Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

2 Somogyi Néplap 1986. május 10., szombat A hét három Németh Károly beszéde az ünnepségen Események címszavakban Hétfő: Politikai kérdésekkel fog­lalkozott Tokióban a he­tes csúcstalálkozó — Waldheim volt ENSZ-fő- titkár majdnem megsze­rezte az osztrák elnökvá­lasztáson a szavazatok többségét, de június 8-án második fordulót kell tartani. » Kedd: Érdemi megállapodások nélkül ért véget a tokiói csúcs gazdasági része — Mihail Gorbacsov Moszk­vában tárgyalt Eduardo Dos Santos angolai ál­lamfővel. Szerda: Nyugatnémet szociálde­mokrata1 vezetőket foga­dót Berlinben Erich Ho- necker — Reagan nyilat­kozatában a Szovjetunió­ra hárította a felelősséget azért, hogy a leszerelési tárgyalásokon eddig nem értek el eredményt — Az új-zélarvdi kormány fel­szólította a francia kor­mányt a csendes-óceáni atomikísérletek abbaha­gyására. Csütörtök: Genfben megkezdődött a szovjet—amerikai lesze­relési tárgyalások újabb fordulója — A nemzetkö­zi atomenergia ügynökség vezérigazgatója Csernobil- ban járt — Behozatali ti­lalom a Közös Piacon hét szocialista országból való egyes élelmiszerekre. Péntek: Az USA minden eddigi­nél szigorúbb gazdasági szakciókat szervez Líbia ellen — Az új afgán pártfőtitkár a pastu tör­zsek vezetőivel tárgyalt — Amerikai—olasz meg­állapodás készül a terro­rizmus ellen — Pérez de Cuellar bejelentette, nem jelölteti magát újra az ENSZ-főtitkári tisztségre. Moszkvában nemzetközi sajtóértekezleten ismertették a cser­nobili atomerőműben történt baleset részleteit megfékezését, semmilyen in­tézkedés nem történt. Főleg amerikai nyomásra, nyilatkozatot adtaik ki a nem­zetközi terrorizmus elleni küz­delemről is, ami Washington értelmezése szerint főleg a Líbia elleni fellépésre mozgó­síthat. Vsizont japán, francia és olasz részről értésre ad­ták, hogy az Egyesült Álla­mok ólnöke álltai javasolt Líbia-ellenes intézkedések megtételére nem kötelezték el magukat. Különös volt Thatcher asszony érvelése: szeriint a „hetek” egységes terrorizmus-ellenes maga­tartása csökkenti annak va­lószínűségét, hogy az USA újra „meg akarná leckéztet­ni” Líbiát. Viszont épp akkor adtak hírt egyes amerikai források arróil, hogy újabb hadihajók indultak el a lí­biai partok felé... Mi a jordán—szír nak? jelentősége a csúcstal álkozó­lásokba kezdett Ammanban Husszein királlyal. Az a kí­sérlet azonban kudarcba ful­ladt, bpgy közös járdán—pa­lesztin fellépésre kerüljön sor a közel-keleti színtéren. Szíriának kulcsszerepe van ebben a térségben. Egyszer­re érdekelt Libanonban és az iraki—iráni erőpróbában, s természetesen abban, hogy IzraeL vonuljon vissza a meg- szállt szír területekről. Ugyanakkor Damaszkusz jog­gal érezheti fenyegetve ma­gát az imperialista aknamun­ka láttán, az új meg új kard- csör.tetés hallatán. Így példá­ul Washingtonban egyesek ismételten azt hangoztatják, hogy nemcsak Líbiát kell térdre kényszeríteni, hanem Szíriát is, mondván, hogy szír támogatást is élvezhet­tek némely arab terrorcso­portok. Ebben a helyzetben ment el Asszad elnök Ammanba. A 24 órás tárgyalásról — nem adtak ki közleményt. (Megfigyelőik véleménye sze­rint legfeljebb a nézetek kö­zelítését illetően érhették el Tokióban csúcsértekezletet tartottak a hét legfejlettebb tőkés ország állam- és kormányfői. A képen: a tanácskozás egy pillanata (Fotó: EPA—MTI—KS) Mit végeztek a to­kiói csúcson a „hetek”? „A szebb jövő reményé­ben” — ez volt a címe an­nak az általános politikai nyilatkozatinak, amelyet a ja­pán fővárosban adtak ki a hét legfejlettebb tőkés or­szág állam- és kormányfői a szokásos csúcstalálkozójuk­ról. „Szilárdabb kelet—nyu­gati kapcsolatrendszer” mel­lett álltak ki, miközben a meglévő szövetségi rendszer keretei között erős és meg­bízható védelmet — értsd: katonai erőt — akarnak fenntartaná. Mind a heten (a vendéglátó Japán, az Egye­sült Államok, Kanada, Nagy- Britannda, az NSZK, Francia- ország és Olaszország képvi­selői) azt állították: hívei an­nak, hogy a kelet és nyugat közötti nézeteltérésekkel ma­gas szintű párbeszéd és tár­gyalások keretében foglalkoz­zanak. A hét állam egységét volt hivatva bizonyítani ez a nyi­latkozat csakúgy, mint az, amely a gazdasági kérdések­ben rendszeresebb egyezte­tést ígért. Emlékezetes, hogy a „hetek” ilyen, rendszeressé váilt, minden tavasszal meg­rendezett csúcstalálkozója eredetileg a gazdasági intéz­kedések egybehangolását cé­lozta, most már azonban in­kább a politikai egyezkedés a fő feladata. A gazdasági törökvés ellentétes volta meg­mutatkozott: hiába sürgette például a japán és a nyu­gatnémet kormányfő a dol­lár árfolyamcsökkenésének Jordánia államfője, Husz- szein király ritka vendéget fogadhatott Ammanhan: Hó- fez Asszad szír köztársasági elnököt. Közismert, hogy a jordán uralkodóval szemben a haladó arab- rendszerek mindig fenntartásokkal él­tek ha éppen nem minősí­tették az arab ügy árulójá­nak .. . Husszein 1952-es trónralópése óta gyakran vál- toztatótt politikája irányán, de a legtöbbször a nyugati hatalmak, az USO és Nagy- Britannia szövetségeseként lépett fel. Egyszer ^másszor viszont éppen közvetítőnek ajánlkozott például a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet és az imperialisták között. 1977-ben találkozott először Husszein király Araíáttal, akiinek palesztin harcosait pedig 1970-ben, a híres „fe­kete szeptember” gyászos napjaiban ezer és ezerszám ölték meg az ő beduinjai... Az utóbbi években új meg új tervekét kovácsolt Husszein arra, hogy közös jordán—pa­lesztin küldöttség vehessen részt a majdani közel-keleti tárgyalásokon, s hogy a vé­gén jordán—palesztin föde­ráció alakulhasson ki. Amikor az iraki—iráni há­ború kitört, Husszein Irak oldaléra állt, s így szembe­került észak-keleti szomszéd­jával, Szíriáival, amelynek a viszonya megromlott Irakkal. A jordán—szír kapcsolatok­ban feszültséget okozott, hogy amikor Arafat és a damasz­kuszi vezetők szemberültek egymással, s amikor ezért Arafatnak távoznia kellett Libanonból' is, a Palesztinái felszabadítási szervezet ve­zetője ismét komoly tárgya­némi eredményt. Hogyan, s miről foly­nak az afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások? Az utóbbi évtizedekben nem egyszer előfordult, hogy egymást el nem ismerő, egy­mással ellenségesen szemben álló felék között bonyolult, közvetett tárgyalási formákat kellett igénybe venni. (Volt olyan eset, hogy ugyanabban a szállodában, de más-más emeleten lakott két küldött­ség, s a közvetítő diploma­ták az emeletek között in­gázva hozták-vitték a javas- latókat, véleményeket, kér­déseket és válaszokat.) 1982-ben kezdődtek a köz­vetett tárgyalások az afgán kormány és az ellenforradal­márokat támogató pakisztáni kormány között. Most az ENSZ főtitkár-helyettese, Diego .Córdovez Genfben folytat ilyen tárgyalásokat, hogy eljuttassa a pakisztáni külügyminiszterhez azt, amit az ágfán külügyminiszter üzen, s aztán visszavigye a választ is Sah Muhammed Dosztnak, akitől újra véle­ményt kér, mit mondjon Ja- kub Khan pakisztáni külügy­miniszternek ... „Döntő sza­kaszba érkeztünk” — mond­ta egy sajtóértekezleten az ENSZ főtitkár-helyettes, de nyomban hozzátette, hogy rendkívül kényes az a meg­állapodás”, amelyet tető alá akarnak hozni. Viszont sze­rinte mindkét fél hajlandósá­got mutat az ügy rendezé­sére. Miben állhat a rendezés? Egyszerű a képlet: Pakisz­tánnak abba kell hagynia az afgán „ellen forradalmárok tá­mogatását, s akkor hozzá le­hetne látni a szovjet csapa­tok kivonásához is. Diego Córdovez a minap azt mon­dotta hogy a mostani, a he­tedik forduló lesz az utol­só. de újabban úgy módosí­totta jóslatát, hogy ha a fe­lek két-három hét után szü­netet kívánnak tartani, akkor azt követően tovább lehet folytatni a tárgyalásokat. A genfi közvetett párbe­széd megfigyelői mindeneset­re nagy figyelmet szenteltek az afgán párt élén történt személycserének. Pálfy József (Folytatás az 1. oldalról.) A párt XIII. kongresszu­sa a helyzethez igazodó ke­mény munkát követelő prog­ramot hirdetett meg. En­nek megvalósításában min­denkinek megvan a szerepe és a felelőssége. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy a nehézségeket is vál­lalva megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Ennek igen fontos feltétele, hogy meg­őrizzük. megerősítsük nagy vívmányunkat, a szocialista nemzeti egységet, az ország belső stabilitását, amely a párt és a tömegek összefor- rottságán, egyetakarásán nyugszik. Beszéde befejeztével az MSZMP főtitkárhelyettese a nádudvari központtal műkö­dő Hajdúsági Agráripari Egyesülésnek Kiváló cím elismeréséről szóló oklevelet adott át. Az okmányt Novo- báczky Iván, az egyesülés igazgatója vette át. A szövet­kezet csaknem húsz kiválóan dolgozó tagja különféle mi­niszteri kitüntetéseket és el­ismeréseket kapott. Befejeződött az MTA közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) nagymértékben hozzájárul­tak a hazai energiapolitikai célkitűzések megvalósításá­hoz — mondotta Bér end T. Iván. Az Országos Tudományos Kutatási Alap jelentőségével kapcsolatban megállapítot­ta: a tudományos közvéle­mény joggal mérlegeli majd, mennyire tudnak érvényt szerezni a minőség elvét szem előtt tartó szelektivi­tásnak, s hogyan szüntetjük meg az intézmények támoga­tásában eddig megszokott egyenlősítést, valamint az el­osztás rendjének hierarchi- zálását. Az elkövetkező időszakról szólva hangsúlyozta — min­den eddiginél nagyobb erő­feszítéseket kell tenni az előttünk álló nehéz felada­tok megoldása érdekében. Rajtunk is múlik, hogy a megelőző évtizedek felzárkó­zási tendenciáját újra ki tud­juk-e bontakoztatni, vagy is­mét a viszonylagos lemara­dás, a leszakadás válik jel­lemzővé. Ezt követően Láng István, az MTA főtitkára emelke­dett szólásra. Emlékeztetett arra, hogy az Akadémia ta­valyi közgyűlésén1 szorgal­mazta a kutatóhelyék gaz­dálkodási rendszerének kor­szerűsítését. Hangsúlyozta: a tavalyi közgyűlésen el­hangzott javaslatok meghall­gatásra találtak: a tudo­mánypolitikai bizottság létre­hozta az Országos Tudomá­nyos Kutatási Alapot, csak­nem négy milliárd forint elő­irányzattal a VII. ötéves terv idejére. A Minisztertanács által jóváhagyott országos Berend T. Iván, az MTA elnöke a közgyűlés befejező napján nyilatkozatot adott a sajtónak. Elmondotta: — Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete értelmében ez év­től kezdve a Magyar Tudo­mányos Akadémia országos irányító, koordináló felelős­séget kapott az alapkutatá­sod és a társadalomtudomá­nyi kutatásokban. Ez lénye­gesen megnöveli az Akadé­mia feladatát, hiszen nem csupán a középtávú tervek kialakításában vállalt jóval