö­ke 'ás felesége, Nydtoolaj Rizsfcov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságánák tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és felesége, továbbá .más szovjet vezetők vettek részt. A baráti légkörű díszva­csorám Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand mon­dott poháirkiösizöntőt. A Nyugat csökken,tse meg­felelő mértékben azokat a fagyvenfaijitálkat, amelyekből néki van több, azokból a fegyverekből pedig, »me­lyeikből nékütnk van több, minden további nélkül fel­számoljuk a „felesleget” — jelentete kii Miiha/il Gorba­csov, az SZKP KB főtitká­ra a díszvacsorán mondott poháhköszönitőjében. Gorbacsov ki j elenteitte: senkit sem akarunk megté­ríteni,. Nem akarunk győzte­sek lenni a .diplomáciai „sakktáblán” sem. A mo­dern diplomácia célja az enyhülés, a tartós, valós enyhülés. Az európaiaknak elegük van az idegtépő konfrontá­cióból és feszültségből. Itt áll szemben egymással két hatalmas katonai csoporto­sulás, itt halmozódnak a fegyverek és itt telepítenek új atomrakiétákat. Másfelől, éppen Európában gyűlt ösz- sze a különböző társadalmi rendszerű — (katonai szö­vetségekbe tartozó és semle­ges — államok közötti békés egymás mellett élés értékes tapasztalata. A politikai szótárból telje­sen ki kell iktatni az Euró­pa, mint „hadszíntér” fogal­mat. Európa mutasson pél­dát olyan szuverén, külön­böző, de békeszerető álla­mok együttélésére, amelyek tudatában vannak egymásra utaltságuknak és a kapcso­latokat a bizalomra építik. Az SZKP KB főtitkára a A Fülöp-szigeteken helyre állt a rend Helyi idő szerint hétfőn hajnaliban Manilában 'meg­adta maigát a Ikormányarőik- niék kétszáz katona, akii Miaroos viollt elnök híveit tá­mogatta a vasárnapi puccs­kísérletben. A magát alel­nökinek .kikiáltó Arturo To- lentino sok katona és polgá­ri személy még mindig a Vasárnap .megszállt hotelben tartózkodik. A lázadást ve­zető Talentino kijelentette: tárgyalni akair Corazón Aquino kormányával. A jelenleg a Hawaii-szige­teken élő megbuktatott Fer­dinand Marcos exelnök egy rögtönzött sajtóértekezleten cáfolta, hogy ő adott utasí­tást Tolentinóniaik a „kor- máinyafl|aikításira”. Mint mon­dotta, semmi köze nem volt a puccskísérlethez. továbbiakban kiemelte, hogy az európai folyamat, Helsin­ki szelleme kiállta az első próbákat és továbbra is az európai béke stabilitását szolgálja. Hozzáfűzte: ennek a folyamatnak tovább kell fejlődnie minden irányban. Mind a három „helsinki ko­sárnak” friss és hasznos eredményekkel kell telítőd­nie. A közelgő bécsi európai biztonsági és együttműködé­si találkozó az európai élet fontos fórumának tekinthe­tő. Ügy véljük, hogy ez a találkozó fordulatot jelent­het a helyzet javulása felé és mi készek vagyunk ezt előmozdítani. Szeretnénk számítani ebben a Francia- országgal és más országgal való együttműködésre. Az emberi jogok témakö­rét érintve Mihail Gorbacsov kijelentette: ezt a kérdést a legfőbb ismérvek alapján kö­zelítjük meg. Ügy is, mint a társadalmi igazság úttörő eszményei megtestesülésé­nek problémáját, és úgy is, mint az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer egyik összetevőjét. Kijelentette, óriási lehető­séget lát a szocialista de­mokrácia további fejlesztésé­re, s ezeknek a lehetőségek­nek a kiaknázása elsőrendű feladat. Készek vagyunk a nemzetközi együttműködésre humanitárius kérdésekben. Keressük a gyakorlati meg­oldásokat ezen a téren is — mondotta. Mihail Gorbacsov végeze­tül az elmúlt 20 esztendő szovjet—francia együttmű­ködését méltatva kijelentet­te: ez az időszak szemlélte­tően bizonyítja, hogy ha megvan a kölcsönös akarat a politikai, a gazdasági, a kulturális és más kapcsola­tok fejlesztésére, akkor ez mindkét fél hasznára válik. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk — mondta — a Franciaországgal való gaz­dasági, tudományos és mű­szaki együttműködésnek. A Szovjetunió szilárd eltökélt­sége, hogy kiszélesítse az egyetértést és az együttmű­ködést a Szovjetunió és Franciaország között — hangsúlyozta a szovjet ve­zető. — Az általunk megkezdett párbeszéd, amelynek én híve vagyok, szükséges népeink számára és hasznos a világ­ban végbe menő események alakulása számára — jelen­tette ki Francois Mitterrand a díszvacsorán adott pohár­köszöntőjében. E párbeszéd hátterében nem csupán a pillanatnyi politikai érdek áll, hanem- hosszú tradíciókon alapul, tíz évszázados történelmen, amelynek során sohasem ve­szítettük szem elől egymást, s amelynek során a rokon­szenv és a kölcsönös vonza­lom' átsegített a válságokon és a konfliktusokon, s amely­nek kiteljesedésévé a fegy­verbarátság vált akkor, ami­kor országunk függetlenségét veszély fenyegette. Európának ismét saját tör­ténelme legfőbb mozgatójává kell válnia, hogy teljes mér­tékben eleget tehessen a nemzetközi kapcsolatokban az egyensúly és stabilitás reá háruló szerepének — han­goztatta Francois Mitterrand. Haladásként értékeljük, hogy a helsinki értekezleten részt vett 35 ország végül is megállapodott számos elvről és konkrét javaslatról. To­vábbra is szükséges azon­ban, hogy a közösen elhatá­rozott intézkedéseket mind szélesebb körben átültessék a gyakorlatba és hogy a megkezdett munka folyta­tódjék. Franciaország büsz­ke függetlenségére, azon igyekszik, hogy függetlensé­gét szem előtt tartsa dönté­seinek meghozatalakor — s ez arra kötelezi, hogy min­denkivel szemben ugyanazt a nyelvet használja. Annáik a lehetőségnek a hiányában, hogy a biztonsá­got a bizalomra építve te­remtsük meg — a bizalom erősítésére mindazonáltal tö­rekszünk —, arra kénysze­rülünk, hogy a biztonságot az erők egyensúlyára ala­pozzuk. Előbbre tudnánk jutni ezen az úton is, ha a fegyverezetet a mainál jóval alacsonyabb szinten sikerül­ne egyensúlyba hozni. Franciaország figyelem­mel követi a világűrt érin­tő kérdéseket. Franciaország szerint a világűr katonai célú felhasználása valósággá vált, de Franciaország ‘na­gyon fontosnak tartja az új fegyverkezési hajsza elkerü­lését — bármilyen legyen is az. Jobb megadni minden esélyt a béke kutatásának, mint újabb fokra lépni a végtelen eszkaláció útján — mondotta többek között. Francois Mitterrand a nem­zetközi konfliktusok megol­dása, a népek önrendelkezé­si jogának betartása, a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás mellett foglalt állást. — Engedje meg, hogy is­mét kifejezésre juttassam azokat az érzéseket, amelye­ket Franciaországban a cser- nóbili balesetről szóló hírek keltettek — mondta a to­vábbiakban Francois Mitter­rand. Fejet hajtunk azok bá­torsága előtt, akik feladatu­kat végezve áldozták életü­ket. Befejezésül lerótta tisztele­tét a szovjet nép hősiessége előtt; a szovjet nép több mint negyven évvel ezelőtt bátorságot és önfeláldozást tanúsított a fasizmussal ví­vott harcban és a felette aratott győzelemben. Ezáltal a Szovjetunió ragyogó feje­zetet írt saját történelmébe és gazdagította közös ered­ményeinket — mondta Fran­cois Mitterrand. Katonatörténet Afganisztánból Katonacsaládban nőtt fel. Nagyapja vasútbiztosító ez­rednél szolgáit, apja páncé­los volt, s „valahonnan Oroszországból” egészen Ber­linig nyovult előre a máso­dik világháborúban. A fiú, Alekszandr Vlagyimirovics Ruckoj — a Cskalov repülő­főiskola, majd a Gagarin Repülőakadémia elvégzése után pilóta lett. Mint Afganisztánban ide­iglenesen szolgáló repülős­tiszttel, többször is találkoz­tam vele. Kissé zárkózott, magáról nem szívesen be­szél. Annál többet azonban társairól, azok harci tettei­ről. Az ő helytállásáról in­kább másoktól szereztem tu­domást. Az afgán 161. gyalo­gos hadosztály parancsnok­ságán például elmondtak egy esetet. Éppen a Hoszt-környéki