Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

8 Somogyi Néplap 1986. június 21., szombat IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KÖZMŰVELŐDÉS Monumentális, nemes pátoszú Mai művészetünk sokszínű palettáján megkülönbözte­tett rangja van a hódmező­vásárhelyi festőkolániának. Az Alföld vonzása, Tornyai, Rudnay, Koszta tradíciójá­nak ereje, a tájnak és embe­rének az élete ma sem le­becsülhető ihletője az ott le­telepedett művészeknek. Né­meth József érdemes és ki­váló' művész vezető taigja az iskolának, amely ma már csak nevében létezik. Az itt élő művészek a maguk útját járják, az összekötő kapocs a hely varázsa, és a természet- élvűség fel nem adott köve­telménye. Németh József is hű ma­radt ehhez a szemléletmód­hoz, amelyet egy nagy egyé­niség invenciójával, korunk formanyelvén megújítva őriz meg. Új gyűjteményes 'kiállítása az Ernst Múzeumban az érett, megállapodott, at­moszférateremtő művészt mutatja, aki bebizonyítja, hogy a tradíciót az egyéni, de mindenki számára köz­érthető mítoszteremtéssel nemcsak megőrizni, de to­vábbépíteni is lehet, utóda­inkra örökítve mindazt, amit nemzedékünk még átélt, de társadalmunkban, életfor­mánkban történt gyökeres változás már a múltba sül­lyesztett. Néhol éppen a Vi­harsarok némely településén nyomaiban még fellelhető Lány és bivaly ugyan, de sokáig nem tud az időik szelének ellenállni. Németh József maga is a szegénység mélyvilágából ér­kezett a művészpályára. 1928. október 3-án született Kaposszerdaihelyen. Művé­szétére meghatározóan ha­tott gyermekségének élmény­világa. Ebben rejlik míto­szainak magva, félgazdagít­va a folklór akkor még ele­ven erejével. Nagyapja szám­adó juhász volt, innen a fes­tő kötődése a nyájakhoz, a csordákhoz, a pásztorélethez, amelynek nyomai Vásárhely tájékán még fellelhetők. Ap­ja ács volt, de a Horthy-idők ínségében gazdálkodnia is kellett, hogy népes családját eltarthassa. A festő gyermekkorában ismerkedett meg a gonddal, szükséggel és a kemény mun­kával, tizenkét évesen már cséplőgépnél dolgozott. 1946- ban szobafestőtanonc lett Kaposváron. Csak 1949-ben. engedett titkos vágyának, ke­nyérkereső pályája mellett a kaposvári képzőművészeti szabad iskolába járt, ahol 1951-ben Hincz Gyula felfe­dezte egy tehetségkutató kör­útja alkalmával. Főiskolái ta­nulmányait Papp Gyulánál kezdte el, de Szőnyi Istvánt vallja mesterének, akinél freskófestést tanult. Művé­szete rövid idő alatt kialai- kult. Az Alföldön, Hódmező­vásárhelyen talált végleges otthonra. Szereti az alföldi síkságot, a Tiszát, melynek töltéseit gyakran használja fel képmotívumként. Az itt élő művészek közül legin­kább Kohán György hangvé­tele hatott rá, de stílusának kialakulásában a Szovjet­unióban és Jugoszláviában látott középkori ikonok és az Olaszországban tanulmá­nyozott freskók emléke ér­hető tetten, újabb képein Gauguin hatásával és a konstruktivista tárgyformá­lással összeszövődve. Művészete emberközpontú, monumentális, nemes páto­szú, magasfokú társadalmi felelősséggel átitatott művé­szet. Alaphangja borongó-*. Nem mindennapi alkotóereje egyszerű nagy formákban, szálkás ecsetvonásokkal tö­mör, sommázó fogalmazással írja át alakjait dekoratív, mitikus legendákba, amelyek falra kívánkoznak. A vásár­helyi emberek, subás, gatyás öreg parasztok, fejkendős, szikár, sötétruhás öregasszo­nyok, arcukon, vállukon a kemény sors tértiével, szi­Évszakok öreg báránnyal gorú piltantású, szikkadt ta­nyasi magyarok válnak