Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
1986. június 30., hétfő Somogyi Néplap 5 Csurgói pedagógusok arcképcsarnoka Aránylag keveset írnak manapság a kiváló tanár- egyéniségekről : mintha a pedagógiai munka társadalmi megbecsülésének csökkenése a biográfusok, kutatók érdeklődésének apályán is látszana. Épp ezért forgattam örömmel Kálmán Andrásnak a csurgói gimnázium jeles tanáregyéniségeiről írott portréit, amelyek az Iskola és levéltár sorozat 24. köteteként jelentek meg. A XVIII. és a XIX. század annyi érdekes és izgalmas társadalmi jelensége között kétségkívül kiemelkedő szerepük van az iskolaalapításoknak. A modern világi műveltség megalapozója, terjesztője és gerjesztője lett akkor, s azóta is az -minden iskola. Elmondhatjuk ezt a csurgói alma materről is, amely megyénknek nem éppen központi fekvésű helyén helyzeti energiáinál erősebb fénnyel világolt a szellemi életben. E különleges kisugárzásnak természetesen megvannak a maga társadalmi okai. Például az, hogy a külföldi egyetemeket járt, nagy tudású ifjú teológusokat ide helyezte tanítani a református egyházkerület. Az iskola növendékei között is sok volt a „plebejus származék”, A kisnemesi, virilista vagy egészen egyszerű családból érkezett kisdiákban mindig nagyobb volt a feltörekvés vágya, a kemény akarat, s ez a tudományok „mívelésé- ben” is kamatozott. Csurgó kitűnő tanáregyéniségei szellemi műhellyé emelték ezt a tanintézetet. Ilyen professzor volt Császári Lósy Pál is, aki Nyu- gat-iEurópa egyetemeiről hozta haza a XVIII. század végének legnemesebb pedagógiai törekvéseit, a filant- ropizmust és a felvilágosodást. Később Héjjas Imre, Bene Kálmán, Écsy Ödön István, Bódi Ferenc koruknak szintén kiváló pedagógusai voltak. A kiegyezés után megszervezett középiskolai rendszer, az oktatás minőségét tekintve európai színvonalú volt. Az akkori gimnáziumokban végzett és a budapesti vagy kolozsvári egyetemet járt tanároknak a legmagasabb mércével mérték a tudást. Az oktatás rendszerében is nagyobb szerepe volt a pedagógus egyéniségének a mainál. S nem volt ez másként Somogy délnyugati csücskében sem. Kálmán András alapos históriai és pedagógiatörténeti tájékozódás alapján próbálja felvillantani az elődök életét, munkáját. Különösen pedagógiájuk jellegzetességeit, hétköznapjaikat, nevelési elveiket, módszereiket, iskolaszervező munkájukat elemzi biztos kézzel. Okos vállalkozásnak tartom a kiemelkedő csurgói tanárok emlékének fölidézését. Hiányt tölt be. Hiányérzetünk azonban csak csökken e munkát olvasva, de nem múlik el. A részletes, társadalomhistóriába ágyazott iskolatörténettel még adósok a somogyi kutatók. Az Iskola és levéltár 24. kötetét Berták László tanulmánya vezeti be. Csupor Tibor FELÉPÜLT A MEGYEI KÓRHÁZ ÜJ MŰTÉTI TÖMBJE A Medicor ősszel kezdi a technológiai szerelést Befejeződött a Somogy megyei kórház új műtéti tömbjének műszaki átadása. A SÁÉV főmérnökét, Nagyhegy esi Jánost kérdeztük: átvehetik-e a helyszínt a Medicor technológiái szerelői? — Az előkészítés után a SÁÉV 1982-ben kezdte meg a kivitelezést. A létesítmény készen van: mind az építőmesteri, mind a szakszerelőipari munkák lezárultak. A Medicor szakemberei is részt vettek az átadásnál, kérésükre még néhány hiánypótlást el kell végezni, de ezzel párhuzamosan birtokba vehetik az épületet. A pontosabb részletek felől Kovács Barna, a Somber osztályvezetője tájékoztatott. — Műszaki ellenőreink valóban átvették a létesítményt — minőségi hibákkal. Az egymillió forint értékű javítást szeptember 20-ig kell elvégezni: a Medicor október elsején kapja meg a kulcsokat. Ök végzik a teljes orvos- és kórháztechnológiai szerelést. A beruházásra engedélyezett 741 millió forintos költségből 316 millió forint értékben. — Voltak olyan értesüléseink, hogy a Medicor — határidőcsúszás esetén — nem vár tovább, más