Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-20 / 144. szám

1986. június 20., péntek Somogyi Néplap 5 NYUGTALAN NYUGDÍJASOK A szakemberek szerint napjaink ipari forradalma — társadalmi hatásaiban is — felér a korábbiakkal, a technikai fejlődés gyorsasá­gával azonban mindenkép­pen. felülmúlja azokat. A ma még műszaki szenzáció­nak számító csúcstechnoló­giák holnapra elavulnak, s újak lépnek helyükre. Ezek az új műszaki ^tudományos eredmények azonban nem önmagukban valók — ép­penséggel egymásra épülnek. Nyilvánvaló ez, ha csak az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatot, a számí­tástechnikát nézzük: az el­ső, teremnyi méretű elekt­roncsöves számítógép meg­alkotása nélkül ma nem le­hetnének gyárakat, űrhajókat irányító komputerközpont- jaink. Az evolúció törvényei a műszaki fejlődésre is érvé­nyesek. Tudás csak tudásra ópüllháf. Az életképes tailáte mányak fennmaradnak, s újabb hasznos felfedezések­ben élnék tovább ... hacsak mesterségesen gátat nem emelünk a természetes fo­lyamat elé. De a fejlődés fel is gyorsítható: míg a bioló­giai evolócióba az embernek nincs beleszólása, sőt, maga is ennek a „terméke”, a mű­szaki haladást sokféleképpen serkentheti. Az egyik legkézenfekvőbb módszer a már megszerzett tapasztalatok hasznosítása: a felhalmozott tudás kiakná­zása. Ez a fejlődés gyorsí­tásának leggazdaságosabb módszere, hiszen semmiféle beruházást nem igényel. Ha viszont nem élünk ezzel a lehetőséggel, az azt eredmé­nyezheti, hogy többször kell megfizetnünk ugyanazért az eredményért: pénzben, szel­lemi energiában s időben is. Ezt pedig nem engedhet­jük meg magunknak, hiszen a világ élenjáró technikai színvonalától — hozzáértők szerint — körülbelül öt év­vel vagyunk elmaradva, s a hátrányunk egyre nő. Hasz­náljuk hát fel jobban, amit már egyszer megszereztünk, éljünk azoknak az emberek­nek a tudásával, akik a ko­rábbi években, évtizedekben műszaki kultúránk letéte­ményesei voltak! E cél vezérelte a Műsza­ki és Természet; udományi Egyesületek Szövetségét, hogy július 20-ára meghir­desse a Szenior Konferenci­át, amely feladatának te­kinti a MTESZ-egyesületek nyugdíjas korú tágjai hely­zetének áttekintését. Ezen belül foglalkozni kívánnak a szenior műszakiak tudomá­nyos tevékenységével, társa­dalmi beilleszkedésével, szo­ciális problémáival, foglal­koztatásukkal . Az idősek aránya társa­dalmunkban egyre nő, s ez­zel együtt megítélésük saj­nos egyre rosszabb. Ennek persze konkrétan ritkán ad­nak hangot, azonban az Életrajz az író vallomásaiból Az ünnepi könyvhéten került a kezembe Valló László könyve, melyet a Móra Kiadó jelentetett meg Emilekké válók magam is cílmlmel, Fékefe István éle­téről. Vlailló László életrajzi kötete családi olvasmányunk llett, mint Fekete megannyi regénye. Nem mondhatom, hogy Fékete István regé­nyein nevelkedtem, de azt igen, hagy a mostani fitentar- lökkall együtt fedeztem föl az írót, műveit A most megjelent életrajzi regény legfőbb értékének aizt tar­tóim, hogy minden korosz­tálynak szól. Valló László érdeme, hol©' az életrajzi regényben a legtöbb szót, !leíiró|st Fekete Istvántól me­rítette. Műveiből idézve ele­ven portrét rajzó!! a szerző a népszerű íróról', aki a So­mogy 'megyei Gölte község­ben született, regényei a Kaposvár környéket és a Kis-Balaton világát elevení­tik