Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

1986. június 23., hétfő Somogyi Néplap 5 A Korunk jubileumára Haitjviain évié jelentek meg a Korunk — a legnagyobb múltúi, sóit máig ívelő pá- lyáijú szocialista, magyar fo- .lyóliriait első számai. Re­ményteliéin vállalkozás volt a húszas éveik második tjeié­ben, még reménytelenebb a hainntiincas éveikben Kö- zép-Ketet-Európé.bain kpm- muin/i|Sita szemlét csinálni,. Már Magyarországon is volt ilyen heroikus próbálkozás: Tamás Allaidár 100%-ja, de aiz egy nyíiltam eflleiní'oinradal- rai randszemben nem solkiáig maradlhatott fenn. ■ Kedve­zőbbek voltok a körülmé­nyek a királyi Romániáiban', már csák aizéint is, mert a magyar nyellvű kiadványok­ra keiviéSibé figyelt oda az altatni cenzúra. Magyarországra persze csák ittileigéfllisain jutattak el a lap számlái, de a munkás­osztály és értelmiség legja­va nagyon fagyéit rá. Még a nem kammuniisták is. Ne­kem Németh László mond­ta el; milyen meghöklkenive oUVasrta a Korunk-ban leg- tilltfcosabb gondolatainak 'kri­tikáját, olyan eszméket, amiket (akikor még) legföl­jebb sejtetett íráisiaiiihain. No persze, Kecskeméten a kul- túraszerviező nyomdász és sakkmester:, Tóth László kö­rében sokait vitatkozott Mol­nár Brd|k|kejl, aki aztán — állmiévian — írásiban is vála­szolt a zseniális. ám probte- martilkius némethi ,gondola- tokna. Aiz eszmékben, tiszta és a Szovjetunióiban megva­lósuló sízociaItamussial szem­ben megannyi (nem is qk- vetilenüll indiolkolatten) fenn­tartással élő, moha magais színvonalú utoipiszitdlkus vagy idealista filllozófá'áívla 1, irodla- liotmmiall, iműiviészetszeimilé- 1 öttel viiljalkozoitt a Korunk — hasonlóan miaigas színvo­nalon, a vitapartnereket is megbecsülő, igazi népfiroinlt- pollilliika jegyéiben', amit a szerkesztő Gaáll Gábotr ,jné- pi arovonail politikának” ns- vezjeitlt... A folyóirtát alapítója Die­nes László éppúgy, mint utóda', Gaál Gábor a Gali­lei Köriből indult. A gyáfcor- latá szödiológiia és mépfellvi- lálgösáltáis (elsősorban a könyvitáinüigy) harcosai vol­tak. 1918-ban az elsők kö­zött lépték az új .kommunis­ta pártba, hogy halálukig hűék maradjanak hozzá. Emigriáttmiuk kellett; egy időben „balosak'’ voltak, dogmatikusak, de nem re­kedtek me®, hanem tovább­lépték. Gaál, Gábor cikkjai páratlan gazdaságukban Bá- linit Györgyre emilékeztatnek — nyillvám hatott is rá. Min­denről szó volt a Korunk­ban, s a fő hangadó, szer­vező maga a szerkesztő: Gaáil. Int filmről', modern művészétirőll, kortars iroda­iamnál; mindig osztályihair- cos szigor lósággá'!, de a;z esz­tétikai értéket is megbe­csülve. Ebben az asztétáiká- ban pedig a politikai „ba- lossálgat” már a kezdetben sajátosan eMemponitozta, hogy a legmodernebb for­mai törekvések a fiatal szovjet művészetben, iroda­lomban is jelentkeztek. U'gyamalkkor Gaál kegyetle­nül leleplezte a magyar iro­dalom akkor legnépszerűbb ajk oltóinak es zmei áüságát és váteóigát, Molnár Fareti- cét éppúgy, mint Mécs Lász­lóét. Sokáig nem volt elég­gé megértő Tamási Áron sa­játos mesevilága iránt, vi­szont teret adott Illyésnek, Veres Péterinek, és fölfedez­te a harcos erdélyi