létesítményt részesít előnyben. — Ezek szerint a Medicor csak októberben veszi át a terepet? — A technológiai szerelés akkor kezdődik. A szállítás azonban már fél éve folyik. A magyar árunak nyolcvan százaléka, körülbelül harmincmillió forint értékben már raktárainkban van. Tavaly ősszel — az építkezéssel párhuzamosan — megkezdték az orvosi gázellátási hálózat szerelését: az alapozás már készen van. A helyi .központról az oxigén, az altatógáz, a vákuum és a kétféle nyomásfokozatú sűrített levegő vezetékei minden szükséges helyre be vannak vezetve. ellátás központja. Az első szinten, foglal helyet a beteg- felvétel, az elektrokardiog- ráfia és a központi sterilizáló, mely az egész kórházat ellátja. A második szinten van a hét nagyműtő, az intenzívosztály és a sebészeti röntgen. A harmadik szinten lesznek a kórtermek, a mellkassebészet, az orr-fül- gége osztály és itt húzódik a műtők fölötti szellőző gépház. Az orvosok és a betegek nagyon várják, hogy mikor vehetik birtokukba az új szárnyat. A szerződés értelmében a technológiai szerelés 1987. június 30-ra fejeződik be. — Erről szó sem volt, a Medicor korrekt partner. Több műszert csak valutáért tudunk beszerezni, s emiatt a cég hajlandó volt módosításokat végrehajtani. A Siemens-tői mintegy hatvan- millió forint értékben vásárolunk gépet. A Medicor most tárgyal velük a módosításokról, és július 30-ig adja meg a kivitelezőnek, hogy a típusmódosítás miatt hol kell változtatni a csatlakozóhelyeken. — Mi kap helyet az új műtéti tömbben? — kérdeztük Baka János építésvezetőt. — A több, mint tizenkétezer négyzetméter alapterületű épületben 220 kórházi ágy, 12 intenzív ágy és hét nagy műtő áll majd a betegek rendelkezésére. Az alagsorban vannak az öltözők. klímagépházak, raktárak. az elektromos kapcsolók, a melegítőkonyha, a vákuum- és a sűrítettievegőAkár a kerítés melletti liliomok az illatot, ez az udvar úgy árasztotta magából a hajnali paraszt-porták hangulatát. A három tehénkének való istálló ajtaja középen keresztbe vágva, így nyáridőben a felső ajtó mindig nyitott. Az alsón rozsdásodik a reteszzár. A baromfiudvarban tyúkok kapirgálnak, pörköltnek való csirkék csipegetnek, és lassú totyogással az öreg favályú melletti árnyékból fel-fel bukkan egy kacsa is. Az udvar másik oldalán áll még az öreg nyári konyha, — már nem főznek benne. Régóta amolyan takarmányelőkészítő, terménytároló lett. A disznóól kifutója is deszkából van, látszik rajta, hogy — ahogyan tették ezt generációkon keresztül —, ezen a tavaszon is átmeszelték oltott mésszel. A hajdani porta hangulatát tulajdonképpen nem töri meg, hogy a kerítés melletti liliomokhoz nem tenyérnyi Á pécsi rádió műsora Jó pihenést... Antenna a faágakon Jó pihenésnél jobbat a tartalmas, fárasztó heti munka után senki sem kívánhat. S e címből kiolvastuk a Magyar Rádió pécsi körzeti stúdiójának szándékát, amelyet nemcsak a program címében, hanem tartalmában is kifejezett szombat reggeli, kétórás műsorában. A stúdió Boglárlel- lére, legfiatalabb városunkba, ott is a hajóállomás, hűs fái alá költözött; s meghívott vendégei Dél-Dunántúl, a Balaton-part izgalmas-érdekes témáiba avatták be a hallgatót. A főtechnikus, Läufer László — mintha csak horgot vetett volna a tó vízének mélyére — „korszerű módszerrel” helyezte el antennáit a kikötő árnyas fáinak lombjai között, és Kovács Imre, a műsorvezetőszerkesztő szép szóval, jó kívánságokkal köszöntötte a hallgatót... S hogy mi mindent tudott meg e szabadtéri rádióadó hallgatósága Dán Tibor, Simon Márta és Molnár László riporterek értő, oldott Läufer László az ő műszereivel A műsorvezető — Adidas- ban hangulatot teremtő közreműködésével, azt csak az tudhatja igazán, aki reggel 8-kor bekapcsolta készülékét a pécsi adóra, és lenem vette fülét 10 óráig készülékének hangszóróiról . .. A programban ugyanis