Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. június 28., szombat 5 A léi csodái Gera Katalin Nagyatádon Figyeljék a kezemet, mert csalok! Rodolfó mester szavai jutnak eszembe, ahogy Gera Katalin szobrait nézem. Mert biacxny csal' a művésznő. Becsapja a nézőt. Azt hiszem, bronzszobrot látok, jellegzetes felülete, száné is erre vall, — aztán kiderül, hogy mégis agyagból van. Egy másik alkalommal fa dombarművet nézek ugyanígy bronznak. Az anyagokkal való efféle játékra csak az lehet képes, aki az azok tulajdonságait jól ismerve, értően kezeli valamennyit. A nagyatádi kiállítás igen sokrétű — nem csak az alapanyagban, hanem kidolgozásában, témaválasztásában is. Láthatunk itt sokféle alkotást az egészalakos szobroktól portrékon, reliefeken át egészen az apró érmeikig. Gera Katalin szeretettel ábrázolja az egyszerű embereket, a családi kötődéseket. A Testvérek két buksifejű lánykája egyetlen szoknya — vagy kendő — alatt kuporok megszeppenve. Az anyaság többféle megjelenítése közül talán a legmeg- hatóbb az e címet viselő, egyetlen darabból 'megfara- gott munka. A két kicsi gyermek, ugyanabból a törzsből, egy ágon fakadva bomlik ki az anya lehulló hosszú hajából. Hiteles paraszti idill a Mátkapár. A kereitet adó életfa alatt már egymás kezét fogva, de még szemérmesen hátat fordítva áll új, közös élete előtt a szende, copfos lányka és a büszke legény. Balról: Napimádó, jobbról: Fiú kutyával Realisztikusak, hitelesek az egészalakos portrék. Gyakori a meditációt vagy bánatot kifejező kuporgó, felhúzott térdű póz. Az agyagfigurák felületét úgy munkálta meg alkotójuk, hogy színük, ráncaik az emberi bőrhöz hasonlítanak. Máshol az izmok kinyújtóznak, és teljes pampájában mutatkozik meg az emberi test. A Gyöngyhalászok lazán lebegnek a tengeri lények csodavilágában, a Napimádó. kitárulkozik a fény felé, s hajkoronája úgy övezi a fejet, mint a napot a sugarai. Legendák, mesék lépnek elő az alkotásokról. Csokonai Dorottyája, amint ép „leveti a vénség szőnyegét”, s pompás fiatal nőként áll a csodálkozók gyűrűjében. Vagy Weöres Sándor Bóbitája, akit épp ilyennek képzelhetnek a gyerekek. Törékeny, bájos kis teste kerek fejével, vékonyka nyakával, nagy virágszerű szoknyájával épp most pihen el az őszi levélen, még az álmát őrző két pici csiga sem hiányzik a 'kompozícióról. Az arcok, mesélnek, még akkor is, ha nem egyedüli szereplői az alkotásnak, sőt még ha nem is emberi arcok. A Fiú kutyával elmerülve rajzol. Ö a modelljét, kutyája pedig őt figyeli feKaposvári farsang szült érdeklődéssel. De beszél a Parasztasszony cserzett, piros arca, vagy az M M emlékére szarkofágszerű hófehér, megnyugodott vonásai. Nem beszélve Lengyel József kemény keserűségéről, Bernáth Aurél ráncos homlokáról, összeszorított szájáról, a gyermek portrék tiszta, ártatlan kifejezéséről. Jellemez az alkotó azzal is, hogy a megfeszített mártírt durva fából, a töprengő művészegyéniséget bronzból, a maszk nélkül, hátrakötött hajjal szerepére váró, átszellemült előadót sima, fehér gipszből mintázza meg. Mivel a szoborkiállítások viszonylag ritkák, Gera Katalint is elsősorban érmeiről ismerheti a közönség. Az alkalmakra — díszmadárkiállításokra, művészeti szemlére, kórustalálkozóira .— készült medálokban is képes egyéni ötleteket, művészi értéket felmutatni. Sok plakett azonban önálló alkotás. Együttélés! szabályok, hétköznapi praktikumok Ilyen például a Clown, a Kékszakállú sorozat vagy a Merry Christmas. A résnyi- re nyitott ajtón mezítláb, hálóingesen belopakodó, kezében mackót lógató lányka a régi karácsonyok Diokens-i hangulatát idézi. Kedves, bensőséges hangulatuk van ezeknek az alkotásoknak. Sok a gyerek, az anya, a fiatal, törékeny nő, és főleg a virág. Talán a kiállítás szimbóluma lehetne a tündérrózsa hatalmas kelyhében trónoló lányalak. Mindezek ellenére nem rózsaszínűre festett, émelygős idill az, amit itt láttunk — csupán szép és igaz. Az emberi formákban, a mozdulatokban, a gondolatokban rejlő szépséget mutatja meg. „Abban a reményben csinálok szobrokat, hogy a lét titkaira, csodáira ráébresztem az embereket.” Vallja meghívójában a művésznő. Kiállítását látva, azt hiszem, ez a remény nem megalapozatlan. Gera Katalin szobrai jú- luis 6-ig láthatók Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központban. Tersztyánszky Krisztina 12S évet a marcali kórház és tudományos ülés Nevezetes jubileumát ünnepelték tegnap a marcali egészségügyiek: 125 éve nyílt meg a közadakozásiból létesített első marcali kórház. A mai somogyi gyógyintézmé- nyek vezetői, kórházi főorvosak és egyéb vendégek jelenlétében emléktáblát lepleztek le ez alkalomból a régi kórház parkjában. Az intézményes megyei gyógyítómunkában mérföldkő volt 1861. A helybeliek a múlt század elejétől szorgalmazták a kórház létrejöttét. 1808-ban 600 aranyforintot hagyományozott e célra Paczay István marcali esperes. A tekintélyes summa 1849-re csaknem megtízszereződött. A feltételek 1861-re értek meg a kónház- alapítás előkészítésére alakult tíztagú társadalmi bizottság tevékenysége révén. S elkezdődhetett a munka. A kórház és aggápolda azonban a század utolsó évtizedében már szűknek bizonyult; akkor határozták el egy járása kónház felállítását. Hamarosan — ismét a lakosság adakozókészségére alapozva — állt az új épület,, s ennek fenntartását már a megye vállalta. Működését erőteljesen támogatta marcali mezőváros lakossága. A közönséges adományokon kívül gyakran utalták át műsoros estek, szilveszteri mulatságok bevételeit a kórház javára. Több mint százféle betegséget kezeltek, gyógyítottak itt a Liget (ma Kossuth Lajos) utcai épületben a századelőn. (Aggkór, gyermekaszály, izomcsúz, vízkór és sokféle lob.) Felszerelt ágyainak száma 1890-ben elérte a negyvenet. A gyógyítás föltételei fokozatosan bővülték. A régi kiszolgáló létesítmények közül ma is áll az 1891-ben felállított szívó-nyomó kút, amely egyedül vészelte át az idő pusztítását. Mert bár 1913- ban tervezték a 60 beteg fogadására alkalmas ágyszám közeli megkétszerezését, a terveket hamarosan elfújta az első világháború. Csak közvetlenül 1939 előtt került sor bővítésre. Akkor egy sebészeti pavilon építését kezdték meg. A többi, akkor már févévszázados épületrész sorsát a háború utolsó hónapjaiban, 1944. szeptember 6-án egy sérült repülőgép kioldott bombái pecsételték meg. A háború után nem veit pénz az újjáépítésre, de szükség sem volt rá, hiszen a kórház 1913-ban épült impozáns Széchenyi-kastélyba költözött. Ott 85 helyiséget állítottak a • gyógyítómunka szolgálatába. Az ezt követő időkben vált modern, sokféle igény kielégítésére alkalmas gyógyintézetté a marcali járási (később városi) kórház. Az ágyak száma 202- re, orvosainak száma félszáz • fölé emelkedett. A marcali kórház ma már a környék lakosságának ellátásán kívül a balatoni idegenforgalom egyik egészség- ügyi bázisává is lett. Sőt kinőtte a korábban „bőre szabott ruhát”, s mind égetőbbé válik a bővítése. A kórház 125 éves történetének lapjai dr. Gál József helytörténész kutatásai és tegnapi ünnepi megemlékezése alapján elevenedtek meg. A régi gyógyítóintéz- mény — ma tüdőbeteggon-1 dozó — parkjának százados fái alatt leplezte le az utódok tisztelgését jelképező bronz emléktáblát dr. Uj- sághy Erzsébet megyei főorvos. Délután ünnepi tudományos emlékülést rendeztek a művelődési központban. Ezen a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzorai: dr. Jávor Tibor, dr. Csaba Imre, dr. Kiss Tibor és dr. Pintér András docens tartottak előadást a mai orvos- tudomány egy-egy izgalmas részproblémájáról. Eletmódtábor Balatonfenyvesen Táncverseny a Somogyker nagy díjért Szép és kulturált környezet várta a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet növendékeit Balaton- fenyvesen a megyei KISZ- bizoittság táboréiban. A har miinckilenic, zömmel már dolgozó, albérletben élő fiatal második alkalommal kap lehetőséget arra, hogy gondtalanul, jó hangulatiban töltsön el egy hetet a Balaton pariján. A tálbor a Gyivi, a KISZ, a népfront és a Vöröskereszt összefogásával, támogatásával jött létre. Célja — mint Csima Éva, a Gyivi otthon- vezető igazgatóhelyettese mondta —, hagy meigtanít- sa ezeket a fiatalokat azokra az alapvető együttélési szabályokra, hétköznapi praktikumokra, amelyeket a családiban élő gyerekek ösztönösen is elsajátítanak. Az intézetben zárt, felnőttek által irányított közösségben éltek, a nap 24 órájában meghatározták számúikra, mit kell tenniük. A táborban a felügyelet közvetetté vált, a kötött programok mellett sok szabadidőt biztosítunk a fiataloknak. Próbálják önállóan és hasiznosan beosztani az időt. A kis létszámú táborvezetőség Horváth Anikónak, a KISZ KB munkatársának vezetésével dolgozik. — Változatos programokat, foglalkozásokat terveztünk: előadásokat, pszichológusok által vezetett beszélgetéseket, filmvetítést, videót, játékos és sportversenyeket. Volt már táncház és diszkó is. Kanizsai Tamás gyógypedagógus, a Gyivi munkatársa káscsoportvezető a táborban. — Programjainkat a gyerekek érdeklődése alapján állítottuk össze és megpróbáljuk pótolni hiányos ismereteiket is. Egyéni problémájuk és konfliktusaik megoldásában sokat segítünk. Dr. Csorba Eszter orvos már tavaly is részt vett a munkában: —• Ahogy tavaly, az idén sem az orvosi feladatok ellátása vonzott elsősorban: a ‘gyerekekkel kialakult kapcsolatom lehetőséget ad arra, hogy őszintén beszélhessünk a partnerkapcsolatról, a szexuális életről, alapvető egészségügyi ismeretekről. Varga Zsolt A szombathelyi művelődési és sportház az idén 21. alkalommal rendezte meg a Savaria nemzetközi táncversenyt, s ezen húsz ország legkiemelkedőbb táncosai vetélkedtek. Két éve először próbálkoztak azzal, hogy a nemzetközi mezőny produkciójából más városok közönségének is ízelítőt adjanak. A bemutatkozásnak nagy sikere volt, így az idén már négy dunántúli városban — Kaposváron, Pécsen, Zalaegerszegen és Székesfehérváron — is láthattuk a nemzetközi csapat-táncverseny egy-egy fordulóját. A négynapos -kaposvári versenyen nyolc ország legmagasabb kategóirájú táncosai vetélkedtek. Ausztria, Csehszlovákia, Dánia, az NDK, az NSZK, Olaszország Svájc és Magyarország három-három páros csapattal indult, közülük most kettő: egy A kategóriájú és egy csúcskategóriájú táncosokból álló csapat lépett a héttagú nemzetközi zsűri elé. Úgynevezett latin mixben versenyezték, azaz minden párnak standard és latin-amerikai versenytáncokat kellett bemutatnia. Ebből következik, hogy az egyes számok után a táncosoknak át kellett öltözniük. Ezeket a néhány percnyi pihenőket a most versenyen kívül álló párok bemutatói, illetve Moldovány Ákos műsorvezető és Csáki Emília táncpedagógus szakmai ismertetései töltötték ki. Az elődöntők titkos szavazással zajlottak le; mindkét csoportban öt-öt táncospár jutott a döntőbe. Az A kategóriában a cseh, a dán, az NDK-beli, az olasz és a magyar, a csúcskategórái- ban pedig az osztrák, az olasz, a svájci, az NDK-beli és az NSZK-beli pár került a legjobbak közé. Ebben a fordulóban már fokozódott a hangulat, a közönség sűrűn felcsattanó tapssal ’biztatta az angolkeringőt, a tüzes tangót, a quick stepet, a slow foxot, a lírai írumbát, a dinamikus szambát, cha- cha-chát, a temperamentumos jive-ot és pasadobiét lejtő, könnyű lépűt táncosokat. A zsűri itt már nyilvános pontozással fejezte ki véleményét. Hamarosan mgeszülettek az eredmények. Az A kategória legjobbjainak Babos Sándor, a szombathelyi művelődési és sportház, valamint Végh Ádárhné, az Expressz szombathelyi utazási irodájának képviseletében adta át a díjakat. Itt az első helyezést a csehszlovák páros, Ivó Paul és Jana Chromá nyerte. A csúcsosztályosok küzdelme a Somogy Kereskedelmi Vállalat nagydíjáért folyt — ezt Sümegh Nándorné igazgató és Borús Zoltán igazgatóhelyettes adta át az NDK-ból érkezett párosnak: Mario Meissner- nek és Sabine Weigertnek. A csapatversenyben a pontok összegzése alapján hirdetnek majd eredményt. Részeredménye a somogyi forduló után: első helyen az NDK, a második helyen Olaszország, a harmadik helyen pedig Csehszlovákia csapata foglal helyet. Toliban, tüllben, flitterben, rojtban, fodorban már a versenyen sem volt hiány. Még látványosabbnak bizonyult azonban az ezt követő gála műsora. Ott láttunk „koldustangót”, cseh polkát, diszkótánc-foemutatót is. Nagy sikere volt az olasz ifjúsági bajnok párosnak — az alig tízesztendős Marconák és Alexandrának — amely a felnőtteket is meghazudtoló ügyességgel mutatta be szinte valamennyi táncot. Több szép táncformáoiót láttunk a tizenöt éves múltra visszatekintő, kiváló együttes címet elnyert Savaria táncegyüttestől. A szép és látványos estet az ő előadásukban Rimányiné Kiss Anikó művészeti vezető koreográfiája: egy fergeteges kán- kán zárta. _ „