ellenforradalmi tábor fel­számolása folyt, amikor a hadműveleti területen, kis magasságban, megjelent egy ' szovjet repülőgép. A gép furcsán manőverezett, le-le csapott bizonyos pontok fe­lett, mindenképp feltűnően viselkedett. A hadosztály pa­rancsnoki figyelőállásából kissé szorongva figyelték az eseményeket. Hamarosan rá­jöttek a dolog nyitjára: a szovjet gép a .rejtőzött ellen- forradalmi légelhárító ütege­ket akarta „szóra bírni”, hogy bemérhesse pozícióju­kat. Ez sikerült is neki. A gép, kis magasságban, hir­telen találatot kapott, Ruc- koj nem tudott katapultálni. Alig 280 méter magasságból, oldalról vetette ki magát a gépből és úgynevezett víz­szintes eséssel ért ejtőer­nyővel földet, az ellenforra­dalmi alakulatok közvetlen közelében. Azok lovasai már meg is indultak a szovjet pi­lóta felé... Az afgán hadosztálynál ezt már nem nézhették tétlenül. Azonnal mentőhelikoptert in­dítottak útnak, amely sike­resen ki is mentette a külö­nös ejtőernyős ugrástól még kissé kábult szovjet pilótát. Az ellenséges légvédelmi ütegek' felfedték magukat, s a szovjet légierő gépei meg­semmisítő csapást mértek rá­juk .. . Ruckoj, amikor ezt el­mondtam neki, nagyokat hallgatott, legfeljebb egyet- kettőt bólintott. — Előfordul az ilyesmi. Ilyenkor az ember csak Magyar-osztrák kapcsolatok Rendezettség, kiegyensú­lyozottság és példás fejlődés jellemzi a Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köz­társaság kapcsolatait. A ve­zető politikusok immár rend­szeressé vált eszmecseréi is jelzik a két ország kapcso­latát, az élet minden terüle­tén jellemző jószomszédi vi­szonyt, baráti légkört. A magyar—'Osztrák kap­csolatok fejlődésében jelen­tős állomásoknak tekinthe­tők azok a találkozók, ame­lyeken a legfelsőbb szintű vezetők folytatnak megbe­széléseket, kifejezve az együttműködés folyamatos­ságának szándékát. A politi­kai kapcsolatok széles köré­ből kiemelkedik Rudolf Kir­schläger, az Osztrák Köztár­saság szövetségi elnöke 1977 májusában tett hivatalos magyarországi látogatása, amelyet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke 1979 tavaszán viszonzott. A két elnök közötti személyes érintkezés legutóbbi jelentős eseménye volt az 1984 októ­beri nem hivatalos, baráti határmenti találkozó. Az el­múlt év decemberében Ká­dár János, az MSZMP főtit­kára folytatott tárgyalásokat Bécsiben Ausztria államelnö­kével. Rendszeressé váltak a kor­mányfői tanácskozások is, amelyek láncolatába illesz­kedik Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének és Franz Vranitzky szövet­ségi kancellárnak a közeli napokban sorra kerülő nem hivatalos munkatalálkozója. Ezt megelőzően Fred Sino- watz akkori szövetségi kan­cellárnak, az ELTE fennállá­sa 350. évfordulója alkalmá­ból történt díszdoktorrá ava­tását követően, illetve tavaly februárban Lázár György hivatalos bécsi látogatásakor került sor miniszterelnöki szintű megbeszélésekre. Az új osztrák kormányfő mos­tani gesztusa is jelzi, hogy a nemrégen alakult osztrák kormány kész az évenkénti párbeszéd folyamatosságá­nak fenntartására. Hagyományosan jó a vi­szony a két ország parla­mentjei között: legutóbb márciusban látogatott oszt­rák parlamenti küldöttség Magyarországra Anton Be­nya első elnök vezetésével. Évenként sor kerül a kül­ügyminiszterek közötti talál­kozóra is. Rendezett államközi kap­csolatainknak jó keretet ad­nak a különféle területek együttműködését szabályozó szerződések, egyezmények. Kiemelkedő fontosságú a dunai hajózás szabályozásá­ról, a légiközlekedésről, a tudományos és műszaki együttműködésről, a vízum- kényszer megszüntetéséről szóló egyezmények; 1985 óta a környezetvédelmet, vala­mint a területrendezést és tervezést is együttműködési szerződés szabályozza. Kétoldalú kapcsolataink fejlieisiztéisében és elmélyíté­sében jelentős tényező, hölgy