Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

1986. június 14., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Segesd Vastag bástyafal övezi az út felől, de rejtik az öreg fák lombkoronái is. Ahogy be­fordulunk a kis melléktucá- ba>, már szegényesebb fantá­ziáról árulkodó betonkerítés mellett haladunk. Itt bon­tották meg az egykori bir- töklközpontol. A kapu is a hétköznapok rutinmunkájá­nak tükre. Pedig többet ér­demelne a segesd i kastély, ha már sikerült megóvni, s ha már ügyeltek arra is, hogy az épülő új rész hangulatá­ban illeszkedjék az öreg építményhez. 1677-ben a király Széché­nyi Pál érseknek adomá­nyozta a segesdi birtokot. Kétszázhatvanhárom évig a Széchényieké volt ez a föld. Csánki Dezső úgy tudja: 1901-ben kezdődött a se­gesdi kastély építése és 1912- ben fejeződött be — erről tanúskodik az épület falán levő évszám. Milyen lehetett a harmin­cas években ez a különböző stílusjegyeket viselő épület? A feljegyzések és elbeszélé­sek szerint remek Boulle- bútorokkal rendezték be. Andre Boullé-rőil csupán annyiit: a íranoia műbútor­asztalos rendezte be a „Nap- király” XIV. Lajos kastélya­it. Volt itt egy indiai fából készült, értékes, berakott asztal. A berendezéshez tar­tozott számos altwien por­celán, egy ezerkötetes könyv­tár és sok értékes festmény. Hét kép a világ hét csodáját árbázolta. Állítólag Tiepolo, a velencei barokk utolsó kép- visélője készítette őket. Sor­sukról semmit sem tudunk. A második világháborút kö­vetően előbb lakásokat ren­deztek be, aztán terménye­ket tároltak itt; raktárként használta a konzervgyár is. 1953-ban az épület szociális otthon lett. Szerencsés vélet­len? Alighanem. Ekkor bon­tották meg először és utoljá­ra az eredeti formát. Kazet­tás mennyezetű termekből csináltak vizesblokkokat. Ablakokat cseréltek, nyíláso­kat falaztak. Az akkori bal­lépés, sajnos, megmásíthatat­lan. Bárdosi László, az intéz­mény vezetője elmondta, hogy a kastélyt 1979 novem­berében műemlék jellegűvé nyilvánították. Az otthon mindenképpen bővítésre szorult. A műemlé­ki felügyelőség kikötötte, hogy csak a kastéllyal har­móniában levő bővítésről le­het szó. 1983-ban kezdődött a munka. A Somogytarv munkatársa, Schiller Pálné készítette a terveket. Már látható, hogy a régihez jól illeszkedő, ugyanakkor min­den igényt kielégítő épület születik. — Mennyibe kerül? — Az otthon felújításának, [SZUPERSZÁLLÓ ÉPÜL Igali fürdőportyán Az ültetni való fa is sokba kerül Körkérdés az iskolában Milyenek a felnőttek? A felnőtté válás nyakon nem csíphető folyamat. A jogi státusz, a nagykorúság pillanata pedig semmikép­pen nem elég ahhoz, hogy kimondhassuk: mostantól fogva felnőttek vagyunk. Mindenki másképpen éli meg a felnőtté válás pilla­natait. De milyenek vagyunk a tizenévesek szemében? Hogyan látják ők a felnőt­teket? A kaposvári Kinizsi általános iskolában ezt a tükröt tartották elém a diá­kok, s bizony sokszor za­vartan kellett félrenéznem. Torz volt a kép, amit a tü­kör mutatott, és mégis túl­ságosan éles. Vörös Tamás hetedikes. Azt mondja, a felnőttek ma­gasabbak és idősebbek, mint a gyerekek. — A magasság szembeöt­lő — folytatja —, de ha a gondolkodásukat nézzük, ha­mar rájövünk, ki is a felnőtt tulajdonképpen, ök gondos­kodnak rólunk, s ezért tisz­teletet érdemelnek. De van­nak hibáik. Például azt hi­szik, hogy csakis addig ér­demes fenntartani a világot, amíg ők élnek. — A felnőttek feladata, hogy megőrizzék a családot — mondja Tóth Tímea. — Vannak, akik lelkiismerete­sek ebben, de sokan szeret­nének kibújni a felelősség alól, intézetbe adják a gye­rekeket, nem törődnek ve­le. Elvárják, hogy jól vi­selkedjünk, de azzal nem törődnek, milyen példát mu­tatnak. Ügy érzem, a leg­több családban nincs meg­értés. Jobb gyermeknek ma­radni ... Horváth Zsolt szerint minden csupa ellentmondás. A felnőttek jók és rosszak, igazságosak és igazságtala­nók, attól függ milyen ked­vük van. — A mai világban szinte minden felnőtt — tisztelet a kivételnek — a pénzért hajt, gyötri magát, túlórázik — mondja Sárközi Krisztina. — Mindenki a pénzzel akarja megmutatni, mennyit ér. — Sókszor sietnek, kap­kodnak, türelmetlenek, mert nekik „annyiféle bajuk van” — mondja véleményét Vörös Tímea —; nem lehet velük szót érteni. Sokkal egysze­rűbb valakire rákiabálni, mint meghallgatni. A gyerek mégis a felnőttekkel töl­ti el a legszebb éveit — a csodálatos, felejthetetlen gyermekkort. János Adrienn véleménye nem túl hízelgő. Azt mond­ja, a kocsma téli van velük, az utcán dülöngélnek. — Mindig azt kifogásolják, mi tizenévesek milyen ron­dán beszélünk. Nem tudom, magukat sohasem hallják? Azt végül is nem mondhat­ják, hogy tőlünk tanulták el a csúnya beszédet! — Példamutatásról beszél­nek — így Jakab Tamás —, de csak duma az egész. Ki nem esik a szájukból a ci­garetta, isznak, s nem mon­dáinak igazat. Én sohasem fogók a gyerekem előtt leré- szegedni, mert csak nevetsé­gessé teszem magam. Várnai Gábor ötödikes. Csak most alakul ki benne a felnőttekről alkotott kép. S ez, sajnos, egyáltalán nem biztató. — Szerintem mindig ko­molyak és gondterheltek, mindenre kevés az idejük. Elfáradnak a sok munkában, s ezért csak szinte kará­csonykor meg szilveszterkor látni rajtuk, hogy jól érzik magúkat. Általában a leg­kisebb viccel is fel lehet ide­gesíteni őket. Én majd úgy próbálom beosztani az idő­met, hogy mindenre jusson belőle. S csak akkor szabok határokat a gyermekeimnek, ha erre ők maguk nem lesz­nek képesek. Bíró Tímea is ötödikes. Szerinte a felnőttek megígér­nek valamit, s aztán nem tartják meg. Mindig ait mondják: majd, majd! Az­tán semmikor. Csányi Attila így fogal­mazza meg a véleményét: — Az egyik felnőtt rossz, a másik jó. Vannak olyanok is, akik egymást is képesek megölni a pénzért. Én biz­tos, hogy soha nem fogok du­tyiba kerülni, se rabolni. Milyenek hát a felnőttek? Varga László azt mondja, Akinek több van a zsebében, az a kempingben is igénybe veheti a két kismételt, vagy a vendégházakat. S ha még többre vágyik valaki, akkor csak el kell sétálnia a fürdő előtti parkolóba, s meg kell kérdeznie az egyik ott dol­gozó nyugdíjast: — Van kifogástalan szálló­hely Igáiban? Szita József szerint — aki a jegyeket adja az autósok­nak — van, amennyit csak akarnak. Mond is rögtön hármat-négyet, különböző árban. Akad itt háromszázért is — „nem ő mondta” — a fürdőtelepi villasoron; az már igazán kényelmes. Per­sze van a faluban is, egy százasért éjszakára. Idősebb asszonyoknál, olyan, ami ép- pencsak megüti a szintet. Hogyan szabják az árakat? Mindenki bejelenti vendégét a tanácsnak? Vannak-e fe­ketén vállalkozók? Erre Szita József megvon­ja a vállát, ez nem az ő asz­tala. Ö csak azt tudja, hol lehet szállást találni. Már- már sejteti: végül is nekünk, kibiceknek könnyű — mi úgysem aludni jöttünk ide. Próbálnánk csak meg ezzel viccelni főszezonban ... Dr. Jakab József községi tanácselnök szerint a tisztes­séges villa- és háztulajdono­sok bejelentik, illetve adóz­nak a szállás után Iga! még­sem akkora, hogy ne derül­ne ki ilyesmi. A villasoron már nehezebb a helyzet, két évig is kellett, tűrniük, amíg egy bonyhádi fogtechnikus csak zsebelt, . anélkül, hogy egy fillért adózott volna a tanácsnak. Azt viszont, hogy pontosan ki mikor szállásol el rokont vagy vendéget s mennyi időre, mennyiért?! Hát bizony, ebben már az emberi tisztesség a bejelen­téstétel kötelességtudója. Firtatjuk azt is, ami iga­zából jöttünk célja: mennyit nyom a latban Igái? Vajon mi a fürdő lemaradásának az oka? A tanácselnök szerint az, hogy a kezdeti nekibuzdulás szinte az utóbbi néhány évig elegendőnek bizonyult fürdő­helyben, ellátottságban, s ha szolidan is, de kielégítette az igényeket. Az elnök állítja — bár jó néhány éve a tanács csak a fürdő kapujáig az úr, a DRV üzemelteti a fürdőt — ma gyógyvízből ilyen szinten nem lehet meggazdagodni és fejleszteni. Legalábbis az üzemeltetőnek, a fenntartó­nak nem. Hogy valaki mel­lette fagyiból vagy sült kol­bászból villát tud építeni, az más .... — Mi az, ami miatt most mégis előrelépnek? Hogyan jött az ötszáz személyes gyógyszálló terve? hogy a gondolatmenetük egészen érthetetlen, s néha kicsit túlzásba viszik a dol­gokat. Járfás Viki szerint sze­retnek inni, vannak olyanok, akik csudára elzüllötték, annyiit ittak már. Becsei Ba­lázs nem tudja elképzelni, hogyan lehet kibírni reggel­től estig a munkát, aztán még otthon is. Horváth Krisztina és még jó pár ötödikes szerint rögtön kia­bálnak, és verekednek, pe­dig a gyereket fölösleges megverni, mert úgyis ugyan­olyan marad, mint volt, és a matekot sem fogja jobban tudni. Tolnai Balázs szerint három fajtája van a felnőt­teknek, az alig-felnőttek 20— 40 év között, a gondolkodó, maguk elé meredőek 40—60 év között és a felnőtt-felnőt­tek 60—100 évig. — Én nem nagyon szere­tem őket — mondja —, mert vagy kiabálnak a gyerekek­kel, vagy csak hümmögnek. Szerintem csak minden har­mincötödik felnőtt értelmes. Janikovszky Éva és Réber László közös gyermékköny- veiben ez az elénk tartott tükör kedvesebb, simuléko- nyabb, és mégis gondolko­dásra serkentő. Ö azt írja a Ha én felnőtt lennék című könyvében: lógáznám a lá­bam az asztal alatt, vizet in­nék ebéd előtt és befalnék egy nagy tábla csokoládét, rúgdosnám a kavicsot az ut­cán, s végighúznám az uj­jam a kerítésen. Ezek az általános iskolás gyerekek is fölfedezték az ellentmondásokat. Csak sok­kal élesebben, és kegyetle­nebből fogalmazták meg. El kell gondolkodnunk rajta: milyenek is vagyunk mi, felnőttek? KHe Ágnes Az ötlet a. miénk volt, de a megvalósítás meghaladta az erőnket. Egymilliárd fo­rintot nem lehet hipp-hopp előteremteni. Ezt a tervet a Danubius szállodalánc moz­gatja olyan fokozatra kap­csolva, hogy csak ámulunk rajta. Tavaly októberben kezdődtek a tárgyalások, a terepszemlék, az idén márci­usra készen volt a terv. Most tartunk az egyeztető tárgyalásoknál. Ha igaz, há­rom év múlva megnyílik a reprezentatív hotel. — Megkezdődött a fürdő­rekonstrukció, új fedett me­dencék épülnek majd. Ez hogy halad? — Az országos, a megyei és a helyi pénzügyi feltéte­lektől függ. Valószínű, hogy