az új város örömeiről, gondjairól is szó esett; a városfejlesztésről, a kereskedelmi ellátásról, a térség történelmi emlékeiről és irodalmi tevékenységéről épp úgy, mint a tópart reggeli hangulatáról, a hajózásról, a horgászok „életérzéséről”, s ami nyilvánvalóan ennél is fontosabb: a város életének meghatározó gazdasági alapjáHorgász a mikrofon előtt Rádióadó a szabadban ról, a Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinátról. De szó volt a műsorban a városközpont kialakításának gondjairól; a posta, az egészségügy törekvéseiről; a nyári kulturális programokról, a hétvége ajánlatairól — és ki tudná felsorolni, még mi mindenről — e vonzó, zenével tarkított, színes rádióműsorban. A hallgatói véleményt még nem ismerhetjük. A résztvevők azonban egybehangzóan állítatták: a pécsi rádió kétórás műsora jó szolgálatot tett legújabb városunknak, az üdülőknek, s a program valamennyi hallgatójának. Konferencia a zenei nevelésről Az ISME — a Zenei Nevelek Nemzetközi Társasága —^kisgyerekkori zenei nevelési bizottsága június 29. és július 4. .között Kecskeméten!, a Kodály Intézetben konferenciáit tant. Az ISME jövő hét végién Innsbruckban kezdődő XXVII. kongresszusa ellőtt a kisgyermekkori zenére, illetve zenével nevelés időszerű kérdéseit vitatja meg a szűkebb szakmai testület. A világ minden tájáról összegyűlt hártyán résztvevője közül húsz magyar, beszámol a legfrissebb kutatási eredményekről, előadások hangzanak el a zenei készségfejlesztés és a képesség vizsgálata, a zene és nyelv kapcsolata, a zene, mint sajátos pedagógiai eszköz, és a szülők zenei nevelése a televízión keresztül kérdéskörökben. Az előadók névsorában szerepel az amerikai Carol Roger Scott, a bizottság elnöke,, valamint Forrai Katalin, a bizottság vezetőségi tagja is. Az ereklye ablakú ház szalad, hanem üveges-verandás, barna redőnyös, piros cserepű, tágas, szép otthon. — Van már vagy tizenöt éve annak, hogy a régi házat átépítettük. Vagyis: lebontottuk egészen és újat csináltunk. — A háziasszony még a szoba hűvösében mondta, s közben ropogós, nagyszemű cseresznyét tett az asztalra, meg kávéval kínált. Akkor került szóba, hogy a Papa miatt nem lett itt akkor egy nagyobb szabású átalakítás. Vagyis megmaradt a keresztbevágott ajtajú istálló, a nyári konyha meg a deszkás disznóól. Tulajdonképpen nem is baj, kerül bele jószág és ezzel a Papának -a megszokott környezetében megmaradt a mindennapi elfoglaltsága. Persze, hoz <ez a konyhára pénzt is, ami mindig jól jön, még akkor is, ha a harmadik generáció, a gyerekek már felépítettek egy másik, több szintes családi házat. Az öreg diófa árnyékában az udvaron körbetekintve a pillanat töredéke alatt csengett vissza a fülembe az iménti beszélgetés. A Papa ragaszkodása a saját környezetéhez, a melléképületekhez. Alkonyba hajló életének értelméhez, a mindennapi munkához biztosítják ezeket a feltételeket. Menni készültem, búcsúz- kodtunk, mikor a kicsit odább húzódva álldogáló öreg hozzám lépett, megfogta a karom. — Mutatnék én még magának valamit... Ezzel megfordult, már indult is a fészer felé. Kénytelen voltam követni, — Ne vegye rossz néven, kicsit hóbortos már az öreg. — súgta a fülembe restell- kedve a háziasszony. A fészerben egy nagy vasszögön ezüst fényűre élesített kasza lógott. — Látja? Megéleztem! Ettől a kaszától lett inas a karom, ezzel teremtettem meg a kenyerünket. És nem tudom megállni ma sem, hogy Péter-Pál előtt elő ne vegyem a fenőkőt... Ez az én ereklyém... Néztem a kaszát, az öreget, a fészert. Távolról beszűrődött: „ugyan, Papa hagyja már ... látja mennének ...” De igazából csak az öreget hallottam, ahogy mondta: — Megfentem az idén . .. De nincs erre már szükség! Majd lekaszálom a füvet ott a diófa alatt ... Ráhunyorítottam az öregre. A kasza kifent élén megperdült egy eltévedt napsugár ... Vörös Márta
