Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-30 / 152. szám

2 Somogyi Néplap 1986. június 30., hétfő Wojciech Jaruzelski beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) A kedvező gazdasági fo­lyamataik megerősí téséban és széles ítésében — mondotta JaruzelsM — az eddiginél nagyabb k övetkezetes seggel és ibáltrabjban ikejUl .táima&z- kodinü az anyagi ösztönzésre. Aihihlaz, hqgy az elkövetke­zendő éviekben növeked jék a társadalimi fogyasztás — és ez a cél —, élen gedhetétlen az anyagi ösztönzés haté­konyságának javítása. A tel­jesítmények és a jövedelmek közötti szonois (kapcsolat megteremtése elengedhetet­len azért is, mert enéfllkiüi a jövőben sem lehetséges a társadalmait ma nagymérték­ben, imitáló iníláció megfé­kezése. A LEMP Központi Bizottságának első tátikáira annak a reményének adott hangot, hogy a kongresszus támogatni fogja az eseten­ként dinasztikus, egyes réte­geket hátrányosan érintő kö- vétkeztes gazdasági intéz­kedéseket. A mű szaki-technikai ha­ladás, a termékek színvona- lánlak és minőségének eme­lése alapfeltétele annak, hogy Lengyelország aktívan bekapcsolódhasson a nem­zetközi m unkái megos ztásba, élőny.ös és fejlődését szolgá­ló gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat tartson fenin mind a szocialista, mind a fejlett (tőkés országokkal. Aláhúzta, hogy a lengyel gazdaság fejlődése szem­pontjából1 továbbra is meg­határozó jelntőségű lesz a KGST-tagországokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval meglévő széles körű együtt­működés elmélyítése. A LEMP helyzetével, a társadalomban betöltött ve­zető szerepével foglalkozva Jaruzelski elmondta: a LEMP elhatárolja magát azoktól az opportunista né­zetektől, amelyek szerint a pártnak le kellene monda­nia' az állami szervek és a gazdasági élet befolyásolá­sáról, de egyúttal szembe­száll azokkal a törekvések­kel is, amelyek egyfajta szu- perkormány-szerepet kény­szerítenek a pártra. Nagy teret szentelt a LEMP káderpolitikájának. A taglétszám esésének megál­lásával és a növekedés új­raindulásával kapcsolatban kijelentette, hogy megszigo­rították a felvételi szempon­tokat. A vezetők kiválasztá­sakor az újító szellemű, di­namikus személyeket kell támogatni. Jaruzelski hang­súlyozottan szólt arról, hogy minden előrejutási esélyt meg kell adni az el­kötelezett párton kívüliek­nek. Méltatta a társadalmi konzultációkat, és sürgette, hogy azok váljanak állandó elemévé a politikai életnek. Szólt a tájékoztatás javí­tásának fontosságáról. „Mi­nél jobban van tájékoztatva az állampolgár, annál na­gyobb a bizalma, és annál jobb a pártnak” — hangsú­lyozta.- Felvetette, hogy a következő tanácsi és parla­menti választások előtt ele­mezzék a választójog to­vábbi demokratizálásának lehetőségét. A szakszervezetekről szól­va megerősítette: a párt hű ahhoz az alapelvéhez, amely szerint a szakszervezeti mozgalom nem működhet az állami gazgatási szervek meghosszabbításaként, de nem lehet szocialistaellenes, államellenes csoportosulás sem. A kormányzatnak olyan erős, partnerként fel­lépő szakszervezeti mozga­lomra van szüksége, amely szembe mondja az igazsá­got, ha kell bírál is, de megvédi az állam érdeke­it is. A közmegegyezésre irá­nyuló, öt éve folytatott tü­relmes és következetes po­litika kezdi meghozni a gyümölcsét — jelentette ki a LEMP KB első titkára. Alá­húztál, hogy a belpolitikai helyzet, a társadalmi hangu­lat, az emberek viselkedése, vélekedése — ha lassan is, de — megfelelő irányban változik. Már nem olyan nagy a passzivitás és bizal­matlanság, eltűnt az úgyne­vezett belső emigráció, vagy­is a közéletből való kivo­nulás, a szélsőséges erők pe­dig teljesen kudarcot vallot­tak. Az egykori Szolidaritás szakszervezetről szólva kü­lönbséget tett a tagság tö­megei és a szélsőséges veze­tők között. Az egykori Szoli­daritás tagjainak többsége ma az új szakszervezetekhez