magyar írók egész sorát. Nagy Ist­vántól Asataáosig. A nép­front szellemében máiig ér­vényesen ítélte meg Né­meth László életművének vitaithaitatlam értékeit. Meg a több telkiét. Ez a rövid cikkekben is megnyiliat)kozó hafclilan kri­tikai bizjtonság máig mag­ra® a. d. Kevésbé az, ami a negyvenes évek végétől a már Utunk néven folytatott lapban a zsdámovi esztétika jegyében zajlott, s melynek Giaiáll is szinte áldozatául esetit: a neofita újimarxistálk igaztalan, túllicitáló támadá­sai jócskáin megrövidítették életét. így aztán 1957-ben már niéllkülte indiuit újra a Korunk. A több tízezer oldlat azon­ban — amit régebben, s azóta is létrehozott — a-z két önsiZálg legjava marxista iiro- dailjmli nmlűvélszeti -kritikái tanmeséhez (tartozik. Nem­csak történelem, hanem szamlélétüniklrfi ma is ható erő. Kristó Nagy István Liszt-ünnepségek Washingtonban Liszt Ferenc emlékhetének nyilvánította Marion Barry, az amerikai főváros polgár- mestere a jövő hetet. Washingtonban vasárnap­tól kezdve mindennap hang­versenyéket tartanák Liszt műveiből, előadásokon mél­tatják a nagy magyar ze­neszerző művészetét. Az év­forduló emlékünnepségeit mesterkurzus és felolvasás- sorozat egészíti ki. A nyitó kórushangver­senyt az amerikai főváros egyik legnagyobb templo­mában, a Nemzeti Katedrá- lisban rendezték meg va­sárnap, a befejező koncer­tet a Kennedy Kulturális Közponban tartják, ismert amerikai, angol, kanadai művészek közreműködésével. Az ünnepségek felett véd­nökséget vállalt hazánk washingtoni nagykövetsége is. Barry polgármester külön felhívást adott ki az emlék­hét alkalmából, méltatva Liszt Ferenc munkásságát és a nagy jelentőségű kulturá­lis emléksorozatot. A Liszt-emüékihét küszö­bén dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete pénteken fogadást adott a sorozat szervezői és az azon részt vevő művészek tiszte­letére. A fogadáson megje­lent az amerikai kulturális élet számos ismert képvise­lője. Kismamák és nagymamák — a szövőszéknél Szőtteskiállítás a Kilián művelődési központban Két évig tartó szorgos munka eredménye az a szőt- teskiáltítás, amely a kapos­vári Kilián művelődési köz­pontban látható. Az SMK ál­tal szervezett szövőszakkör­vezetői tanfolyamon május­ban huszonnyolcán szereztek — különböző korú és foglal­kozású asszonyok, lányok — C kategóriás szakkörvezetői működési engedélyt. — Elégedettek lehetünk —- mondta Bakay Erzsébet tex­tiltervező iparművész, egye­temi tanár, a tanfolyami cso­port szakmai vezetője —: alig völt lemorzsolódás. A szőttesek tudatos alkotómun­káról. pontos tervezésről ta­núskodnak. A stúdiumokon a résztvevők elsajátították a ta'kácsmesterség minden csín- ját-bínját, s a vizsgákon mű­vészettörténeti, néprajzi, köz­művelődési ismeretekből is számot adtak. A tanfolyam a szépség iránti vágyra, az igényességre nevelt, formálta a résztvevők ízlését, szemlé­letét. A kiállítás darabjait több mint kétszáz szőttesből — a hallgatók vizsgamunkáiból — válogatta a zsűri. Minden­kinek öt darabot kellett meg­terveznie és megszőnie: egy összekötő szőnyeget, egy fal- védőt, egy rongyszőnyeget, egy takarót — melyet két