Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
I _______TV-NÉZÓ V eszprém után OQ A gépkezelők nem szóltak Leletmentés Rádon ■* 'v* '/./, ’*< n »QfS| : Vó,;v' A látrányi téesz jófajta fekete földet hord el Rád- puszta határából. Régészek jártak mostanában arrafelé, készül Bogíárlelle város monográfiája, e munkában vesznek részt. És figyelte a markológépet a helybeli Horváth Iván is, aki már nagyon sok lelethez segítette a megyei múzeumot. — Csak azok nem szóltak, akik látták, hogy a gép mi mindent fordít ki a földből. Bányásztak nyugodtan tovább — mondta Költő László régész, aki Honty Szilviával és Németh Péterrel együtt dolgozik a leletmentésnél. Egy kora római település és egy IX—X. századi temető maradványai kerültek elő. A feltárt sírok eléggé szegényesek, a településről viszont megállapítható, hogy jelentős hely volt a római út mentén, amely valaha e tájon kanyargóit. Nem főútvonal volt, hanem olyan, amilyet manapság két számjeggyel jelzünk. — Számtalan kemencét, cölöplyukat, rengeteg edénytöredéket találtunk — folytatta a régész. — Az egyik házban föltárt marhagerincből arra következtethetünk, hogy a várost elhagyták lakói, a házak pedig efféle szeméttelepként szolgáltak később. A gerinc egy lakoma odavetett maradéka lehetett, mert az állat egyéb részeit se közel, se távol nem leltük. Igen gazdag lelőhelyek — Ne haragudj, hogy zavarlak, drágám. De három napja töprengek már, hogy szólok neked róla ... — Nem! Nem zavarsz. Mondjad. Éppen egy jejezet végéhez értem a könyvben. Na, meséld, szívem! Csak nem valami jónak ígérkező álláshirdetésre találtál? — Majdnem eltaláltad! De csak annyiban, hogy álláshirdetés-böngészés közben bukkantam rá ... — Nocsak! Kiváncsivá teszel, mert hogy két éve esténként mindig óriásinak ígérkező állásváltoztatás-ja- vaslattal szoktál előhozakodni... — Zsiga! Te kissé utálatos vagy ma! Csak egy év és nyolc hónapja böngészem az újságokat, hogy valami többet ígérő munkahelyet találjak. Ami — természetesen — neked épp úgy érdeked, mint nekem. Mert ugyebár, ha jobb helyen dolgozom, jobp kedvűén érek haza, dúdolva főzöm meg a vacsorát, derűsebben ébredek, és megértőbb vagyok a te gondjaid iránt. Szóval: lesújtó, hogy egy év nyolc hónap alatt még mindig nem érzékeled, hogy tulajdonképpen a te érdekedben szeretnék találni egy jó állást: — Na, vegyél lélegzetet! És végre mondd meg, min töprengsz három kerek napja— Zsiga! En úgy szeretnék egy Konfigurációt! — Mi-i-i-t? lehetnek errefelé, tudták ezt már korábban is, és ha Költő Lászlónak — azaz a múzeumnak — elég pénze lenne, akkor érdemes volna itt komolyabb ásatásokat is kezdeni azonnal. Meglehet, később lesz is rá mód ... A mostani leletmentést a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinát segíti. Pedig „semmi köze hozzá”. A település nem a nagyüzem földjén van, hanem annak tőszomszédságában, s a kombinát feladata nem a régi korok búvárolása, hanem egészen más. Mégis szállást adott a régészeknek és segítőiknek, gépet adott a munkához, s mindezt ingyen. — Nem félő, hogy amikor elvonulnak, akkor megjelennék itt a „lelkes amatőrök” és elkezdenék bányászni? Marad még valami az esetleges nagyobb ásatásokig? A hivatásos szakember válasza: — Ezt talán Ivántól kellene megkérdezni, aki régóta a múzeum egyik legserényebb léletbéjelentője. Nos, „hallgassuk” akkor Horváth Ivánt! — Nekem ez a szenvedélyem. Járók erdőn-mezőn és kutatok. Sajnos, errefelé már nem élnek azok az öregek, akik el-elmondják, hogy annak idején, amikor ők gyerekek voltak, ezt meg azt itt-ott kifordított az eke a földből. De a helyét ismerő ember azért így is sokat ímegtudhat. — Tulajdonképpen igazán nem drága! — Mi a csudát szeretnél? — Mondom: EGY KON- FIGURÄC1ÖT! — Nem beszélnél végre értelmes magyarsággal? És különben se hadonássz az orrom előtt azzal a kötőtűvel... — Jó, Zsiga, leteszem az egész kötést. Szóval ez a Konfiguráció, képzeld egy TPA—1148-as!... — Te megörültél! — ... sőt! Van neki egy specifikációja, ami 512 KP CPU... Na! Miért rohansz a telefonhoz??! Látod, ez a baj! Sohsem