tartozik, ezek az emberek ott vannak a LEMP-ben, a másik két szövetséges párt­ban, sőt most a kongresz- szusi küldöttek soraiban is. Egy újabb amnesztia elő­készítését jelezve kijelentet­te: „A központi bizottság le- hétőséget lát arra, hogy még egy esélyt kapjanak azok, akik bizonyos, államérdeke­ket sértő bűncselekményeket követtek el”. Természetesen azzal a kikötéssel, hogy az illetők ezentúl tiszteletben tartják az alkotmányt. Az állam és az egyház vi­szonyára kitérve Jaruzelski jelezte: a LEMP abból a realitásból indul ki, hogy a lengyel lakosság túlnyomó többsége hivő katolikus, és lehetségesnek tartja a mar­xisták és a katolikusok jó együttműködését. A kor­mányzat politikája ezentúl is az állam és az egyház kü­lönválasztásának, a vallás- szabadság tiszteletben tar­tásának alkotmányos elvén fog alapulni. Az állam tisz­teletben tartja az egyház jo­gait, de egyúttal elvárja és megköveteli, hogy az egy­ház tiszteletben tartsa az alkotmányt és a törvénye­ket, továbbá a szocialista ál­lam létfontosságú érdékeit. A papok többsége tisztelet­tel is viseltetik a szocialista állam iránt, csupán egy ki­sebbségre jellemző a szocia- listaellenes klerikalizmus. amely azonban beárnyékolja az állam és az egyház viszo­nyát — mondta Jaruzelski. A lengyel külpolitikáról szólva Wojciech Jlaruzelski leszögezte, hogy az ország függe őfenségének, határai sérthetetlenségének, az or­szág külpolitikai tevékenysé­gének alapköve a megbont­hatatlan szövetség és barát­ság a Szovjetunióval és a többi szooialista országgal. Ezutátn arról beszélt, hogy ma aiz egész világ létérdeke az atomháború veszélyének elkerülése. Méltatta és Len- gy-eiarszág támogatásáról biztosította a szovjet béke- kezdeményezéseket, azokat a javaslatokat, amelyek az atomháború elkerülését cé­lozzák. Wojciech Jaruzelski rész­letesen szólt a lengyel— NSZK kapcsoltatokról. Len­gyelország — mondotta — éberen reagál minden olyan megnyilatkozásra, amely megkérdőjelezi az országnak a második világháború nyo­mán kialakult határait. Ki­jelentette, hogy országa a jövőben is kész a kölcsönös előnyök alapján, egymás belügyeinek tiszteletben tar­tása melltett az együttműkö­désre minden országgal, így az NSZK-val is. Lengyelor­szág és az Egyesült Álla­mok kapcsolatairól szólva el­mondta, hogy a megromlott viszonyért — mondotta — a teljes felelősség az Egyesült Á llámakart. terheli. Pozitívan alakulnak — mondotta a LEMP KB első titkára — a lengyel—vatiká­ni kapcsolatok és ez kedve­ző hatást gyakorol a lengyel állam és az egyház között folyó pár.beszédine. Jaruzelski javasolta, hogy a kommunista és munkás­pártok képviselői a közeljö­vőben — félretéve a köztük levő nézetkülönbségeket — tartsanak tanácskozást a nemzetközi helyzetről és a béke védelmének kérdései­ről:. A központi bizottság be­számolója után kapott szót a két szövetséges párt, a Demdkrata Párt és az Egye­sült Parasztpárt vezetője. Jan Dobraczynski, a Ha­zafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom (PRON) elnöke megállapította, hogy a moz­galom hozzájárult a belpoli­tikai stabilizációhoz. Előre­lépés történt a közmegegye­zéshez vezető úton, kezdi meghozni eredményeit a párttagok és a párton kí­vüliek együttműködése. Ezután megkezdődött a beszámoló fölötti vita. Jozef Czyrek, a kb titkára sajtóértekezleten számolt be a kongresszusi előkészületekről (Telefotó: — Külföldi Képszerkesztőség — MTI—KS) Kormányválság Olaszországban Hétfőn kezdi meg a tár­gyalásokat az új kormány megalakításáról Francesco Cossiga olasz államfő. Az el­nök fogadja a közélet leg­kiemelkedőbb iképviselőit, közltük Sandro Per to ni volt köztársasági elnököt, majd a parllemientben képviselt poli­tikai párták vezetőived ta- nakskozälk. Cossijga várha­tóan a hét közepén ad meg­bízatást. az új kormány Két- rehozásána. Olaszország pénteken es- ite maradit konmány nélkül. A helyhatósági szervek