Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

2 Somogyi Néplap 1986. június 17., kedd Megkezdődtek a magyar—zimbabwei hivatalos tárgyalások A Canaan Sodindo Banana és a Losonczi Pál által vezetett delegációk a tárgyalóasztalnál (Telefotó — MTI—KS) Kádár János is fogadta az afrikai politikust (iMTI-fotó — Telefotó — KS) Ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. ódáiról) egészségügyi miniszter, Nagy Gábor, Gombocz Zol­tán külkereskedelmi minisz­terhelyettes és Várkonyi Jó­zsef. Zimbabwe képviseletében Sydney Sekenamayt, Richard Hove, Morton Malianga, va­lamint Moses Jackson Mvenge ült a tárgyalóasztal­hoz. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson Losonczi Pál és Canaan Sodindo Banana szólt országa belső helyze­téről, a megoldásra váró fel­adatokról. Áttekintették az államközi kapcsolatok ala­kulását legutóbbi találkozó­juk óta. Megállapították, hogy előrehaladás történt az együttműködésben, amelyhez hasznosan járul­tak hozzá a miniszteri és más jellegű látogatások. Egyetértettek abban, hogy a jól fejlődő politikai kapcso­latok kedvező lehetőséget teremtenek a sokoldalú együttműködés bővítésére. Hangsúlyozta: mindkét or­szág különösen érdekelt a gazdasági-kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésében. A nemzetközi helyzet át­tekintésekor az elnökök megerősítették: országaik a jövőben is tevékenyen hoz­zájárulnak a világbéke megőrzéséhez, a nemzetközi légkör javításához, az álla­mok közötti jobb megértésé­hez, a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez. Sírásra és nevetésre egy­aránt okuk lehet azoknak a nyugatnémet politikusoknak, akik érdekeltek voltak a va­sárnapi alsó-szászországi választásokon. Ez a tarto­mányi voksolás azért tett szert országos fontosságra az NSZK-ban, mert eredmé­nyei nem tanulság nélkül valók egyik párt számára sem az 1987. januári általá­nos választások előtt. Nem dörzsölhetik gond­talanul a kezüket a keresz­ténydemokraták, akik tíz esztendőn iát uralták a tar­tományt. Ugyan változatla­nul Alsó-Szászország leg­erősebb pártját mondhatják magukénak, de 6,4 százalé­kos szavazatvesztésük mi­att, az abszolút többség hiá­nyában csak a szabadde­mokratákkal együtt kormá­nyozhatnak tovább. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy Kohl kancellár pártjának, a CDU-nak nem csupán saját gyengeségeit kell legyűrnie a nagy erőpróbáig, de segítő támasztékot kell nyújtania országosan is gyengélkedő koalíciós partnerének, az FDP-nek. Ezzel együtt a ke­reszténydemokraták a leg­rosszabbat elkerülték: a szo­ciáldemokraták nem előzték meg őket, ami a saar-vidéki és az észak-rajna-vesztfáliai vereség után csúfos kudarc lett volna. S ami legalább ilyen fontos: a CDU alsó- szászországi győzelmével azt is elkerülte, hogy az NSZK törvényhozásának felsőházá­ban, a Bundesratban a szo- sziáldemokraták javára mó­dosuljanak az erőviszonyok. Losonczi Pál tájékoztatta vendégét a Szovjetunió, a szocialista közösség országai konkrét leszerelési javasla­tairól, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének júniusi budapesti ülésén tett javas­latairól, amelyeket a zim­babwei elnök országa támo­gatásáról biztosított. Hang­súlyozták: az el nem kötele­zett mozgalom országai ve­zetőinek soros, c hararei találkozójának jelentőségét. A megbeszélésen megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tottak az európai és az af­A szociáldemokraták szá­mára az igazi fegyvertény az lett volna, ha alsó-szászor- szágban is diadalmaskod­nak. Bár figyelemre méltóan növelték szavazataik szá­mát, soraik még minden­képpen rendezésre szorul­nak, kiváltképp, ha január­ban győzni szeretnének. Alsó-Szászországban az is bebizonyosodott, hogy eset­leges szövetségük a zöldek­kel aligha talál akkora tá­mogatásra a választók köré­ben, mint amekkorára ed­dig számítottak. A voksolás tanulságai kö­zül figyelemre méltó, hogy a választók a gazdasági hely­zet alapján hozzák meg dön­tésüket. A CDU helyi szava­zatvesztésében nagy szerepe volt a magas munkanélkü­liségnek, s annak, hogy nem figyeltek eléggé oda a me­zőgazdaságban dolgozók problémáira. Az is feltűnt, hogy a választók távol tart­ják magukat a szélsőséges nézetektől. S végül az alsó- szászországi szavazás azt is bebizonyította, hogy egyik párt sem ülhet magabizto­san a nyeregben. Ezzel együtt a pártvezé­rek optimista hangvételű nyilatkozatokat adtak. Kohl kancellár nagy lehetőségek­ről beszélt, Brandt, az SPD elnöke szerint a CDU „sze­mén kék monoklival” úszta meg a mostani választást, ezért a szociáldemokraták helyzete biztatóan alakul. Hogy végül is kinek lesz igaza, azt 1987 januárjában tudjuk meg. K. M. rikai kontinens helyzetére. Aggodalmukat fejezték ki Afrika déli térségének leg­utóbbi fejleményei miatt. Aláhúzták, hogy a Dél-afri­kai Köztársaság kormányá­nak apartheid politikájával, fokozódó belső terrorjával, a környező független afrikai országok elleni agresszív cselekményeivel szemben hatékony nemzetközi fel­lépésre van szükség. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy a mos­tani látogatás tovább erősí­ti a két nép közötti barát­ság és együttműködés szá­lait, s újabb lehetőségeket tár fel a kétoldalú együttmű­ködés fejlesztésében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn fogadta Ca­naan Sodindo Bananat, a Zimbabwei Köztársaság el­nökét. A szívélyes légkörben le­zajlott megbeszélésen köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országaik életéről, munkájáról és véleményt cseréltek a nemzetközi bé­kével és biztonsággal össze­függő kérdésekről, vala­mint az Afrika déli részén kialakult helyzetről. Megerő­sítették készségüket a kétol­dalú kapcsolatok további bővítésére, amelyhez a zim­babwei államfő jelenlegi lá­togatása értékes hozzájáru­lás. Kádár János méltatta azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a zimbabwei kor­mány és a ZANU—HF Párt tesz ia zimbabwei nép továb­bi felemelkedéséért, az afri­kai haladó erők összefogá­sáért és a földrész déli ré­szén felgyülemlett problémák igazságos rendezéséért. A találkozón jelen volt Losonczi Páli, az Elnöki Ta­nács elnöke, Várkonyi Jó­zsef, hazánknak a Zimbab­wei Köztársaságban akkre­ditált nagykövete, valamint Sydney Sekeramayi egész­ségügyi miniszter és Moses Joekson Mvenge, a Zimbab­wei Köztársaság hazánkba akkreditált nagykövete. • • • Este Losonczi Pál és fe­lesége díszvacsorát adott Canaan Sodindo Banana és felesége tiszteletére a Par­lament Vadász termében. Részt vett a vacsorán az Elnöki Tanács és a kor­mány több tagja, vala­mint politikai és a gazdasági élet számos vezető személyi­sége. A vacsorán Losonczi Pál és Canaan Sodindo Banana pohárköszöntőt mondott. (Folytatás az 1. oldalról) A kongresszus óta eltelt hónapok eredményeit mél­tatva megjegyezte, hogy a párt, a nép aktívan támogat­ja a kongresszus politikai vonalát, s miközben szerve­zi és tömöríti a dolgozó­kat, maga a párt is átépül. Fontos következtetés, hogy a tömegek alkotótevékeny­ségét nem lehet irányelvek­kel, utasításokkal felválta­ni, bármilyen jók legyenek is azok. „A jelenlegi körül­mények között megenged­hetetlen dolog minden kér­dést a központból megolda­ni, és erre gyakorlatilag nincs is lehetőség. Ezt az igazságot mindenkinek ma­gáévá kell tenni.” Az új ötéves terv sajátos­ságaira áttérve az SZKP KB főtitkára mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a terv egész­ben véve megfelel a XXVII. pártkongresszus útmutatá­sainak. Előírja többek kö­zött az erők és az eszközök koncentrálását a gazdaság- fejlesztés kulcsfontosságú irányaiban, a strukturális és p beruházási politika meg­változtatását a társadalmi termelés intenzifikálása ér­telmében. „A tervben jelzett magas szintek — folytatta Gorbacsov —, szükségessé teszik a gazdasági növeke­dés forrásainak meghatáro­zásában az újszerű megkö­zelítést. Döntő a termelés hatékonysági mutatóinak alapvető megjavítása a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítása alapján. Ez az az ailap, amelyre az egész terv felépül.” A gyorsított ütemű gaz­daságfejlesztés alapján nagy­szabású szociális progra­mot kívánunk megvalósítani — folytatta a • szónok. A terv mellőzi azt a sok terv­időszakon keresztül érvé­nyesített elvet, hogy csak a megmaradó erőforrásokat fordítjuk ezekre a célokra. A népjólét fokozására szán­dékozzuk fordítani a nem­zeti jövedelem hozzávető­leg négyötödét. Az SZKP KB Politikai Bizottsága úgy véli, minden alap megvan arra, hogy a Központi Bi­zottság ülése jóváhagyja ezt a tervet — jelentette ki Gorbacsov. Az előadó ezután a múlt hibái megismétlődésének el­kerüléséről beszélt. „Világo­san kell látni a lemaradás okait — mondotta. — Ezek lényege mindenekelőtt a be­ruházási politikában elköve­tett komoly számítási hibák­ban keresendő. Egyik öt­éves tervről a másikra tel­jesen indokolatlanul csök­kentették a beruházási komplexumba eszközölt be­fektetésék növekményét. Ennek következtében oiyan meghatározó gépipari terü­letek, mint a szerszámgép- ipar, a műszergyártás, a szá­mítástechnika, valamint a korszerű szerkezeti anya- gdk gyártása nem fejlődött kellő mértékben.” Mihail Gorbacsov az álló- aliapok extenzív újraterme­lésének káros következmé­nyei között említette a javí­tás szférájának aránytalan felduzzadását. Külön szólt a „mesterséges munkaerőhi­ányról”. „Egyesek — mu­tatott rá — még ma is ezt a mentőövet szorongatják, amikor meg akarják magya­rázni az alacsony növekedé­si ütemnek, a szállítási szer­ződések, a tervek nem telje­sítésének okait. Legyen sza­bad feltenni a kérdést: ha nem elég a munkaerő, miért kell mind újabb és újabb vállalatokat építeni, méghoz­zá elavult technika alapján, és gyakorta a tegnapi szin­teken álló termékeket kibo­csátani ?” Mihail Gorbacsov hozzátette, jelenleg csupán az iparban mintegy hét­százezer munkahely betöltet­len. Az SZKP KB főtitkára be­széde következő részét a tu­dományos-műszaki haladás­nak, ezen belül a rekonst­rukciónak, a gépipar fejlesz­tése meggyorsításának szen­telte. Kitért olyan kérdésre, mint a kétműszakos munka fokozott bevezetése. Rámu­tatott, hogy sok országban régóta rendszeres az ilyen munkaszervezés. Ebben a modern berendezés maximá­lis kihasználására irányuló törekvés testesül meg. Az esti és éjszakai műszakok­ban dolgozókat külön díjaz­zák, amivel a szovjet köz­ponti szerveknek is haladék­talanul foglalkozniuk kell, javaslatökat erőterjesztve az esti és éjszakai műsza­kokban dolgozók jobb er­kölcsi és anyagi megbecsü­léséről, Az agrár-ipari komplexum problematikájára áttérve emlékeztetett arra, hogy az élelmiszerprogram feladat tarnak szintjén rögzítésre ke­rült a beruházások volu­mene, a termelés előirányza­ta', az agrár-ipari komple­xum anyagi-műszaki ellátá­sa. A pártszervezetek és párt- szervék munkastílusával foglalkozva az SZKP KB főfáttkána hangsúlyozta; hogy a pártkongreszus politikai vezetési módszerekre oriiem t álta a pártbizottságokat. Ennek ellenére nem gyengül a páirts'zervekben az a tö­rekvés, -hagy admin isztráüá- si, hivatali irányítási funk­cióikat töltsenek be. Minden szinten ímeig kell szabadulni az adminisztrálgiatás ele­meitől. Különös jelentőségű az alaipsizenyezetdk cmálllösiá- gtámafc, offenzív munikalstí- liuisánalk, a kommunisták kezdeményezőkészségének és aiktivitásának fokozása. „Uliésűnlkön teljes alviség- . gél ki 'kell mondani: a párt- bizottságok a párt becsüle­tét é)3 ne a mundér becsü­letét őrizzék. Továbbra is állítva tat osan és fáradhatat­lanul kell munkálkodnunk azon, hagy társadalmunkban erősödjék, tartóssá vállfák az egészséges légkör. Ezzel összefüggésben azt mond­hatnám, hogy a halasztha­tatlan feladatok között ma­rad továbbra is az alkoho'- '.lizimaiB elleni harc. Az egész nép előtt kötelezettséget vállaltunk az alkoholizmus elleni határozott harcra, és páHiots kötelességünk teljesí­teni a szovjet emberék el- váhásált”— hangoztatta Mi­hail Gorbacsov, Mihail Gorbacsov ezt kö­vetően részletesen szólt a Varsói Szerződéshez tartozó országok Politikai Tanácsko­zó Testületének nemrég Bu­dapesten tartott üléséről. Hangsúlyozta, hogy a ta­nácskozáson megvitatták a legutóbbi, szófiai PTT-ülés és a legfelső szintű szovjet —amerikai genfi csúcstalál­kozó óla Eruópában és a nemzetközi színtéren történt eseményeket. Mihail Gorbacsov kijelen­tette: ismeretesek azok a kezdeményezések, amelyeket annak érdekében tettünk, hogy a Géniből kiinduló po­zitív szellem ne tűnjék el nyomtalanul. Konkrét ter­vet terjesztettünk elő, hogy az évszázad végéig számoljuk fel a nukleáris fegyvereket, moratóriumokat hirdettünk a nukleáris robbantásokra, indítványoztuk a vegyi fegy­verek megsemmisítését. Kez­deményezéseink egyértelmű célja a nemzetközi légkör egészségesebbé tétele. A nemzetközi feszültség csökkentésének távlatát azonban Nyugaton, minde­nekelőtt aiz Egyesült Álla­mok vezető, reakciós körei- ■ ben úgy értemezik, mint fenyegetést érdekeik ellen. A legutóbbi hónapokban és hetekben a mai kor létér­dekeit érintő szovjet kezde­ményezések egész sorát uta­sították el: nem hajdandók beszüntetni a nukleáris rob­bantásokat; nem hajandók betartani a hadászati fegy­verekről létrejött megállapo­dásokat; nem hajlandók el­fogadni a fegyverektől men­tes világűr gondolatát. Mirnd- ehhez hozzá kell tenni még azt is, hogy Genfben és Bécsben nem hajlandók a jóhiszemű párbeszédre. Egyre világosabb, hogy az Egyesüt Államok bizton­ságát nem külső erők ve­szélyeztetik, hanem valójá­ban az ország katonai-poli­tikai elitje, a nemzetközi színtéren tanúsított magatar­tása. A budapesti tanácskozá­son — folytatta Mihail Gor­bacsov — megvitattuk az Egyesült ÁiHanmokikal! Genf­ben folytatott tárgyalásokon kialakult helyzetet is, Ra­gaszkodva ahhoz a törekvé­sünkhöz, hpgy Genfiben köl­csönösen elfogadható mpg- éiUapadiásakait érj.üink el, az amerikaiaknak a követke­ző közbülső változatot ja­vasoltuk : a) Jöjjön 'létre megállla- podáls arról, hogy a követ­kező 15 év során tisztelet­ben tartják a ralkétai-elhá- rító rendszerre vonatkozó szerződést, és a hadiásizati védelmi kezdeményezés (SDI) keretéiben fdlyó mun­kákat laboratóriumi szintre korlátozzák, tehát az Egye­sült Államok nem lépi át fiizt a küszöböt, amelyhez málr el ds érkezett. ib) A hadászati támadó fegyverzeteket azonos szint­re kiéül korlátozni — 1600 egységre. A nukleáris tölte­tek száima nem haladhatja meg a 8000 egységet. Az egymáls területét elérő kö- zéphaitótáivoíllságű fegyverze­tek kérdését, beleértve a nagyba tótávu Is ág ú és f öld i éíJlamálsioiztaitáis ú szárnyas- rakétáikéit, ebben az esetben küllőin lehetne megoldani. Ez a változat a Szovjet­uniónak azt a törekvését támasztja alá, hogy kölcsö­nösein elfogadható megálla­podások jöjjenek létre. Ter­mészetesen — mutatott; rá Mihail Gorbacsov —, bár­mikor készek vágyunk meg­állapodni áb.ban, hogy radi- Ecáfl'iisam, 50 száza Iáikkal cs ök­kentsük a másik fél terüle­tének elérésére képes hadá­szati támadó fegyverzeteket. Ebben az esetben a felek rendelkezésére áliló nukleá­ris töltetek száma 6000 len­ne. Ugyanakkor tervezetet terjesztettünk elő az euró­pai középháitótáviolságiú ra­kéták vonatkozásában is. Belementünk abba, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a fegyverze­tek temülletén létrejövő mül- lai-iviszoiny esetén az európai színtéren megmaradjanak az angol és franciái nukleá­ris rakétáik — méghozzá a jelenlegi mennyiségben. Azt is .kijelentettük, hogy nem fogjuk növelni középhatótá- vóliságú rakétáink számét Ázsiában. Más szóval, a Szovjetunió újlalbb lépéseket tett aninék érdekében', hagy a genfi tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható •neigálllapodáisak jöhessenek létre. A jövő mutatja meg, hagy mind- éhhiez hogyan viszonyul az Egyesült Államok. Azt azon­ban világosam kell látni: ha az amerikai fél ez alkalom­má! is figyellmen kívül hagyja kezdeményezéseimket, ez azt jelenti, hagy a mos­tani amerikai kormányzat méltatlan játékot űz ölyam létfontosságú kérdésben, amelytől az emberiség jövő­je függ, Mihail Gorbacsov végeze­tül kiemelte', hogy a buda­pesti PTT ülélsén a résztve­vők a konkrét kérdéseket a szövetséges szocialista álla­miak közös külpolitikai sifcrai- t)é®iáijáinia|k prizmáján át vizsgálták. Egyszóval, a bu­dapesti tanácskozás olyan egységrlőL, alkotó együitimű- köd&rőtl tett bizonyságot, amely gazdagítja a szocia­lizmus nemzetközi politiká­ját, még nagyobb súlyt köl­csönöz a nemzetközi színté­ren teendő kezdeményezé­seinek — hangsúlyozta be­fejezésül az SZKP KB fő­titkára. Hétfő esti kommentár CDU — monoklival

Next

/
Thumbnails
Contents