Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

1986. június 3., kedd Somogyi Néplap 5 Fórum a turistamozgalomról Pünkösd vasárnapján népes kirándulócsoport­tal, fiatalokkal és felnőt­tekkel indultunk útnak. A Somogyi Néplap szerkesz­tősége és a kaposvári Természetbarátok Turista­egyesülete egésznapos rendezvényt szervezett Tö- röcskén és a gyertyános­völgyi turistaparadicsom­ban. Az ottani fórumon elhangzottakból készült összeállitásunk. A kérdé­sekre dr. Tarján László- né megyei környezetvédel­mi titkár, Sümegh Nándor a természetbarát-szövetség Somogy megyei szerveze­tének elnöke, Vukov Péter, a szövetség főtitkára, Ma- tuszka iózsefné, a kapos­vári Fáklya Sportegyesület titkára, Lévai József, a Természetbarátok Turista- egyesületének titkára és Gulyás István, a Vörös Me­teor sportegyesület veze­tőségének tagja válaszolt. — Somogybán hol tart a természetbarát-mozga­lom? Kaposvári egyesüle­tekről tudunk, vannak-e a megyében másutt is? SÜMEG NÁNDOR: — A megye jellegénél fogva je­lentős hagyományai nem voltak a mozgalomnak. 1912- ben alakult az első szerve­zett csoport, a természetba­rátok turistaegyesületének kaposvári csoportja, ebbe a nyomdászok tömörültek. A második világháború után a szervezetet megszüntették, a 60-as évékben éledtek újra. Ma 1700 a taglétszámunk, ez az országos vidéki átlagnak felel meg. Magyarországon összesen mintegy 120 000 szervezett természetbarát van, de ennél többen túráz­nak. Somogybán elsősorban (továbbra is a megye első vá­rosában, Kaposváron van a legtöbb szervezett turista. Vidéken Siófokon vannak egyesületeink, Fonyódon a Karikás Frigyes Gimnázium­ban, Boglárlellén, Csurgón fellendülésre lehet számítani. Elsősorban a gyalogos tu­rizmus dívik nálunk, de na­gyon szép eredményeket ér­nek el a túramotorosaink, akik nemcsak különböző ver­senyeken, szerepelnek kitű­nően, hanem rangos rendez­vényeket is szerveznek. Lát­szanak a csírái a vízi ter­mészetjárásnak is Fonyódon a Petőfi Sportkörben, Ka­posváron a vízügyi sport­körben. Elkezdődött valami a kerékpározás terén is, a természetbarátok turista­egyesületének a keretében. LÉVAI JÓZSEF: — Való­ban a nagyobb helységekben működnek természetjáró szakcsoportok vagy szakosz­tályok, egyesületek, de az ak­tivitás hiánya miatt a moz­galom nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna. SÜMEG NÁNDOR: — Sok jogos és sok nem egészen megalapozott elégedetlenség is van a mozgalommal szem­ben. Sok esetben többet várnak tőlünk, mint ameny- nyire képesek vagyunk. A természetjárás a sportok kö­zül az egyetlen, amelyik több mint sport, mert fizi­kai teljesítmény mellett tu­lajdonképpen az ember szel­lemi gyarapodását is szolgál­ja. A hazafiságra nevel, kul­turális ismereteket nyújt. — Sok gyerek jött el ki­rándulni. Azt hiszem, ez egy kicsit a mozgalom jö­vőjét is ígéri. MATUSZKA JÖZSEFNÉ: — A Fáklya sportkör a pe- dagógusszakszervezet sport­köre, és elvileg nagy töme­gekben mozgósítja termé­szetjárásra a pedagóguso­kat. Sajnos, rendkívül kis létszámmal és igen kis ak­tivitással dolgozunk. A me­gyei művelődési osztály mellett működik egy sport­osztály, az ODK szakágve- zetőjeként szervezem a kö­zépiskolásoknál az országjá­ró diákköröket, illetőleg ezen belül a természetbarát- szakosztályoknak a munká­ját. Nagyon örülök ennek a sok gyereknek itt, a közvet­len közelünkben és el va­gyok keseredve, mert