Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
1986. június 25., szerda Somogyi Néplap 3 Stratégiai tervezés a mezőgazdaságban A Jövő mozgó célpont Kalinyini szakszervezeti küldöttség megyénkben Munkaversenyre hívják a kaposvári dolgozókat Nem komolyan, csak a gondolattal játszadozva, baráti beszélgetés közben állapította meg az egyik tsz-el- nök: akkor járnánk jól, ha eladnánk a tsz-t földestül, traktorostul, épületestül, s a pénzt ibetemnénk a bankiba, és a kamataiból vígan éldegélnénk. Az ilyenfajta gondolat valóban nem lehet komoly, hiszen megvalósítására sem jogi, sem gazdasági lehetőség nincs. Az mégis sok mindent elárul a szövetkezetek gondjairól, hagy a vezetők fejében ilyen — nevezzük így — lehetetlen gondolat is megfordul. Van elképzelésük A mezőgazdasági termelés több ágazatában olyan alacsony a jövedelmezőség, hogy a bankba tartósan betett forintok kamatai nagyobbak nála: a tartós betét ugyanis 11 százalékot hoz a gazdaságoknak, ugyanakkor egyes ágazatok eszközarányos nyeresége mindössze néhány százalék. Efölötti keserűségét nemrég fónumon is megfogalmazta az egyik termelőszövetkezet főkönyvelője. Az Országos Vezetőképző Központ reprezentatív felméréssel vizsgálta a mezőgazdasági vállalatok távlati — stratégiai — céljait, (megvalósításuk akadályait. A felmérésből készített terjedelmes tanulmány megvitatására számos szakember érkezett az OVK-ba, s közülük a már említett főkönyvelő így sommázta kedvezőtlen tapasztalatait: az teszi jól, aki nem dönt, mert aki jövőt tervez, fejleszt, az kockáztat is, és most ehhez nincs elég anyagi ereje a gazdaságoknak. Korántsem volt annyira borúlátó a tanácskozás, mint ami e kijelentésből következik. Épp ellenkezőleg, a felmérésben megkérdezett termelőszövetkezetek és állami gazdaságok mindegyike készített stratégiai tervet. Másképp fogalmazva: van céljuk, jövőt formáló elképzelésük, s a hozzá vezető utat is kimunkálták. Mindezekből természetszerűleg az is következik, hogy fejlesztési terveket dédelgetnek, azokon dolgoznak, s nem a gazdaságdk „kiárusítását”, a bankbetét-számla őrzését tartják követendő magatartásnak. A vállalkozás: gazdasági kényszer Bár a stratégiai tervezés még új dolog a mezőgazdaságban, de a vállalkozással együtt terjed. A vállalkozás pedig sajátja a mezőgazda- sági nagyüzemeknek, egyes vélekedések szerint ebben előbbre járnak az iparnál. Ennek persze objektív okai is vannak; közülük kettő az említett tanácskozáson i.s megfogalmazódott: a mező- gazdaságban kisebb a központi gyámkodás, mint az iparban, s emiatt nagyobb a döntési szabadság; másfelől a vállalkozás gazdasági kényszer, hiszen az alaptevékenység jövedelmezősége olyan alacsony, hogy abból nem képesek fönntartani magukat a gazdaságok. A stratégiai tervezésnek az is kedvez a mezőgazdaságban, hogy a legutóbbi évtizedben megnőttek a vállalati méretek, s e tény szinte megköveteli, hogy előre kidolgozott mozgástere legyen az üzemeknek. Valószínűleg igaza van annak az IBM-reklámnak, amely így hirdeti a stratégiai tervezés fontosságát: „A jövő mozgó célpont. A jó tervezés segíti a pontosabb célzást.” E megfogalmazáson aligha vitatkozhatnának a hazai szakemberek. A hirdetés első felével, miszerint a jövőt a mozgó célponttal azonosítják, feltétlenül egyetértenek, sőt azt túlságosan is gyors mozgásúnak találják. A gazdasági szabályozók ugyanis rövid időközönként változtak, befolyásolva a termelés céljait, s közvetve a stratégiai tervezést. Ahogy az egyik tsz-el- nök mondta: az a baj, hogy túlságosan is a szabályozást kell figyelni, a piac és a gazdálkodási folyamatok helyett. Több lábon állva Voltaképpen a tanácskozáson kimondott gondolatok többsége a tervezés feltételei köré csoportosult. Ezek szerint gyakori a szabályozók változása, s ez nem segíti a mögötte rejlő koncepciók felismerését, ezáltal orientáló szerepe is mérsékelten érvényesülhet; még mindig kevés a tervezéshez szükséges információ, nem eléggé veszi figyelembe a jövőt a gazdaságok vezetése. A felmérésből kiderül az is, hogy a megkérdezett vállalatok többsége az úgynevezett többlábon-állás kombinált stratégiáját választja. Konkrétan, az egyes ágazatokat illetően