meg. Meghatáirozó volt életiében a 'kalandos gyerek­kor. Ajka,, majd Budapest adott otthont az emlékedből élő írónak. Fekete István' nem válasz­tatta azt az utat, hogy csak a vadászaitok izgalmas, szí­nes történeteit jegyezze föl. Kitteniberger Kálimáin hűsé­ges barátja volt, vonzotta hozzá a vadász-szenvedély, de íróként többre vágyott, a természet törvényeit kutatva a történelem, a táj, az em­berek élete érdekelte iga­zán. A szülőföld iránt érzett ragaszkodását, 'kötődését leg­hívebben talán a Ballagd idő című kötetében váltatta még: — Gyópás ez a könyv, emlékeim feltisztult szerete- te a szülőföldemnek, és minden emberének, akik emljélkeiirn|ben, amíg élek, v|ajgy azon túl is — írásaim­ban — „örökké élnek”. Ha­lála után,, 1970-ben jéllent meg ez a, nagy lélegzetvéte­lű írói önvallomása. Valló László érdeme, hogy aiz életrajzi regényből, is 'Fe­kete Iistvá'n szól hozzánk. És fölébreszti bennünk újra és újra azt az érzést, hogy em­lékét őriznünk és ápolnunk beül. Horányi Barna idősek körülményei olyanok, hogy sokan közülük a tár­sadalom eltartottjainak ér­zik magukat. Pedig szép számmal vannak, akik túl a nyugdíjkorhatáron is, hasznára tudnának lenni a társadalomnak, s ezt tud­ván, keserűséggel tölti el őket, hogy tétlenségre kár­hoztattak. Társadalmunkban megteremtették az 1 öregek anyagi ellátásának rendjét, de még nem sikerült kiala­kítani aktivitásuk terét. Je­lentős részüknek ma sincs lehetősége arra, hogy képes­ségeinek megfelelő helyet foglaljon el a társadalmi mun kamegos ztásban, Az idősödő émber számá­ra a termelőmunkából va­ló hirtelen kiválás okozta megrázkódtatást tetézi töb­bek között a kartársak ko­rai halála, a (baráti kör el­vesztése, az aktivitás beszű­külése. Mindez aat az érze­tet kelti az öregekben, hogy a társadalom számára fölös­legessé váltak. Ezután az öregedés mindinkább az egészség romlásával jár. Az időseknek a jelenlegi nyugdíjkorhatár utáni fog­lalkoztatása a vállalatoknál, intézményekben mindin­kább megszűnik, és mintha nem is lenne „sikk” a kor­határt betöltőt az állásában megtartani. Ez nemcsak a munkaerőhelyzet problémáit növeli, hanem a több évti­zedes tapasztalat felhaszná­lásának elmulasztása tete­mes veszteséget is jelent a n ép ga zdasá gnak. A MTESZ-ben tömörült szenior műszakiak szeretnék, ha a korai, sokszor indoko­latlan nyugdíjazásokra a jö­vőben egyre ritkábban ke­rülne sor, s az eddigi ten­dencia megfordulna. Az utóbbi húsz évben még a részfoglalkoztatású nyug­díjasok száma is csökkent. Felmerül a kérdés — így a konferencia tematikáját ösz- szeállító szakemberek —, hogy a munkához való al­kotmányos jog miért nem vonatkozik azokra a nyug­díjasom is, akik még ha­szonnal tevékenykedhetné­nek szakterületükön? Az egynapos konferencián szó esik a kérdéskör szá­mos fontos részletéről, példá­ul a munkavállalásra vonat­kozó megkötések enyhítésé­ről, a nyugdíjrendszer kor­szerűsítésének és az úgyne­vezett nyugdíjbank létreho­zásának lehetőségei ről, a fiatál mérnököknek való ta­pasztalat-átadásról és még sok egyébről. A helyzet meg­változtatása, az idős szak­emberek tapasztalatainak társadalmi hasznosítása azonban nem történhet egyik napról a másikra: ezt szé­les körű szervező munkának kell megelőznie, amelynek koordinálását a MTESZ magára vállalta. Kezdemé­nyezésük figyelmet és tá­mogatást érdemlő — a köz-" érdek szolgálatában. Miklós Éva Jutalmat kaptak a legjobbak % Oklevélátadó ünnepség a tanítóképzőben A spartesaimoik'han tarrtoit- itáík tegnap a Tanítóképző Főilslkiollia idén végzett hall­gatóinak: az okilevélátedó ünnepséget. Az ünnepélyes főiskolai tanácsülésen' Schab- lauer Zoltánná, főigazgató- héllyettes értékelte, hogy az 1983/84-ias tanévben beirat­kozott a nappali és levelező tagozatos hallgatóik milyen munkát végeztek. A nappa­lisok közül száz ötvenkilen­cen vehették kézbe a tanítói képesítésről szóló oklevelet, a lévélezőSök közül pedig szálzöten. Dr. Bernáth József ünnepi 'beszédében meleghanigion mondta el azt, hoigy miként értelmezné, a most végző fiatalok helyéiben viszonyát az oklevélhez, a pedagógus pályához, a világhoz. Dr. Balassa Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese a munkáltató szervek hevé­ben köszöntötte a végzősö­két. Megígérve a beásfcoüáaá- zálsi körzet megyei tanácsai­nak nevében is azt, _ hogy alboll1 tudják, ott segítik a pályakezdő pedagógus ok munkáját. A közelmúlt nehéz vizsgái utóin ezúttal ünnepélyes pite tanaitokat éltek ált a búcsúzó Ihairfmadléjvések.. A foigatía- lomltétél utóin dr. Bernáth József adta árt az Skleveíet. A nappali tagozait saáizőt- verikitene végzőse közüli het­venkettő somogyi­Kovács Klára szigorlatai­ra, vizsgatanításaira és szak­dolgozataira , valamint ál- i'aimlvi'zSgájáira a legmaga­sabb 'osztályzatot kapta,. Az óvónőképző tagozatos Kosa­ras Ildikó érte el ugyanezt az eredményt. A százöt le­velezőtagozatos hallgató kö­zött pedig harminchéten dolgoznak megyénkben, A főiskola óvónő-képző tagozatán harminchármán végeztek, valamennyien' me­gyénk óvodáiban dolgoznak. Hagyomány már tamiévin- duláskor, a főiskola vezető­sége meghirdeti a jó ita- müló—jó tanító versenyt. Ezúttal az évfolyam legjobb A boglárlel,lei Tóparti Ga­lériában V. Delast Elena fes­tőművész tárlata hétfőn zár­ja kapuit. A Kék és Vörös Kápolnában látható az a kiállítás, mely válogatást tartalmaz a Magyar Szép- művészeti Múzeum XX. szá­zadi szobraiból. A tizenhét — bronzból, fából, plexiből és alumíniumból — készült alkotás közt szerepelnek Vik­tor Vasarély, Amerigo Tat, Emilio Greco és Pablo Ser­rano örök érvényű szobrai. A barcsi Dráva Múzeum­ban a Fiatal képzőművészek stúdiója és a barcsi sport­kör 75 éves című kiállítás látható. A homokszentgyörgyi Ál­talános Művelődési Központ­ban holnap este nyolc órá­tól a községi vegyeskar év­adzáró osaládi estjén szóra­kozhatnak az érdeklődők. Nagyatádon a művelődési központban Gera Katalin szobrászművész alkotásai­ban gyönyörködhet a közön­ség. Siófokon a csodálatos Zsolnay-porcelánok kiállí­tása hívogatja látogatóit. (Képünkön: Amerigo Tot Falusi üdvözlégy című alko­tása.) Jó kezdeményezés — fél siker Horgászati kiállítás Szántódpusztán * A Szántódpusztal Kultu­rális Központ akváriumhá­zában tegnap avatta föl a Magyar Országos Horgász Szövetség és a Siotour az ország első horgászati kiállí­tását. Elismerésre méltó kezde­ményezés, hogy egy olyan országban, ahol valaha a halászat volt a népesség egyik fő foglalkozása; ahol ebből az ágazatból a felsza­badulás után, de különösen a 60-as évek kezdetétől ro­hamosan féjlődött ki a sportszerű horgászat, em­léket állítottak a történeti múltnak, a horgászat eszkö­zeinek. A MOHOSZ a Sio- tourral összefogva a legmél­tóbb helyet találta meg az állandó kiállítás számára. Azt a nagyszerű akvárium­házat, ahol a Balaton halai — azok is, amelyek már el­vétve sem találhatók a tó­ban — mutatják meg szép­ségüket a látogatóknak. Az akváriumokkal szemben, üvegezett vitrinekben lát­ható a kiállított anyag, kö­zöttük néhány csakugyan ér­tékes horgászati eszköz, ere­detiben. 'Többségük azon­ban rajzokon, illusztráció­kon. S ezeknél jóval több helyet foglal el' a tárlaton — néhány horgászat-törté­neti dokumentum mellett — a sportszerboltok és horgá­szati szaküzíletek mai kíná­lata, illetve jónéhány hiány­cikké. A kezdeményezés tehát el­ismerésre méltó, őszintén üdvözölhetjük: az ötlet azon­ban csak fél sikert hozott. Ilymódon feltétlenül to­vábbfejlesztésre, gazdagí­tásra vár ez az anyag még akkor is, ha az eredeti esz­közök és módszerek muzeá­lis értékű tárgyai csekély számban kerülnek elő. A szemléletes ábrákról, raj­zokról azonban — eredeti anyagból — hitelesen re­konstruálhatók a különféle készségek. A múltban kuta­tó számára ugyanis izgal­masabb látvány az eredeti merítőháló, a kővel súlyozott süllőzőkészség, a teleszkó­pos bot őse, mint a ma hasz­nálatos „szupereszközök” amelyék ráadásul ritkán hozzáférhetők. A rendezők őszinte elszá- nása az anyag mielőbbi to­vábbfejlesztése; végtére is az a szándék vezérli a MOHOSZ-t, hogy egyszer majd horgászati múzeum­má terebélyesedik a mosta­ni kiállítás. S akkor nem valószínű, hogy önálló vit­rinben kaphat kiemelt he­lyet mondjuk a szövetség felépítésének táblázata. A kiállítás szép számú közönségét dr. Fodor János, a Siotour igazgatója köszön­tötte, s Czakó Bélának, a MOHOSZ főtitkárának je­lenlétében Szabó Károly, a szövetség ügyvezető elnöke mondott avatóbeszédet. A fél siker ellenére — a látogató­kon kívül — az ország 778 horgászegyesületének csak­nem 300 000 tagja tekintheti magáénak hazánk első, ál­landó horgászati kiállítását. tanuilójla címet Kovács Klá­ra kapta; a legjobb tamiuló díj első (kategóriájában he­ten, a 'másodilklban hatan, a hairima|dilkiban pedig öten szerepeltek a jutalmazoittak között. Az ünnepség .végén Bálint Imre, a főiskola, KlSZ-foi- zoffBólgáinak titkába adott át jiutailmalkait a legaíktívalbb K ISZ-rtaigokmak. Kaposváron, a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Mű­velődési Otthona holnap dél­előtt tíz órakor rendezi meg a gyenmektánjocsoportok ko­szorúcskáját. Holnap tíz órakor gyülekezhetnek az Április 4. utcai épület előtt a gyalogtúrák kedvelői is. Cél a tokaji parkerdő, ahol sportversenyek, játékos ve­télkedők, rókavadászat és szalonnasütés várja a ki­fáradt kirándulókat. A Kilián György Városi Művelődési Központban ezen a héten Bakay/ Erzsébet iparművész nyitotta meg a megyei szövőszakkör-vezetői tanfolyam résztvevőinek munkáiból rendezett szőttes- kiállítást. A kaposvári Latinca Sán­dor Művelődési Központban holnap tizenegy órakor a Vakok és Gyengénlátók Szö­vetségének kulturális mű­sorára kerül sor. Itt tekint­hető meg Bándi András fo­tóművész kiállítása is. A múlt emlékeit kedvelő turisták figyelmébe ajánl­juk a somogyvári ásatáso­kat — a középkori megye- székhely romjainak —, va­lamint a kaposszentjakabi bencés apátság feltárt rom­jainak és kőtárának a meg­látogatását. HÉTVÉGI /tájoló Az országban az első Könyvespolc

Next

/
Thumbnails
Contents