da­rabból kell összevarrni —, valamint egy futót, párnát, taris'znyát vagy egyéb hasz­nálati tárgyat. Akadtak, akik emellett önálló ötleteiket is megvalósították. Lancsár Etelka például kosztümöt, Németh Sándorné kapucnis gyermekkabátot készített; másak modern vonalú tás­kák, bőrtarisznyák díszítésé­vel építették be modern vi­lágunkba a hagyományos technikát. Csepinszky Mária a Szennában nevélt birkák gylapjából, maga fonta fonal­ból 'készítette el munkáit. Kük és miért vállalták ezt a nem kevés időt igénylő el­foglaltságot? A Balatonsza- badiban lakó fiatal admi­nisztrátor, Tóth Katalin pél­dául egy szerencsétlen vélet­len folytán „csöppent” ide. — Volt egy súlyos autó­balesetem, hónapokig otthon kellett lennem. Törtem a fe­jemet, mivel tölthetném hasz­nosan az időt; gondoltam egy nagyot, s szövőszéket vettem. Később tudomást szereztem a tanfolyamról, és jelentkez­tem. Elmondta., hogy kiállított munkái közül a takarót már egy éve használja otthon. Nemcsak saját örömére sző: meghívást kapott a bogiári SZOT-üdülőbe és a helyi népművelési egyesületektől szövőszakikör vezetésére. A lábodf matematika-tech­nika szakos tanárnő, Pappné Pintér Ilona tízhónapos lá­nyát is elhozta a megnyitóra. — A nagymamának van otthon egy szövőszéke, s kedvet kaptam. Kiderült, hogy csak vászonszövésre al­kalmas, ezért eddig nem is használtam. Végül a férjek eszkábáltak össze egy szövő­keretet, azon dolgozom. — A család hogyan fogad­ta a feleség „hobbiját”? Többen is kuncogva néz­nek össze. — A legtöbben nehezen tudjuk a csalód mindennap­jaiba beilleszteni ezt az idő­igényes munkát. Csak este tudtunk leülni a szövőszék mellé. Ezért is jó volt a két bentlakásos tábor Csurgón és Szőcsénypusztán; ott egy hé­tig háborítatlanul dolgozhat­tunk. Sokat tanultunk egy­más munkájából, közösen ja­vítgattuk, alakítgattuk a ter­véket. — A pedagógus miként hasznosítja majd a szerzett ismereteket? — Az iskolai tánccsoportof is én vezetem, szakkörre nincs időm — mondja Papp­né. — De nem bántam meg, hogy eljöttem. Azelőtt soha­sem szőttem, de technika szakos vagyok, s elég kony- nyen beletanultam. A nyugdíjas Mautner Jó- zsefnét már sokan ismerik szép hímzéseiről. Több he­lyen szakkört vezet, most ké­szül a mezőkövesdi Kis-Jan- kó Boni-himzőpályázatra. — Azért próbálkoztam meg a szövéssel is, mert ezzel gyorsabban lehet sikerél­ményhez jutni. Egy szőnyeg két-három hét alatt elkészül. Valamikor a harmincas évek­ben még, nem időtöltés, ha­nem megélhetés volt szá­momra a kézimunka; anyám hímzéseket vállalt, s én se­gítettem neki. Most már min­dent a lányaimnak csinálok. Ősztől pedig az Édosz műve­lődési házban a kézimunka mellett a szövőszakkör veze­tését is megkezdem. Néhány fiatalasszonnyal a kiállított darabokat nézeget­jük. A mintakendőn az ösz- szes alapmotívum együtt lát­ható. A gyónigy, a baraekma- gos, a rozmaring, a mákos rozmaring, a rács... El­mondják. mi a szumákolás, a sávolyozás, milyen és meny­nyi fonalait kell felhasználni. Még a kiállított szövőkeret használatába is megpróbál­ják beavatni a laikust. Bi­zony, nem is olyan egyszerű ez a dolog; ők azonban úgy beszélnek, róla, mint