költ­ségvetéséről tartott népsza­vazáson a kormány megkap­ta ugyan a bizalmat, de a műkor ugyanerről a tör­vény terve Zeitről titkos sza­vazásra iker,ül,t sor, az ötpár­ti kormány kisebbségbe ke­rült. Bettino Craxi megsza­kította hágai tartózkodását és péntek délután,, idő előtt hazautazott Rómába. Vasárnap esti kommentár Á Macao-játszma Hétfőn Pekingben kezdetét veszi a Macao-játszma. Ez­úttal nem az ismert kártya­játékról van szó (azt amúgy- is kisbetűvel és k-val írják), hanem a Távol-Keleten talál­ható legrégebbi európai gyarmat jövőjéről. Macao — másképpen Ma­cau — az azonos nevű fél­szigeten elterülő város és néhány aprócska sziget, ösz- területe mindössze 16 négy­zetkilométer, s lakossága sem éri el a félmilliót. Hongkong szomszédságában egyre inkább halászati, mintsem kereskedelmi jelen­tőségét szokták kiemelni, hiába, túl nagy a konkuren­cia. Persze 1557-ben, ami­kor a portugálok bérbevet­ték Kínától, még egészen más volt a helyzet. Jelentő­ségére jellemző, hogy Portu­gália 1887-ben felmondta a korábbi szerződést és teljes fennhatóságának elismerésé­re kényszerítette a konti­nensnyi méretű, de katonai­lag, gazdaságilak akkoriban gyenge birodalmat. A Kínai Népköztársaság csak 1955- ben jelentette be igényét, a korábbi erőviszonyokon ala­puló status quo megváltozta­tására, s további harminc­egy évnek kellett eltelnie a tárgyalások megkezdéséig. Kétségtelen, hogy a Hong- kong-szerződés — Kína 1999- ben visszanyeri az ellenőr­zést a városállam fölött, de további évtizedekig garan­tálja jelenlegi gazdasági és társadalmi rendjének meg­őrzését — nagy hatással volt Macao és talán Tajvan jövőjére is. A pekingi veze­tők egyetlen percre sem tit­kolják, hogy ilyen vagy olyan módon, de vissza akarják sze­rezni az anyaországtól elsza­kított területeket. Az „ilyen" (háborús) megoldás lehetősé­gének háttérbe szorulásával egyre valószínűbbnek tűnik az „olyan” (tárgyalásos) ren­dezés). Nagy-Britannia után most Portugália is hajlik a megállapodásra, s ha a Ma­cao körüli szerződés meg­születik, a sor nyilvánva­lóan a most már egyre ki­látástalanabb helyzetbe ke­rülő Tajvanon lesz. A kuo- mintangista kormányzat akarva-akaratlan kényte­len lesz számolni a világpo­litika realitásaival. Kínának kettős célja van a három kis területű, de az anyaországhoz képest cse­kély lakosságú félsziget, il­letve sziget megszerzésével. Egyrészt kielégíteni kívánják a nemzeti érzéseket, aláhúz­va Kína nagyhatalmi státu­sát. (Elvégre egy igazi nagy­hatalom nem egyezhet bele a korábbi, egyenlőtlen fel­tételek mellett kötött megál­lapodásba — vélik pekingi politikai körökben.) Más­részt azt remélik, hogy a három gazdasági központ fe­letti ellenőrzés meggyorsít­hatja a kínai modernizálás folyamatát. A külföldi tőke, teet vológia és import jelen­tős része eddig is Hongkong és Macao közvetítésével ju­tott el Kínába, s az ezred­forduló után Peking még in­kább fel szeretné gyorsítani a fejlődés ütemét. Portugália aligha bánná, ha megszabadulna egykori gyarmatbirodalma utolsó emlékétől —, s persze a ve­le járó tehertől. Lisszabon azonban gazdasági előnyöket remél cserébe. Az alkudo­zás elhúzódhat, ám a játsz­ma végső győztesének kilé­te aligha kétséges. H. G. Véget ért a JKSZ kongresszusa Á magyar pártküldöttség hazaérkezett A határozatok, valamint a kiegészített és módosított Szervezeti Szabályzat elfoga­dásával Belgrádban szomba­ton délután befejezte mun­káját a JKSZ XIII. kong­resszusa. A délelőtti teljes ülésen a küldöttek egyhangúlag el­fogadták a kongresszus hat bizottságában végzett mun­káról a bizottságok elnökei által előterjesztett jelentést. Ezután egyhangúlag elfo- godták azokat a határozatom kát, amelyek kijelölik a JKSZ feladatait: — a szocialista önigazga­tási társadalmi-gazdasági viszonyok és a szocialista önigazgatási demokrácia po­litikai rendszerének fejlesz­tésében; — a gazdasági és