Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-18 / 142. szám
1986. június 18., szerda Somogyi Néplap 5 Egy XVIII. századi magyar polihisztor Buda visszavívásának krónikája Magyarország történetének fontos évfordulójára emlékezünk az idén.: háromszáz esztendeje foglalták vissza a töröktől Budát I. Lipót ha- daii. S mert az ország önerőből erre képtelen lett volna és a török végleges kiűzése utáni Hábstburg-abszo- lutizimusi módszerei kirobbantották a történelmiünk haladó hagyományának számító Rákóczi-szajbadisághar- cat, Buda visszaszerzését eddig nem tudtuk igazán jó szájízzel értékelni. Pedig a lehanyatló török félhold a 'XVII. század végének óriási hatású eseménye volt. Az országiban megszűnt a pusztító hadak járása, nem érvényesült többé a török birodalom gaadaságot-társa- dalroat sorvasztó befolyása. Magyarország ha felemásan is, de a fejlődés élén járó Európához integrálódhatott. Ennek azonban nagy ára volt A dunai monarchia egyik országrészévé vált hazánk, évszázadokra elveszítettük állami függetlenségünket. • Ez a kettősség már a kor- táns gondolkodók alapállását is meghatározta. Támogatták az osztrák császárt a török- ellenes küzdelemben, de erősen berzenkedtek a győzelem után berendezkedő monarchia önző érdekei, drasztikus eszközei láttán. Ez a tudathasadás ott munkált a XVIII. század első felének legnagyobb hatású tudósában és gondolkodójában, Bél Mátyásiban is. Mit tehet az írástudó, amikor a fegyverek szólnak vagy a tisztán látott,- fájdalmas események alakulásába semmi beleszólása sincs? Bármenynyire is nehéz, tollat ragad. Kényszerű kompromisszumokat kell vállalnia, a jaj- kiáltását magába nyelnie, helytelenítő, rossz érzéseit magába fojtania. És mégis. .. Használni akar, nem tehet mást. Minden során átsüt a nemes akarat, a köz, a romokban álló szegény ország szolgálatának vágya. Az önálló magyar érdek képviselete. ; Bél Mátyás fölkészültsége, látásmódja, magyarságéliraé- nye más, mint a császárhű értelmiségé. Evangélikus val- lású és zavarja a gátlástalan katolikus restauráció. A nemzeti függetlenség kérdésében is közel áll a ku- rudhangulatú magyar nemességhez. Hatalmas vállalkozása, Az új Magyarország történeti és földrajzi ismertetése című négykötetes mű kimondhatatlanul is a tájékozatlan, sőt a magyarság kárára súlyosan elfogult európai közvéleményt aka-nta hitelesen tájékoztatni az országról, A Buda. ostromát, majd fölszabadítását elbeszélő fejezetiek a harmadik kötetből valók. Ezeket most külön könyvben adta közre a Zrínyi kiadó, a vár megvívásának századik évfordulóján. A reprezentatív kiállítású, karcsú kötetben elbeszélt események alapjául Franz Wagner osztrák jezsuita munkája szolgált, hiszen- Bél a fölszabadító háborúk idején még gyermek volt. Nem lehet némi meghatottság nélkül olvasni a nagy magyar polihisztor munkáját, amely több ponton eltér eredeti forrásától, ő Wagner művének koncepciójával szemben, hangsúlyozza a magyar katonák hősiességét, s igyekszik — akár apró módosításokkal is — csökkenteni a német katonák nagy erőfölényének szerepét. (Több helyen Genma- nus helyett Ohristianust — keresztényt — ír.) Beszámolóját egyéni, a kor szokásához híven néhol hosszan részletező, mégis . eleven sodrású, latin nyelvű prózája .teszi érzékletessé. A művet Déri Balázs fordításában, s értő előszavával, gazdag jegyzetanyaggal adta közre a kiadó. Cs. T. Számítástechnikai konferencia Fonyódon Sikeres kezdeményezés Pontosan egy esztendeje kaptunk először meghívót Fonyódra, ahol középiskolákban oktató tanárok számára rendeztek számítástechnikai konferenciát, a Karikás Frigyes Gimnázium kollégiumában. Akkor a nyár végén ismét tartottak egy előadássorozatot, úgy hogy a gimnázium PTA-4000+KA-160- as gépén készült meghívó most már a harmadik alkalomra invitálja az érdeklődőket. A kollégium mellett még a TIT budapesti szervezetének maitemaltikad szakosztálya, valamint a Neumann János Számítógéptudományi Társaság neve található a rendező szervek között. — A felhívásira az idén is nagyon sok visszajelzés érkezett — mondja Horváth István, a Karikás Frigyes Gimnázium kollégiumának igazgatója, a rendezvény főszervezője. Éppen ezért augusztus közepén újra megtartjuk, a mostanihoz hasonló tematikával, csak más közönségnek. A siker oka egyszerűen megmagyarázható. A tavalyi nyitókonferencián mondta Kovács Győző, a Neumann János Számítógép tudományi Társaság főtitkára: „Az a itársadalom, amelyet keresztül-kasui szőnek az információk, csak akkor tudja megoldani problémáját és legyőzni a jelentkező lélektani kríziseket, ha néhány éven belül hozzászokik az egyre gyorsabban me- ohanizálódó világhoz, megtanulja nemcsak azt, hogy hogyan éljen, de azt is,, hogy hogyan használja azt.” A mostani egyhetes találkozón százhúsz számítástechnikát oktató tanár vesz részt. A hétfőn kezdődött konferenciát dr. Komáromi József, a fonyódi nagyközségi tanács elnöke nyitotta meg. A tanfolyammal egy- időben nyílt az az iskola- sízáimítógép-kiáHítás, amelynek alkalmával a gyártó cégek képviselőivel találkozhattak az oktatók, és megtekinthették a „jövő tanterme”-ként elnevezett osztálytermet1 is. A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium házigazdasága egyébként nem véletlen. Talán az országban sehol sincs olyan háttérbázisa e terület oktatásának, mint ebben a középiskolában. összesen harminc különböző számítógép áll rendelkezésére a tanároknak és diákoknak, hogy elsajátítsák azokat a számítástechnikai alapismereteket, amelyekre később komolyabb stúdiumok is építbetőek 'lesznek. Az egy hét során a szakterület neves egyéniségei tartanak előadásokat. Dr. Kovács Győző az első napon a számítástechnika szerepéről beszélt hazánk fejlődésében, Papp Zoltán, a KLTE egyetemi docense pedig a számítástechnika szerepéről a jövő nyelvoktatásában. A konferencia legnagyobb erényét Horváth István fogalmazta meg: fölösleges kitalálni. ugyanazokat a dolgokat, amit másutt már egy-- szer kitaláltak. Egy új szakterület még gyorsabban történő fejlődéséhez segíti hozzá a szakembereket a fonyódi gimnázium azzal, hogy szervező- rendező munkájával otthont ad ezeknek a rendezvényeknek. nyésztési Felügyelőség kirendeltsége működik. L. Szabó Tündét, a megyei Műemléki Albizottság titkárát kérdeztem, mit lehetne tenni a műemlékvédelem alatt álló épület környezetében levő mauzóleum ügyében? — A törvény kimondja, hogy az ilyen épületek gondozását, megőrzését a tulajdonos és a kezelő együttesen köteles ellátni. A mauzóleum a magyar múlthoz tartozik, értéknövelő építmény. Mindenképpen megérd,emelné a mauzóleum, a szarkavári kápolna, a kecses víztorony a védelmet. Sajnos, nem ez az egyetlen temetkezési hely a megyében, amit megrongáltak, kiraboltak: á somogyfajiszi kastély kertjében a Kund család mauzóleuma is a huszonnegyedik óráját éli. — Bár nem műemlékegyüttes a szankavári mauzóleum, a kápolna, a víztorony, azonban valamiféle védelmet mégis kap. A törvény szerint ezeket elbontani nem lehet. Mi hát a teendő? — Fontos számunkra, hagy a nemzeti értékeket megvódjük — mondta L. Szabó Tünde. Elsősorban azt kell kiderítenünki, hogy jogilag kié a mauzóleum. A tulajdonjogot a megyei földhivatal tudja megállapítani. Ennek tisztázása után a Műemléki Albizottság felszólíthatja a kezelőt az épület helyreállítására, s ha ez megtörtént, kérhetjük a műemlékké nyilvánítást. Remélj,ük, hogy mindazok, akik illetékesnek érzik magukat a szarikiavári értékek megóvásában, cselekedni fognak. Klie Ágnes Dzsungelbon a közöny Háborított múlt NINCS AKI VÉDJE A szarkavári kastély körül szinte áthatolhatatlan szövevényt alkot az erdő. A fák között viliódzva játszik a fény, ember-taposta ösi- vény sehol sincs, a természet elzárkózott. A sűrűben hatalmas fák rejtik a Somsisich-mauzóleumot. Ágak csapódnak a mégis- fcíváncsti arcába csalán csípése vág végig a bőrön, megzavart szúnyograjok rebbennek födi a bokrok között. A mauzóleum falai állnak ugyan^ oszlopai méltósággal tartják a timpanont, melynek felirata még állja az idő pusztító hatását. Amáliáé uxori optimae Josefus. Magyarra fordítva: Amáliának, a legkiválóbb feleségnek, József. Az „U” betű öblébe madár rakott fészket, az összehordott ágacskák között virágimag rejtezhetett, szár- baszökkenve fehér csillagokkal díszíti a feliratot. Napfény-foltok fröccsennek a falra, a szellő borzolta ágak mindig más és más helyre rajzolják fényes anabeszkjaiket. A mauzóleum belsejében megbontott sír ásító üregét takarja félig a márvány lap,, fehér márványból készült a ledöntött nőalak is,, amelyet vandál kezek vertek szét. Zöld, nyálkás moha borítja a halott követ, apró béka ugrik riadtan jöttümkre. Az emberben szinte öröktől él a tudás: holták birodalmához tisztelettel közelíts. A mauzóleum szétdúlt belsejének látványa tehetetlen dühöt okoz. Megdöbbentő a fehér márvány tisztaságát sértő feliratok sokasága, az obszcén rajzolatok, a selkélyes érzelmekről tanúskodó „itt jártam” kezdetű mondatok. Rossz látni a rozsdásodó konzervdobozokat, a kinyomott majonéze® tubust, a megcsonkított mennyezet- stuikikókati, s pókháló foglyaként meg-meglebbenő papírdarabot. A mauzóleum nem műemlék. Nincs, aki védje. A kastélyban az Országos Takarmányozási és ÁllatteKiállítási jegyzetek TÁRLATNÉZŐBEN A TÓPARTON Megtrétáita az időjárás azokat, akik a nyári szezon elejére ütemezték szabadságukat. Hűvös, esős idővel köszöntött be a június. Ilyenkor a tóparton üdülőknek fürdés, napozás helyett egyéb szórakozás után kell nézniük. Mi is csatlakoztunk hozzájuk: egy boron- gós kora nyári napon körülnéztünk, .milyen képző- művészeti tárlatokat kínálnak a déli ,part egyes üdülőhelyei. A Fonyódi Galéria helyén szorgoskodó munkásokat találtunk. Az eddigi kiállító- termet megszüntették, helyette egy régi villát újítanak fel. A helyreállított új épület már ebben a szezonban megnyitja kapuit. Mindig érdekes meglepetéssel szolgálnak a bogiári kápolnák. A nyár első kiállítását a Szépművészeti Múzeum szoborgyűjteményéből válogatta Cifka Péterné művészettörténész. Az utóbbi negyven év termését reprezentáló válogatásban Európa sok országát képviselő művész munkái kaptak helyet. A Vörös Kápolnában látható szobrok inkább a hagyományos ízlésű látogatók érdeklődésére számíthatnak. Bronzból készült figurális alkotások. Kiemelkedik közülük a világhírű Emilio Greco félprofilban ábrázolt, nemes vonalú Férfifeje vagy Amerigo Tot Falusi üdvöz- légy című kompozíciója. Érdekes a spanyol Ramon Mariettas 1 letört, csonka szobordarabra emlékeztető Fekvő feje is vagy az DNK-beli Fritz Cremer A lebukó című tanulmánya, amely az Embersee-i mártíremtókimű- höz készült. A Kék Kápolnáb an a merészebb, új törekvésekbe pillanthatunk be. Itt a témák, a megfogalmazások is el- vontabbak, s a bronz egyeduralmát megtöri a' fa, valamint a XX. század új anyagai: a különböző fajta fémek, az alumínium és a plexi. Különös élményt nyújt a jugoszláv Aleksandr Srenec Tárgy című forgó fémszobra. Megcsodálhatjuk V,ictor Vasarely két alkotását is. A képekről jól ismert geometriai idomok, kockák ezúttal három dimenzióban jelennek meg. Megdöbbentő hatású Székely Vera Rekviem egy városért című munkája, amelynek egybefüggő, végtelen kőrengetegét sajátos módon, el- üszkösödöttnek ható fából alkotta meg. Akik az új kísérletezések helyett a festészetet, s annak is harmonikusabb, líraibb oldalát kedvelik, azt ajánljuk, látogassanak el az Árpád utcai pincetárlatra, ahol Bagó Bertalan képeit állították Iki. A művész a tó ezer arcát tárja elénk: a vihar elülte utáni kormos felhőket, a Badacsony szemet nyugtató látványát, a naplemente színeit a Szépkilátó alatt. A domboldalon álló kápolnák hol tavaszi, virágzó fák között, hol a tél li- lás, kékes, rózsaszínbe játszó fehérségéből tekintenek ránk. A Kilátás Bece-hegy- röl a sárguló mezők színétől az árnyas nyárfák mélységéig a zöld valamennyi tónusát felhasználja. A modern szobrok és a nyugalmas tájképek által nyújtott választékot bizonyára jól kiegészítik V. Belast Elena festőművész képei, akit a haldokló állatok, a pusztuló élet problematikája foglalkoztat. Ott- j értünkkor azonban erről nem tudtunk meggyőződni, ugyanis a leilei Tóparti Galéria előtt csupán egy, a nyitvatartás idejét jeltó táblát és zárt kapukat találtunk. Sajnos, ez nem az első ilyen eset. Mivel a galéria amúgyis csak délelőtt és a késő délutáni órákban van nyitva, italán jó lenne jobban figyelni arra, hogy az ide tévedő üdülőknek — köztük a szép számú külföldi vendégnek — ne okozzunk ilyen csalódást. T. K.
