Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
bOMOGYi Néplap 1986. július 31., csütörtök A DRÁVÁI PÁRA ILLATA Vállalkozói haszon vagy kizsákmányolás? Műszaki fejlesztés a kisiparban Több lehetőség — Segítik a modern gépek beszerzését A korábbi fellendülés után az utóbi időiben megtorpant a kisipari műhelyek műszaki fejlesztése, mert viszonylag kevesebb kisiparos vállalja modern gépek, korszerű berendezések beszerzését, üzemeltetését. A Kiosz-ban — a kisi, párosok országos érdekvédelmi szervezetében — elmondták: ennek egyik oka, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatások egyre nagyobb hányadát végzik a munkaviszony, illetve a nyugdíj mellett dolgozó mesterek, s ók ritkán vállalkoznak a tőkeigényes, kockázatos befektetésre. Pedig műszaki fejlesztésre a korábbiaknál több lehetőség nyílik. Az utóbbi időben ugyanis tovább bővült a kisbankok, menedzserirodák hálózata, és mind több pénzintézet nyújt hitelt a kisvállalkozóknak; szélesedett a pénzintézetek termelőeszköz-forgalmazása. Az Építőipari Bank Rt. például új kezdeményezésként több kisiparos részére közös üzemcsarnokot alakított ki, amelyet bérbe adott a* mestereknek. Átalakult a korábbi műszaki fejlesztési alap is, amelyet jogszabály alapján a Kiasz korábban beruházási célokra hozott létre. A mostani, új .pénzügyi alap neve: tartalékalap-számla. Ez ugyancsak a kisiparosok önkéntes befizetéseiből1 'képződik, azonban ebből a szorosan vett beruházásokon túl a kisiparosok az előre nem látható működési zavarok elhárítására is tartalékolhatnak bizonyos összeget. Arra számítanak, hogy így jelentősen magnövekszik a befizetések összege, és ezáltal a tavalyinál akár 50 százalékkal is több pénzt fordíthatnak műszaki fejlesztésre. Segíti a modern gépek, berendezések beszerzését a kisiparosok importlehetősége is. 1982 óta ugyanis a kisiparosok a tevékenységükhöz szorosan kapcsolódó berendezéseket, eszközöket ötévenként 200 ezer forint értékhatáron belül kedvezményes vámfeltételekkel hozhatják az országba. E lehetőséggel élve tavaly 45 millió forint értékű kisgép érkezett Magyarországra. Itthon is vásárolhatnak nagy értékű eszközöket, berendezéseket a kisiparosok: ehhez az Országos Takarék- pénztár hitelt nyújt részükre. Ily módon főként műszereket, speciális célszerszámokat vásárolhatnak a hitelt kérők. Bár még csak kezdeti eredmények vannak, terjed egyes külföldi gépek bérlete is. A külkereskedelmi vállalatokon keresztül egyre több kisvállalkozó bérel kiváló minőségű külföldi forgácso- lógépeket, speciális szerszámot, műszert, amit később meg is vásárol. Várhatóan a jövőben e forma elterjed, hiszen a kisipar műszaki színvonalának fejlesztése továbbra is fontos feladat, és a gépbérlet ezt jól segíti. A Kiosz ehhez úgy járul hozzá, hogy igyekszik felkutatni azokat a külföldi partnereket, illetőleg hazai állami vállalatokat, amelyek modern gépekkel, berendezésekkel segíthetik a kisipar műszaki fejlesztését. Emellett olyan bemutatókat rendelnék, ahol mód nyílik a vállalatok és a kisiparosok együttműködésének szorosabbá tételére. így került sor legutóbb a feltaláló kisiparosok kiállítására. A kizsákmányolás szót hallva az a régi képlet jut eszembe, hogy a munkás dolgozik naponta 8 órát, de csak 5 órai munkáját fizetik meg. A többi a tőkésé. Nincs más feladat, mint kivonni a tőkést a gazdaságból, és a munkás máris megkaphatja mind a 8 órájának ellenértékét. Megkaphatja részben bér, részben társadalmi juttatások formájában, De ha ez így van, akikor miből fizetik mindazt, amit azelőtt a