a tudo­mányos-technológiai fejlő­désben; — a világbékéért, az egyenrangú nemzetközi együttműködésért, a haladá­sért és a szocializmusért fo­lyó harcban; — az oktatás és nevelés szocialista önigazgatási át­alakításának eszmei meg­alapozásában és minőségi előbbrevitelében; — a művelődésfejlesztés­ben; — a szocialista önigazga­tás, a testvériség, az egység és együvé tartozás fejleszté­séért Koszovóban folyó, a JKSZ által elfogadott akció politikai platformjának to­vábbi érvényesítésében; — az emberi és polgári szabadság, a jogok és fele­lősség érvényesítésével kap­csolatban a szocialista ön- igazgatási rendszerben; — az ifjú nemzedék tár­sadalmi szerepének érvénye­sítésében ; — valamint azt a hatá­rozatot, amely a JKSZ esz­mei-politikai, szervezési, cse­lekvési és káderpolitikai fel­készítéséről és működéséről szól. A kongresszus ezt követő­en — két ellenszavazattal — elfogadta a JKSZ Szerveze­ti Szabályzatában javasolt kiegészítéseket és módosítá­sokat. A kongresszuson záróbe­szédet mondott Milanko Re- novica, akit a Bosznia-Her- cegovinai Kommunisták Szö­vetsége javasolt a JKSZ KB elnökségébe. Renovica han­goztatta, hogy a tanácskozá­son demokratikus és nyílt légkörben, bíráló és önkriti­kus módon elemezték Ju­goszlávia társadalmi-politi­kai, gazdasági helyzetét, és felvázolták a jelenlegi ne­hézségekből kivezető utat. A Központi Bizottság a kongresszus befejezése után megtartott első ülésén meg­választotta elnökségét. A tes­tületben a Bosznia-Hercego- vinai Kommunisták Szövet­ségét Ivan Brigics (1936, hor- vát nemzetiségű), Milanko Renovica (1928, szerb), a crna gorait Marko Orlandics (1930, crnogorac), Vidoje Zsarkovics (1927, crnogorac), a horvátot lvica Rácsán (1943, horvát), Stipe Suvar (1936, horvát), a makedónt Milan Pancsevszki (1935, makedón), Nedelko Traj- kovszki (1937, makedón), a szlovént Sztefan Korosec (1938, szlovén), Franc Setinc (1929, szlovén), a szerbet Dusán Cskrebics (1927, szerb), Radisa Cacsics (1938, szerb), a Koszovo tartomá­nyit Kole Shiroka (1922, al­bán), a Vajdaság tartomá­nyit Bosko Krunics (1929, szerb) képviseli. A köztársasági és a tarto­mányi kommunista szövetsé­gek elnökei, valamint a nép­hadsereg pártbizottságának elnöke tisztségénél fogva tagja a JKSZ KB elnöksé­gének, amely így 23 tagból áll. Az Elnökség átlagélet- kora 10 évvel fiatalabb az előzőnél. A testület szinte teljesen megújult: eddigi tagjai közül csak Vidoje Zsarkovicsot választották új­já. A JKSZ KB elnökség el­nöki tisztét a Szervezeti Szabályzatnak a tisztségvise­lők rendszeres időszakonként és meghatározott sorrendben történő cseréjére vonatkozó előírása szerint a következő egy évben Milanko Renovica tölti be, titkára pedig két éven át Radisa Gacsics. A JKSZ új összeté­telű Ellenőrző Bizottsága el­ső ülésén Petar Skrlint (1929, horvát) a testület elnökévé. Zsivorad Jakovljevicset (1926, szerb) pedig titkárá­vá választotta. A JKSZ Szervezeti Sza- bályzatügyi Bizottsága új összetételben megtartott el­ső ülésén a bizottság el­nökévé választotta JovoUgr- csicset (1923, horvátországi szerb). A testület titkára Andrej Kardelis (1936, vaj­dasági szlovák) lett. Megbí­zatási idejük — a két bi­zottság tagjaihoz hasonlóan — négy év. Szombaton hazaérkezett Belgrádból az MSZMP kül­döttsége, amely Havasi Fe­rencnek, a Politikai Bizott­ság tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésé­vel részt vett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XIII. kongresszusán. A dele­gáció tagja volt Horváth Miklós, a Vas megyei párt­bizottság első titkára és Györke Sándor, hazánk belg­rádi nagykövete. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Braniszlav Novako- vics, a JSZSZK budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. Apartheid-ellenes tüntetést tartottak Londonban, tiltakozva a dél-afrikai faji megkülönböztetés ellen

Next

/
Thumbnails
Contents