Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7., szombat 5 Holtvágányon veszteglő élet Magyar—szovjet testvérmegyei kapcsolatok Csiszár Elek tárlatáról ben tő hatású a Holtvágány. Várjon melyik elhagyatdt- taihb: a félreeső vágányra kitolt, rozzant vasúti koesii, vagy a mellette ballagó em­ber? Az egyik sarokban a ren­dezőik a régi, falusi szobák­ban kirakott fényképgyűj­temény mintájára* portrékat helyeztek el. Szociális ott­honban*, a már csak a sem­mire váró aggastyánok, fa­lújától búcsúzó kendős öregasszony, akit szinte bör- tönrácsként zár el eddigi életétől* a másodosztályú vasúti kocsi ablakkerete. A Tabló ünneplőbe öltözött öregembere mögött fájdal­mas iróniáival hirdeti a. fel­irat: találkozunk ... Homályba vesző, többnyi­re arc nélküli, szánalmas figuráik, akiket a nehéz munka*, a bosszú élet vagy valamilyen sorscsapás terhe nyom. S mellettük a vissza­térő jelzések: a lakótelep sivárságát éreztető, legegy­szerűbb fajta pislákoló ut- calámpa, a tehetetlen öreg­kor szimbólumai: a tolóko­csi és a bot, vagy a miun- káls reggelék unalomig is­merős ■ résztvevői: a busz­megálló, á teherautó, a ke­rékpár. Kevés elem, még kevesebb szín. Csiszár Elek azonban mindkettővel* oly rnestérien bániiik, hogy megengedheti magának ezt a visszafogott­ságot. Képei épp ezáltal lesz­nek érzelmileg, tartalmilag gazdagok. Tersztyánszky Krisztina Kaposváron, a Somogyi Képtárban ezekben a hetek­ben Csiszár Elek siófoki* fes­tőművész képei láthatók. Az összbenyomás: kiérlelt alko­tói villáig, hosszú évek ta­pasztalatainak, a művészt időről-időire foglalkoztató próblélmákmak vissza-vissza- ténő megfogaimazásai. Űjra és újra felbukkan ugyanaz a motívum, mégis minden festmény hoz valami újat. Az érzések egymásba fo- nódlva fejlődnek, bontakoz­nak, gazdagodnak más és más elemekkel, gondolattár­sítások útján* egyre súlyo­sabb, egyre egyénibb gon­dok felé. Általános, egyete­mes megfogalmazások válta­koznak a legkonkrétabb, személyes sorstragédiákkal. Leggyakoribb témája a Ba­laton. Csiszár képein azon­ban hiába keressük a hor­gászó alakok idillijét, a nap­lemente sziínpompáját. Az ő Balatonja azé aiz emberé, aki ott él a tó partján, aki minden* rezdülését, komor alidálát is ismeri. Az ő Ha­jóállomás-árt a nyári tömeg helyett egyetlen elmosódó ailálk bóklálszik, a kikötőőr őszi szürkeségben, eláirlvult pebtdni janija* útját. Csiszárnál még a hajnal sem rózsaszín, hanem szür­ke, bánná, borongás. A leg­gyakoribb azonban a téli Balaton élménye. Torlódó, éles jégsziflánfcdk didergetik a képek szemlélőjét. Különösem érdekes Az utolsó hajó. A címet adó látvány már aliig sejlik, nyo­mát csak agy zászló, egy felröppenő sirály és a* víz fodrozódása őrzi. A távolo­dó jármű, mint valami ívisz- szahoZhatatLan lehetőség jel­képe számos kép főszerep­lője. A hiegedűtokját hóna alá szorító Muzsikus fölött, a töltésen * talán az utolsó vqnat távolodik feketén. A Búcsú botra támaszkodó öregembere távolba vesző, fehér gépkocsi után tekint lemondóan — lehet, hoigy utoljára látogatták meg a .gyerekei. Csiszár sok munkásemhert örökít meg képein. A Jég- vágók hides ég alatt végzik néhéz dolgukat, a Nádvágó­nak szinte még az arca is jeges. A Vízi ember, a Ke­rítésjavító, a Gyűjtögető, mind kemény erőfeszítéssel végzi munkáját. Többnyire háttal állnak, lehajtott fej­jel, összéhúzódzkodva* a hi­degtől. Akik már elvégezi ték teendőjüket, azokat el­nyomta az álom. Kimerültén alszanak az esti buszmegál­lóban várakozók, vagy a te- herlaútó platóján* hazafelé tartó munkásak. A legtöbben a természet adta nah ézségékkel: hideg téllel, sűrű bozóttal, hóvi­harral küzdenek. Néhány képen természeti katasztrófa áll a középpontban: az Ár­víz, a Hófúvás, a Halpusz­tulás. Csiszár érdeklődéssel fordul a kőrengetegben* élők félé is. A Lakótelepen télen hölepte játszóterén a leta­kart autó olyan, akár egy koporsó.. Ádámék nem szik­laszirt peremén, hanem egy komor panelház tetején áll­nak a vésztjósló felhők alatt — .nékik itt dől el a sor­suk. És mennyi emberi sors köszön ránk a képekről. Ba­bits elcsigázott arca, a Té­kozló fiú, vagy Latinovits, kinek vonásai a szemes i mólón, fenyegetően torlódó jégtáblák között sejfenejk fel. Csiszár szimpátiát érez a számkivetettek iránt. Zár­óra utápi, a felfordított szé­kek között a homályban egyetlen magányos arc vilá­gít, a Búcsú a falaktól öreg­embere még egy utolsó pil­lantást vet szanálásra ítélt egykori otthonára. Megidiob­Az elmúlt években tovább fejlődtek, mind szorosabbá váltak a magyar—szovjet testvérmegyei, testvérvárosi kapcsolatok, erősítve ezzel népeink barátságát, közvet­len kapcsolatait. A társadal­mi életben és a gazdaság fejlesztésében elért eredmé­nyek megismerésének, a ta­pasztalatok kölcsönös cseré­jének ez a formája jól szol­gálja a szocialista építő­munka céljainak megvalósí­tását. Hazánk valamennyi me­gyéjét és több városát fű­zik testvéri szálak szovjet- unióbeli területekhez, tele­pülésekhez. Így Somogyot a Kalinyin területhez. E kapcsolatok nagy része immár több évtizedes múlt­ra tekint vissza, így a mai együttműködést már az egy­más életének, törekvéseinek ismeretére épülő, s a min­dennapok gyakorlatába ágya­zódó sokoldalú összeköttetés jellemzi. A bővülő kapcso­latok láncszemeit — a párt­ós a tanácsi testületek mel­lett — napjainkban már vállalatok, intézmények, me­zőgazdasági üzemek, iskolák alkotják — ez tűnik ki az MTI tudósítóinak a kontak­tusok újabb eredményeiről szóló híradásaiból. Szegedet immár három év­tizede fűzik testvérvárosi kapcsolatok a Fekete-tenger kikötővárosához, Odesszá­hoz. A testvéri együttműkö­dés 1969-ben Csongrád me­gye és az odesszai terület kapcsolatává bővült. Az el­múlt években mintegy 30, hasonló profilú ipari és me­zőgazdasági üzem, illetve in­tézmény épített ki közvet­len kapcsolatokat. Ennek ré­szeként a Mirköz ipari szö­vetkezet csongrádi üzeme odesszai partnerével rend­szeresen kicseréli a kereske­delmi hűtőpultok gyártásá­nak műszaki terveit, s így mindkét gyártó javíthatta termékei minőségét. Ugyan­csak gyümölcsözőek a szege­di József Attila Tudomány- egyetem és a Mecsnyikov Állami Egyetem kapcsolatai. Együttműködésük magában foglalja a közös kutatáso­kat, illetve az új kutatási eredmények kölcsönös cseré­jét. Például a közelmúltban helyezték üzembe Baján a csillagvizsgáló berendezé­seit, amelyeket odesszai partnerei ajándékoztak a szegedi tudományegyetem­nek. Somogy és Kalinyin terü­let közötti baráti kapcsolat 25 éves jubileumát éppen ebben az évben ünnepeljük. A két és fél évtized alatt nagyon szoros kapcsolat ala­kult ki a párt-, tanácsi, szakszervezeti, ifjúsági szer­vezeti testületek, aztán az üzemek, iskolák között. A kapcsolatok új formáinak szép példáját mutatja a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárának és a kali- nyáni Paimutfonó-ipari Kom­binátnak a munka v er senye. Ebben a legjobb szakembe­rek és brigádok mérik ösz- sze az erejüket és a tudásu­kat. A Komszomol és a KISZ elősegíti, hogy fiatal szakem­berek gazdagíthassák isme­reteiket. Kalinyini és somogyi mű­vészeti együttesek cseréje, a kalinyini bábszínház somo­gyi, kaposvári zenészek ka­linyini föllépése segítette elő egymás hagyományainak jobb megismerését. A köl­csönös építő- és úttörő tá­borozás, turistacsoportok cseréje tette igazán tartal­massá a testvérmegyei kap­csolatokat. Az idén a jubile­um tiszteletére háromszáz tagú béke- és barátsági vo­nat indult a szovjet testvér- megyébe. A gazdag prog­ram arra is lehetőséget adott, hogy a kapcsolatok erősítésé­ről közvetlenül tárgyaljanak, az üzemek, gazdaságok és intézmények kint lévő kép­viselői. Vas megye és a Mari ASZSZK immár másfél év­tizedes testvéri kapcsolatai keretében a két — erdőben igen gazdag — terület szak­mai együttműködése elsősor­ban a faiparban alakult ki. A Nyugat-Magyarországi Fa­gazdasági Kombinát és a Volzsszki Papíripari Kombi­nát szakemberei kölcsönös látogatások során cserélték ki tapasztalataikat, s több szovjetunióbeli mezőgazda- sági delegáció tanulmányoz­ta az ágazat hazai élvona­lába tartozó szombathelyi kertész termelőszövetkezet munkáját, gazdálkodását. Pécs és Lvov, illetve a két testvérterület lakossága ju­bileumra készül: jövőre lesz negyedszázada annak, hogy közöttük testvérkapcsolatok jöttek létre. A közvetlenül együttműködő vállalatok és szövetkezetek köre egyre bő­vül. A barátság nyújtotta élményen túl számottevő hasznot is hajtanak kapcso­lataik a jó módszerek, újí­tások, tapasztalatok kicseré­lése révén. A Pannon Volán pécsi autóbuszpályaudva­rán alkalmazott korszerű te­levíziós irányítási rendszer például annyira megnyerte a szovjet szakemberek tet­szését, hogy ennek alapján kívánják megszervezni a for­galmat Lvovban is. RÁDIÓSZEMLE j Szavazni tessék Megint lehet szavazni, és ez nem is kevés a rádió szolgáltatásai között. Egyre inkább úgy látszik ugyanis, hogy a hallgatóknak van egy titkos, maguk előtt sem megfogalmazott hajlamuk. Eszerint időnként jó néven veszik, sőt egyenesen meg­követelik, hogy szavazhas­sanak. A televízió mellett nem maradhat hát el a rá­dió sem, így most újólag megszavaztatja a lakosságot. Történt ezt megelőzően ugyanis, hogy valakinek eszébe jutott (jobb híján), hogy össze kéne állítani egy évezredes slágerlistát, mivel valószínűleg úgy látta, hogy az ezred hátralévő részében nem születik már valamire való zenemű, összesen ket­tőszáz művet tartottak érde­mesnek a szerkesztők arra. hogy nevezzék a listára, s ez arányait tekintve nem is rossz. Azt monthatjuk, hogy átlagosan öt évenként szüle­tik egy-egy világsláger. Vi­szont remekül látták meg az ötlet kidolgozói, hogy a zene szóval nagyon össze­tett fogalmat lehet csak meg­határozni, ezért kénytelenek voltak három kategóriát föl­állítani. Így a klasszikus ze­ne, opera és szimfonikus köl­temények mellé a beat, pop­rock és a könnyűzene, san­zon, musical került. Vannak még alkategóriának nevez­hető osztályok is, mint pél­dául a népdal és a magyar­nóta. Ennek a kétszázas listának a számait szerencsére nem egy lélegzetre sugározza a rádió, hanem nagyon komó­tosan elosztva, április vége óta hallhatjuk az ötödik se­bességben. A szavazni aka­ró hallgatónak csak egy dol­ga van, meg kell vásárolnia a Rádió- és televízióújság példányát, még jobb, ha a Képes 7-tel teszi ugyanezt, hiszen az is tartalmazza a műsort, s az ott található zenetotó segítségével leadja voksát a neki tetsző húsz számra. Családokat képzelek magam ólé, amint vita, sőt már-már veszekedés kereke­dik, vajon a Nabucco kórus- részlete jobb-e, ahogy azt a nagyapa állítja, vagy a kis- unoka jár közelebb az igaz­sághoz egy Lennon—McCart­ney kompozícióval. Akik pedig nem rendel­keznek a már említett sza­vazási vággyal, azok is tol­lat ragadhatnak, hiszen ösz- szesen négyszázezer forinl. jutalmat lehet nyerni, csak el kell találni, hogy melyik- húsz szám lesz az első. Anélkül, hogy járatos len­nék a rádió gazdasági lehe­tőségeiben, nem