em­berfelettivé művein, miköz­ben évszázadokon át örökölt mozdulatokkal teszik dolgu­kat, fát vágnak a fakiterme­lésen, gyűjtik a szénát, válo­gatják a krumplit, legeltetik a tehenet, kapálják a kuko­ricát, rakják a zsákokat, vagy éppen csendes este be­szélgetnek a hold fényénél. Megindító, élmónyanyagá- ban a hazai sorshoz kötődő, mélyen humanista tartalmú, formavilágában modern al­kotások várják a látogatót az Ernst Múzeumban a kortárs magyar művészet egyik ve­zető egyéniségének tolmácso­lásában. B. I. Németh József kiállításáról BRÉK A vidéki kisváros ut­cáján éppen a vasútál­lomásra igyekeztem, amikor megállt a járda mel­lett egy kocsi, és rég nem látott barátom, Bendegúz ugrott ki belőle lelkendezve. — Drága öreg cimborám! — tárta szét a karját. — Ezer éve és két napja nem láttalak. Hová igyekszel? — Haza, Pestre — vála­szoltam. — Negyed óra múl­va indul a vonatom. Meg­fennéd, hogy kiviszel az ál­lomásra? — Szó se lehet róla! — válaszol fülig érő szájjal. — Egyenesen a lakásod ajtaja elé röpítelek. Csak nem en­gedem vonaton zötyögni a legjobb cimborámat! Ülj -be, amúgy is van egy kis üzleti ügyem Pesten, amit el kell intéznem! Közben elbeszél­getünk.egy kicsit. — Jó — mondtam, és be­préseltem magam az első ülésre. Különben is érdekelt, hogy megy a sora ennek a kopaszodó, pocakosodó em­berkének, akit hajdan csak Bendinek becéztünk. — No mesélj, mi van ve­led! — mondta, miközben begyújtotta a motort. — Egyébként várj egy pilla­natra, hazaszólok az asz- szonynak, hogy felugróm Pestre. — Ezzel leakasztotta a műszerfalról a CB-készü- lék mikrofonját, s miközben a figyelmetlen gyalogosok egymás nyakába ugráltak a zebrán, a fejét csóválva for­gatta a készülék csatorna­váltóját. — Brék ... brék ... Itt a 12—26-os Bendegúz. Te vagy az, anyukám? Csak azt akarom mondani, hogy fel­ugróm Pestre. Ha a Pista, tudod, a 18—32-es jelentkez­ne, mondd meg neki, hogy holnap megkapja az ezer to­jást. — Hát tudod, én ... — kezdtem volna, de újra fél­beszakított. — Még egy pillanat, paj­tás, aztán a tied vagyok. Brék ... brék ... Itta 12—26- os Bendegúz. Gyerekek! A 38—52-es Jóska nincs a csa­tornában? Itt vagy? Hogy hallasz? Jól? Oké. Józsikám, kellene az a kuplungtárcsa, amit ígértél. Holnap? Jó, be­ugróm érte. Mit? Szalicilt? Jó, szerzek. Búcsúzom is, gyerekek, vendégem van a kocsiban. Mobilban vagyok. Mi? Nem, férfi. Szia, szia, a 12—26-os Bendegúzt hallot­tátok. — Kereskedő lettél, Bendi? — A fenét... — legyintett. — Rögtön megmagyarázom. Brék ... brék ... Itt a 12—26- os Bendegúz. 26—31-es Rózsi itt vagy a csatornában? No gyere! Anyukám, csinálj már valamit, mert az asszony megöl azért a rohadt auto­mata mosógépért! A jövő hé­ten? Oké, beugróm hozzád'. Puszi, puszi! Oda is. Igen, a 14—52-es Bözsinek a fürdő­kádba. — Te Bendi — mondtam bátortalanul — ha nem té­vedek, Pest nyugat felé van, mi meg keletnek megyünk,.. — Igazad lehet — mondta elgondolkozva. — A Bözsit sokkal erősebben szoktam hallani. Brék ... brék... Van még valaki a csatornában? Nem kell kihúzni, csak azt mondjátok m eg, gyerekek, hogy a .százötvenes kilomé­terkő milyen irányban van? Keletre? Ez biztos? Nyertél, pajtás. Brék ... brék ... És ez az alagút meddig tart? amelyikben most megyünk? Nincs alagút? A fene egye meg, akkor bemásztam égy szalmakazalba... Mire kibányásztuk a szal­makazalból a kocsit, ránk­borult az este. De Bendit ez sem zavarta. — Nos, mit szólsz a bré- kemhez? Ügy dübörög, mint az ágyú. Figyelj