Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

1986. június 21., szombat 5 Tudóméi ny-életközel ben Interjú Enyedi Györggyel, a Regionális Kutatások Központjának főigazgatójával — A hatvanas-hetvenes évek gyors ütemű iparfej­lesztő politikája legjobban a középvárosokat érintette. Milyen hatása volt e térsé­gekben a frissen megjelent iparnak? Mi várható a jö­vőben? KULCS AZ ISKOLÁZTATÁS Harmadik éve alakult meg Pécsen a Magyar Tudományos Akadémia új, országos hálózattal rendelkező intézménye, a Regionális Kutatások Központja. Főigazgatóvá Enyedi Györ­gyöt, a nemzetközi rangú tudóst, az MTA levelező tagját ne­vezték ki. Enyedi György 1953-ban szerzett közgazdászdiplo­mát: érdeklődését kezdettől a társadalmi jelenségek földrajzi térben való elhelyezkedése jellemezte. Legtöbbet a földrajztu­dománynak e speciális területén dolgozott: huszonhárom ével töltött az Akadémia Földrajztudományi Intézetében, tíz évet igazgatóhelyettesként. 1972-től számos nemzetközi vizsgálatban vett részt. Tizenkét éve vezet - a Nemzetközi Földrajzi Unió alelnökeként - egy világméretű kutatást, amelyben a falusi fejlődés lehetőségeit vizsgálják. Ot évig adott elő különböző külföldi egyetemeken. VIDÉKI KUTATÓINTÉZET — Milyen feladatai van­nak a regionális intézet­nek? Szervezete miben kü­lönbözik a többi kutató intézményétől? Milyen fon­tosabb irányokban kezdték el a munkát? — Az intézet megszerve­zését nagy lehetőségnek tar­tom. Egyebek .között bebi­zonyíthatjuk, hogy nemcsak a fővárosiban lehet kiemel­kedő tudományos munkát végezni, hanem vidéken is. Intézetünk egyébként egye­dülálló a magyar tudomány szervezetében, ugyanis konkrét problémákat vizs­gálunk és nem tudomány­ágait művelünk. Milyen tör­vények alapján tfejlődnek az ország és a világ egyes régiói, és hogyan alakul át a településhálózat ? Ilyen egységes diszciplína ma nincs. Intézetünkben hét tudományág képviselői dol­goznak: van közgazdászunk, geográfusunk, igazgatási jo­gászunk, politológusunk, tör­ténészünk, néprajzosunk és szociológusunk. Jelenleg az ország csaknem minden ré­giójában dolgozik kutató- csoportunk: Kecskeméten, Békéscsabán, Budapesten, Győrben és tervezzük ilyen­nek a megalakítását Észak- Magyarországon is. A köz­pont Pécsen van. Kecske­méten és Békéscsabán e csoportok képviselik a tár­sadalomtudományi kutatá­sokat. A nálunk dolgozó csa­pat egyébként fiatal: hatvan százaléka 35 éven aluli, s az osztályvezetők fele még nincs negyvenéves. Intézetünk három fő kuta­tási irányt szabott meg. Vizsgáljuk azt, hogy a terü­leti fejlődésnek milyen új irányai alakultak ki az in­tenzív gazdasági módszerek alkalmazásának korában. Az ipar mennyiségi bővítésé­nek ideje lejárt, az akkor gerjesztett társadalmi folya­matokat ismerjük. Az új helyzetben viszont egész sor ismeretlen tény keletkezett. Munkaerőfölösleg mutatko­zik egyes területeken, ko­rábban fejlett iparvidékek elmaradottá válhatnak stb. A KISVÁROS ÉS A FALU Kutatjuk a magyar tele­püléshálózat tovább átalaku­lásának folyamatait. Ez sú­lyos történelmi és társadal­mi tanulságokat hordozó te­rület. Rómát sem egy nap alatt építették föl! Igyek­szünk rajta tartani ujjunkai a területi változások verő­érrendszerén. Ezen belül két fontos — Somogyot is érintő — különleges településtí­pusra hívjuk fel a figyel­met. Fölmérjük a határ menti települések helyzetét. Sajátosan, hátrányos hely­zetben vannak ezek s hely­zetük rendezése különleges eljárást igényel. Az egyik megoldás a határ menti koo- - peráció lehet. Kutatásaink másik fontos területe a kisváros, a sok 10—30 ezer lakosú körzet- központ. Számuk állandóan gyarapszik. Eltérő a szere­pük a többi településétől, más a társadalmi tartalom és a jövő is ezeken a he­lyeken. Fontosságuk a falu és a városállomány össze­kötő láncszeméként óriási. Külön figyelemmel fordul intézetünk a természeti kör­nyezetnek a társadalmi fo­lyamatokban betöltött sze­repe felé. A természet nem­csak passzív keret, az iparo­sítás és a többi erőteljes ci­vilizációs tényező belső ré­sze a környezetnek. Mégis: a környezeti törvényeket eddig jobbára elkülönülten vizsgálták. Szerintünk a je­lenségéket létrehozó társa­dalmi folyamatokat kell sza­bályozni, ez lehet a megol­dás. — Kik és hogyan fedezik az intézet munkáját? — Akadémiai intézmény a miénk, de munkánkat több megyei tanács is támogatja pénzzel. Somoggyal ilyen kapcsolat még nem alakult ki. A kutatások forrásai kö­zött az elnyert pályázatok­nak is fontos szerepük van (kormányprogramok, aka­démiai pályázatok.) A legnagyobb gondunk nem pénzügyi, hanem az, hogy az intézet szellemi tel­jesítőképessége még nem érte él lehetőségeinket. HÓRA BETEG GYEREKET — Somogy és Baranya te­lepülésszerkezetét az apró falvak rendszere határozza meg. Milyennek látja kiala­kulásuk történelmi gyökere­it, helyzetük alakulását a félmúltban, és jövőjüket? — Az apró falvak jelenle­gi helyzete elsősorban nem a 10 vagy 15 évvel ezelőtti hi­bás döntések miatt alakult így. Ez a faluhálózat közép­kori eredetű, egész Közép- Európára jellemző. Tehát történelmi örökség. Hanyat­lása tulajdonképpen a XVIII. században kezdődött. A félmúlt intézkedései leg­följebb azért kárhoztathatok, mert oktalanul gyorsították a hanyatlást. Mintha egy beteg gyereket kiraknánk a hóra, s miután ott meghalt, azt kiáltanánk, hogy élet- képtelen. Pedig a betegsé­get gyógyítani is lehet. Az apró falvak sem általában életképtelenek. A ‘helyzetük­től, fekvésüktől függően akár egy 300 lakosú falucska is lehet .életképe^, hiszen egy település dinamizmusa ma már nem a népesség­számtól függ. Tisztán kell látnunk a hanyatlás okait, s csak azután lehet az apró falvak megtartó erejével, helyzetük stabilizálásával foglalkozni. — Az erőteljes iparosítás a magyar városhálózat igen fontos momentuma volt. Mindenekelőtt tekintélyes lélekszám-növekedéssel járt a középvárosokban. Sok fia­tal bevándorlót vonzottak az új lehetőségek, de a di­namikus változásokat a leg­több középváros még nem tudta igazán megemészteni. E helyeken a természetes szapo- raság jóval meghaladja az országos átlagot, sok a gye­rek. A kilencvenes években mindez új és nagy gondot okozhat. A hetvenes évek­ben érkezettek gyermekei akkor jelennék meg a mun­kaerőpiacon, s ugyanakkor ez egybeesik az iparfejlődés intenzív irányainak fel­erősödésével, a robottechni­ka terjedésével. Jelentős munkaerő-fölösleg kialaku­láséval számolhatunk. A A megoldást minden város­nak magának kell megtalál­nia, Az új gondok azonban sem ma, sem a jövőben nem oldhatók meg látványos te­lepítésekkel. Az egyik kulcs az ésszerű, tervszerű isko­láztatás. A leendő csúcstech­nológiai ipar például bárho­vá telepíthető, de rendkívül