Auszitriia a fejtett tőkés or­szágok közül számunkra a legfontosabb partnerek közé tartozik. Arra törekszünk, hogy megtartsuk az együtt­működésiben eíiért szintet és előbtorelépjünk. Fejlődő tendenciát mutatnak a koo­perációs kapcsolatok; ta­valy húsz új megállapodás született. Az együttműködés új formái előtt nyit utat a kiválóan fejlődő magyar— osiztirák kapcsolatokban, s belpolitikái és gazdasági té­ren egyaránt kölcsönösen előnyöket rejit maigában az a szerződés, amely a bők— nagymarosi vízlépcső építé­sében való osztrák közremű­ködést határozza meg. A dókáimén tűm szerint az osztrák partner építi fel fő­vállalkozásban a vízlépcsőt, amelynek nemcsak az ener­giatermelés, hanem az ár­vízvédelem, a hajózás szem­pontjából is nagy a • jelentő­sége. Az országaink közötti jó viszony és a megtevő sokrétű kaipasotetak alapján lehetőség van az együttmű­ködés további fejlesztésére. Dimlamifcus fejlődés jel­lemzi az országaink közötti idegenforgalmait is: tavaly kétmillió osztrák állampol­gár látogatott Magyaror­szágra, s töb minit 350 ezer magyar turista járt a szom­szédos országiban.. Idén már eddig több mint félmillióan keresték fel hazánk neveze­tességeit, s százezer honfi­társunk utazott Ausztriába. Hatánmanti kapcsolataink fejlesztésiében jelentős szere­pet .tölt be a Burgenlandiban élő magyar népcsoport; kü­lönösen fontos a magyar kultúra megőrzésiéért kifej­tett tevékenysége. Elsősor­ban Győir-Sopron, Vas és Zala megye, ültetve Bungen- land, Stájerország és Alsó- Ausztnia között alakult ki szaros együttműködés, amely felőliem a nemzetiségek kul­turális kapcsolatát, a művé­szeti együttesek cseréjét, a történeti értékeket bemuta­tó kiállításokat, s kitérnek a kereskedelmi és idegenfor- gall'mi, a mezőigazdasági, a növénytermesztési, a kör­nyezetvédelmi és a sport- kapcsolatokra is. A 161-es hívéjei arra gondol, hogy a kapott feladatot mindenképpen tel­jesítenie kell — mondta ki­mérten. A szárazföldi és lé­gierő együttműködésének fontosságáról beszélve, el­mondta, hogy egy alkalom­mal útbiztosító őrjáratuk az ellenség bekerítésébe került. Mintegy húszán voltak igen szorongatott helyzetben, na­gyon nehéz terepen. Ekkor hajtottuk végre a „ringlispil akciót”. Vadászgépek vízszin­tes körrepüléssel megközelí­tették a kritikus pontot, vé­delmük alatt leszálltak a he­likopterek és a szorult hely­zetben lévő szovjet járőrt sikerült kimenteni. A járőr- parancsnok egy Guszev ne­vű hadnagy volt, akivel ké­sőbb sokszor találkoztam, de nem tudtam, hogy az ő éle­tét mentettük meg. Egyszer — mondja Ruckoj — biztosító repülésben hal­lom, hogy a Föld kérdezi: — Fiúk, ki fedez minket? — A 161-es — válaszoltam. — Te vagy, parancsnok? — hallok egy örvendező han­got. — Hiszen te mentet­ted meg az életemet! A 161-es hívójel annak idején a páncélos apa hívó­jele volt. Ezen érintkezett a többi harckocsizóval. A fiú tehát ezt választotta saját hívójeléül. Véletlenek egybe­esése, hogy az életét meg­mentő katonák a 161-es af­gán hadosztály kötelékébe tartoznak. Az afgán hadosztálynál sem tudták természetesen, hogy név szerint annakide­jén kit mentettek meg. Ki volt a szovjet repülőtiszt, aki bátorságával nagyban hozzájárult a Hoszt-környéki ellenforradalmi erőd sikeres megsemmisítéséhez. Abdel Szadek törzskapitány elém vezette azt az öt afgán ka­tonát, akik Ruckoj megmen­tésében részt vettek. Elbe­szélésükből megérthettem, hogy ők semmi különöset nem tettek, fedeztek, majd megmentettek egy szovjet embert, aki nehéz helyzetbe került. Amikor pedig meg­mondtam nekik, hogy Alek- szand Vlagyimiroyips Ruckoj kiheverte sebesülését és is­mét az arcvonalon van, nagy örömmel fogadták a hírt, és egymás szavába vágva kije­lentették, hogy nagyon sze­retnének találkozni vele. Afganisztán, szovjet pa­rancsnokság. G. Bajkov

Next

/
Thumbnails
Contents