csak! Brék... brék... Itt a 12—26-os Ben­degúz. Pistukám, mm tud­nátok élvinni az útból ezt a szalmakazlat? Hogy hogy mikor? Most. Itt állok a kö­zepében. és rossz a lükver- cem. Holnap? Ne csináld ezt velem! Jó, akkor küldj egy autómentőt! Jó, holnap meg­kapjátok a kombájn alkatré­szeket. Figyelj, Pista, átvál­tok a tizennyolcas csatorná­ra. Gyere utánam! Itt gyen­gébb? Cseréltesd ki a készü­lékedet, apukám! Én nagyon jól hallak. A 11—18-as Feri ajánlott egy német készülé­ket. Hatért odaadja? Mit? Írjam meg a lányod matek dolgozatát? Mobilban nem megy, majd hazulról stabil­ban leadom. Oké, tizenegy­kor a 24-es csatornán. Tu­dod mit fogtam tegnap éj­félkor? Ellát Dániából. Igen. Akkora frekvenciája van .. Hű, te, nagyobb, mint a 32—56-os Pirinek. Hajnalodott, amikor meg­érkeztünk az állomás elé. Ép­pen beállt a vonat. Gyorsan elbúcsúztam hát Benditől, és rohantam jegyet váltatni. Ö pedig lehúzta a kocsi abla­kát, és (utánam szólt: — Örülök, pajtás, hogy ilyen jól elbeszélgettünk. Ha netán szükséged lenne egy brékre, csak szólj, szerzek neked. — Aztán benyomta a gombot, és folytatta a beszél­getést: — Brék... brék ... Itt a 12—26-os Bendegúz. Gyerekek, van még valaki a csatornában? T. Ágoston László Irodalmi társaságok I r I11 ■■ I — barati korok Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a sajtéi ban irodalmi társaságokról, irodalmi körökről. Hol és milyen körülmények között tevékenyikednek, mire terjed ki hatáskörük, milyen szer­vek támogatják őket, mihez van joguk? Ezekre a 'kérdé­seikre Fekete Gyula, a Ma­gyar Írók Szövetsége alelnö- kónek tájékoztatása alapján próbálunk — a teljesség igé­nye nélkül — válaszolni. Fekete Gyula helyesbít: nem irodalmi társaságok mű­ködnek Magyarországon — legalábbis nem ezek vannak túlsúlyban —, hanem irodal­mi baráti körök. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művésze­ti Társaság is, melyről a leg­többet hallani, s amely való­ban a legsokrétűbb tevé­kenységet folytatja, egy ilyen baráti körből nőtt ki. E tár­saságnak — noha a magját, a vezetőségét ma is az ere­deti baráti kör tagjai adják — ma már több száz tagja van, s nemcsak írók, hanem egyéb, szinte minden réteg­ből származó értelmiségiek is. Létezése teljesen függet­len a Magyar Írók Szövetsé­gétől ; önálló szervezetként — önálló költségvetéssel stb. — tevékenykedik. Hatásköre szinte az egész Dunántúlra kilterj ed. Az írók közül is főként a Dunántúlon élő vagy az onnan elszárma­zókat találjuk soraiban. Te­vékenysége igen kiterjedt: emlékülések, irodalmi estek, konferenciák szervezése, a Berzsenyi-életmű ápolása, mai értelmezése, kutatása, népszerűsítése. Hasonló sze­repet vállalt fel az Alföldön alakult Petőfi Társaság, mély rendezvényeit főként Kiskő­rösön tartja. Az irodalmi társaságok mellett nagyon sök baráti kör működik az írószövetsé­gen belül, a szövetség egyet­értésével, szellemi támogatá­sával. Felsorolni is hosszú lenne őket. Csak néhányat említsünk közülük: Jókai kör. Nagy Lajos kör, Móricz Zsigmond kör, Németh Lász­ló kör, őrley István kör, Szi­lágyi Domokos kör. Mind­egyik nevében szerepel a baráti szó, hiszen végered­ményben baráti kisközössé­gekről, Fekete Gyula szerint „asztaltársaságokról” van szó. S noha a fiatalabb írók is baráti körökbe tömörülnek — erről később —, a baráti „asztaltársaságoknak” is van- nlak fiatalabb tagjai. Tehát nem beszélhetünk nemzedéki elkülönülésről. Egy-egy ba­ráti kör tagsága tízen féLül van általában: írók, a szö­vetség tagjai, csak elvétve találtunk köztük nem szövet­ségi tagókat. Mint elnevezésük is sejte­ti, ezek az írói csoportosulá­sok szellemi vezérükként vá­lasztatták a névadót, tehát programjuk, vitáik, beszél­getéseik is elsősorban hozzá­juk kötődnek. (A Jókaii Ba­ráti Kör például a scifi Író­kat egyesíti.) Összejövetelei­ket az írószövetség klubjá­ban tartják, de ha népesebb esteket tartanak, vitákat szerveznek, vagy egy-egy ki­állítást rendeznek, akkor máshová - mennek el. Meg kell jegyeznünk, hogy e kö­rök egy-egy rendezvénye szorosan kapcsolódik az író- szövetség megfelelő szakosz­tályához (költői, prózai stb.), annak védnöksége alatt tör­ténik. A volt Kilencek költői csoportosulás tagjait tartja továbbra Is egybe az Elér­hetetlen föld című antológia nevét viselő irodalmi kör. Mint ismeretes, első antoló­giájukat az írószövetség KISZ-szervezete adta ki 1969-ben. Az Elérhetetlen föld II. című közös kötetük néhány éve a Magvető Ki­adónál jelent meg. E cso­port szorosan kötődött az ELTE-hez, ebben az évben ismét irodalmi esteken talál­kozhatunk — sorozatban — a Kilencek tagjaival az Eöt­vös Klubban. Az egyik legnépesebb kö­zösség a fiatal írók József Attila Köre, mely a legfiata­labb — esetenként még kö­tettel sem rendelkező, de rendszeresen publikáló — írókat-költőket tömöríti. Ez a Magyar Írói Szövetségé­nek anyagi-szellemi támoga­tásával tevékenykedik, igen tartalmas programmal. Tag­jai között természetesen író- szövetségi tagakat, több kö­tetes, országosan ismert író­kat is találunk, önálló szer­vezeti életet élnek, a tagokat saját maguk veszik fel, a ve­zetőket saját maguk választ­ják. A korhatár 35 év. Gon­dolhatnánk, hogy az innen kiöregedő írók az írószövet­ség tagjai lesznek, mint ahogy az óvodából iskolába megy a gyerek. Nem így van: az írószövetségbe csak azok kérhetik felvételüket, akik­nek már két kötetük megje­lent. Van-e joguk az irodalmi köröknek könyv megjelente­tésére? Van, ha valamelyik kiadó vállalja kéziratukat. (A Magvető vállalta például a József Attila Kör JAK-fü- zetebként ismert kiadványai­nak megjelentetését), de ma­gánúton is kiadhatják fon­tosnak tartott gyűjteményei­ket, ám az írószövetség erre általában nem biztosít anya­gi támogatást. hú v« m ?> m tW* A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társasáig kalen­dáriumának címlapja — Hogyan értékeli az iro­dalmi baráti körök létét, te­vékenységét — kérdeztem Fekete Gyulát. — Fontosnak tartom őket, hiszen azonos vagy hasonló szellemű írókat fognak össze, s mindenképpen pezsgőbbé, színesebbé teszik a szövetség életét is. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az írószövet­ség tagjainak, melynek szá­ma 600 körül van, mintegy fele e baráti köröknek is tag­ja. Nagyon sok irodalmi kör működik áz országban a Ha­zafias Népfront égisze alatt, szakkörként. Általában kez- 4ő, kevésbé ismert írókat- költőket (fiataltól idősekig) toboroznak soraikba. Ezek is egy-egy klasszikus írónk ne­vét veszik fel, s a népfront anyagi hozzájárulásával időnként antológiákat -is megjelentetnek. Art is vál­lalják, hogy ápdlják a név­adó író emlékét, népszerűsí­tik műveit. Példaként említ­hetjük az óbudai Krúdy Gyu­la Irodalmi Kört, mely 1983- ban Tiszteletkor címmel an­tológiát adott ki tagjainak írásaiból. Ez az irodalmi kör is azonban, mint a többi ha­sonló, az írószövetségtől füg­getlenül működik, az írószö­vetségnek nincs köze hozzá­juk. Györke Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents