Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
ÁZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLit. évfolyam, 134. szám Ára: 1,80 Ft 1986. június 9., hétfő Forró baráti fogadtatás Ferihegyen MIHAIL GORBACSOV BUDAPESTEN Kádár János és az SZKP KB főtitkárának megbeszélése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására vasárnap baráti látogatásra Budapestre érkezett Mihail Szergeje- vics Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Az igaz barátsággal, szeretettel várt politikust első — főtitkári minőségében sorra kerülő — magyarországi útjára elkísérte felesége, Raisza Makszimovna Gorbacsova is. A szovjet párt főtitkárának kíséretében van Va- gyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, több más ismert szovjet személyiség, valamint Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a kísérethez. Baráti látogatásra hazánkba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Képünkön: a Ferihegyi repülőtéren fogadja Kádár János, az MSZMP főtitkára Gyermeknyár A középiskolákban pénteken befejeződött a tanév. A szakközépiskolások vakációja igazából csak később kezdődik, mert kötelező szakmai gyakorlaton vesznek részt a következő hetekben; az általános iskolások a hétvégén intenek csak búcsút osztálytársaiknak. S máris nyitnak a gyermektáborok, a különféle szaktáborok, ahová a gyerekek ezreit várják. Az otthon maradóknak a nyári napközik nyújtanak programot. A vakáció idején gyakorta találkozni a munkahelyeken a szülők mellett tébláboló gyerekekkel, akiknek az elhelyezését nem sikerült megoldani a nagyszülőknél, a táborokban. Ezt fölismerve néhány munkahelyen igyekeztek megfelelő körülményeket teremteni a vakációzó óvodásoknak, kisiskolásoknak, a dolgozók gyerekeinek, abból a meggondolásból, hogy biztosítsák a zökkenőmentes termelést és a vakáció örömeit. A családi vakáció néhány hétre korlátozódhat csupán. A szülő egymaga nem képes megoldani a vakációval járó gondokat, hiszen nem telik a szabadságából. Épp ezért fontos missziót tölthetnek be a különféle intézmények a szülők tehermentesítésében, illetve a gyerekek szabadidejének örömteli, hasznos eltöltésében. De maga az iskola is sokat tehet ezért. Van is rá jó néhány példa. Az általános iskolások vándortáborait azok a lelkes pedagógusok hívták életre, akik a saját szabadságukból áldoznak a gyerekekért — azért a közösségért, amelyért felelősek voltak a tanévben, így sok-sok gyerek jut el hazánk szép tájaira az iskolai munkát feledve, új ismereteket szerző kirándulások révén. A művelődési intézmények nyári programja is elárulja, hogy gondoltak a vakációzó gyerekekre. Több helyen szerveznek idegen- nyelvi tábort; a különféle szakkörökben sem áll meg az élet, honismereti, ifjúsági horgásztáborról tudunk, s a kézügyességet fejlesztő foglalkozások a nyáron megany- nyi lehetőséget kínálnak. A vakációs programok jelentős része kötődik az iskolában eltöltött hasznos szabadidő-tevékenységhez. A gyermek, aki kivette a részét a tanulmányi munka mellett kínált hasznos szabadidős tevékenységből, nem jár rosszul a vakáció idején sem. Az amatőr együttesek is gondoskodni kívánnak ezekben a hetekben arról, hogy amire nem futotta az időből tanév közben, azt pótolják a kellemes nyári napokon. Csellengő fiatalokat is találni ilyenkor szép számmal. Olyanokat, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Nekik is csak azt tudjuk ajánlani, hogy az iskolákban, a közművelődési intézményekben és más helyeken igyekezzenek már szeptemberben megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek nem szűnnek meg a nyáron sem, s tartalmas kikapcsolódást nyújtanak a vakáció idején. A nyár szerves része az évnek. Ugyan kikapcsolódást igér, de csak az töltheti meg tartalommal szabadidejét, aki egész évben készül rá. Nem váratlan esemény a vakáció. Ezt jó megtanulni már gyerekkorban. Hogy felnőttként se érezzék holt időnek, amelyet semmittevéssel eltölteni, azt hiszem, pazarlás. Horányi Barna A baráti fogadtatásra ünnepi külsőt öltött a Ferihegyi repülőtér: a légikikötőt szovjet és magyar zászlókkal lobogózták fel. Több száz budapesti dolgozó gyűlt ösz- sze, hogy már a légikikötőben köszönthesse a nagyra becsült szovjet vezetőt és a kíséretében lévő személyiségeket. Mihaii.L Gorbacsov fogadtatására megjelenít Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és felesége, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kótai Géza és Radios Katalin, a Központi Bizottság osztályvezetője, valamint Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Ott voltak a budapesti szovjet nagykövetség vezetői, diplomatái és az ideiglenesen: hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői. Pontban déli 12 órakor landolt a magasrangú szovjet vezető különgépe a repülőtéren. Az IL 62-es gép lépcsőjén megjelent Mihail Gorbacsov; elsőként Kádár János: köszöntötte őt forró öleléssel, kézszorítással, majd kölcsönösen nagy szeretettel üdvözölték egymást a vendégek és a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti személyiségek. Magyar és szovjet, kék és piros nyak- kendős pajtások szaladtak a térre, s virágcsokrokkal kedharminc kurta méternyi távolságra. És megjártam közben harminc évet. Egy faluban voltam, Sza- ladásnyira a templomtértől. Elmentem a tüzelőolaj-kút mellett — ez akkor nem volt ott —, és láttam a házat. Üres. Ablakaira újságpapír és műanyag zacskó került az üveg örökébe. A nagyobbik szobában alszom én. Ágy nem jutott, a kanapéra fektettek, s szembefordítva odatolták hozzá a két fotelt, hogy le ne guruljak. De nem is alszom igazán. Becsukom a szemem, és sumákotok, amíg kimennek. Olyanok a fotelok, mint valami bástyák. Betelepszem az egyikbe, és hallgatom Mid néni nevetését. Imre bácsi hangja is átszökik hozzám az ajtórésen. Rólam beszélnek, csak anyám marad csöndben. Ki tudja, kik és miért hagyták ott a házat? Épnek látszott. Elég nagy is. Egyszer, néhány éve, otthoni bo- garászás közben egy papírdarabra leskicceltem azveskedtek a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőjének és feleségének. Mihail Gorbacsov és Kádár János néhány kedves szót váltott az üdvözlésükre megjelent dolgozókkal, fiatalokkal, majd a vendégek és vendéglátók a repülőtér betonján felsorakozott gépkocsikba szálltak, és díszmotorosok kíséretében a szálláshelyükre hajtattak. A fogadásról a rádió és a televízió helyszíni közvetítésben számolt be. Kádár János., a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára vasárnap Budapesten megbeszélést folytatott. A két párt vezetői tájékoztatták egymást az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, véleményt cseréltek a magyar— szovjet együttműködés helyzetéről és további fejlesztéséről, a világpolitika, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgatam időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP közős célja országaik társadaimi- gazdasági és műszaki-tudományos fejlődésének .meggyorsítása, az emberek élet- körülményeinek javítása, a szocialista demokrácia toalaprajzát emlékezetből. Azon morfondíroztam: vajon jó-e a rajzom. Most ellenőrizhettem. Jó.. Elszundítok. Nem veszem észre, hogy Imre bácsi bejön a szobába, csak akkor, amikor fölémhajol és rámrecs- csen: — Ej, te kótyomfitty! Miféle kanyarfekvés ez? Nem mész rögtön vissza betakarózni a kanapéra?! Sajnálom otthagyni a bástyámat, de visszamegyek. Az ajtó becsukódik. IMici néni — azt hiszi, nem hallom — meggyanúsít: — Fogadok, ahogy kiléptél, visszament a fotelba. — Én is fogadok — göcög Imre bácsi. És igazuk van. Az udvarban téglával volt kirakva a járda. Nyúlketre- cekre is emlékszem, meg arra, hogy lakott ott még valaki vagy valakik tán még vábbi tökéletesítése a szocializmus lehetőségeinek és előnyeinek teljesebb kihasználása útján. Kádár János és Mihail Gorbacsov megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyarország és a Szovjetunió közötti barátság és sokoldalú együttműködés a kölcsönös bizalom és megértés szellemében eredményesen fejlődik. Megkülönböztetett jelentősége van. az MSZMP és az SZKP hagyományosan őszinte, elvtársi viszonyának, a két párt közötti szolidaritásnak és egymás számára nyújtott támogatásának az előttük álló feladatok megoldásában., a tapasztalatok és a vélemények rendszeres, hatékony cseréjének. A két párt között teljes a nézetazonosság a társadalmi fejlődés és a nemzetközi viszonyok minden alapvető kérdésének megítélésében. Az MSZMP és az SZKP síkra- száll azért, hogy a magyar egy gyerek is lehetett... Abból sejtem, hogy a tornácon volt egy polc, azon cukorkát találtam, s ettem is belőle, pedig tudtam, hogy néma miénk. Az utcafront felé pedig ... De oda közben egy ajtót vágtak. Vajon miért? Nem is mentem tovább. Az újságos ablakokat még valahogy tűrtem, de a többit nem volt kedvem látni. Most a másik fotelba bújok. És magamra húzom a karfájára rdkott asztalterítőt. Imre bácsi nem is talál, amikor másodszor bejön. — Hol a gyerek?! — fújja a riadót. — Biztosan az abrosz alatt — mondja kintről Mici néni, aki úgy látszik jobban ért a búvóhelyekhez. A mint visszakanyarodtam a főút felé, észrevettem, hogy a szomszédos műhelyt is lebontották. Az egész nem úgy van, mint volt. Imre —szovjet kapcsolatok tovább fejlődjenek a marxizmus— leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján. A jövőben is azon munkálkodnak, hogy az együttműködés tökéletesítése, egymás tapasztalatainak megismerése és hasznosítása minél jobban segítse a szocialista építőmunka kibontakozását. A két párt vezetői megkülönböztetett figyelmet szenteltek a széles körű gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztésének. Nagy jelentőségűnek tartják, hogy a két ország együttműködése a lehetőségek és igények figyelembevételével a jelenlegi ötéves tervben is szilárd alapokon fejlődik. Hangsúlyozták az árucsereforgalom további bővítésére irányuló kölcsönös .törekvésüket. Szükségesnek tartják a megkezdett munka gyorsítását a termelési szakosítás és koobácsi biztos szomorú lenne, ha látná. De nem hiszem, hogy látni fogja. Messzi élnek, a tengeren túl egy pálmás kert közepén. Nincs az ablakukon újságpapírodé tornácuk sincsen. Bástyafoteljük szintén nincs, mert az itt van nálam. Csak át kellett huzatni. Meg is talál Imre bácsi. Elteszi az abroszt, betakargat, most már kanyarban fekve, mert megérti: akkor is úgy fogok aludni, ha százszor visszatesz a kanapéra. A sima országúton mentem. S azon gondolkoztam: miért emlékszem a házra? Tán két-három hetet töltöttem ott egyetlenegyszer — vagy kétszer? —, s azóta sem láttam. Harminc éve. Dédapámmal hat évig laktunk együtt. Ha nem volna róla fényképem, akkor nem tudnám, hogy milyen volt. őrá miért nem emlékszem? peráció elmélyítésében, a nagyszabású magyar—szovjet gazdasági együttműködési megállapodások 1990 utáni időszakra való meghosz- s za b b ít ásá na k élők és zítés ébem, az új együttműködési formák alkalmazásában, közvetlen vállalati kapcsolatok létesítésében és közös gazdasági szervezetek létrehozásában. Megállapodtak abban, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya megteszi a szükséges lépéseket mindezek érdekében. A két párt eltökélt szándéka, hogy a jövőben is mindent megtesz a szocialista közösség országai egységének és összeforroltságának erősítéséért, érdekeik hatékony egyeztetéséért, politikai és gazdasági együttműködésük eszközeinek és módszereinek tökéletesítéséért. Fontosnak tartják, hogy a test(Folytatás a 2. oldalon) Vajon mire miért emlékszünk, s mire miért nem? Állok a fiam mellett. Vendégeink vannak, őt a kanapéra fektettük. Odatoltuk a két fotelt, hogy le ne guruljon. Kanyarban fekszik, s pislog fölfelé: most vajon mi lesz, hgy így rajtakaptam. Betakarom. Ha Mici néniék látnák mosolyognának. Bár lehet, hogy nem is emlékeznek a ,.bástyára”. Kivándorlóútlevelet kaptak. A házba utánuk más költözött. Beszélgetünk a másik szobában. Igyekszem odafigyelni, de nemigen sikerül. Az idő töredezik épp széjjel a gondolataimban. Hagy a rendetlenség. — Kunkorban alszik a gyerek — hallom az egyik „ellenőr” hangját. — Persze, ez nektek új — gondolom, de mesélni róla nincs kedvem. Majd egyszer ... Ügy fogom kezdeni: „Hosz- szú úton jártam...” A többiek pedig elcsendesednek, mert ha valaki mesél, akkor békesség száll a házra. Abból pedig igen nagy a szükség mostanában. Luthár Péter ^^|| i un un |i Ml IIMWMIÉWI ■MHj| 5 LÁTTAM A HÁZAT i :