Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-19 / 143. szám
1986. június 19., csütörtök----------------------------------------------So mogyi Néplap BESZÉL A HATÁR ÍGÉRETEK, KILÁTÁSOK KRITIKUS SZEMMEL A hajnalra összetorlódott felhők szinte elérték a zselici dombok tetejét. Mint rendszerint mindig, az emberi kívánság most sem befolyásolta hömpölygésüket. Pedig a kora reggeli órákban a szennai művelődési házban a határszemlére gyülekezők igencsak sűrűn mondogatták: — Legalább ma ne esne! És imint annyiszor a gazdálkodók mindennapjaiban, a természet „füléig” most sem ért el a kívánság. Amikor a tizenhárom, OB-rádió- val felszerelt terepjáró autó elindult, hogy Somogy mezőgazdasági művelésű területének mintegy egytizedét bejárja, csendes sűrűséggel esni kezdett az eső. — Határszemle esernyővel? — Miért ne? mondta Erdélyi Lajos, a somogysárdi szövetkezet elnöke. — Mi lenne a mezőgazdasággal, ha mindig az éppen megfelelő időre várnánk?! Mindig, mindenről elkésnénk! — Arra kérem a kollegákat, a vendégeinket — dr. Csima Ferenc a reggeli házigazda, a szennai szövetkezet elnöke köszöntötte a résztvevőket —, hogy kritikus szemmel nézzenek mindent. A mi határunkat is, a többiekét is. Mert a mondás igaz: „több szem többet lót”, és mindig lehet, és van mit tanulni a másiktól. Még a zseflickisfáludi, szil- vásszentmártoni dombokra kapaszkodnak a terepjárók, hol repce-, hol borsó-, hol búza- vagy kukoricatáblák mellett elhaladva, Takács Ernő főagronómus szavakkal, rádión keresztül megláttatja azt .is, amit a tekintet nem tud befogni, ö is, mint a kiskörzet minden fő- agronómusa bemutatja a gazdaságot, azokat a termelési viszonyokat, melyek között az ember dolga, hogy évről évre eredményesebben, színvonalasabban gazdálkodjon. Bár a szűnni nem akaró szürke eső mind jobban feláztatja a földutakat, nem lehet nem észrevenni ezek goindozottságát, ápoltságát. Néhány éve egy ilyen szemle alkalmával a körzet egyik-másik szövetkezeti vezetőjének, volt mát hallgatni a társaktól, a mezei utak ápolatlansága, elhanyagoltsága miatt. A félig humoros, félig komoly csipkelődés hatott: ebben az egytizednyi Somogybán, Szennától, Osztopánig sokat változott a határ képe. Sok helyen eltűntek az út menti bozótok, kátyúmentesek, gondozottak a mezei utak, ami korántsem csupán esztétikai szempontból fontos. — A kultúrált környezet, a rend megteremtésével hasznos hektárokat lehet nyerni — mondta Horváth László, a nagybajomi szövetkezet elnöke. — Az ezeken az utakon járó munkaeszközök, szállítójárművek élettartama nő. Lehet, hogy „lovaglóvesszőnek” tűnik, hogy ezt mindig szóba hozom —, de ahogy elnézem; nem hiába. Mint néhány más vonatkozásban, e tekintetben is a hetesi tsz határa a példás. — Ilyen szakadó esőben nem rongáljuk az útjainkat — mondja Szerényt Zoltán főagronómus. — Ez a határszemle kivétel. Somogyjádon az egyik ígéretes búzatáblában kidön- tötit fák, bozótok sora. Tóth László elnök és Torma Sándor főagronómus egymást váltva magyarázza: rekultiváció van itt folyamatban. Valamikor egy erdősáv húzódott itt, megszüntetésével nemcsak egy szép tömb kialakítására nyílik lehetőség, egynéhány hektárral növelhető a termőterület is. A terepjáró baktat a mezei utakon, az embernek eszébe jut a gazdaságpolitikai feladatok sorából az a mondat: minden lehető módon óvni kell földjeink termőképességét, megkülönböztetett figyelmet fordítani arra, hogy ne csökkenjen a termőterület nagysága. A karbantartott utak, az elvadult, feladat nélküli erdősávok megszűnése jelzi, az elhatározás szelleme vezeti a cselekedeteket. A nyolc szövetkezet határa kicsinyített mása a megyének. Épp úgy megtalálható itt a magas aranykorona értékű, jó termőképességű föld, mint a dimbes-dombos, szabdalt Zselicség, vagy a lefolyástalan, nehezen művelhető homok. Hetes, Kaposfő, Kapós- mérő, Nagybajom, Oszlopán, Somogyjád, Somogy- sárd, és Szenna termelő- szövetkezete tartozik tizenegyes számú gazdasági kiskörzethez. Hasznos hagyomány, hogy aratás előtt egy két héttel szomszédainak, gazdasági és szakvezetők közös határszemlét tartanak. Erre a mostanira a nyolc szövetkezet elnökén, termelési elnökhelyettesén kívül eljöttek a gazdasági elnök- helyettesek, a főkönyvelők is, de velük együtt végigjárta a „kicsinyített" somogyi határt két országgyűlési képviselő Pásztohy András és Pál Lászlóné, Mikié Vilmos, a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályvezető helyettese, Műdig István a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója, Gaál Sándor az Agroker igazgatója. Az év derekához közeledve a határ már beszédessé válik, a végzett munka minőségéről épp úgy szól mint a termés- igéretekről. Régtől fogva a gazdálkodó ez idő tájt azért szemléli a határt, hogy felmérje, megbecsülje, mire is számíthat. Igaz, a kukorica még sokat alszik kinn, de fejlettségéből, színéből, a tőállomány sűrűségéből már sok mindenre lehet következtetni. Mint a megyében általában, a kép nem egyöntetű ezen a tájon sem. A jó földeken — például Somogyjádon, Hetesen, Kaposmérőben — haragoszöld, egyenletes, kellő sűrűségű az állomány. A termőhelyhez viszonyítva nem mutat rosszat ez a fontos takarmánynövény a zselici dombokon, a somogysárdi, a nagybajomi homokon sem. — Mennyi az a terület, amelyik évente átlagosan ilyen okok miatt kiesik a termelésből? Toldi János, a nagybajomi szövetkezet termelési elnökhelyettese pár pillanat gondolkodás után mondja. — Sajnos, a szántónak mintegy tíz százaléka kiesik a termelésből a víznyomások miatt. A melioráción kívül mód van a veszteségek enyhítésére: az altalajdazítás. Az őszi árpák mindenütt szűkülnek. Napokban mérhető már csak az aratásuk megkezdése. Eltérő mértékben ugyan, de sehol sem ígér gazdag termést az idén ez a gabonafajta. Más a helyzet a búzánál. — Így ahogy van, lábon megvenném ezt a táblát! •— mondta az egyik szakember a zselici dombokon. Az elismerést kifejező megjegyzés méltán hangzott el, nagyot változott itt a határ képe az utóbbi néhány évben. Mint ahogy ez a vélemény alakult ki a szomszédokban a kaposfői határt járva is. Ami a mostani időszakban legbiztosabban becsülhető, az a borsó. Mivel a körzet több gazdasága is foglalkozik konzervbonsó termelésével, érthetően szenzációnak számított Kaposmérő új eszköze, az angol borsóbetakarító kombájn. Az idén háromszáz hektáron termeli ezt a zöldségnövényt a szövetkezet, és nemcsak ők, hanem az osztopániak, a szennaiak is úgy vélekednek, ez az egyik legfontosabb termék az árbevétel szempontjából. Csakhogy „perc”- növény, megkülönböztetett figyelmet és szervezettséget kíván a betakarítása, fél nap csúszás már tízezrekben mérhető veszteséget okozhat. Bognár János kertészeti ágazatvezető álig győz válaszolni a kérdésekre; mennyi az üzemóra díja a kombájnnak ? Milyen termésmennyiség mellett hoz már nyereséget a borsó? Csökkenti-e a betakarítási