Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
1986. május 13., kedd Somogyi Néplap 3 A művezető szavaiban kételkedő igazgató kérte a bér. kartonokat, s a művezető megjósolta: a papír őt fogja igazolni. Molnár László igazgató tanulmányozta a leírtakat, azután „megadta magát”: — Igaza van. Bár emeltünk, de még mindig nincs egészen a helyén a művezetőik bére. Kiderült volna persze ez előbb-utóbb, de jó. hogy hamarabb megtörtént. Németh Lajos művezető pedig ha a pénzével nem is, az igazával elégedett volt. S javasolta: folytassa a beszédet Szíjj Ferenc marós, aki a kérdezettek közül talán a legjobban rászorul a pénzre mostanság. — Én most, építkezem, hajtok nagyon és minden forint elköltését kétszer meggondolom. Géemká-tag vagyok, azzal eléggé szépen keresek. Itt a gyárban megbecsülik azt, aki jó melós. Nem is ezzel van bajom. Hanem szerintem abszolút mértékben többet ér a munkám, mint amit ma kapok érte. — Magánvállalkozásra még nem gondolt? — Nem. Az FMV biztos háttér, és számomra a vállalati géemká a vállalkozás csúcsa. Nem szeretek kockáztatni. Lehet, hogy ez ma nem hangzik rokonszenvesen, mert mindenki a vállalkozó szellemmel van eltelve. Meglehet maszekként vagy önálló géemkában többet keresnék, de hát meddig? És — talán hihető — szeretem a munkámat, szeretem ezt a gyárat. Hihető. Azt sem gondolom, hogy mindenkinek önálló Vállalkozóvá kell lennie. Viszont a vállalati géemká is valamiféle vállalkozás, ösz- szes gondjával, bajával együtt. Erről Kovács János — ne feledjük: ő már révbe jutott, sőt... — mondta: — Én sem vagyok vállalkozó típus. Még a géemká- ba sem lépek be. De nem is ellenzem a vállalati munkaközösségek létezését. Viszont igazságtalannak tartom, hogy nem mindenkinek egyformán van erre lehetősége. Azaz nem mindenki dönthet úgy, mint ón: nekem nem kell, nem csinálom. Sokak szívesen csinálnák, de ilyen-olyan okok miatt nem lehet... így kissé jogtalan előnyhöz jutnak azok, akiknek szabad a gazda. Németh Lajos hozzáfűzte: — így vagy úgy. mindenki igyekszik többet keresni. Itt a gyárban ez csak úgy lehetséges, ha az ember túlórában, munkaközösségben. k ü 1 ön munlka - v álila 1 ássa 1, nagy erő bed ob ássál, norma- túTtélíjesítéssel, azaz kemény munkával többet nyújt. Ez tehát rendben van, ügyeskedéssel, dologtalanul a kerítésen belül senki sem juthat sóik pénzhez, még kevéshez sem. Ami kapun kívül van, arról meg inkább egy szót se. Engem az zavar, hogy ebben a jó gyárban dolgozva, némi többlet pénzeket is begyűjtve, néhány célom mintha egyre távolabb kerülne. S ráadásul egy kicsit megfogva is érzem magam, mert mindenki tudja, aki ismer, hogy én, ha ki nem rúgnak, innen szeretnék nyugdíjba menni. Annyit forogtunk a pénz körüli, hogy kissé elfáradva a hosszú beszélgetéstől „játékot” javasoltam. A műszerész, a marós és a művezető egymás tudta nélkül egy cédulára fölírt egy-egy számot. Azt a fizetést, amely- lyej elégedett volna, s amelyet — önmagát értéke've — elvégzett munkájáért reális eliten értéknek tart Azután még azt is lejegyezték, hogy milyen megszerezhető javakBiotechnológiai eredmények Vírusmentes burgonya A VII. ötéves terv biotechnológiai programja tizenegy közvetlen termelési célú, továbbá öt, a későbbi tennivalókat megalapozó feladatot tartalmaz. Ezek végrehajtására kétmilliárd forintot költ az állam. A munkában 60 kutatóintézet, mező- gazdasági nagyüzem, egyetem és kisszövetkezet vesz részt. A jelenlegi tervidőszakban olyan feladatokat tűztek ki, amelyekben már korábban születtek figyelemre méltó részeredmények. A kutatásokat összehangoló Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a munkában részt vevő Ipari, n Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia azt szeretné elérni, hogy a kutatások eredményeit minél hamarabb alkalmazzák a termelésben. A program két témájában — a mezőgazdaság számára — máris kifejlesztettek a kutatók a gyakorlatban bevezethető eljárásokat. Az egyik feladat az volt, hogy sejt- és .szövettenyésztéssel vírusmentes növényfajokat ^enyésszenek ki. A kísérleteket — az MTA szegedi biológiai központjának alapkutatásait figyelembe véve — a Meriklon Gazdasági Társulás szakemberei a vetőburgonyával kezdték. Sikerült előállítaniuk a betegségeknek ellenálló burgonya- fajtát; ilyet az idén már 18 gazdaságban vetettek. A hazai vírusmentes burgonyával a tervek szerint 3—4 esztendő alatt fölváltják a Hollandiából importált vetőburgonyát. Erre az ágazat évente csaknem négymillió dollárt költ. A burgonyát követően vírusmentes zöldségféléket, gyümölcsöket és erdei fákat tenyésztenek ki. Az állattenyésztésben a kutatók elsőrangú feladata az azonos tulajdonságú, nagy hozamú hibridek szaporítási módjának a kifejlesztése. Ennek érdekében a szakemberek azon dolgoznak, hogy az embniódarabőlásos szaporítási eljárást tökéletesítsék, s így megteremtsék a lehetőségét a módszer nagyüzemi alkalmazásának. Az eljárás elve az, hogy a kiváló tulajdonságokkal rendelkező anyaállat méhéből rendszeresen „kimosnak” egy petét, s azt szétdarabolva több anyába beültetik. Ilyen eljárást követően már több száz ikerborjú és bárány született. A biotechnológusok által kidolgozott eljárás belátható időn belül kiszorítja a hagyományos szaporítási módokat. Előnye az is, hogy a peték mélyhűtve évekig eltarthatok és a belőlük származtatott egyedekkel akár 3—4 év alatt új. nagyobb hozamú fajtákkal lehet, kicserélni az állatállományt. A jelenlegi tervidőszak biotechnológiai programjának egyik kiemelt feladata a gyógyszergyártáshoz kapcso lódik. A jelentős exportot lebonyolító ágazatban a fermentációs műveletek gyorsítására dolgoznak ki új technológiai eljárásokat, ezzel i termelékenységet akarják növelni. Kísérleteket folytatnak a kutatók az élelmiszergyártásban felhasznált enzimek gyártására is. A korábbi években ezen a területen lassú volt a fejlődés; hazánkban jelenleg a Szabadegyházi Szeszgyárban állítanak elő enzimes eljárással kukoricából folyékony cukrot, amit például üdítőitalok édesítésére használnak. A következő öt esztendőben nagy figyelmet fordítanak a> szakemberképzésre. TÍZ ÉV TAPASZTALATAI A SZÜV-NÉL Az alkalmazás lépcsőfokait végig kell járni ra kel] az a bizonyos ösz- szeg. Kovács János befutott műszerész „tesztje”: Tízezer forint. Luxuscikkek, video, hifi: jobb, mint ami már van, külföldi utak Azután szóban: talán több fizetést is érdemelne, de ennyi a pénze és ennyivel beéri, felesége sem keres rosszul, ebből ők elérik amit akarnak. Szíjj Ferenc marós: Tizennégy-tizenötezer forint. Házépítés, berendezkedés, színes tévé. Szóban géemká nélkül tartaná jónak, főmunkaidőben ezt a fizetést, ma munkaközösséggel együtt ennél valamivel kevesebbet keres. Lehetnének nagyobb vágyai is, de nem szokott álmokat kergetni. Németh Lajos művezető: Tizenháromezer forint. Színes tévé, a Trabant helyett másik autót venne, szeretne utazni, de nem mint ma, hogy egy balatoni nyaralásra komoly spórolás után jön össze a pénz. Szóban: arra is kell a pénz, hogy a gyerek idegen nyelvet tanuljon, ne maradjon le, és akkor már külön tanár kell, mert amit az iskolában tanul, az nem elég. Az ilyesmit persze semmiféle bérrendszer nem veszi figyelembe. Érdekes „játék” volt. Mélyreható következtetést nem kívánok belőle levonni. Szabadjon annyit: a tükör szinte tökéletesen működött. 10 000 — akinek már megvan majdnem mindene, 13 000 — közepes helyzetben. 15 000 — az otthonteremtés ezernyi gondja között. Akik leírták, elmondták: a maguk területén kiemelkedően dolgozó emberek. Egy jól fizető gyárban, ahol az ösztönzőrendszerben nagy hibát ia- lálni nem lehet — kisebbet igen, mint a tegnapiakból és a fentebbiekből kiderült. * * * Egyik alapkérdésünk volt: miiképpen lehet az embereket még több és még jobb munkára serkenteni. Molnár László igazgató a beszélgetés után még azt mondta: — Az is egy alapkérdés az országban, hogy érdemes-e több munkára ösztönözni az embereket. Mert ahol nem jó, hanem korszerűtlen a termék, ott szerintem nemigen érdemes. Itt nálunk — büszkék vagyunk rá — jó és eladható gyártmányok készülnek. Én örülnék neki, ha még több eszközünk lenne az ösztönzésre. Pontosabban: teljesítőképességünk határán dolgozunk. Úgyhogy annak is örülnék, ha a mai teljesítményért több pénzt tudnánk adni a munkásainknak. Luthár Péter Néhány éve még csodának neveztük, ma már csak egyszerű használati eszköz. Nem pótolja az emberi értelmet, de tény, hogy sok tekintetben túlszárnyalja az ember teljesítőképességét. A fiatalabb nemzedék könnyed eleganciával, az idősebbek egy kicsit nehézkesebben ülnek le a szokatlan billentyűzettel összekapcsolt képernyő elé, hogy megtanulják a gép kezelését. Hogy korán vagy későn, azon lehet vitatkozni. Mindenesetre a hetvenes évek elején születeti meg a döntés a számítástechnika hazad elterjesztéséről. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat országos hálózatának kiépítéséhez azonban szükség volt egy-két évre. A kaposvári kirendeltség létrehozásáról 1975-ben határozlak. így az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Balogh Zoltán igazgatótól kérdeztem: — Hogyan fogadták kezdetben a megye gazdálkodó szervezetei a számítóközpontot? Mit vártak u SZÜV-től? — A kapcsolatok kiépítése kölcsönös volt, sokan megkerestek bennünket és mi is személyesen tájékoztattuk a számba vehető vállalatokat, intézményeket az új technikáról , szolgál t áfásainkról. Első ügyfeleink közé tartozott az Agrokef, a Balaton Fű- szért, a Délviép, a gabona- és a tejipar. Az volt a feladatunk, hogy a korábbi manuális, nehézkes munkát korszerűsítsük, gyorsabbá, áttekinthetőbbé tegyük. — Mennyire készültek fel a partnerek a számítógépek alkalmazására? — Ahhoz, hogy a hagyományos munkál számítógép váltsa fel, számos szervezési intézkedésre volt szükség. Fel kellett készülni a számítógépek fogadására. Az alkalmazás lépcsőfokait mindenkinek végig kell járni, •ebben a mi szakembereink is segítettek. Kezdetben főként a könyvelés gépesítésére volt igény, majd a bérügyviteli, állóeszköz-nyilvántartási rendszerek kidolgozására kaptunk megrendelést. — Önök hosszú ideig mo- nopoihelyzetben voltak a megyében. Ma sorra alakulnak a különböző számítástechnikai szervezetek. Ez hogyan változtatta meg az üzletpolitikájukat? — Igazi konkurenciánk nincs a megyében. Az viszont. igaz, hogy megnőtt a mikroszámítógépek alkalmazóinak köre, sokan helyben kívánják megoldani számitógépes feladataikat. — Hány ügyféllel állnak kapcsolatban és hányféle programot készítenek a számukra? — Jelenleg 36 ügyfelünk van, de ennél többet is ki tudnánk szolgálni. Köztük van, akinek két-három vagy több programot készítünk; összesen 62 különböző számítógépes rendszer üzemeltetését tudjuk vállalni. — Milyen területeken nem tudtak még partneri kapcsolatokat kiépíteni? — Elsősorban a mezőgazdaságban. Az ágazatból mindössze két. gazdasággal: a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombináttal és a Dalmandi Állami Gazdasággal állunk csak kapcsolatban. A fogyasztási szövetkezetekkel szintén nincs kapcsolatunk. A többségük saját kisszámi- lógéppel rendelkezik. — Nincs lehetőség a két rendszer összekapcsolására ? Ezzel jóval több irtformáció- hoz juthatnának a felhasználók. — Van ilyen kapcsolat, de az egységes rendszert ma még nagyon nehéz elképzelni. Szinte ahány gép, annyiféle, s a programok ugyancsak eltérőek. — A következő években lesz valami változás ezen a téren ? — Nagyon sok függ az anyagi lehetőségektől. Ma egy nagy teljesítményű számítógép százmillió forintba kerül. Amit tehetünk, a lehetőségekkel élni fogunk. Bővítjük szolgáltatásainkat; többek között a mikroszámí- tógépes szoftverek fejlesztésében és a szervizszolgálatban. Az oktatásban is szeretnénk nagyobb szerepet betölteni; ez kiemelt helyet kap tevékenységünkben. Sokkal hatékonyabb és erőteljesebb piackutató munkát kell végeznünk. A közeljövőben megkezdjük kereskedelmi tevékenységünket is: szakanyaggal látjuk el a partnereinket és kisebb gépek beszerzésében is segítjük őket. — Fennállásuk óta most először rendeztek nyílt napot. Ezen többek között üzemlátogatás, gépbemutató szerepelt. Milyen eredménye volt ? — Nagyon sokan érdeklődtek munkánk iránt. Iskoláktól, vállalatoktól voltak itt csoportok, de jöttek egyéni érdeklődők is. Ezzel is szerettük volna emberközelbe hozni a számítástechnikát. Azt hiszem, a rendezvény hozzájárult ehhez. Nagy Zsóka A kaposvári kórház-rendelőintézet műszaki osztályának dolgozóira hárul a feladat, hogy karbantartsák a gyógyászati eszközöket, illetve kijavítsák — sokszor a helyszínen — a meghibásodott műszereket. Jói felszerelt elektronikai, meehanikaiműszerész- és galvanizálóműhelyükben nemcsak a felújítást végzik el, hanem az orvosokkal együttműködve egyedi gyógyászati eszközök készítésére is vállalkoznak Építéstervezési versenytárgyalások Az építkezők, beruházók mind szélesebb körében válik általánosi gyakorlattá a tervező vállalkozók versenyeztetése. Ennek kiterjesztését segítik azok a rövidesen életbe lépő, újabb jogszabályok is, amelyek a tervezési jogosultság kérdéseinek rendezésével, a kisvállalkozásoknak is lényegében a nagy vállalatokéval egyenlő esélyeket adnak a versenyre. A megnövekedett lehetőségekkel még nem áll arányban a versenytárgyalások lebonyolításának gyakorlata. Az építéstervezési versenytárgyalások irányelvei állásfoglalás jellegűek, egyelőre nem kötelezőek. Ám számolni lehet azzal, hogy egyes pontjait felhasználják a versenytárgyalásokról 1982-ben megjelent minisztertanácsi rendelet korszerűsítésén dolgozó szakemberek. Anyagi ösztönzés az FMV>ben „Játék” a forintokkal