áthúzódik a következő öt­éves tervre, ahogy a kertmo­zi és a szabadtéri színpad is csak valamikor az évtized végén valósul meg. Elkezdődött tehát valami, de Igái kissé későn ébredt. — Az ültetni való fa is drága, nemhogy a gyümölcs leszedéséről lehetne szó. A tanácselnök bizakodó; van Igainak jövője. Az újabb nekibuzdulás visszhangja ta­lán jó néhány új tervet, öt­letet felszínre hoz. Az elképzelés így hang­zott: Igái szerepeljen a Bala­ton tehermentesítési prog­ramjában. A falu azonban 1986-ban már nem tud meg­felelni ennek az igénynek Igáiban lehet összepréselődve lubickolni lehet egymás nya­kán szorongva gyógyvízben ülni, de harminc tus alá nem fér oda három-négy-ötezer ember. Iga! tehát továbbra is „óriási lehetőség” ... Békés József bővítésének első üteme negyvenmillió forintba. A teljes építkezés százmillió forintot emészt föl. Sokat kell költeni a régi kastély rendbetételére. Legsürgetőbb a tető javítása. A hallban a kandallóban olajkályha pihen. Rövidesen kivesszük — „súgták” kísérőim, s közpon­ti fűtést kap a kastély. Riadt arcom láttán megnyugtat­nak: nem csúfítják el a fa­lakat, a vakolat alatt veze­tik a csöveket. Kastélybeli sétánk végál­lomása az ebédlő volt. Bolt­íveit neonlámpák csúfítják, a díszes faburkolatot egyen- szekrényak rontják. Ha kész lesz az új épület, oda költö­zik az étterem. A régiből társalgó lesz. De az még kérdéses, hogy milyen be­rendezéssel. A park is megérdemelné, hogy tisztességgel gondoz­zák, gaz ne nője be. Valaha értékes fák voltak itt. A mammutfenyők kiszáradtak, kidőltek, veszélyben vannak a ritkaságok. Ki kellene cse­rélni a betonkerítés lapjait is. Remélhetőleg erre is sor kerül. Nagy Jenő Fotó: Makai Károly Igái idei igazi szenzációja, hogy révbe érni látszik egy csaknem tízéves terv: euró­pai rangú fürdőközpont épí­tését kezdik meg jövőre, s ha az elképzeléseknek hinni lehet, 1989-ben már egy szu­perszálloda ontja fényeit négy emelet magasan, A mindentudó gyógyszálló a Danubius szállodalánc tagja lesz, jórészt külföldi kivitele­zésben és beruházásban. Az ára egymilliárd forint. Igái mai szenzációja pedig az, hogy sétánkon még lát­hattunk fáskamrából átala­kított hálóhelyet. A csap az udvarban, a WC pedig éven­te meszelve. Melyik Igái az igazi? Hol is szalasztották el a lehető­séget, hogy a többi vetély- társ — Hévíz, Zalakaros, Bükfürdő — mérföldekkel „elhúzott” a somogyi nagy­község mellett. Erre próbál­tunk választ keresni. Hőforrás kemping kora délelőtt. Hajnal Miklósné, a kemping vezetője nem pa­naszkodhat. Éjszaka hatvan­négyen vertek sátrat, jórészt nyugatnémetek. Idősebbek, akik szeretik a nyugalmait, a csendet, a gyógyító fürdőzést, és persze a lakókocsizást, sátrazást. — Semmi különöset nem tudunk nyújtani a kemping­ben a vendégeknek, csak nyugodt szállást —■ mondja —, Igáiban szórakozásra, sportra, művelődésre kevés a lehetőség. Igaz, nem is ezért jönnek a vendégek. A kempingben főszezonban mindig telt ház van, csak a fizetővendég-szolgálat nem megy. Ezt az itteniek, az igaldak jobban csinálják ná­lunk; övék az elsőség. Ami a legjobban szorít: a szűkre szabott terület. És az, hogy lassan már kezdünk korsze­rűtlenek lenni. Ha nem is szuperkénye­lemben, de lakni azért lehet Igáiban. Félszáz forintért ugye, mit várjon az ember? Somogyi káétól y ok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents