Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
1986. május 12., hétfő Somogyi Néplap 5 ORSZÁGOS VERSENYRE KÉSZÜLNEK A FALUSI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓK A hagyomány apáról fiúra száll Megyénk adott otthont a falusi vers- és prózamondók területi döntőjének. Szombaton Kaposváron az Oktatási Igazgatóságon mutatkoztak be a somogyi és a baranyai részvevők, mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók . ihyugd.i ja.soik. A hagyományőrző po- gányszent,pé'teriek közül Paúska Mihályné Csalóka Péter meséjét mondta el a hallgatóság nagy tetszésére. — Édesanyámtól tanultam. Azzail zsaroltam, ha nem mesél, nem segítek a ház köriüli munkában . . . Szavait hallgatva megelevenedett előttem Paus'ka Mihályné hiedelmekkel átsző! gyerekkora. — Egyszer maigamra hagyott édes,anyám. Azt mondta, vigyázzak a házra, de én annyira féltem, hogy kimenteim a falu határába és letelepedtem a görbe szederfa állá. Ott vártam ' az édesanyáimra. Estére már annyira fáztam, hogy az al- sószoknyáiimat magamra hajtottam. Megláttak, kísértetnek hittek. Gyorsan elterjedt a faluban, hagy az öreg szederfa alatt kísértet jár. Azóta nem félek. Pauska Mihálynét nem hiszi azóta senki kísértetnek a faluban; aprók és nagyobbak szívesen hallgatják színes meséit. Somotgyudvarbelyről többen is eljöttek a versenyre, melyet a Magyar Rádió hirdetett meg és az országos döntőre mindenki bekapcsolhatja majd a készülékét. Ez a falu is jeleskedik a hagyományőrzésben. Csizmadia Lafosné pedagógus irányításával működik a hagyományőrző együttes. Győri Mihályné és Jakab Gyuláné — az együttes tagjai — vettek részt a területi döntőn. Eljött velük néhány kisgyerek is, aki meséiket hallgatva részese’ volt a produkciónak. — Helyi gyűjtésű babonás történeteket, meséket dolgozunk föl az együttesben — mondta, a. tanítónő. — A gyerekek rendszeresen latolgatják az idős embereket. föl,jegyzik, amit hallottak. Rendszeresen meghívjuk az iskolába az öregeket, hagy meséljenek. Nagyon sokat segítenék nekünk ezzel az oktatásiban. Megtan u Íjuk m ondóké ilkat, kiólívasóiikat, gyerekjátékaikat, amelyeket őriznek. Gyerekeink megtanulnak szépen, beszélni, ha szükséges, tudják alkalmazni a helyi táj.ny,elvet is. A televízióból! közismert az egyházas’.vozári nemze tiségii együttes. A baranyai településről Ládás József raktáros jött el a területi döntőre. Míg előtte a régmúltait idézték föl meséikben az idősek, a fiatalember napjaink életéből merítette témáit. — Ismerem a moldvai hagyományokat is,, szüleim ott éltek. Én már itt, Baranyáiban cseperedtem föl. A népszokások mellett foglalkoztatnak jelenünk eseményei is: ezeket próbálom mesébe önteni. Ilyen történeteket dolgozok föl, A változó falusi életről, magunkról mesélek. Például arról, hagy két termelőszövetkezeti dolgozónk először megy üdülni ... Horányi Barna Búcsúzó diákok A szerenádra kinyíltak az ablakok; gyertyafények im- bolyogtak a sötétben. Nem tudhattuk, a sok-sok lakó közül vajon kinek szólt a Szobrot állítottak Sajnoyicsnak Szobrot állítottak szülőfalujában, .a Fejér megyei Tordason Sajnovics Jánosnak, a XVIII. században élt jeles tudósnak, csill-aigász- nak és nyelvésznek, a magyar—laipp nyelvrokonság kutatójának. Nagy Miklós szobrászművész alkotását vasárnap ünnepségen leplezték le. Sajnovics Jánons, a 201 éve elhunyt polihisztor, a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának munkatársaként jutott el 1768-ban az északi sarkkörön túl, Lappföldre, Vardőbe. Ottani munkássága soréin' nemcsak a Vénusz átvonulásáról szerzett adatokat, hanem meglepő pontossággal a Föld—Nap távolságot is kiszámította. Sajnovics a távoli lapp népben a magyarok nyelvrokonait is felfedezte. Műink áSs ágánank, életének dokumentumait életművének kutatója, Csupor Zoltán Mihály érseki tanácsos, Tondias plébánosa gyűjtötte össze, s azokból ma- gáhmiúzeumot rendezőit be. dal. Az ablakban álltunk, s úgy éreztük, valamennyiünknek szól az ifjúság üdvözlete. A forgalmas utcákon megállítanak a I tablók. Van amelyikről ismerős arc mosolyog ránk, de megállunk a következő előtt is, hogy gyönyörködjünk a fiatalokban. Ballagtak az általános isk- kolásök, és elbúcsúztak iskoláiktól a középiskolások, a főiskolások. Olykor elérzéke- nyültünk, másszor, mint például a kaposvári egészségügyi szakközépiskodások péntek déli maskarás felvonulásán, jót derültünk. A Somogy megyei szakmunkásképzőkben ezernyolc- százötvenöten — közöttük nyolcvanhét érettségizett — fejezte be tanulmányait; a gimnáziumokban hatszáz- nyolcvanheten készülnek az érettségi vizsgákra, hétszáz- harminckilenc szakközépiskolás búcsúzott az alma matertől. Búcsúztak, és készülnek — hogy folytassák az utat. A gimnáziumokban érettségizett fiataloknak mintegy hatvan-hatvanöt százaléka jelentkezett főiskolára, egyetemre. Évente átlag hetvennyolcvan százalékuk tesz eredményes felvételit. A szakközépiskolásoknak húszhuszonöt százaléka tanul tovább. A kaposvári tanítóképzőben száznyolcvanheten ballagtak a csillagfényes péntek estén. Nyolcvankilencen készülnek az államvizsgára a mezőgazdasági főiskolán. át helyeztek el Boglárlellén dr. Schick Béla szülőhelyén Dr. -Schlick Béla emléke slőtt tisztelgett Bogi ás-lel l e náijus 10-én: felavatták a úláighírű orvos emléktábláét. A megye legfiatalabb ,'árosában az avatáson a Nemzetközi Allergológiiai s Klinikai Immunológiai társaság k o ngress zusá na k tülidipttai is részt vetlek. Dr. Schick Béla Ba latom- íp'glá'r.on született 1877-ihen-; 900-ban szerzett diplo- nát. Tanára Theodor Es- íheneh volt, akit a gráci ivek után Bécsibe is kövest!. OH a gyermekklinikán brquet munkatársa lett; 918-ban nevezték ki pro- esszörrá. 1923-tói New fork-bah élt, s a Mount ü-n-a-.i kórház gyermekosz- á'lyát vezette ág-észen 1942- icn bekövetkezett ny-ugdí- azásáig. Sikeres klinikai reuinká'SSHgát 1902-től tudo- nányos kutatásai is segítet- ák. Először az úgynevezett z é ruröb e tegsége k Se el fo g allkozott, 1905-ben jelent neg Pirquet-vel közösen írt »unkája. A monoígrátfia emzeiközi elismerést szereti mindkettőjüknek. E mű 2 ammröLTOTTE rííCK ’S! kJ u EQYIf I fi ». ALLERGOLUCílA *? (jS íMUSÁyA lényegében az a-llergiatan megalapozása volt. 1908- ban Schick ismertette diff- íéria-tesztjét, amit máiig ..Schick-proba" néven tart s-záím-on az orvostudomány. A d-ifftiéria felismerésében ennek rendkívüli jelentősége volt, a védőoltások bevezetéséig. Szívós , küzdelmet folytatott azért is, hogy az elméleti kutatások közvetlenül kötődjenek a klinikai gyakorlathoz, segítsék a gyógyító munkát. A nemzetközi elismeréssel övezett tudós, gyermekgyógyász emlékére Boglárlellén elhelyezett tábla jelzi, hogy a magyar orvostudomány múltjának megismertetése a szakmai vonatkozásokon túlmutatóvjelentőségű. Szabó József, a Balaton-parti város tanácselnöke a kongresszusi küldötteket köszöntve mondta; „...Magyarország szeretettel és'kegyelettel emlékezik azokra a fiaira, közöttük dr. Schick Bélára, akik komoly hivatástudattal, szakmai elkötelezettséggel, a magyar nép tekintélyét -is erősítve küldetésit vállaltak. ” Dr. Ósváth Pál professz- szor, a Maigya.r Immunológiai Társaság a-lel-nöke a tudós szakmai jelentőségét méltatta és emlékeztetett rá,, hogy régi tartozásukat róják le a magyar orvosok ennek az emléktáblának az elhelyezésével. D. E. Johnstone Rochester, az Amerikai Aller go lógta,i Társaság elnöke, aki Schick Béla munkatársa volt, a rendkívül közvetlen emberről, kollégáról szólt, hangsúlyozva, hogy az amerikai orvostársadalom is maigáénak valllhatja a tudóst. Dr. Androsofszky Barna, a mosdós i gyógyintézet igazgató főorvosa, aki az emléktábla elhelyezésének egyik -kezdeményezője volt, záró szavai után a kongresszus küldöttei és a vár-os képviselői koszorúkat helyeztek el a,z eml-éktábíá- ná'l. Vásárhelyi Tibor Samuel Beckett nyolcvanéves A lepusztult színpadon sötétszemüveges férfi ül tolókocsiban. Mellette fiatalember áll megmerevedve. Az előtérben két kopott kuka. Kigyúlna-k a fények, a nézők taps nélkül távoznak. Nem bukás, döbbenet. így ért véget néhány éve a budapesti Egyetemi Színpadon Sámuel Beckett „A játszma vége" című darabjának előadása. Hihetetlen, hogy az aszkétaarcú Beckett már nyolcvan- éves! 1906. május 13-án született Dublinban. Írország századunkban óriásokat adott a világirodalomnak: Shawt, Yeatset, Joyce-ot, majd Bec- ket-tet. Amíg azonban Shaw és Yeats a brit kültúrkörbe kapcsolódott, Joyce és Beckett ízig-vérig „kontinentális” alkotó. Beckett ősei francia huguenották voltak, számára „megtérés a száműzetésből’', mikor franciául kezd írni — első, még romantikus hangulatú, angol nyelvű regénye, a „Murphy” után. A francia irodalmi közeg kedvez neki: a 40-es években az egzisztencializmus, majd az „új regény” remek táptalajt teremtett Beckett világának. 1951-ben született meg klasszikus darabja, a „Go- dotra várva”. Ezernyi tanulmány született már a csavargók, a titokzatos „Gödöt” értelmezéséről, a megváltásról, amely sohanapján érkezik. A darab azonban elemi erővel szól a barátságról, egymásrautaltságról, kiszolgáltatottságról is. Sokak szerint Beckettet nem lehet szeretni. Nem optimista író: a „Játszma vége” apokalipszis utáni kukalakói, az „Azok a szép napokénak eltemetett öregjei vagy az „Utolsó tekercs” Knappja nemcsak önmagukkal kegyetlenek, hanem azokkal is, akik náluk is jobban lealjásodtak. Beckett az utóbbi időben főleg monológokat ír: a „Társaság” a „Hipotézis” vagy a „Nem en" már a drámai konfliktust is megkérdőjelezi. Regényhősei. Bolondok, testi-lelki gnómok, akiket legjobban a kommunikáció-képtelenség gyötör. Nem véletlen, hogy egyik legszebb írását, a „Fiilm”-et Buster Keatonnak ajánlotta, a magányos, szomorú bohócnak. Beckett-töl ugyanakkor távol áll a spleen, a divatos nyavailygás. Színészeinek erőt kell sugároznia, a görcsös kapaszkodást valami emberibe, mindezt rideg eszközökkel. A művészt is próbára teszi a „Lehelet”, amelyben harminc másodperc alatt kell iigurát teremteni, vagy a „Jövés-menés”, ahol összesen 120 szóból alakul ki három nő tragédiája. Nem is beszélve a jutalomjálék-számba menő ,,Godot”-ról. Egy anekdota szerint amikor egyszer egy francia repülőn „Gödöt kapitány” köszöntötte az utasokat, a gépen utazó Beckett ki akart szállni. G. L.