hallgatsz végig! — Drágám! Biztos, hogy nem zúg a fejed? — Nem! Zsiga, esküszöm semmi bajom! Három napja vívódok, hogy előhozakodjak a kérésemmel... Zsi- guci! Ülj ide mellém! Még nem is mondtam, összesen hatezerkilencszáz forintba kerül! Nem vicc, a Figyelőben olvastam! És- gondold el, ez az egy olyan Konfiguráció, aminek a specifiká ... — Árnál! Elég volt! — Zsiga! Nem sokára születésnapom lesz. Ügyis mindig gondban voltál mivel lepjél meg... A hirdetésből kitűnt, hogy ez valami számítógép... Zsiguci ... — Nem is tudod, hogy pontosan mi ez a Konfiguráció? — Ügy szeretném megtudni! Vegyük meg!... Vörös Márta — Akkor nemcsak ön tudja, hogy merrefelé érdemes keresni. — Bizony. Ezért aztán őrzöm is a környéket. A jóindulatú emberek szólnak is nekem, ha látnak valamit, mert tudja mindenki, hogy ón ilyesmivel foglalkozom. Be-benézék a régiségkereskedőkhöz is. Előfordult, hogy egy ilyen antik-boltban szóltam a tulajdonosnak: az a köcsög nem köcsög, a múzeumban volna a helye, merthogy szemlátomást népEVlenőrzést tartott a megyei kereskedelmi felügyelőség a rendőrséggel, valamint a vám- és pénzügyőrséggel karöltve videód iszkókban, kocsmákban1, művelődési intézményekben, maszekoknál és közületeknél. Azt nézték, hogy mit néznek a vendégek az említett helyeken. Az „eredmény”: a videós közszórakoztatást végző helyek nyolcvan százalékában eljárást indítottak, bírságoltak, büntettek, elkoboztak. . A videoműsor-szolgáltatáshoz engedély kell, valamint az engedéllyel rendelkező helyeken sem szabad horror-, szex-, pornófümeket vetíteni, valamint a Magyar Népköztársaságot sértő műsort adni. Ezek egyértelmű szabályok. Az esetek felében semmiféle engedély sem voilt, a felében pedig rémségek és malackodások szórakoztatták a nagyérdeműt. A vétségek variálódtak: vetítettek engedély nélküli helyen ártatlan dolgokat, engedélyes helyen közszemérmet sértőket, s abszolút engedély nélkül minden megengedhetet- lent... Gelencsér Sándor, a kereskedelmi felügyelőség vezetője elmondta: — Hetvenöt kazettát koboztunk el, zároltunk több videó-berendezést. Kiróttunk több tízezer forint bírságot, nem beszélve arról, amit a rendőrök és a pénzügyőrök még rátettek. Ezzel együtt azt is meg kell említenem: még a legkőszívűbb ellenőrnek is megesik a szíve néha a videósokon. Ugyanis az egymásnak ellentmondó rendelkezések tömegéből az jön ki: még azt is tilos vetíteni, amit nem tilos. — Szabad-e ilyen helyzetben egyáltalán bírságolni ? — Azt néztük elsősorban, hogy van-e videó-engedély. Ezenkívül a horrorra és a pornóra „vadásztunk”. Ezekben az esetekben ugyanis minden egyértelmű. De egyébként nem voltunk túl szigorúak', sőt segíteni igyekeztünk. Szerzői jogi bonyodalmak és egyéb okok gátolják a vándlorláskori. Azt mondta, nem ért hozzá, nem tudhatta. És bekerült a múzeumba az eset .főszereplője” ... Kell nagyon az efféle őrködés, mert — főleg Nyugaton — igen kelendő áru a muzeális értékű régiség, és a Balatonnál is sóik a vevő. Eladó is akad. És saj- ncm, többen inkább a Mer- cedesékhez mennek leletet bejelenteni, mint a múzeumba. L. P. videózást. Igény pedig van. a vendégek kedvelik a háttérvetítést, akár tánc közbén is. Viszont, ha egy szórakozóhely tulajdonosa saját maga fölvesz a kazettájára bármit — akár a lehető legártatlanabb műsort —, s azt nyilvánosan leforgatja, akkor máris törvénybe ütközőt tesz. Engedélyes helyeken kizárólag a Mokép által forgalmazott és engedélyszámmal ellátott filmet lehet vetíteni. Ezekről jegyzék is van. Kiss Tiborné, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója elmondta: — A vetítési engedélyeket mi adjuk ki, s ha az engedély kérelmezőjét a helyi tanáts és a rendőrség is feddhetetlennek találja, akkor nincs semmi akadálya a dolognak. Nem egészen értem, mert a vendéglátóhelyek dolgozója, vezetője csak az Lehet, akinek van erkölcsi bizonyítványa. Miért kell akkor újra ugyanazt ellenőriznünk. Aztán ha van engedély, akkor videózhat a diszkós, a vendéglős. De mit vetítsen? Nemrég találkoztunk az első fecskével — aki rendkívül szívós munkával — a