tőkés, a tulajdonos által magának visszatartott rész fedezett. Miből lehet kapacitásokat bővíteni, technológiát fejleszteni, adót fizetni ? Egyértelmű, hogy a munkásnak ki nem fizetett értéktöbblet szolgált mindennek a fedezetéül Ahol a munkaerő áru, ott ezt az árut nagyjából értékén kell megfizetni: akkora bért kell adni, amelyből a munkás és családja képes magát eltartani, sőt a munkaerőt „bővítve újratermelni”. Akkor kaphatná meg az általa létrehozott új érték egészének megfelelő bért, ha azután annyi adót fizetne, amennyiből el lehet tartani az oktatási, egészségügyi, közigazgatási, honvédelmi intézményeket, és amennyiből végre lehetne hajtani a szükséges bővítő beruházásokat. Ily módon a munkást túlfizetnék, majd, ami nem az övé, azt adóval elvonnák. Erre már ma is sok példa van. Számos országban a társadalmi közös költségek fedezetét úgy teremtik meg, hogy a fogyasztási cikkek árába jelentős forgalmi adót tesznek és a személyi jövedelmet még ezen felül közvetlenül is megadóztatják. Hazánkban is a munkabért terheli 40 százalékos társadalombiztosítási járulék, 10 százalékos béradó (a vállalat fizeti), átlagosan körülbelül 6 százalékos forgalmi adó (benne van a fogyasztási cikkek árában) és nagyjából 8—10 százalékos nyug- díjjárufliők (levonják a fizetésünkből). Még azt is megérhetjük, hogy egy napon megnövelik a fizetésünket, majd személyi jövedelem- adóval terhelik, és ugyanott leszünk, mint ahol voltunk. Csak évek múltával derül ki, hogy rosszul járunk: ahogy emelkednek a bérek az árszínvonal-emelkedéshez igazodva, úgy megyünk bele a magasabb adósávokba, tehát a jelenleginél is jobban nő a rés a bruttó és a nettó jövedelmünk között. Sajnálatos dolog, hogy akkoriban, amikor nekünk a kizsákmányolást tanították, az adót mindig kifelejtették. Ha pedig a tőkés az értéktöbbletből beruházott, azt Mint valami cethal csontváza, úgy néz ki a Dráva- holtág menti sólyatéren levő lakóhajó maradéka. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság barcsi hajójavító üzemének szakemberei újítják föl a balatoni vízügyi kirendeltség tanyahajóját, amely az általában nem hangzatos VI 616 nevet viseli. Gyurókovics Károly üzemvezető magyarázta: — A hajók éppúgy rendszeresen műszaki vizsgáznak, mint a közúti járművek, csak hát a vízen jóval szigorúbbak a követelmények és egyéb „apró” különbségek is vannak. Meg párhuzamok is ... A hazai hajópark éppúgy elöregedett, mint az autóállomány, a vízi járművek tulajdonosainak éppúgy nincs pénzük, mint az autókat üzemied tetőknek . .. A VI 616-os gazdái is ezért döntöttek a felújítás mellett. Az öreg jószág újjá varázsdllása így sem oilcsó: hétmillió forintba kerül, összkomfortos jármű lesz, 18 ember lakhat majd benne, saját áramellátó, vízellátó rendszerrel, konyhával és minden egyébbel fölszerelik. A vízi errtber általában magának főz, ezért kell igazi konyha, nemcsak afféle me- ' 'T tőhelyiség. A hajófelújítás sokrétű munka. Mindenféle szakma emberét foglalkoztatja a lakatostól a villanyszerelőig, de még kőműves is kell hozzá, hiszen a fürdőszobát kiesem- pézik. Ez a lakóhajó tavasz- szal úszott le a Balatonról a Sión és a Dunán át a Drávára, és jövőre teszi meg az utat visszafelé. De előtt még a Közlekedési Minisztérium hajózási felügyeletének emberei szigorúan átvizsgálják. Megnézik, sőt megröntgenezik a bordázatot, a hajófeneket, ellenőrzik a merülést, az i rányváltó és a kormányszerkezetet. A forgalmi engedélyt a vízen hajobizo- nyítványnaJk, avagy hajólevélnek nevezik, anélkül nem úszhat vízi jármű. Az üzemvezető