pedig úgy vélekednek, hogy a kevésbé munkaigényes, de jól jövedelmező alaptevékenységi ágazatokat kell fenntartani, fejleszteni, az ipari-szolgáltató tevékenységben pedig a piachoz való alkalmazkodás a legfontosabb szempont. Mindezekből az is következik, hogy az alaptevékenységben igyekeznek visszafejleszteni a munka- és beruházásigényes ágazatokat, mint például az állattenyésztést, a zöldség- és gyümölcs- termesztést. S ezt nem elsősorban a piaci jelzések hatására teszik, hanem a szabályozás bérezést, nyereséget sújtó kényszeréből. A felmérésből és a tanácskozáson elhangzott vitából is kiderült: a jövő bizonytalan tényezője a piac és a szabályozás. Ez persze nem a tervezést, hanem annak eddig kialakult módszereit kérdőjelezi meg. A gyorsan változó körülmények épp a többféle választási lehetőséget követelik meg, és a tervek állandó újragondolását. A gazdaságok és az élelmiszeripari vállalatok az idén úgy láthatnak az aratáshoz, illetve a termés átvételéhez, feldolgozásához, hogy korszerű, új tárolók állnak rendelkezésükre — ezzel a veszteségeket is sikerül majd csökkenteni —, ám a korábbinál kevesebb szárítógépet indíthatnak szükség esetén, s ez egy esős időjáráskor gondokat okozhat. A MÉM adatai szerint az intenzív gabonatermesztési program során öt év alatt 900 ezer hektáron valósították meg a legkorszerűbb művelési, agrotechnikai eljárásokat, ebből 500 ezer hektár esik a kalászos gabonára. A gépesítés és a raktározás feltételeit is javítotKéttagú szakszervezeti küldöttség érkezett tegnap Kaposvárra az SZMT meghívására Pjotr Ivanovics Fe- dorovnak, a Kalinyini Területi Szakszervezeti Bizottság elnökének vezetésével. Tegnap reggel az SZMT- székhá^jpan Varga József, az SZMT titkára fogadta a vendégeket és adott tájékoztatót a somogyi ágazati szak- szervezetek titkárai előtt az elmúlt tervidőszak munkájáról. Pjotr Ivanovics Fedorov, a testvérmegye nyolcszázezer szakszervezeti tagot számláló bizottságának elnöke elmondta, hogy több írásos dokumentumot, az együttműködés hatékonyságát szolgáló javaslatot hozták magukkal. Azt szeretnék, ha minél több szovjet dolgozó járna magyar földön, ismerné meg a magyar gazdaság eredményeit és a somogyi embereket. Több somogyi munkást is várnak Kalinyin megyébe. Ha kedd^yan, akkor piac, és ha piacF nap, akkor már negyed hatkor kigördülnek az áruszállító kocsik a Zöldért kaposvári telepéről, hogy az őstermelőkkel egy- időben odaállhassanak standjukra a kereskedők. Fejes káposzta, uborka, paprika, paradicsom, őszibarack került még az este a ládákba. Most csak a platóra kell rakni, s már kigördülhet az első kocsi. A rámpán számomra rejtélyes számok jelölik, hogy mi hová kerül majd. — Nyitásra minden üzletet meg kell töltenünk — magyarázza Horváth József, a kirendeltség vezetője. — Nyáron kora reggeltől késő estig dolgozunk. Folyamatosan jön az áru, s folyamatosan szállítunk az üzletekták, ez utóbbi különösen fontos, miivel a korábbi években nagy gondot lakozott a ter- mévs elhelyezése. Az 1986. első félévével lezáruló beruházási program részeként mintegy 1,2 millió tonna befogadóképességű gabonatároló épült az országban. Így öt év alatt harmadával bővült a raktárkapacitás. A mezőgazdasági nagyüzemek ezúttal a gabonaiparhoz képest kétszerannyi tárolót építettek, de az is igaz, hogy az üzemek sokáig nagv hátrányban voltak a silőtér nagysága tekintetében. Azzal, hogy saját raktárakat építettek, lehetővé tették a helyi állatállomány közvetlen takarmányozását. A kapacitás országos Számos javaslat is elhangzott, például az, hogy munkás-csereakciókban látogassanak el egymáshoz a kalinyini és somogyi dolgozók. A küldöttség megkoszorúzta a kaposvári Szabadság parkban levő szovjet hősi emlékművet. Ezt követően dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára fogadta a vendégeket. A szovjet szakszervezeti vezetők ezután a Kaposvári Ruhagyárba látogattak; ott Kiss Tibor gazdasági igazgatóhelyettes ismertette a gyár eredményeit. Pjotr Ivanovics Fedorov és Fedor Ivanovics Nyikoláj- csuk — a kalinyini házgyár szb-elnöke — leginkább arra volt kíváncsi, miként javult a hatékonyság és menynyire gazdaságos a termék- váltás, milyen beruházások segítették a kaposvári nagyüzem talponmaradását. Megnézték azt a közelmúltban megindított varrószalagot is, be. Ilyen fülledt időben sokáig semmit sem szabad tárolni. Ha nem így tennénk, fonnyadt gyümölcsöt és zöldséget kapna a vevő, s mi is veszítenénk a bolton. Hatalmas Ifa kanyarodik be az udvarra. Kiskunfélegyházáról hozott őszibarackot, paradicsomot meg karfiolt. — Hajnali egykor indultunk — mondja a vezető, s máris a ládákat rakja. Beszélgetésre ilyenkor nincs idő. Horváth József számol. Holnaptól olcsóbb lehet a paprika, a paradicsom és az uborka is . .. Méghozzá, jó tíz forinttal. — Hogy mit mennyiért kínálunk — magyarázza —, az attól függ, mekkora a kereslet és a kínálat, s a fejlesztésével a tárolási veszteségeket évente 80—100 ezer tonnával lehet csökkenteni. A minisztérium felmérése szerint öt év alatt nemhogy nőtt volna, ellenkezőleg: csökkent a gabonaszárító berendezések teljesítménye. A visszaesés nem jelentős, ám mivel a terv már évek óta a hozamok emelkedésével számol, szükség volna a szánítáfcaipaci'tás bővítésére. 1986-ban programot is indítottak, ennek keretében 65 korszerű gépet helyeznek majd üzembe a következő években. A gépekből néhányat az idén üzembeállítanak, ezek azonban nem javítanak lényegesen a helyzeten. amelyen csak „hasznos mozdulatok” szolgálják a termék előállítását. Pap Borbála, a ruhagyár párttitkára kalauzolta az üzemben a vendégeket. Itt adtaik át azt a kalinyini fölhívást, amely munka- versenyt kezdeményez a ruhagyárral. Többek között olyan „kezdő” szintidőkről van szó, hogy egy férfiöltönyt 2,3 óra alatt, egy farmert húsz perc alatt termelő mennyiért szállít nekünk. Erre jön rá a haszonkulcs: húsz-harminc százalék. — Nem sok ez egy kicsit? — Látszólag az, csakhogy ebből kell fedeznünk a szállítási költségeket, a munkabért, s ebből kell fizetnünk a tárolási veszteséget is. Valójában 2—2,5 százalék az a haszon, ami tényleges nyereség. A hiedelmekkel ellentétben nem törekszünk csillagászati árakra, hiszen az a forgalmunkat veszélyeztetné. Ha a tavalyi árakhoz viszonyítunk, akkor most talán még olcsóbbak is vagyunk, mint egy esztendővel ezelőtt. A fejes káposzta például akkor tizenkét forint volt, most ötért mérjük kilóját. Autók jönnek és mennek. Az Aro kisteherautó például Üllésről gurult idáig. Tulajdonosa, Gyuris István a Szeged melletti faluban négyezer négyzetméter fólia alatt termeszt paprikát, paradicsomot. Ezúttal tizenöt mázsát hozott. — Megéri ideautózni ? — Tizenöt éve járok Kaposvárra; megszoktam. És itt mindig várnak. Hogy miért nem viszem Budapestre? Ez biztosabb piac. A primőrt ugyanúgy jó áron megveszik itt, mint a szántóföldi zöldségféléket vagy varrnak a szovjet varrómunkások. A ruhagyáriból a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára, majd a Desedához látogatott a szovjet küldöttség. Somogyi programjukban szerepel a Kaposvári Húskombinát megtekintése, látogatás az öreglaki Állami Gazdaságban és a siófoki GOV-nál. A szovjet szakszervezeti vezetők szombaton utaznak haza. az őszibarackot. Csak legyen elég! Mifelénk nagyon kéne az eső. — Nem lenne jobb üzlet a piacra kiállni? — Sok idő az; így egy tételben egyszerűbb eladni. Málnát hoznak; az este szedték. Egy órán belül valamelyik belvárosi üzlet pultjára kerül. A feketeri- bizlit a kiskorpádi hűtőházba viszik. Egy kamion már elindult Hollandiába, a másik hamarosan követi kétszáz mázsa szörp- és gyógyszeralapanyaggal. Kaposvár zöldségeskamrájában tegnapelőtt több mint százezer forint értékű árut vásároltak a termelőktől. Délután négyre kiürült a pénztár. Forog a pénz, forog a zöldség és a gyümölcs. Évente százharminc vagon burgonya, négyszázötven vagon zöldség és száz vagon gyümölcs érkezik be, hogy a város húsz Zöldért-boltjá- ban, harminc vendéglátóhelyén és nagyfogyasztójánál, valamint a megyeszékhely környékén levő 35—40 településen mindig legyen elég áru. — A kirendeltségvezető is minden hajnalban itt áll a rámpán ? — Többnyire igen. Jövedelemérdekeltségben dolgozunk. A zsebünk is „érzi”, ha baj van az ellátással. Nagy Jenő Több tároló, kevesebb szárító Hajnalban xöldséghogyelc között Kaposvár kamrája