filmfőigazgatósá- gon elérte, hogy saját készítésű videóműsora vetíthető legyen. Három percesnél nem hosszabb filmrészletekből, vodeicli pékből összeállított „maszek” kazettára már lehet engedélyt szerezni. De az egész eljárás olyan lassú és bonyolult. Sürgősen egyértelmű és rugalmasabb szabályozás lenne szükséges. A felügyelőség munkatársai hozzátették: az „állami szektor” kínálata szegényes, a kölcsönzési díjak borsosak. Ezzel szinte ösztönzik a feketepiacot. Nem a horror és a pornó feketepiacát, hanem az egyébként nem kifogásolható, csupán népszerű és érdekes kazetták feketepiacát. Kár, hogy így van. A video terjedése meggátolhatat- lan Egyszeri és tiszta szabályokra, rugalmas forgalmazási rendszerre volna szükség. Luthár Péter Tizenhatodik alkalommal rendezték meg a veszprémi tévétalálkozót. Egy héten át a kabhegyi adón tanúi lehettünk az elmúlt év legjobb tévéfilm-termésé- nek. Szombaton aztán, ahogy az évek óta lenni szokott, ország-világ láthatta az ünnepélyes eredményhirdetést. így fesztivál után az első feladatunk rögtön az lehetne, hogy valamiféle összegzést, gyorsmérleget készítsünk aról, hogy vajon menynyi a fejlődés az elmúlt évekhez képest. Végignézve a versenyfilmeket — ami már önmagában is vetekszik a világbajnoki mérkőzések nézésébe fektetett energiával — csaknem ugyanazt állapíthatjuk meg, mint a zsűri elnöke. Dr. Huszár Tibor a szakemberek véleményét tolmácsolva is azt fejtegette ugyanis, hogy a kultúra és a szórakoztatás viszonya ezen a találkozón szemlátomást közelebb került egymáshoz. Mert ki tagadhatná, hogy a szórakoztatás is olyan műfaj, amely a kultúrán belül helyet követel magának. Legföljebb azon meditálhatunk — ok nélkül vagy okkal —, hogy van-e ilyen magas százalékban létjogosultsága a könnyebb hangvételű műfajnak, mint azt ezen a fesztiválon láthattuk? Vagy feltehető úgy is a kérdés, nem túlságosan egyszerű rendezői feladat-e az olyan, már befutott klasz- szikusokra építeni egy filmet, mint Hofi Géza, vagy Kellér Dezső. A zsűri, s ezen belül a közönség hangját még inkább képviselő társadalmi zsűri, ítéletei szerint a nézők nagyon is szá- monkérik még ezekben a látszólag hálás helyzetekben is a művészi színvonalat. Évek óta megfigyelhető hazai tévéfilmjeink feldolgozásai között a dökumen- tarista igény. így volt ez idén is. Az Egységben az erő, a Majd belejössz Pistám, a Krízis fogadtatása pedig azt bizonyítja, ez a fajta feldolgozási mód találkozik a nézők igényével. Természetesen ez az a műfaj, amely feldolgozása során a legtöbb vitát eredményezheti. Megszívlelendő észrevétel volt a zsűri elnökének azon megállapítása, hogy a valóságban tapasztalható zűrzavar ábrázolása nem lehet azonos a zűrzavaros ábrázolással. A téma ugyanis mindenkor kristály- tiszta kompozíciót követel. Van a veszprémi tévétalálkozónak még egy nagy jelentősége. Nevezetesen az, hogy hiteles áttekintést nyújt egy-egy év tévéfilmterméséről. ami pedig azt bizonyítja, hogy ez a művészeti ág mára már felnőtté nőtte ki maigát. Egyre inkább sikerül megtalálnia azokat a módszereket, amik különbözővé és sajátossá teszik a többi művészeti ággal szemben. így van ez a klasszikus irodalmi értékek feldolgozásával is. Hiszen csak ezen a találkozón is ólyan alkotók művéivel ismerkedhettek meg a nézők, mint Lev Tolsztoj, Jaroslav Hasek, Natalia Ginzburg, Németh László, Örkény István, Móricz Zsigmond, Vészi Endre. S ez a fajta igényes értékközvetítés hangsúlyozott feladata kell, hogy legyen a televíziónak. Még akkor is, ha esetenként ez a könnyebb, kevésbé fajsúlyos alkotások rovására történik. Bár, amint ezt a mostani tévétalálkozón tapasztalhattuk, a helyes arányok meg- lelése sem lehetetlen az egyes műfaj ok között. Varga István A nyári szünet előtt látogattunk el a Somogy Táncegyüttes utolsó próbájára. Az együttesre a táncos vakáció után máris fontos szereplés vár. Ök képviselik megyénk néptánc- mozgalmát az Olaszországban megrendezésre kerülő európai népek és régiók találkozóján Párbeszéd hangulatlámpánál VIDEÓ-DZSUNGEL Minden tilos, még az is, ami nem