elmondta: — Mi jobbára idegen hajókat újítunk fel, mert a dél-dunántúli igazgatóság saját hajóit a hajózási üzemegység szerelői maguk javítják, csak a nagyobb munkáikba segítünk be nekik. A szerelőüzem nemcsak hajókkal foglalkozik. A Hidrot földműfenntartó gépet is mi gyártjuk. Soikféle adapter van ebhez, például az országutakon többször látható, traktorra szerelt rotációs rézsűkasza is a mi termékünk. A beszélgetésiből kitetszett: a szárazföldi gyártmányokkal is szívesen foglalkoznak, de a „valódi” azért mégiscsak a vízzel kapcsolatos munka, a sólyatéren vannak igazán otthon a barcsi üzem emberei. Képekét is láttunk az idén átadott és már elúsztatott VI 613-ról, amely a most sólyán levő lalkóhajó testvére, s teljesen újjávarázsolva, büszkén és összkomfortosán „távozott?’ Barcsról. Az üzemcsarnok olyan, mint annyi más hasonló, bárhol állhatna, mégis valamiféle különös hangulat lengi körül. Mert ott a holtág, azaz a kikötő, s ott van - a parton a „csontváz”. Hegesztés fényei csapnak föl belőle, vasak döngenek, hamisítatlan szerelésszag van. De hozzákeveredik a árával pára illata ... L. P. Épül a tabi vendéglő Tíz éve mondják Tabán, hogy emelni kell a szolgáld tatás színvonalát, s legyen egy vendéglő, ahova be lehet ülni. A beruházás azonban évről évre késett, mert nem volt elég pénz a kivitelezésre, és — mondják azt is — az áfész vezetői féltek a kockázattól. — A tavasszal megszületett a döntés — mondja Kecskés Gábor, az áfész fiatal igazgatósági elnöke — a vendéglátóhely építésére. A beruházáshoz a pénz jelentős része iis rendelkezésre állt, megrendeltük hát a Tervező, Kivitelező és Lebonyolító Kisszövetkezetnél a tervieket. A 600 négyzet- méter alapterületű beruházás kiviteli terve — amely magába foglalja az étterem, a presszó, a kiszolgáló és szociális helyiségeket — június közepén készült el. Pályázatunkra három cég — a Kaposvári Tervező Kisszövetkezet, a Tahi Építő- és Vegyesipari Kisszövetkezet, illetve a tanács költségvetési üzeme — jelentkezett. A legkedvezőbb ajánlatot a költségvetési üzem adta: ezért ők. nyerték el a munkát. Wéber László, a költség- vetési üzem vezetője: — Azért (kaptuk mi. a megbízást, mer t kisebb költséggel, rövidebb határidőre vállaltuk a munkát: 15,4 millió forintért a jövő év augusztus 20-ra megnyitásra átadjuk a vendéglőt. Abban is megállapodtunk, hogy a kivitelezéshez az áfész bolthálózatában beszerezhető anyagokat náluk vesszük meg. Ebben az évben a szerkezetet készítjük el. A helyszínen már dolgozik a talbi költségvetési üzem Kalocsa János irányította építőbriigádja. A Kossuth Lajos és a Vörös Hadsereg úti kereszteződésnél épül az új vendéglő. — Háromszáz adagos lesz a konyha, az étteremben száz, a presszóban hatvan személy részére lesz hely. Most zsaluzunk — mondja a brigádlvezető. — Eddig 250 köbméter betont használTöbb mint 15 millióért tűnik fel, de egy hét alatt újabb 100 köbmétert kell bedolgoznunk. A földszinten lesznek majd a presszó és a söntés, valamint a szociális helyiségek, a raktárak, illetve a kazánház. Az emeleten az összenyitható étterem, a konyha a raktárral, az előkészítő kap helyet. Szép a terv, s remélem "a kivitelezés ellen sem lesz kifogás. A terepadottságok miatt terveztek kétszintes vendégi- lőt, a magas tetőt városképi okokkal és a divatos építészeti megoldásokkal indokolták. A sarokház felső — Kossuth Lajos utcai — szintjére a járdáról apró díszudvar közbeiktatásával jut majld a vendég. Impozáns, de nem hivalkodó látvány lesz ez. Az étterem elkészülése után Tabán átszervezik a vendéglátást. A szövetkezet vezetői azt tervezik, hogy belépnek a Gaszt- rocoop-láncíba, ezzel is biztosítva a színvonalasabb, kulturáltabb vendéglátást, amelyért már többször szót emelt a nagyközség és a vonzáskörzet lakossága. Krutek József mondtuk, hogy a kizsákmányolás tárgyi feltételeit bővíti. Túl szépnek és túl félrevezetőnek tartottuk a polgári közgazdák magyarázatát, amely szerint a tőkés a beruházás révén a kizsákmányolással szerzett pénz nagyobb részét visszaadja a társadalomnak. Az állami költségvetés bevételeinek egy része is tőlük származik. A tény lény marad: mind kifinomultabb eszközökkel tovább folyik a tőkés világban a bénbőL és fizetésiből élőik kizsákmányolása. Most már nincs gyermekmunka, napi 14 órás munkaidő, mint . Marx és .Engels korában Angliában. De a munkásember a gépek, a technológiák, a bérrendszerek rabja, a tőke kiszolgáltatottja, a munkanélküliség megfélemlítettje. Bérharcaival sokat elért, az inflációval és az adórendszerrel sokait elvesztett. Harca eredményeként azonban élet- és munkakörülményei a legtöbb országban javultak. A ma embere már nem azt tartja kizsákmányolásnak, hogy az általa előállított értéket neki nem fizetik ki. So(kjkal inkább azt, ha önmaga és családja jóléti színvonalának fenntartásához most többet kell dolgoznia, mint korábban. Azt érzi kizsákmányolásnak, há „cserearányai” romlanak: többet kell nyújtania ugyanannyi reálkereset fejében; csökken a pénzben! társadalmi juttatások reálértéke. Most a kizsákmányolás helyébe az önikizsáikmányo- lás lépett. Aki tud, különmunkát vállal — nemcsak nálunk. Kell a pénz iskoláztatásra, lakberendezésre, saját lakásra, a felnövő gyermek lakására, autóra, televízióra!. Közben utat nyitottunk a kisvállalkozásoknak, megengedünk bizonyos tőkejövedelmeket is. Bérbe lehet adni lakást, garázst, üdülőt; lehet tartani alkalmazottakat. Az állam igyekszik a „kistökések” által kisajátított értéktöbbletet adóval elvonni, de ezt óvatosan teszi, nehogy a tőke visszahúzódjon. Most hazánkban nagy léptekkel haladunk arra, hogy a vállalkozói nyereség legyen az igazi nyereség, amely elsősorban nem a tőkéhez, hanem a vállalkozói tevékenységhez kapcsolódik, forrása pedig az eredményes értéklétrehozás és értékrealizálás, nem pedig a bérrel való spórolós. Ezen az elvi alapon engedjük be a külföldi működő tőkét, nyitunk utat vegyes vállalatok alapításának, egész üzemek importjának. Nemcsak tőkét hozunk be, hanem jó haszonnal kecsegtető vállalkozásit, kezdeményezni kész vállalkozót is. S a haszon nagy része itthon marad. Kaptunk és kapunk hiteleket a Világbanktól, a Valutaalaptól. Ez még nem „kizsákmányolás”, de az, hogy kamatot kell fizetni, már igen — legalábbis a hagyományos értelemben. Ennék is tekintik mindazok az országok, amelyek jobb időikben hiteleket vettek fel üzlet alapon, és most kizsákmányolásról • beszélnek politikai alapon. Akkor jól jött a pénz — most rosszul jön a törlesztés, a kamatfizetés. Ez a logika tőlünk távol áll. Tudtuk, mit vállalunk, és hogy honnan, mire veszünk fel pénzt. Tudjuk, hogy a törlesztés és a kamatfizetés kötelezettségének teljesítése a tisztességes gazdasági tevékenység alapeleme, a kölcsönös előnyeiket biztosító szerződés szerves része. Ha akkor nem neveztük ezt kizsákmányolásnak, amikor felvettük a pénzt, most se nevezzük annak, amikor esediékessé válik a visszafizetése. A klasszikus kizsákmányolási elmélet ■megszületése óta 120 év telt el. S ez nem hagyta érintetlenül sem az elméletet, sem a gyakorlatot. Dr. Prrityi Ottó HAJÓJAVÍTÓK-J A 4 á.
