Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
1986. június 14., szombat Somogyi Néplap 3 Hír: a Séf a* Marcali Erdészetének Redő Albert szocialista brigádja múlt évii kimagasló munkája elismeréseként elnyerte az MSZMP KB Oklevelét és a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja címet. A marcali erdészet 33 község határában csaiknem tízezer hektárnyi erdő gazdája. A faikitermelésben mintegy 70-en dolgoznak itt. Köztük az 1964-ben alakult jelenleg 11 tagú Bedő Albert — névadójuk a szakma elismert képviselője volt — szocialista brigád, amely a legutóbbi kitüntetést megelőzően már elnyerte a vállalat és a szakma kiváló brigádja címet. Szakavatott vezető — ez esetben az erdészet igazgatója, Németh Antal — segítsége nélkül bizony hiába is keresnénk okéit. Valahol Horvátkút és Szőcsénypuszta között, a kerek erdő közepében dolgoznak éppen, Az utóbbi napok esőzései alaposan feláztatták az amúgy is nehezen járható erdei földutat. Kapaszkodni keüll nekünk is, a terepjáró Nivának is. A célhoz érve, motorosfűrészók zaja fogad bennünket, elnyomva az erdő eső utáni csöndjét. Le- kérgezett rönkök, felhasított cserből, tölgyből rakott máglyák között találjuk meg a brigádot. A szemerkélő eső nem zavar. Az annál inkább, hogy beszélniük kell magukról, Mit is mondhatnánk? — néznek rám fürkészőn a tekintetek. Pár perces hallgatás után Gyuri bácsi — Árvái György, a brigád egyik alapító tagja — szólal meg először. — A legtöbben együtt nőttünk fel, itt a közelben, Sző- csénypusztán. Gyakran jártuk az erdőt, és élt bennünk a romantika, úgyhogy amint lehetett, itt kötöttünk ki az erdészetben. A szakmunkás- vizsgát már jóval később, akkor tettük le, amikor törvény írta elő, hogy anélkül nem dolgozhat senki a fakitermelésben. A brigád egyetlen nem szőcsénypusztai tagja, a marcali ősz Sándor is leteszi a garast. Arról beszél, hogy mennyit változtak a munkakörülmények az elmúlt 29 év alatt, amióta ő itt dolgozik. — Mikor kezdtem, fejsze volt meg a súlyok, azzal hasítottuk a fát. A szociális körülmények is sokat javultak. Naponta hoznak-visznek bennünket a munkába és haza, van melegedőnk, ahol meghúzhatjuk magunkat, ha nagyon zord az idő és az étkeztetésünket is megoldották. — Most már bízhatunk abban, hogy itt a szép idő — folytatja a beszélgetést kezdő Gyuri bácsi. — Persze, akár más vállalatnál, itt is egész évben dolgozni kell. Nekünk a tél a legnehezebb. A hidegben meggémbered- nek az ember ujjai, csúszik a fa; nagyon kéll vigyázni... — Volt itt nem egy fiatal — kapcsolódik be a diskurzusba a gyerékkori pajtás, Mozsolics Imre — aki látszatra erősebb volt nálunk, mégsem boldogult a rönkkel. — Hát persze, mert úgy fogta meg, mintha az lett volna a Mariska — mondja nevetve egyikük —, márpedig úgy nemsokra ment. Megvan minden fának a fogása, ezt meg kell tanulni. — Eszerint a nehéz munka ellenére csak-csak jönnek a fiatalok is. — Jönnek, de főként gépre szeretnének kerülni. A favágásra azt mondják, azt nem nekik találták ki. — Itt van a közelünkben a szakmunkásképző iskola — mondja Árvái György. — Az utánpótlás tehát nevelődik, de azért mi nem félünk, hogy kiszorítanak innen bennünket. Az eső egyre jobban nekiered. Kénytelen-kelletlen behúzódunk a melegedőbe, s ott folytatjuk. Mivel az erdészet igazgatója is velünk tartott, egy kicsit neki is címezve, amolyan rögtönzött, néhány perces termelési értekezletre is sor kerül. Témája a fizetés és a gépesítés. — A fakitermelésben dolgozók — mondja az igazgató — átlag 6—7 ezer forintot keresnek, s ez nincs arányban a végzett munka mennyiségével. Ebben persze nem mi döntünk, hiszen mint másra, erre is előírások vonatkoznak. — Csak akkor keresünk, ha dolgozunk. Teljesítményben mérik a munkánkat — teszi hozzá Mozsolics Imre —, ezért ha csak lehet, nem itt, a melegedőben vagyunk, meggondoljuk azt is, hogy egy kis eső miatt behúzódjunk-e ide. Györki László, a brigád vezetője — A legtöbbször persze nem — mormolja csak úgy maga elé a mellette ülő Ősz Sándor. — Hogy a gépekről is szó essék — veszi vissza a szót társa —, az is igaz. hogy ezek jórésze mezőgazdasági gép, kis átalakításokkal. Speciális erdészeti munkagép kevés van. — Meddig lehet ezt a munkáit csinálni? — Ha egészség van és bírja a karom — mondja Árvái György —, akkor egészen a nyugdíjazásit:. — Nekem még öt évem van addig — szól közbe az őszülő Szabó János. — D» bár még húsz volna ... — Nem volt könnyű szóra bírni az embereket — mondom a mellettem ülő Györki László brigádvezetőnek, aki később kapcsolódott be a beszélgetésbe. — Tudjuk, a favágók nem a szavak emberei, dolgozni azonban nagyon tudnak. Erre a brigádra mindent rá lehet bízni; még a különmunkától sem húzódoznak. Pedig elhiheti, a nyolc óra alatt is éppen éléggé el lehet fáradni. Ezzel a kitüntetéssel több évtized mindennapjait ismerték el, s büszkék is vagyunk rá. A kiadós eső után gyorsan elindulunk, hagy a sokat kibíró Nivát azért ne tegyük ki a kelleténél jóval nagyobb próbatételnek. Próbálunk másról beszélni, de mindig visszakanyarodunk a brigád valamelyik tagjához. Az igazgató szinte mindről tud mesélni egy kedves történetet. — Gyuri bácsi vagy húsz évvel ezelőtt kitalálta, hogyan lehetne megkönnyíteni a rönkök szállítását. A szántalpas nyári rönkszálilító azóta kiment a divatból. Még télen sem használjuk, legföljebb kedvtelésből. Ennyi maradt a romantikából. Nagy Zsóka Fotó: Makai Károly A rönköket már géppel hasítják A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Medárdkor nem esett, reméltük, hogy kegyes lesz hozzánk az időjárás. A biztató kezdet után a hét közepére erősen lehűlt a levegő: záporok, zivatarok alakultak ki. A tegnap délelőtt pedig inkább őszt idézte, mintsem nyarat. Jó időre várnak a mezőgazdászok is, hiszen szűk két hét múlva itt lesz Péter-Pál, az aratás kezdetét jelentő nevezetes dátum. Az esőzések hatására duzzadnak a szemek. Most melegre volna szükség, hogy a gabona jó minőségű legyen. Az aratás előkészületei mindenütt a vége félé közelednek. Amíg a gépék indulhatnak a táblákon, addig folynak a növényvédelmi munkák és betakarítják a szálas takarmányokat. Készül a terményék fogadására a gabonaipar is. A héten megtartott tanácskozásukon a mezőgazdasági szakemberek elmondták: akár csak a korábbi években, az idén is segítséget várnak a gabonatárolási gond megoldásához. A megye kilenc malmában egyébként 730 tonna gabonát kell megőrölni. Ez nemcsak a helyi, hanem a szomszédos megyék igényeinek kielégítésére is elegendő. Nagy vizsga előtt állnak a termelők és a földolgozók. Az általános és középiskolások többsége viszont túl van már a tanításon és a felkészültséget bizonyító beszámoláson. A középiskolákban már a múlt héten befejeződött a tanítás az általános iskolákban pedig e hét végén. A szakembereket a demográfiai hullám várható gondjai és a megoldás lehetőségei foglalkoztatják. A három hónapra „szabaddá” tett diákok viszont a nyári programokon törik a fejüket. A nyaralást és a pihenést megszakítva sokan vállalnak munkát a nyáron. Somogy vállalatai mintegy 2500 fiatalnak, többségében közép- és felsőfokú iskolásoknak kínálnak munkát. Az idő nem kedvez az idegenforgalomnak, de a ven- déigváró Balaton már felkészült a pihenők, nyaralók fogadására. Siófokon egyre több már a turista. Az egyéni utazók mellett, nagyon sokan szervezett társasútta! érkeznek a tó mellé. Kalauzolásuk, a nevezetességek bemutatása a kellemes időtöltés biztosítása szakavatott idegenvezetőik dolga. Hosszú idő után ezen a héten fejezték be Somogybán egy tanfolyamot — azoknak, akik nem hivatásszerűen szeretnék gyakorolni az idegenvezetést. A sikeres vizsga után huszonegyen kaptak idegenvezetői igazolványt. Kaposváron a városi tanács végrehajtó bizottsága e heti ülésén — többek közölt — értékelte a közterületfelügyelet munkáját. Megállapították, hogy eddig megfelelően látták el munkájukat, de szükség van a munka- módszerek továhbi javítására és szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a város lakosságával — azért, hogy színvonalasabban lássák el munkájukat és jobb eredménnyel dolgozzanak. Folyik egy másik vita is: arról kell dönteni, hogy