szakemberigényes lesz. — Hogyan alakulnak az intézmény kapcsolatai ku­tatásainak alanyaival? Mi­ként épülnek be — vagy miért nem — eredményeik a regionális tervezőmunka fq^yamatába? Lehet-e javí­tani ezen? — Ügy látom, az utóbbi években kedvezőek a vál­tozások a megyei tervező- irányító szervek munkájá­ban. Sok megyében az igaz­gatási reform óta kedvezően változott a szemlélet. Né­hány éve a tanácsok alapve­tő törekvése a központi for­rások megszervezése volt. De manőverezési terük le­szűkült, mert adott célra kapták a pénzt. Most na­gyobb az önállóság a pénz­eszközök fölhasználására. A tanácsok érzik, hogy alapve­tő érdekük a fejlesztésre for­dítható pénzek hatékony föl- használása, s ezért egyre jobban igénylik döntéseik tudományos megalapozását. __Ezért mi is keressük a kap­csolatok javításának módját. Cs. T. Számítanak az idősekre Nyugdíjasok Boglárlellén Nemrég a öqglárlellei Bé­ke művelődési házban jár­tunk, ahol nyugdíjas hímző asszonyok fogadtak bennün­ket. A művelődési intéz­mény egy másik helyiségé­ből énekszó hangzott — ott ismerkedtünk meg a helyi szakmaközi bizottság nyug- dií jascsoportjóvail. Éppen szereplésire készülték. Bog- lálrlélfflén, a lellei városrész- beű, idősek fesztiválját ren­dezitek: ezen nemcsak a nyugdíjasokból alakult kó­rus, hanem több vensimondó, szólista is bemutatkozott. A minap ismét BoigiláhM- lén jártunk. Fogta Józseffel, a szakmaközi bizottság nyugdíjascsoportjánák elnö­kével az egyik üdüilő park­jában találkoztunk, Készül­tek Bqglá,nleíílién is a sze­zonra. A nyugdíjasaik is ki­veszik rélszüket a vendégfo­gadásiból. Kétszáznegyvenkét tagja vara a botgjáriléltei nyuigidí- jascsoportnak, valamennyien a Miéi városrész idős lakói. Egyetlen, foglalkozási cso­portból nem 'tálalunk a kö­zösségben : a termelőszövet­kezet nyugdíjasai hiába kér­ték felvételüket, ment ők is szeretnének a csoporthoz tartozni. Énre még nem ad­nak lehetőségiét a jogszabá­lyok. Vajon miért kértük felvé­telüket a boglárlellei tsz- nyugdíjasok a szakmaközi 'bizottság csoportjába. Nem nehéz rá felelni. Eleven éllet jel'lmezi a kis közösséget. — Évefnite, elsősorban té­len, tavasszal ás ősszel több rendezvényt is tartunk. Nyá­ron a nyugdíjasak is dol­goznák. Amikor éllment az utollsó vendég, akkor újra találkozunk. Két kirándu­lásit szerveztünk még ebben az évben. A Béke művelő­dési ház nemcsak otthont ad öss zejőve teleinknek, ha­nem szívesen látott vendé­geik is vagyunk a ház ren­dezvényein. Kérték a cso­port tagjai, hogy orvosok­kal, gyógyszerészekkel, ta­nácsi dolgozókkal is talál­kozhassanak: sikeresek egész­ségügyi félvilágosító előadá­saink és nagy az órdekilődiés a várospolitika iránit. Fogta József napbarnított, erős vál'lú ember, nem ad ma még jelét a fáradtság­nak, Ilyenek lehetnek a többiek is. A boglár Milei nyugdíjasok kiveszik részü­ket a társadalmi munkából,. A talajjavítónál kezdték el tavasszal a nagytakarítást, 'május 1-e előtt a parkot tették rendbe, tavaly hait- van-íhetven köbméter földet egyengetitek el- a sportpá­lyán, az idén pedig gyiep- téglákkail takarták el a pó­lyám végzett földmunka nyomait. Ősszel az ő éneküktől is hangosak a boglár! szőlők — szüretelnek a nyugdíjasok. Jelen vollt a beszélgetésien a városi tanács szooiállpolii- tikájvál foglalkozó dolgozója is. Ellmandta: — Bog! átiléllón sóik idős, nyugdíjas ember él. Az öre­gék napközi ótthonia csak negyven magára maradt öregről tud godoskodmi, te­hát nem elégíti ki a töme­ges igényeket. Épp ezért fontos,pa|k 'tartjuk mii is a nugdíjasosoparf tevékeny­ségét: segítenék a mi mun­káinkban i&: Nemcsak jó kö­zösséggé ikovácsolódott e csoport, hanem az afctívahá- lózat útján is jelzi, milyen fontos intézkedést kell ten­nie a taináicsiniák a gondo­zásban. Szeretnénk Boglár- Mte boglár! részén is ilyen tevékeny nyugdíjas csoportot létrehozni, A leltelek példát mutattak. Horányi Barna RÁDIÓSZEMLE Egy sorozat vége A rádió sok vállalkozása közül égyifc az, hegy bizo­nyos klasszikus regényeket rádióira alkalmaz. Rossz ki­fejezéssel azt is mondhat­nánk, hogy megpróbálja rá- diósítani az adott műveket, hiszen nem egy ezek közül olyan időben íródott, amikor ennék a Itömegtfájiéfcoztatáísd .leleménynek még híre-ham- va sem volt. Nem tartozik ezek közé Robert Musilnak A tulaj­donságok nélküli ember cí­mű hatalmas regénye, ame­lyet a század húszas-har­mincas élveiben int. Nem vi­tathatják viszont sem,miikép­pen klasszikus voltát, hiszen málr a megjelenésének évé­ben a kotilkusök elkezdték a víillálgiirodálmi párhuzamok keresését. Hasonlították nem egy ízlbe|n Yoyce Ulyssesé- hez, Proust Az eltűnt idő nyomában ' című műviéhez egyaránt. Magyar nyelven csaknem egy évitizeddel ezelőtt jelent meg a három kötetes re­gény, Tandori Dezső helyen­ként sziporkázó fordításával. Ebből is láthatjuk,' nem kis feladatra vállalkozott a rá­dió akkor, amikor huszon­négy adásból álló sorozatot készített Musi.l műviéből. E hét hétfőjén éppen a befe­jező adóst hallhattuk, s bi­zony elismeréssel kell bú­csúznunk a műsortól. A re­gényt rádióra alkalmazó Kopányi Györgynek sikerült ugyanis elérnie, hogy végig élvezetes és pergő volt rá­dión keresztüli hallva is a regény. Aki Olvasta, vagy csák beleolvasott a műbe, tudja, hogy hangulatát, vi­lágát visszaadni nagyon ne­héz, tán lehetetlen, is.. Meg kell említenünk a rendező Kőváry Katalin ne­vét isi, aki nagyon jó ér­zékikéi bízta az elbeszélő szerepét Avar Istvánra, Ul- richét pedig Ujréti Lászlóra. Tulajdonképpen a vállal­kozás ligiazi jelentőségét az adja, hogy a feldolgiazás ál­tal nagyon sokan ismerked­hettek meg a művel, tehát ■egyfajta ismenetterjesztési misszióit is betöltött ezzel a sorozattal a rádió. Termé­szetesen nem lehetünk ma- xiimálistáik, és nem köve­telhetjük ugyanazokat az él­ményekéit viszont egy rádió- síitatt változattál, mint ma­gáitól a szépirodailimi műtől. Ha viszont elgondolko­dunk afölött, hegy mennyi munka fekszik a huszon­négy részes, és alkalmam­ként húsz perces műsorban, s milyen hosszú ideig szö­gezne készülékünk mellé, ha egymás után akarnánk meghlalllgafni a műveket, akkor már figyel,eroremélltó- nák kell tartamunk a vállal­kozásit. Amolyan kedvcsinálónak is elkönyvelhetjük italán aiz igazi élményhez, a mű ol­vasásához. Varga István Mi vár rádf JótUndér? „Hadd öljem meg a jo- tűndéint is!”— könyörög egy bájols, csöppnyi lány társai­nak a játszótéren,. „Nem” — válaszol jak a többiek. „Egyelőire (!) csak a boszor- kálnyt gyilkoljuk le... ” A történet leegyszerűsödik: a keretjáték valóságos ese­ménysorát a „kivégzés” hosszú, aprólékosan meg­rendezett szín játéka követi. A meseelemek szerepe ki­merül abban, hogy a jó és a rossz küzdelmében a bo- szarikálny pusztul el. De ho­gyan? A gdnosz Mirigy lel­ke szabályos toiivégziésen hagyja el undorító tesitét. A tiltakozó leány — jobban szerette volna a másik sze­repet játszani — szeméit be­kötik, fiálboli áMítják, s a játtékpuslkák sorozatától kell összeesnie. Megdöbbentő képsor, és ném egyedi. A felnőtték kézlegyintéssel belétörődmek, hla gyerekük tankért, bom­bázóért vagy géppisztolyért toporaékioil) egy 'kirakat előtt. Benyúlnak az erszényükbe, s a „békesség kedvéért” a iműamyalg puska első áldoza­tát is eljátsszák. Itassam mindennapos lát­vány a játszótereken a gyil­kost, postairahlót, terroristát vaigy kivégzőosztagot imitá­ló .gyereksereg. Egy valami­ben azonban mind meg­egyezik: szereplői üldözők és üldözöttek, s végül győz­tesék és halottak. Pisztollyal natatá'zó gyerekét látva a* szülő tanácstalanul vonja föl. szemöldökét: vajon hon- inain van a kicsiben ennyi agresszió? Az ötleteket a felnőttek világából merítik. A televízió, a rádió napon­ta tudósít hírt közös gyi'l- kr «Ságokról, szörnyű hábo­rúkról, terrorizmusról, ka­tasztrófáikról, értelmetlen hálálnál. De szórakozáskép­pen is hozzájutnak az „él­ményhez”. A felnőtték sem a krimitől, se a horrortól, sem pedig a brutális erő­szakot tartalmazó könyvök­től nem tartják vissza cse- meitéfi|fcet. ■ Aki tudatosan akarja kerülni ezt, az me- sékqnyvet ad gyermeke ke­zébe. És mit 'lát abban? Felnégyelte, megtaposta, el­égette hamvait, szétszórttá, levágta a fejét — karóra fűzte, szétszabdalta — ,metg- mérgezte ... Talán mese- könyyiein|kiet is megfertőzte korunk bűne? Nem, ilyen , .mestertörténeték ’ ’ mindig is voltaik, mint ahogy hábo­rúsdit is minden korban játszottak a gyerekek. Aim mégiscsak tőlünk, felnőttek­től függ, hagy az erőszakot akár képekben is bemutató irománnyal vagy Andersen bájos meséivel gyarapít- juk-e a minden jóra fogé­kony gyerékek viliágát. Természetesen a játékipar sem ártatlan. Szerencsére nem hazáinkban, de az em­beri leleményesség és a ver­seny piacra dobta egyik új csodáját, a kis ,guil'lötinie-<t. A bábuk feje visszapaíttint- ható ... A világszerte növekvő if­júságii bűnözés láttán gyak­ran fellángol a vita: honnan ered aiz agresszió és miiért? Már két ókori görög bölcs, Ptatqn és Arisztotelész is ellenkező véleményt han­goztatott ez ügyben. Platón szerint a hátborzongató ese­ményekben bővelkedő szín­játékok veszélyeztetik a tár­sadalmat, Arisztotelész vi­szont • ú|gy találta, hogy a színpadi erőszak átélésié le­vezeti a közönségben szuny- nyadó agressziót. . . Körül­belül ma is ez a két állás­pont jellemzi a vitát. A psaích o/lqgu sok szerint ki­elégítetlen szeretetvágyból, félelemből eredően minden emberben van valamennyi agresszió. Ez az agresszió azonban át alakítható a min­dennapok sikeréért,az ónvié- nyesütésént folyó harc haj­tóerejévé,, de értelmetlen erőszakként a tánsadálam ellen is fordítható. Lále)kihúvároik szerint a gyermeki erőszak a kétség- beesett elhaigyatoittsáig, a lelki gyengeség fogcsiikorga- tó leleplezésének a jele. A világból áradó brutalitás friss hajtásai azonban a .gyerekekben találnak ter- mőtnilájra, akik célok, esz­ményiek nélkül cseperednék föl, ákifc nem. ismerik az együttérzést, a szereltetet. A tény- ,riasztó valóságain az sém változtat, ha a tün­dért nem ölik mag ... Tamási Rita

Next

/
Thumbnails
Contents