nin­csenek itt a középiskolások. A középiskolákban dolgozó ODK-vezetők munkája nem elég eredményes. A megye minden középiskolájában van országjáró diákkör, en­nek természetjáró-szakosz­tálya. Van egy javaslatom: azok az úttörők, akik rend­szeresen vándortáboroznak, természetjárással foglalkoz­nak, kapjanak olyan útrava- lót, hogy amikor középisko­lába mennek, ott jelentkez­zenek az országjáró diákkört vezető tanárnál és folytassák a természetjárást. VUKOV PÉTER: — Most teljes bizonytalanság van; az iskolai diáksportkör tag­ja nem lehet igazolt tag egy másik OTSH-szervezetben működő sportszervezet­ben, például nálunk, ter­mészetjáróknál. GULYÁS ISTVÁN: — A legtöbb megyében a termé- szet járó-mozgalom fejlet­tebb, mint nálunk. A Ter­mészetjáró-magazin leg­újabb száma is írja: a me­gyék közt létszámban, túra­vezetők létszámában Tolna és Nógrád megye van csak mögöttünk. A természetjárás életforma. Nem is akármi­lyen életforma. Hiányolom, hogy Somogybán kevés a tu­risztikai rendezvény. HEVESI ZOLTÁN: — Mi­ért nincsenek itt a középis­kolások? A középiskolások­nak ma már nem olyan programot kell nyújtani, hogy leülnek a fűbe és lab­dázunk. Ha a megyei szö­vetség megfelelő színvonalú programot tudna, biztosítani, akkor biztos, hogy nagyobb lenne az érdeklődés. Szerin­tem ebben a megyében még nem sikerült olyan progra­mot szervezni, amely a kö­zépiskolás korosztályt is vonzza. Most talán egy tel­jesítménytúrát sikerül bein­dítani, a „Zselic 40” éjsza­kai túrát, tavaly a résztve­vőknek több mint a fele középiskolás volt. SÜMEG NÁNDOR: — Iga­za van Hevesi Zoltánnak, hogy .tulajdonképpen nem tudunk a különböző életko­rú csoportoknak megfelelő programokat biztosítani vagy csak kísérletezünk ezekkel. Tudjuk azt is, hogy kevés az aktivistánk. Ez tu­lajdonképpen a megyében az egyik legnagyobb problémá­ja és a megyei szövetség működésének egyik fékező- je. Az egyesületekben pedig színes életet kellene biztosí­tani. — Milyenek a parker­deink? DR. TARJÁN LÁSZLO- NÉ: — Somogy megye egész területének mintegy egyne­gyede erdő. Nagyon gazda­gok vagyunk természeti ér­tékekben, két tájvédelmi körzettel rendelkezünk, s mintegy tucatnyi parkerdő­vel. Nagyon sok olyan ter­mészetvédelmi területünk és erdőnk van, amit szabadon látogathatnak. LÉVAI JÓZSEF: — ötven tagja van a megyében a tár­sadalmi erdei szolgálatnak. Ezek az önkéntes természet- védők a természetbarátok legjavából kerülnek ki, és szombat-vasárnaponként, szabadnapokon járják az er­dőt, megpróbálják útba iga­zítani a kirándulókat. Emel­lett egyebet sem teszünk, s z ombat-va s árnap ki j öv ünk a turistaházhoz, és össze­szedjük a hét közben össze­gyűlt szemetet. GULYÁS ISTVÁN: — Rég­óta vitatéma, hogy kevés-e vagy sok a jelzett turistaút Somogybán. Ha a fönntar­tásáról kell gondoskodni, ak­kor azt szoktuk mondani, hogy sok. Létesítmények­ben, látnivalókban nem va­gyunk gazdagok. Somogynak rengeteg természeti szépsége, sok-sok csodálatos látniva­lója van, de ezt meg kelle­ne mutatnunk. Mégpedig úgy kellene megmutatnunk, hogy egynéhány turistautat ki kellene jelölni, fel kéne festeni. DR. TARJÁN LÁSZLÓ- NÉ: — A természetbarátok­nak, a természetjáróknak el­sőrendű feladatúk, hogy a látogatható erdőterületeket, természeti értéket feltár­ják, turistauhakkal látogatha- tóvá tegyék. A természetvé­delemnek az egyik alapvető célkitűzése Somogy megyé­ben is az, hogy a nemzeti értéket képviselő természeti és kulturális értékeinket be­mutathassuk, látogathatóvá tegyük, feltárjuk a nagykö­zönség számára. SÜMEG NÁNDOR: — Kétségtelen, hogy sok a fel­táratlan lehetőség. Szeret­nénk bővíteni a turisztikai lehetőségeket. Mintegy 300 kilométert megközelítő jel­zett úthálózatunk van, saj­nos eléggé rossz állapotban. A turistaút mindenkit szol­gál, nemcsak a 360 ezer so­mogyit, hanem az ide kirán­dulókat is. Szervezett ter­mészetbarát általában el tud menni térképpel és tájoló­val, tehát tulajdonképpen neki a jelzett útra se volna nagyon szüksége. Inkább a kirándulóknak van rá szük­ségük. A természetbarát-szö­vetségnek hosszú ideig az volt az álláspontja, hogy társadalmi munkában kell csak az utakat csinálni. Most elfogadták végre azt, hogy a jelzett utak rendbetételére pénzt is kell áldozni. A me­gyei tanács, a Művelődési Minisztérium, az ÉVM, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, a Somogy Megyei Idegenfor­galmi Hivatal az úgyneve­zett Kastélyok völgyére tervpályázatot írt ki a múlt évben, ezt azóta már el is bírálták. A Kastélyok völ­gye Kőröshegytől, illetve Gyúgytól Kaposvárig húzó­dik. Fontos része volt a kiírásnak a gyalogos túrázá- si, kirándulási lehetőségek útvonalának kialakítása, a látnivalók feltárása. VUKOV PÉTER: — Befe­jezésül egy bejelentést sze­retnék tenni. Az idén Orfűn rendezik meg a VIII. orszá­gos természetbarát-találko­zót. Kérem az egyesület ve­zetőit, mérjék fel, kik azok, akik részt vennének ezeken a gazdag programú rendez­vényeken. ________TV-NÉZŐ N ont csak foci Ugyan még csak két nap­ja tart Mexikóban a futball­világbajnokság, tévéjegyze­tünk élére kívánkozik az esemény, mivel a legtöbb né­zőt a héten az eddig látott három mérkőzés közvetítése vonzott a képernyő elé. A sportújságíró kollégák bizo­nyára elnézik nekem, hogy én is megemlékezem az ese­ményről, a tévénéző jogán. Impozáns megnyitó ünnep­ség tanúi lehettünk szomba­ton késő délután, s amiért szólni kívánok róla; meg­győződésem, s ezt mutatták a mexikói nyitány képei is, a sport és a kultúra nem esik messze egymástól. Én legalább annyira tudtam örülni a mexikói kultúra emlékeinek, mint az első gól­nak, amit az olaszok lőttek a bolgárok hálójába. A nem­zeti hagyományokkal, az épí­tészet csodáival is megis­merkedhettünk, nem csak a brazil Socrates győzelmet je­lentő fejesével. Ebből a be­vezetőből is kitűnik, hogy szombaton véletlenül sem a kettes adóra 'kapcsoltam, ahol az Igen? Én ilyen férj vagyok című NDK filmet mutatták be. De még ilyen sem volt a magyar televí­ziózás történetében, úgy hi­szem, hogy nem telt bele hu­szonnégy óra, és máris meg­ismételték az angol humo­ron nevelkedett, kellemes kikapcsolódást nyújtó NDK- fi'lmet. A szerkesztők jó ér­zékére vallott, hogy nem hagyták „elveszni” a nézők számára ezt az alkotást, amelynek sok vidám jelene­tére emlékezünk még. A történet ugyan nem új, a férj hűségpróbájáról több mű is szól, az ötlet játékos­sága volt a hatásos. A héten nehéz helyzetben volt a televízió, de jól ol­dotta meg feladatát: szólt az ünnepi könyvhétről, a meg­alakulásának negyvenedik évfordulóját ünneplő úttörő- mozgalomról. A Stúdió ’86 keddi adásában Érdi Sándor meggyőzően beszélt a könyv­kiadás gondjairól, amivel mi is találkozhattunk a hét vé­gén megnyílt ünnepi könyv­héten. Egyik laptársunkban