veszteséget az új gép? S a válasz: Ha hektáronként harminc mázsa borsó terem, akkor a nyereség nulla, tehát többet kell termelni. Mérőben negyvenöt—ötven mázsa körüli termésre számítanak. És láttunk jó termést ígérő repcetáblákat és kevésbé sikerült cukorrépaföldeket. Ez utóbbinál különösen sok problémát okozott a májusi aszály. Egyes helyeken meg kellett ismételni a vetést. Erdélyi Lajos somogysárdi elnök, hosszan időzik az egyik hetesi, különösen dús búzatábla mellett. — Oly sűrűn áll itt a kalásztenger, hogy el léhetne szaladni a tetején! — mondja, csak úgy magának. — Gyönyörű! — aztán sóhajtva hozzáteszi: — Mennyi örömtől van megfosztva az az ember, aki nem ilyen jó földeken gazdálkodik! Mert nálunk a homokon a legnagyobb igyekezettél sem lehet összehozni ilyen ígéretet ... A mai próbálkozások megismertetése mellett ezen a napon nem egy utalás hangzott el a szomszédra. Ügy is, hogy a mezsgyehatáron, a traktorostól az elnökig, mindig fokozott érdeklődéssel nézik a néhány lépésnyi távolságra levő szomszéd szövetkezet határában —, de úgy is: „ezt és ezt a múlt évi határsizemlén láttuk, megpróbáltuk, bevált nálunk is.” A határban többségében földutalkan, ezen a napon kétszázhatvan kilométernyi utat jártak be a szemlézők. És mire este lett, összege- ződtek a vélemények is. Pál Lászióné: — A választókerületemhez Szenna, Kaposfő és Kapós- mérő tartozik. Ez a határszemle nemcsak arra adott választ, hogy milyen dicséretre méltó igyekezettel dolgoznak az itt élők, hanem arra is, hogy törekvő munkájuk eredményeként hogyan élnék. Az út továbbfolytatására tudok csak buzdítani mindenkit... Pásztohy András: — Képviselőként is, szakmabeliként is nagy elismeréssel tartozom ezért a napért. Korunk egyik követelménye, hogy a gazdaságok jobban támaszkodjanak egymásra, az olyanok is — mint amit itt lehetett tapasztalni — ahol különbözőek az adottságok, eltérő a természeti, technikai felkészültség. Ügy vélem, mind a mindennapi, mind a képviselői Művolőutakon, új utakon Mennyiben vagyunk képesek a megújulásra? — Ha ez a nyolc szövetkezet kicsinyített mása a megyének, akkor sok szégyenkeznivaló nincs! Ezen a határjáró napon kivétel nélkül minden üzemben találkozni lehetett az újat, a korszerűbbet kereső törekvésekkel. És azzal is, hagy letűnőben van a rékordok, a tonnák bűvölete. A növénytermesztő egyre inkább a pénzügyi szakember fejévé! is gondolkodik: teremjen inkább valamivel kevesebb, de becsületes, tisztes haszonhoz jusson a közösség. Nem szép látvány a foltokban fel-félbukkanó szól- tippan a búzatáblában —, ám nem okoz ez akkora terméskiesést, mint ameny- nyibe került volna az ellene való védekezés. Új vonás ez a szemléletben, mint ahogy megannyi új próbálkozás jellemzi a gyakorlatot. A gazdaságok többsége rendszeresen folytat fajtakísérleteket. Van- szövetkezet, amelyik saját üzemi célból végzi ezt a munkát, hogy kipróbálja; a saját termőhelyi adottságok mellett, melyik búza, vagy kukoricafajta termelhető a legeredményesebben. Van, ahol a rendszerekhez kapcsolódva végeznek általánosabb érvényű következtetésekre alkalmas kísérleteket. A nádudvari KITE-vel együttműködve Osztopánban hetvennégy hektáron huszonnégy fajta búza vizsgázik, Kapós- mérőben tizennyolc fajta mutatja meg, „mit tud”, Hetesen a szekszárdi KSZE-vel együttműködve, nemcsak a fajták, hanem a növényvédő szerek, a különböző szár- szilórd'ító, a megdőlést akadályozó szerek is vizsgáznak. Somogyjádon a hagyományos gyakorlathoz visszatérve kulitivátorozzák a kukoricát. Az persze már nem hagyományos, hogy ezzel egy menetben folyékony műtrágyával is táplálják a növényeket. És lehetne sorolni tovább. Kaposfőn és Szennában tekintélyes területen csaknem félezer hektáron éltek a szabályozás adtak új lehetőséggel, a gyep—gabona vál tógazdálkodással. Az elhanyagolt, nem hasznosított gyepterületeken most különböző gabonafélék díszlenek — egy kis építőkövet jelentve az ország gabonaprogramjának teljesítéséhez. Néhány éve még halk szavú próbálkozás volt, most egyre határozottabb hangon kért helyet magának a termelési technológiában a művelőét. Lényege: a sűrűn vetett kultúrákban az összes növényvédelmi, növénytáplálási munkákat egy útvonalon végzik. Sokkal olcsóbb, mintha ezeket a technológiái folyamatokat repülő, vagy helikopter látná el, a földi gépek, a művelőutak szabta igényt betartva pontosabb, jobb munkát végeznek. Többek között a gyakorlat bizonyítja már ezt Hetesen, Somogyjádon, s ahogy mondta Torma Sándor, a somogyjádi főagronómus: — Ez év őszén már a repcét is úgy vetjük, hogy a többi munkákat művelőúton végezhessük. Holnapot építő megismerés munkában hasznosítani lehet a mai napon tapasztaltakat. Műdig István: — Több értékes ismeretet ad egy ilyen határjárás, minit akár egy hónap alatt végigolvasott jelentés. Nem csupán azért jelentett élményt, mert ezen a tájion születtem, és felfedezhettem a gyerekkoromban is ismert kultúrákat, hanem azért is, mert meggyőződhettem: a kor követelményeinek, ösztönzőinek megfelelő módon igyekeznek keresni az itt élő emberek a boldogulásukat. Botykai János: — Régi mondás: „a szomszéd rétje mindig zöldebb”. Mi ebben a kiskörzetben észrevettük ezt a színárnyalatot — aztán át is megyünk megnézni: miért zöldebb ? Ebben a jó értelmű kíváncsiságban nagy előnyt látok! Tóth László: — Bíráinivalókat is, előrelépést is, és mindenképpen sok szép ígéretet láttunk ma. De ne feledjük, egy évvel ezelőtt hasonlóan szépek voltak a gabonák, mégis mire betakarítottuk, csalódás ért mindenkit. Nagyon drukkolok, hogy igazaik legyenek a maii becslések. Megerősítette ezt a kívánságot Szabó Gábor, dr. Csima Ferenc, Sárái Lajos. Nagy Lajos hetesi főkönyvelő negyedszázados gyakorlat alapján mondta: — Egy hatánszemle nemcsak könyvelői tételekre, sok olyanra is választ ad, amire nem is gondol az ember. A szakmaszeretet, az útkeresés fogott meg engem legjobban ma. Ahogy Mikié Vilmos mondta, ez a kiskörzeti határjárás egy kis megyei határszemlét is jelentett, keresztmetszetet adott a megye helyzetéről, a törekvésekről. Nem hiányzik az igyekezet, a szándék, a jóakarat. A föld, Somogy egytizednyi területe beszélt. Törekvésekről, munkákról, igyekezetről, ígéretekről. És beszélt arról is, amit Tóth János hetesi elnök így kerekített mondatokká: — A jövőt hogyan lehetne egyengetni — ez a mi legfőbb, közi» dolgunk. Úgy vélem, ma azon kéne gondolkodnunk, hogy léphetnénk közösen termőföldjeink védelmében. Sokat tehetnénk miindannyiunk érdekében például egy szer- vestnágya-szóró brigád vagy csapat, vaigy együttműködés — mindegy minek nevezzük — megszervezésével... Kétszázhatvan kilométert jártunk a határban. A tapasztalatok kilométerekkel nem mérhetők. Az új javaslatok, az ötletek sem. Más mértékegységben számoljuk a kapcsolatteremtés, az ismeretszerzés, az együttműködés és együttgondolkodás hasznát...