milyen legyen a Május 1. utca burkolata. A város vezetői is azt kérdezik a lakóktól. Még lehet szavazni a sétálóutcában, s ha már arra járnak, ajánljuk a megyei múzeum új kiállítását, A sarkvidékek élővilágát. A gyűjtemény megtekintése után italán kevesebbet panaszkodunk a borongós idő miatt. Nagy Zsóka Öröm és panasz Gázépítés a Csalogány utcában Panaszkodnak a Csalogány utcáiban lakók Kaposváron. Örülnek, mert jön a gáz (majd), de panaszodnak is. Ahogy Patak Józseffel, a Közúti Epítővállalat osztályvezetőjével szemléljük az áirikot, megszólít egy idősebb úr. — Mondják, mikor lesz viége ennek az áldatlan' állapotnak? Az ember kitöri a bokáját. Az osztályvezető megszokta már, hogy kérdezik, röviden ,válaszol: — A hónap végén betemetjük az árlkot. R oviid volt a párbeszéd, hosszúak az előzményei. — Tavaly volt aiz átadás eredeti határideje, de csúsztunk a munkával. Rossz volt az időjárás, tervmódosítás kellett, mert mindenfélét találtunk a f-ölid alatt, ami- rőil nem tudott a tervező, Sajnos, általában így történik, ha városban dolgozunk. Nincs közműtérkép, ásunk, aztán elvágja útunkat néhány vezeték, csatorna ... És következik a késedelem. Ami imlaitt azután panaszkodnak az emberek. S ez nem is csoda, hiszen járművel megközelíthetetlen a Csalogány utca meredlek sízalkaisza, s gyalog sem könnyű ,ortt járni, Megnyugtatásképpen: most rmálr minden akadály elhárult, jó ütemben hialad a munka, az ígéretek szerint legkésőbb június 20-án megkezdődik az árok felföütése, eltűrnek a gázvezeték a homok alatt, s azután teljies szélességű burkodat kerül az útra. Az utca fölső szakasza már tavaly kész lett. Arra is van panasz. Betemették az árkot, -beton van már az úttesten,, de hepehupás, az as'zfaltozókat várják aiz arrafelé közlekedők, akik az alsó szakasz lezárása után megsokasodtak. — Valóban: mniért vártak az aszfaltozással? — kérdezem Paták Józseftől. — Tavaly télen töltöttük f öli az átkot. Szándékosan mám aszfaltoztunk, mert ahogy most látható, a friss föltölités mesgüppedt, a föld összetömöiröldött. Ha rögtön aszfaltoztunk volna, most a végleges útburkolat lenne hepehupás,, és fölbonthat- inálnk. Le lehet döngölni persze a földet, imag is tettük . De a forgalomnál hatásosabb döngölő nincsen,. Ezeket a gödröket is ki- egyengetjiülk, és e hónap végén megkezdjük aiz aszfdl- tozátst. Megszűnik tehát az áldatlan állapot. Meglehet, némiképp késve. Aszfaltozni Is lehetett volna tán korábban — ezt aiz osztályvezető sem tagadta —, csakhogy közben a balatoni szezonig el kellett készíteni a parton több útszakaszt, s 'ide a Csalogány utcáiba mem jutott ,Jka- piacitáls”. Még ez ,is érthető. De Ugyanúgy érthető az ott lakók türelmetlensége. Minden nap, amivel röviidabb lenne a födifordülós, némi gyógyírt adna erre az idegeskedésre. Reméljük, ezt a Közúti Epitőváillalat szakemberei iis érzik,, s hia lehet, mlég jobban meggyorsítják a munkát. L. P. JÓL HALADNAK A MUNKÁVAL A tervezett ütemben halad a Szovjetunióból kiinduló összefogás gázvezeték- rendszer élső magyarországi szakaszának építése. Az Endrőd és Hajdúszoboszló közötti, nyolcvainhat kilométer hosszúságú vezetékszakaszhoz június elejéiig ai Dunai Vasműből ötvenhat kilométernyi, 800 míllSmériter átmérőjű csövet szállítottak a helyszínire, ebből eddig huszonkilenc kilométernyit fektettek le. Az építőknek tavasz óta a feláizdtt talaj okozta a legtöbb gondot. A 'munikát még jelenleg is több egymáshoz kapcsolt erőigéppel keüll végezni. A vártnál nehezebb körülmények ellenére a tervezett ütemben dolgoznak. A hátralévő hónapokban a legnehezebb faladat a csöveknek a vízfolyásokon-, a közutak és a vasútvonalak alatt valló átjuttatása, Az idén eddig összesen négyszázmillió forint értékű munikát végezték él az építőik. Folynak az előkészületek a vezeték távvezérlő rendszerének kiépítésére is. Ez a rendszer vezérli majd a gáz továbbításához szüksé- -ges kompreszoirok, szelepek és egyéb berendezések .működését. A vezeték teljes kiépülése után 'évi két-három mffiíiiánd köbméter földgáz érkezik hozzánk a Szovjetunióból.