tudom, hogv ez az összeg léptékükké; mekkora, hallgatói oldalról nézve azonban sokkál na gyobb annál, mint amilyet egy ilyen évezredes sláger­lista-ötlet megérdemelne. Arról van ugyanis szó, hogy ez az összeállítás nem azt takarja, amit nevében ígér. Várhatnánk ugyanis, hogy a húsz legnépszerűbb kompozíció valójában tük­rözze az évezred zenéjét. (Bár ehhez a kétszázas szám is kevésnek látszik.) Profán hasonlatként képzeljük el, ha a világirodalom legszebb húsz versét akarnánk össze­állítani. Hány húsz alkotást sorolhatnánk föl úgy, hogy tulajdonképpen mindig iga­zunk lenne. Helyesebb azt mondanunk, hogy ez a slá­gerlista inkább csak azok ízlését tükrözi, akik a nyolc­vanas évek második felé­ben, a huszadik században, még mindig nem vesztették el szavazókedvüket. Az az elképzelés azonban, hogy e kisebbség ízlését úgy tün­tessük föl, hogy az az év­ezred nem egyszer alkotóik számára igen sok szenvedést és lemondást igénylő műve­it minősíthetné, túlzottnak látszik. Aki viszont ennek tudatá­ban van, nem tehet mást. mint hogy nem saját véle­ménye alapján szavaz, ha­nem megpróbálja eltalálni a nagyközönség igényét. Hiszen végtére is nyerni lehet vele, s kis szerencse esetén egész tisztességes összegeket. Varga István Megemlékezés a vízvári Öregtölgyesben Az egészséges, fiszha környezetért­Szakemberek megítélése szerint a vízvári öregtölgyes a megye legtisztább, leg­gondozottabb parkerdeje. Ép­pen tíz évvel ezelőtt adta át a helyi termelőszövetke­zet a tanácsnak használat­ra, közjóléti célra a kitűnő fafaj-összetételű, nyolc és fél hektárnyi erdőrészt, melynek parkerdővé történő kialakí­tásához annak idején 360 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a la­kosság. Ma kirándulók ke­resik föl a szépen megőrzött és gondozott Öregtölgyest, az általános iskola tanulói itt tartják biológiaóráikat. Szerdán ebben a parkerdő­ben zajlott le a környezet- védelmi világnap alkalmából rendezett, a környezeti ártal­mak megszüntetését, az egészséges, tiszta természeti környezet megőrzését, illetve megteremtését sürgető me­gyei megemlékezés, melyen részt vett — többek között — Nagy Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa is. A világnap jelentőséget dr. Horváth Ferenc erdő­mérnök, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-dunántúli Fel­ügyelőségének osztályveze­tője méltatta, majd Somogyi József, a megyei tanács pártbizottságának nyugal­mazott titkára, a Kaposvári Városszépítő Egyesület elnö­ke mondott ünnepi köszön­tőt. Szólt a természet szere- tetének- és védelmének fon - tosságáról és az ezen a té­ren adódó sokrétű tenniva­lóról, a társadalom felelős­ségéről önnön környezete iránt. Mindannyiuintk össze­fogására szükség van a kör­nyezeti ártalmak mérséklé­séhez: megyénket sem kímé­li a szomorú látványt nyúj­tó erdőpusztulás, ám a ká­ros folyamat megfékezése az erdészeken kívül csak min­den érdekelt — mindannyi­unk — segítségével történ­het! Rumszauer János erdő­mérnök a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottsága képviseletében társadalmi munkásokat tüntetett ki; Bencze József, a Társadal­mi Természetvédelmi Szol­gálat megyei vezetője annak a több mint hatvan ember­nek az áldozatos tevékeny­ségéről beszélt, akik az év minden szakában, fáradsá­got nem ismerve, önként vé­dik természeti értékeinket. Roskó György, a Vízvári Községi Jíözös Tanács elnö­ke a lakosságnak, a tsz-nek az öregtölgyes létrehozásá­hoz nyújtott társadalmi ösz- szefogását méltatta: e mun­ka eredményeiről a parker­dő létesítményeinek megte­kintése során győződhettek meg a megyei megemlékezés résztvevői.

Next

/
Thumbnails
Contents