olvastam is egy jegyzetet ar­ról, hogy vajon a csökkenő példányszám mellett, a mai irodaiam egyre szűkülő ke­resztmetszetét bemutató ren­dezvényre még ráillik-e va­jon az ünnepi kifejezés. A VIII. országos úttörőta­lálkozó záróeseményére va­sárnap került sor Budapes­ten, a Margitszigeten, ahol a fiatalok békevágyukat fejez­ték ki. Az egyórás közvetí­tésre szívesen emlékszem, és föltétlenül megjegyzendőnek tartom annak a tanulónak a nyilatkozatát, aki arról szólt, hogy a felnőttek jobban fi­gyeljenek a gyerekekre. Ezt a gondolatot erősítette meg az országos béketanács főtit­kára, Barabás Miklós is. A gyerekek véleményének meghallgatása és figyelembe­vétele nélkül aligha alakul­hat ki harmonikus kapcso­lat a családban, a társada­lomban. A gyermeknap, az úttörőjubileum ünnepi percei után hosszú hétköznapok kö­vetkeznek, s ekkor sem sza­bad megféledkezni róluk. A pedagógusnapra is fu­totta a tévé erejéből. Va­sárnap délután az önök kér- ték-sorozatban kívánság- műsorral kedveskedett a te­levízió a magyar értelmiség legnépesebb csoportjának. Az elmúlt hetekben tartot­ták a művészeti szövetségek a tisztújító, több évi mun­kát összegző üléseiket. A rá­dió vasárnap délelőtti Gon­dolat-jel című adásában hallotunk is például arról a vitáról, ami arról folyt, hogy zenei nagyhatalmak va­gyunk-e? (Voltunk-e valaha is?) A vitát eldönteni nem tudom, csak annyit tehetek hozzá, hogy a televízió im­már ötödik nemzetközi kar­mesterversenye rangos ese­ménye zenei életünknek. A hétfő esti gálán pedig an­nak is örülhettünk, hogy „dobogós” magyar karmeste­rünk is van; az amerikai, a szovjet után a harmadik dí­jat magyar versenyző kapta. A hangversenyen felcsendült művek a zene csodálatos vi­lágát tárták elénk. Hórányi Barna Josephine Baker Josephine Baker június 3- án volna 80 éves. 1906-ban született, St. Louis egy nyo­mornegyedében, kezdetben néger vándortársulatokkal járta az USA városait, majd kisebb Broadway-sikerek után a Revue néger párizsi sztárjaként tette meg első lépéseit a világhír felé. Első férje Jean Lion gaz­dag üzletember volt. A má­sodik világháború alatt Jo­sephine Baker választott ha­zája, Franciaorszag szolgála­tában állt. Miközben külön­böző országokban lépett fel, hírszerzői munkát végzett. A háború után ment férjhez Jo Bouillon-hoz. Saját gyer­mekük nem lehetett. Jo és Jo — férj és feleség —ren­geteg munkával valósította meg, hogy a világ különbö­ző részeiből különböző korú, bőrszínű és vallású gyerme­kek — akik mind Bouillon nevét kapták meg — méltó otthont, megfelelő gondozást kapjanak Les Milandes-ban. Az elsőket 1954-ben fogadták örökbe, a 10 és 22 hónapos japán árvákat. Aztán jött francia, néger, finn. indián, algériai és irzaeli, és a töb­biek. Nincs hely itt elmesélni, mennyi harcot vívott meg, hányán segítették, és milyen agyafúrt módon játszották ki. Fellépések és betegségek váltogatták egymást, míg 1975 tavaszán a barátok, el­sősorban Jean-Claude Brialy segítségével nagy sikerű gá­laműsorra került sor Párizs­ban. Április 12-én Josephine Baker meghalt. Baker hadnagy párizsi gyászszertartásán miniszte­rek, tábornokok, a művésze­ti élet kiválóságai, barátok és tisztelők vettek részt. Áp­rilis 19-én Monaco egy kis templomában pedig a papa és 12 gyermek búcsúzott az édesanyától. Mert számukra az volt. Erdős Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents