Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
EGY SZÁZALÉKOS NÖVEKEDÉSHEZ 0,4 SZÁZALÉK „TÁRSULHAT” Egy mondat a tervtörvényből „A nemzeti jövedelem 1%-nyi növekedéséhez az energiafelhasználás legfeljebb 0,4%-os bővülése tartozzon; összességében a népgazdaság energiafelhasználása évenként átlagosan 1%-kal, ezen belül a villamosenergia fel- használása legfejebb 3%-ka emelkedjen." Az olcsó energia időszakában, 1973-ig nem sokat törtük a fejünket azon, mennyi energiát használunk fel a nemzeti jövedelem gyarapításához. Akkor még csak nem is sejtettük, hogy új fogalommal kell majd megbarátkoznunk később: energiarugalmassági mutató ... Más szavakkal azt is figyelni kell, hogy á nemzeti jövedelem minden egy százaléknyi növekményéhez mennyi energiafelhasználás „társul”. Ezt nevezik ugyanis energiarugalmassági mutatónak napjainkban. Abban az időszakban, de korábban is, bizony nem egy esztendőt megértünk, amikor az energiarugalmasság „bűvös” mutatója nemhogy 0,4 nem volt, hanem bőven 1,0 fölé emelkedett. Ami azzal egyenértékű, hogy az energiafogyasztás gyorsabban nőtt, mint az akkortájt szintúgy szépen gyarapodó nemzeti jövedelem. Ám ez, az olcsó energia korszakában, nem tűnt túlságosan aggasztónak. Ha többet költenénk Alapvetően megváltozott a helyzet a két olajárrobbanást követően, s tart ez az állapot még a belátható jövőben is, noha éppen a közelmúltban jelentősen zuhant a kőolaj világpiaci ára. Hazánk ugyanis a szükséges energiahordozónak mintegy felét importálja, főként a Szovjetunióiból, az árcsökkenés késleltetve jelentkezik számunkra. (így volt ez a gyors olajáremelkedés időszakában is — akkor persze, előnyünkre.) Az úgynevezett bukaresti árelv szerint ugyanis a KGST-országok a világpiaci ár elmúlt öt évi átlagát érvényesítik egymás között. Ezért drága számunkra ma is az energia. Másrészt azért is költséges, mert a hazai energiatermelés bővítésének lehetőségei behatároltak. Kőolajból és földgázból nincs annyi, mint szeretnénk. Szenünk viszont már több van, és — ugyancsak elvben — akár több atomerőművet is építhetnénk még. Csakhogy erre nincs elég pénzünk. A VII. ötéves terv időszakában ugyanis „csak” 368 milliárd forint költhető beruházásokra. Bár ez óriási összeg, az 1984-es, - összehasonlító árakon számolva azonban mégsem több annál, mint amennyit a VI. ötéves terv időszakában erre a célra felhasználhattunk. Más szavakkal: ha a 368 milliárd forint nagyobbik felét „elvinné” az energia, nem maradna elég lehetőségünk a feldolgozóipar fejlesztésére, márpedig a feldolgozóipar a gazdasági növekedés • motorja minden országban. Energiafaló alumíniumedény Érthető tehát a mértéktartó energiaigény-növekedés előirányzása. S nem is elérhetetlen, hogy ebben az öt esztendőben az energiarugalmassági mutatót átlagosan 0,4-en tartsuk. Hiszen a fejlettebb országokban ez a szám már az energiaválságot megelőzően is kisebb volt egynél, jelezve, hogy fejlett technikával, ésszerű energia- gazdálkodással a nemzeti jövedelem növelése kevesebb energiaráfordítással is elérhető. Sőt az elmúlt években jónéhány nyugat-európai ország „negatív” energiarugalmassági mutatót ért el, azaz úgy növelte nemzeti jövedelmét, hogy eközben bruttó energiafelhasználása csökkent. Igaz. mindezt nem olcsón produkálták: széles körben alkalmaztak új, kevésbé energiaigényes, modern technológiákat. A gazdaságos energiafelhasználás tehát nem kizárólag szűkén vett energetikai kérdés. Az energiarugalrnas- sági mutató csökkenthető ugyan — nem is jelentéktelen mértékben — az energetikai berendezések korszerűsítésével, ám legalább ilyen fontos a különböző ipari és más technológiák, technológiai folyamatok — más szempontból is előnyös — radikális megújítása. Az ezúton megtakarítható energia ugyanis igen számottevő lehet. Hasznos lenne, ha mégin- kább terjedne a termékek értékét és energiatartalmát komplex módon figyelembe vevő, értékelő — sőt értékelemző! — szemlélet. Hiszen minden, amit előállítunk, befektetett energiát tartalmaz, néha nem is keveset. Egy egyszerű alumínium edény például — kezdve attól, hogy a bauxitot kibá- nyásszálk, azon keresztül, hogy timföld lesz belőle, majd kohósítás után szín- alumínium, addig, hogy különböző gépekkel megmunkálják — megannyi energiát .„gyűjt magába”. Közben a termék egy sor technológiai folyamaton megv át — s e technika, technológia ma még, tudjuk, sokhelyütt elavult. energiafaló. Gyorsítás közben Vajon van-e reális remény arra, hogy sikerül a mértéktartó energianövekedést nem túllépve, a tervezett nemzeti jövedelmet létrehoznunk? Kétségtelen, az utóbbi években az ország energiafogyasztása alig-alig növekedett, ám a nemzeti jövedelem „lázgörbéje” is szinte nyugalomban maradt. Erre az öt esztendőre azonban 15—17 százaléknyi nemzeti- jövedelem-növekedést. tehát dinamikusabb gazdasági fejlődést irányoz elő a terv. Vagyis gyorsítani kell — viszonylag kisebb energiafelhasználással. Ez pedig nehezebb, keményebb „lecke”, mint amihez az elmúlt években hozzászoktunk. Egyebek mellett ezért írja elő a tervtörvény: „Az energiagazdálkodásban fő feladat a fajlagos felhasználás jelentékeny mérséklése, és kevésbé energiaigényes termelési és termékszerkezet kialakítása,” Az energiafogyasztás átlagosan évi egy százalékos növekedésének tehát mindenképpen fedeznie kell a több — de főként jobb, el- adhatóbb! — termék energiaigényét. Mindehhez azonban a korábbiaknál mesz- szebb látó, körültekintőbb és tágabban értelmezett energiagazdálkodásra van szükség. Trömböczky Péter Jól halod az aratás Megyeszerte tart még az aratás és az utóbbi napok némiképp hűvösebb, de túl sok csapadékkal nem járó időjárása megkönnyítette a kombájnosok életét, nincs akkora forróság a vezetőfülkékben. Megyénk mezőgazda- sági nagyüzemeiből az őszi árpa már a magtárakba került és a 65 ezer hektár búza egyharma- dát is learatták. A idei termés az eddigi tapasztalatok szerint a vártnál gyengébbnek ígérkezik. Az aratók azon munkálkodnak, hogy minél kevesebb szem menjen 1986 nyarán veszendőbe. A népességnyilvántartás fejlesztése Többet tud a gép, mint amennyit elárul A Minisztertanács a közelmúltban értékelte a népességnyilvántartásban eddig elért eredményeket, és meghatározta a feladatokat a VII. ötéves tervidőszakra. Az állami népességnyi.1- vántartás — amely 1975-ben jött létre — a VI. ötéves tervidőszakban jelentős változáson ment keresztül: fokozatosan kiépült a számítógépes rendszer, s ma már számítógépen tárolják és dolgozzák fel a népesség legfontosabb adatait. Nyilvántartják valamennyi állandó lakhellyel rendekező személy nevét, állampolgárságát, születési helyét, idejét, családi állapotát, lakcímét, a bejelentkezés időpontját, a személyi igazolvány érvényességi idejét, valamint a személyi számát. A nyilvántartás elsősorban az államigazgatási szerveket látja el naprakész információval, a szükséges név- és címjegyzékkel. 1984. január 1-jétől, a népességnyilvántartás korszerűsítésének eredményeként egyszerűsödött a lakcímbejelentés rendszere is. A bejeAutomata sínfékek A MÁV részére automatikus fékezőberendezésiek gyártását kezdi meg a Ganz- Mávag zalaegerszegi gépgyára. Osztrák tervek alapján készítik majd az automata fékezőszerkezeteket, amelyek fölöslegessé teszik a balesetveszélyes és fárasztó, úgynevezett kézisaruzást. A MÁV elsőként a ferencvárosi rendezőpályaudvaron alkalmazza az automata, fékező- berendezéseket. A zalaegerszegi gyár 1987 augusztusáig 12 000 ilyen berendezést szállít le. Hilti-szervizt létesített a Sáév Somogy gép leányvállalata. Az építőipari kisgépek javítását az Interág megbízása alapján végzik lentkezőknek a korábbiaknál lényegesen kevesebb adatot kell közölniük, s ezek számítógépes feldolgozásé ■ val egyszerűsödött a tanácsi dolgozók munkája is. Eredményes a szintén 1984. január 1-jén megkezdett egységes anyakönyvi, statisztikai adatfedolgozás. Ezzel megszűnt a párhuzamos adatgyűjtés. A statisztikusoknak rendelkezésre állnak a népességnyilvántartás adatai, s az információáramlás is egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb lett a számítógépes rendszer révén. A VI. ötéves tervidőszakra meghatározott feladatok közül nem volt lényeges előrehaladás az ingatlannyilvántartási, társadalombiztosítási, pénzügyi, művelődésügyi és munkaügyi nyilvántartási rendszerekkel való kapcsolatfelvételben. Ennek oka elsősorban az, hogy ezeken a területeken a számitógépes rendszerek részben elavultak, s kapacitásuk is korátozott. A Minisztertanács meghatározta az állami népességnyilvántartás fejlesztési céljait a VII. ötéves terv időszakára. A legfontosabb feladat, hogy a központi gépi adatbázist jobban hasznosítsák, szolgáltatórendszerré fejlesszék. Jobban ki lehetne aknázni azokat a lehetőségeket, hogy a számítógépes rendszer alkalmas különböző név- és címjegyzékek összeállítására. Listák állíthatók össze például a tanköteles, vagy az óvodás korba lépő gyermekek létszámáról, készíthető jegyzék az egészségügyi szűrő- vizsgálatokra behívandókról, s ezenkívül az államigazgatási és szakigazgatási szervek számára számos más összeállítás. Ahhoz, hogy a központi gépi adatbázis mind több információt nyújthasson, az Állami Népesség- nyilvántartó Hivatalnak erősítenie kell koordináló szerepét az állami népességnyilvántartás és az ágazati nyilvántartások fejlesztésének összehangolásában. A nyilvántartott adatok ugyanis sok helyütt ma még nem alkalmasak a központi számítógépes feldolgozásra, mert mások az adatfelvételi szempontok. A nyugdíjasokat például nem személyi szám, hanem csupán nyugdí j- törzsszám szerint tartják nyilván. Az államigazgatás korszerűsítését is fokozottan elő Jcelí segítenie a népességnyilvántartásnak. A fővárosban és a megyékben fokozatosan célszerű létrehozni az állami népességnyilvántartás tanácsi számítástechnikai adatbázisait, amelyek igazgatási és ellátási körzetek szerint közvetlenül szolgálják a lakossági ügyintézést. A helyi nyilvántartás gépesítését elsősorban a fővárosi kerületekben és a nagyvárosokban indokolt megkezdeni. Az állami népességnyilvántartás fejlesztése során a személyi jogokra és a titok- védelemre továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani. Hozam növelő paplanos eljárás A keszthelyi Biometod Agrárfejlesztő Társulás által kidolgozott energiatakarékos és hozamnövelő növényházi termesztéstechnológiát mutatták be tegnap a mezőgazdasági szakembereknek a tapolcai szigetelőanyaggyárban, ahol a fűtés- rendszer alapeleme készül. Ez egy fekete fóliatömlőből gyártott pvc-anyagú paplan, amit az ágyásokra terítenek; benne állandóan melegvíz kering. A fóliapap- lanos eljárást alapozhatják alacsony hőfokú termálvízre és az ipari üzemek hulladékenergiájára, vagyis a fölmelegített hűtővízre, illetve a már felhasznált, 30- 50 fokosra hűlt melegvízre. A néhány négyzetméteres és a nagyüzemi fóliaházakban egyaránt alkalmazott módszer bemutatására a szigetelőanyaggyárban ezer négyzetméter felületű fóliakertészetet hoztak létre, ahol virágot, paprikát, paradicsomot, uborkát és más zöldségfélét termesztenek. Alkalmazzák a biometod módszerét több termelőszövetkezetben és kisgazdaságban is. S a tapasztalatok szerint — amint erről a szakmai találkozó résztvevőinek beszámoltak — eredményesen: a növényházi termeléshez 30-40 százalékkal kevesebb fűtőenergia kell, a gyomosodás és gombásodás a minimálisra csökken — így növényvédelmi munkára alig van szükség —, ugyanakkor a paplanfűtéssel 20-50 százalékos hozamnövekedés érhető el. A módszer iránt külföldről is érdeklődnek. RENDET TENNI NEMCSAK A POLCOKON KELL Több áru az áfész-boltokban A Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1982- ben hozott határozatot a Nagyatád és Vidéke Áfész lakosságot ellátó tevékenységének megjavítására. A testület a többcsatornás árubeszerzést szorgalmazta és az új értékesítési formákban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet. Szőke József áfész-elnök most a határozat végrehajtásáról számolt be a testületnek. Elmondta: üzletpolitikai terveikbe beépítették ezeket a célkitűzéseket. A hatodik ötéves terv időszakában a tervnek megfelelően alakult a bolti kiskereskedelmi forgalom és elérte az évi 469 millió forintot. A vendéglátóhelyek pedig 120 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Mindkét ágazatban 5 százalékot meghaladó volt a forgalomnövekedés. A város I kereskedelmi forgalmából a szövetkezet 43 százalékkal részesedik. Bővült az árubeszerzés köre: közvetlenül vásárolnak a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombináttól, a Skála-Coop Szövetkezeti Vállalattól a téeszektől és a kistermelőktől. Az üzletek felszereltségének javítására, a legszükségesebb felújításokra, karbantartásokra évente 6—7 millió forintot költöttek. Az alapvető élelmiszerekből általában kiegyensúlyozott volt az ellátás. Különösen a kínálat jó a tejtermékekből, de nem volt számottevő fennakadás sütőipari termékekből sem. Hús- és húskészítményekből a választék erősen ingadozó volt: sokszor nem kaptak elegendő szárazárut, belsőséget a vásárlók. A ruházati cikkekből megfelelő volt az ellátás. A vegyesipari termékekről nem mondható ez el. A vendéglátóipari egységek minden előfizetéses ebédigényt kielégítettek, az ételforgalom öt év alatt 62 százalékkal növekedett. A testület megállapítása szerint a szövetkezet mindkét ágazatban szerény árpolitikát folytatott, az üzletek nyitvatartá- sát pedig az igényeknek megfelelően szabályozták. A hozzászólásokból kiderült: az áfész tevékenységével összességében elégedettek, elismerésre méltóak a törekvések. Felhívták a figyelmet arra, hogy a lakosságot bosszantja a több hiányosság. Javítani kell például a boltok és vendéglátóhelyek tisztaságát, rendezni környéküket, az áruellátást, a figyelmes kiszolgálást. Hamvas János tanácselnök összefoglalójában kitért arra is, hogy szükség van a boltok ellátásában meglevő különbségek csökkentésére, a külterületek ellátásának javítására. Nagy gondot kell fordítani az áfész belső, rendjének, irányításának korszerűsítésére, olyan kereskedelempolitikai gyakorlat meghonosítására, amely egyaránt szolgálja a lakosság és az áfész érdekeit.