akik ta­kácsnak születtek. Bakay Erzsébet nagy el­ismeréssel besizélt a Somogy Megyei Művelődési Központ szervezéséről, arról, hogy megteremtették a tanfolyam minden feltételét. S azt is hozzátette: szeretné, ha a .szövőszékük nem maradná­nak üresen. A jól elsajátított szakmai ailapismereteket ér­demes volna továbbfejleszte­ni, új feladatokkal], új tech­nikákkal próbálkozni. Tersztyánszky Krisztina Az esti mese A gyerekes családokban jól tudják, hogy van egy tévéműsor, amelynek alá kell rendelni minden esti foglalatosságot. Vacsorázás, fürdés, táskarakás — min­dent úgy kell megszervezni, hogy a legapróbbaktól a nagyobbacskákig negyed nyolckor mindenki a készü­lék előtt ülhessen.. Mert ak­kor kezdődik az esti mese. Felkerestük a műsor szer­kesztőségét, és arra kértük Szentistványi Ritát, mesél­jen nekünk az esti meséről. Ö elmondta, hogy ez a gyer­mekműsor az „ősidők” óta létezik, csak kezdetben va­laki mesélt esténként a gye­rekeknek. Ebből nőtt ki a mai forma; jött Böbe baba, a Futrinka utca meg a töb­biek, megszámlálhatatlanul sok rajz- és bábfilm, soro­zatok és egyes mesék. És a maci, „aki” nézi. — Honnan szerzik be ezl a töménytelen mesefilmet? — kérdeztem. — Két forrásunk van — hangzott a válasz. — A Te­levízió megrendelésére a Pannónia filmstúdióban, ké­szülnek a báb- és rajzfil­mek. A másik: az import­filmek, különböző országok­ból. Ezeket a külföldi fil­meket — ha szövegesek — a Televízió szinkronstúdió­jában szólaltatják meg ma­gyarul. — Kik a mesefilmek szinkironsztárjai ? — Nem szívesen emelnék ki név szerint bárkit, há­látlanság volna a többiek­kel. — Mi, nézők, néha úgy érezzük, hogy gyakran je­lennek meg a képernyőn már látott mesék. — Nem olyan gyakran. De kétségkívül: vannak is­métlések. Részben, mert nem lehetne győzni új filmekkel a minden adásnapi mesét. Másrészt, a gyerekek leve­leikben sorra-rendre kérik, hogy szeretnék újra látni kedvenceiket: a lengyel Fü­les mackót és Lolka-Bolkát, aztán Firaikkéikat, Pom-Po- mot, a magyar népmeséket, Sokan szeretnék látni Barba papát — akit Sinkovits Im­ire szólaltatott meg .magya­rul —, de ennek a filmnek .már lejárt a játszási joga. Sajnos, a nyugati filmeknél ez a helyzet, A szocialista országok mesefilmjeit azon­ban örökös joggal megvásá­rolhatjuk. Általában két­évente ismételünk meg egy-egy népszérű sorozatot, A szerkesztő elmondta még, hogy egyetlen említés­re méltó problémájuk van az esti mesével. Több kor­osztály nézi ezt a műsort, s a 3—4 évesekhez szólót a tíz év körüliek már unják, a 'nagyobbaknak valókat meg a kicsik nem értik, .nem sze­retik. Még szerencse, hogy a filmek zöme több korosz­tály számára egyformán él­vezhető. Bizony, ez így van. Oly­annyira, hogy mi, felnőttek sem restelljük: gyakran ma­gunk is szívesen nézzük a rövid, kedves mesefilmeket, a tévémacival és a gyere­kekkel együtt. Erdős Márta Vizsgáznak a szak­munkásképző iskolákban A végzősök az elméleti ismeretek mellett gya­korlati tudásukból is számot adnak. A kapos­vári 512-es iskolában ke­rámiaformázó ipari ta­nulók és fodrászok ké­szítettek vizsgamunkát a múlt héten.

Next

/
Thumbnails
Contents