Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-05 / 131. szám
1986. június 5., csütörtök Somogyi Néplap 5 Elhunyt a Somogyi Néplap egykori főszerkesztője. Korai betegségéről hosszú idő óta érkeztek a riasztó hírek. Mi is, mint annyian, bíztunk abban, hogy fölépül, s megvalósítja szép terveit: megírja visszaemlékezéseit, köztük azt, amelyet az úttörőmozgalom 40. évfordulójára szánt. Ezek az írások azonban már nem születnek meg. Horváth János 1925-ben született Taszáron. Apja bognársegéd volt, édesanyja gyári munkásnő. Testvérei közül ő volt legkisebb. Gyermekéveit falun töltötte, ahol apja uradalmi bognárként dolgozott. Nagyon jóll tanult, s korán elhatározta: ha törik, ha szakad, tanító lesz. Göröngyös volt az az út, amelyen eljutott odáig. Négy polgári után fonó-szövő szakmát tanult, s tíz évig dolgozott éhben a szakmában. A felszabadulás után fiatal munkásként a textilmunkások szakszervezetének titkára lett, bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1947-ben belépett a pártba. Hamarosan pártiskolára küldték, nított három évig. 1953-ban lett a Somogyi Néplap fő- szerkesztője, és három évig látta el ezt a feladatot. Közben főiskolára járt, s levelező hallgatóként megszerezte a magyar szakos tanári oklevelet. Régi vágya, a tanítás 1956 decemberétől valósult meg. Magyaratádon kezdte, majd több évig iskolaigazgató volt. 1967-től nyugdíjba meneteléig Szentbalázson igazgatta az iskolát. Az ő vezetése idején alakult meg a diákotthon, amely a szétszórt településeken élő hátrányos helyzetű gyerekek könnyebb tanulását segítette. Felkarolta a cigánygyerekeket. Sokat tett úttörővezetőként is. Ott volt 1957 márciusában az első csillebérci úttörővezetői tanfolyamon. Sok vezetőképző tábort irányított, tagja volt az országos táborozási bizottságnak. Emberségéért, tudásáért gyerek és felnőtt egyformán tisztelte. Az egykori főszerkesztő, a szentbalázsi iskola nyugalmazott igazgatójának emlékét megőrizzük. Olvasmányélmény-pályázat Szünidei olvasmányélményem címmel országos pályázatot hirdetett felső tagozatos diákoknak a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, a Magyar Rádió, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Könyv- értékesítő Vállalat, valamint a közművelődési könyvtárhálózat. A pályázaton részt vevőiknek — legalább egy oldalban — be kell számolni nyári könyvélményükről, s írásukat szeptember 30-ig juttathatják el valamelyik gyermekkönyvtárba. Több pályázat is benyújtható, több könyv elolvasása alapján. A legérdekesebb beszámolók szerzőit meghívják a fővárosban, illetve a megyékben a gyermekkönyvhéten rendezendő, játékos irodalmi vetélkedőre. Az ezek résztvevőiből kialakított csapatok a Magyar Rádió nyilvános műsoraiban három elődöntőn mérkőznek meg majd egymással. A döntőt az 1987-es könyvhéten rendezik, és a rádió is közvetíti. A VIKING ÜZENŐBOTTÓL AZ „ELEKTRONIKUS PÉNZTÁRCÁIG" Kiállítás nyílt a készpénzkímélő eszközökről Telefonálás „tarifaegységgel” Az országban elsőként rendeztek kiállítást a készpénzkímélő fizetési eszközök múltjáról, jelenéről és jövőjéről a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának kaposvári központjában. A bemutatót Műdig István, az MNB megyei igazgatója nyitotta meg tegnap. Ez a kiállítás folytatása annak, amelyen a pénzt és az érméket mutatták be. Az igazgató elmondta, hogy a bank- és a pénzügyi rendszer továbbfejlesztése időszerűvé teszi azoknak a módszereknek a használatát, amelyek gazdaságosak. Szeretnék, ha a lakosság ezt széles körben megismerné, majd pedig alkalmazná. A magyar—szovjet' művészeti kapcsolatokról A magyar—szovjet kulturális -mű vés z ebi ka p csőlátók egyik legfontosabb szervezeti kerete a magyar— szovjet kulturális és tudományos együttműködésről szóló egyezmény. Az első ilyen egyezmény aláírásának 30. évfordulójáról — június 28-án — számos kulturális rendezvénnyel emlékeznek meg hazánkban. Az időről időre megújított egyezmény rögzíti a kulturális és művészeti, tudományos és oktatási kapcsolatok, az együttműködés alapelve- it, alapvető formáit és módszereit, s ez az alapja az ötéves, illetve éves kormányközi kulturális együttműködési munkaterveknek is. Az évforduló kapcsán a Művel ődési Minis zt éri um művészeti főosztályán elmondták: a szervezeti formák között fontos szerepet tölt be a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság, amelynek két társelnöke Csehák Judit miniszterelnök- helyettes és Pjotr Gyemi- csev, az SZKP KB PB póttagja, kulturális miniszter. A testvérmegyék, testvérvárosok, az alkotó szövetségek, a kulturális, művészeti és oktatási intézmények között megvalósuló együttműködés is fontos tényező abban, hogy a kulturális-művészeti kapcsolatok áthatják a két ország életét, és segítik az állandó jelenlétet egymás szellemi életében. Az utóbbi öt esztendőben tovább fejlődtek, erősöditek a művészeti kapcsolatok. Évente több mint 20 szovjet, illetve 15—18 magyar előadóművész szerepel a másik országban, s a szövetségi, intézményi alkotó-kapcsolatok keretében 800 magyar, illetve ezer szovjet kulturális szakember — író, művész, szerkesztő, rendező — látogat a Szovjetunióba, illetve Magyarországra. A szervezeti formákon kívül a két ország művészeti életének megismertetéséhez, fejlődésénék bemutatásához hozzájárulnak olyan állandó, nagyszabású rendezvények, mint a szovjet, illetve a magyar kultúra napjai, a drámaszemlék, a filmfesztiválok vagy a kiemelkedő személyiségek — például Bartók, Kodály, Liszt — életéhez, munkásságához kapcsolódó évfordulók kölcsönös megünneplése. Ám a mindennapi, kevésbé látványos együttműködés nélkül a kulturális kapcsolatok nem lennének igazán folyamatosaik. A mindennapi kapcsolatokban jól érzékelhető, hogy a két ország kulturális közvéleménye érdeklődéssel kíséri, követi nyomora az egymás művészeti életében tapasztalható v ál t ozás okát. Kapronczay Gáspár, az MNB emissziós főosztályának főcsoportvezetője mutatta be a kiállítást. Felhívta a figyelmet a legrégebbi relikviára, így a runiaírásos viking „üzenőbot” másolatára, mint a legelső készpénzt helyettesítő eszközre. Az 1763- as Mária Terézia-korabeli pátensre és fizetési kötelezvényre, a felszabadulás utáni évék készpénzkímélő eszközeire, mint a zsír, gyapot és selyemgubó vásárlására szolgáló utalványokra. A mai átutalási betétszámla dokumentumaira, aztán az utazási csekkekre. Láthatók a kiállításon az eurócsekkek és hitelkártyák is. A jövőről Rónai Tibor, az Aktív Memóriakártya GT koordinációs igazgatóságának vezetője beszélt. 1974- ben nyújtották be a memóriakártya francia találmányát, s most van terjedőiben nyugaton is. Nagy előnye, hogy nem lehet vele visszaélni. Hazánkban 1984-ben alakult meg az Aktív Memóriakártya GT. Nálunk, eltérően a nyugatitól, nincs szükség adatátviteli rendszerre. Az összeg ugyanis meglévő átutalási betétszámláról kerül a kártyára. A négy számjegyű titkos kód meggátolja, hogy más is „beválthassa”. Mindenki nagy érdeklődéssel nézte a telefonálásra alkalmas francia memóriakártyát, amely 40 tarifaegységet L. G. tartalmaz. Egy háromperces Párizs—Budapest beszélgetésire az előadó 9 egységet használt fel. Ez az első, amit a postával és a gyártókkal hazánkban is szeretnének bevezetni. A Skála Metró még az idén Lehetőivé teszi a dolgozóinak a memóriakártyás vásárlást. Fontos alkalmazási terület az egészségügyi kártya, aztán lehet a kártyát gyári belépőnek, akár személyi igazolványnak és jogosítványnak is használni. A tegnap megnyílt kiállítás megrendezéséhez nagy segítséget adott az MNB emissziós főosztálya, az OTP pénztörténeti szakgyűjteménye és az Aktív Memória- kártya Gazdasági Társaság. Az érdeklődők június 13-ig munkanapokon .reggel 8-tól 15 óráig nézhetik meg a kiállítást. Várják azokat, akik az esetleges gyártásban, alkalmazásban is érdekeltek. Horváth János 1925—1986 Utcai pillanatok Fotó: Gyertyás László Tételezzük fel, hogy egy régóta várt napsütéses tavaszi dél- előttön semmi dolgunk. Nem kell bemenni munkahelyünkre és — úgy döntöttünk — nem kell elvállalni a fusi munkát, nem kell lemosni az autókat, bele sem kell ülni, nem kell fát vágni és mosogatni sem, nem rohangálunk csempe és szerelő után, a tanácsra és egyéb hivatalokba ... Ma semmit sem kell. Akkor mit tesz az ember? (Mert a semmittevés is „tevés”!) Én ma a sétát választom. A sétát minden cél nélkül, lassú tempóban, meg- megállva, a kirakatokat és a házakat bámulva, néha a napba nézve, a madarakat hallgatva. S ha már sétálok és arra visz az utam, benézek a könyvkötőhöz: hátha elkészült a Lázár Er- vin-könyv, amit Morzsi kutyám megrágott, új rákötése. (Én a benne levő mondatok miatt emelem le gyakorta a polcról, ő — nyilván — a csontenyv miatt.) Kicsit diskurálok a mesterrel, aztán tovább: fölfelé az Irányi Dániel utcán, aztán keresztül a múzeum előtti parkon, kikanyarodva a Tanácsház utcára, megint felnézek az Épipsz (építőipari szövetkezet) épületének a tetejére és megint színes ernyőket képzelek oda és lantzenét. SÉTA Aztán egy pillantás kedvenc épületemre, a pedagógiai intézetre. Jóleső érzés, hogy ilyen szépen rendbe tették. Lassan ballagok a Vár utca felé, mert tudom, hogy ott antikvárium nyílt. Kellemes, halk zene fogad. Halinakötéses Nyirokét veszek Tolsztoj Min- dennapráját, Páskándit és Ottlik Prózáját. Annak idején valahogy lemaradtam róla, s később nem tudtam megszerezni. Közben egész kis „fórum” jön létre a boltban. Böngészés közben beszélgetünk. Abban mindannyian egyetértünk: milyen remek dolog, hogy végre van Kaposvárnak állandó antikváriuma. — Csak tudjon gyökeret verni — mondja Sz. Zoltán, a Szabad Ifjúság mozi üzemvezetője. — Az a baj — vélekedik Emödi úr, nyugdíjas szűcsmester, aki elsősorban „lát- képes levelezőlapokat keres a történelmi Magyarország területéről, különös tekintettel az első világháborús postából”. Három ipari tanuló szakácskönyvek, fantasztikus regények, régi újságok között kutat. Különös mondat úti meg a fülemet: „Ide veszélyes bejönni, mert annyi az érdekes könyv.” A hang felé fordulok: csinos fiatalasszony távozik, hóna alatt több vaskos kötettel. A szakképzett ifjú üzletvezetőnő (Ari) elmondja, hogy néhány év múlva szeretnének nagyobb helyiséget, ahol teával, kávéval is megkínálhatnák a vásárlókat, akik kicsit megpihenve, üldögélve belelapozhatnának a könyvekbe. Egy csöndes kis zug, ahol az emberek félretehetik rövid időre hétköznapi gondjaikat. Visszafelé beültem a Cso- konai-ba. Megnyílt a kert- helyiség. Két nagy vadgesztenyefa alatt láncrafűzött nádszékek, asztalok a fehér kőzúzalékon. Pizzát ettem és narancslevet ittam. Amíg vártam az ételre, frissen vásárolt könyveimet nézegettem. Egy darázs szállt a sorok közé. Kicsit tisztogatta arany testét, aztán poharam szélére szállt és ivott a szörpömből. A főutca közepén jöttem. A napsütésben jó volt nézni a szépülő, pasztellszínű házsorokat. Ezen a napon közöm volt a városhoz. Csernák Árpád