nagyobb szerepről, részlete­sebb, egzaktabb- teljesít­ménymérési módszerek ki­alakításáról, és az eredmé­nyek vagy a kudarcok mér­legeléséről, értékeléséről van szó, hanem arról, hogy a csaknem négymilliárd forin­tos országos kutatási alap elosztásában kell az Akadé­miának meghatározó szere­pet játszania. Ez a versenypályázati fi­nanszírozás csak kiegészítő támogatási forma. Azért kü­középtávú kutatási fejlesz­tési terv leszögezte, hogy az alap a színvonalas alapkuta­tásokhoz, s az ehhez nélkü­lözhetetlen műszerek, beren­dezések beszerzéséhez nyújt fedezetet. lönösen fontos, mert egyé-, nek és kollektívák egyforma eséllyel pályázhatnak, s ha jól élünk ezzél az új mód­szerrel, akkor át is törhet­jük az intézmény-finanszíro­zás korábbi, automatikusan egyenlősí tő rendszerét. A jövő feladatai közül az Akadémia elnöke kiemelte a kutatás és a felsőoktatás szo­rosabb kapcsolatának fontos­ságát. Erre azért is nagy szükség lenne — mondotta —, mert az Akadémia 40 ku­tatóintézetében dolgozó szak­emberek közül csupán min­den tizedik tevékenykedik a hazai felsőoktatásban. Ez fő­leg az utánpótlásnevelést ne­hezíti meg. Az MTA elnök­sége koncepciót dolgoz ki arra, hogy az akadémiai ku­tatóhelyek intézetekként is működjenek, s adjanak lehe­tőséget a kutatóknak a la­boratóriumok használatára. Szorgalmazza, hogy a szűkö­sebb erőforrásokat a kutató­helyek és az Oktatási intéz­mények együttesen, gazda­ságosabban használják fel. Berend T. Iván nyilatkozata Sugárszint-mérés hazánkban NAÜ-jelentés a csernobili szerencsétlenségről Az éjszakai esőzést köve­tően hazánk légterében — főként a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén — je­lentősen tovább csökkent a levegő radioaktív-tártál ma, míg a talaj felszínén és a növényzetben kisebb inga­dozást mutat. A lakosság számára kizárólag a szakér­tők által elővigyázatosságból eddig javasoltak betartása ajánlható. « • * Pénteken a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kép­viselői Moszkváiban közzé­tették a csernobili atomerő­mű balesetéről szóló össze­foglaló leírásukat. Beveze­tőben leszögezik, hogy a szerencsétlenség teljes és .hiteles leírását, okait és következményeit csak a szovjet hatóságok közölhetik a szükséges elemzések után. Április 26-‘án 1 óra 23 perckor robbanások történ­tek a csernobili atomerőmű negyedik egységében. A reaktor alacsony energia- sziniten működött. A robba­nás következtében két sze­mély életét vesztette. Ez- idáig csak fel tételezések vannak a baleset konkrét okait illetően. A robbanások tüzet okoz-' tak. A reaktorépület, a ben­ne levő berendezések, s ma­ga a reaktor és a reaktor magja terjedelmes sérülést szenvedett, ami kiszóródást okozott az atomerőmű terü­letén kívülre is. A lánc­reakció automatikusan leállt a baleset idején. A radioaktív kis záródás nagy része rövid élettarta­mú radioaktív izotópokból áöl. A kiszóródásiban a jód 131-es izotóp aránya 50 szá­zalékot megközelítő arányo­kat ért el. A tűzoltóegységek mun­Genfben a szovjet—amerikai tárgyalások újabb, fordulójának nyitányán a két küldöttségvezető Viktor Karpov (jobbra) és Max Kampelmanín üdvözli egymást kálját bonyolította az a tény, hagy sem vizet, sem vegy­szereket nem lehetett hasz­nálni. A közeli területek la­kosságának többhsége zárt tériben tartózkodott a bal­eset idején, ezért csökkent mértékben voltak a sugár­zásnak kitéve. Április 26-án kora reggel az ellenőrző műszerek meg­növekedett radioaktivitást jeleztek. Az evakuálás ápri­lis 27-én kezdődött. Megkö­zelítőleg 48 000 embert eva­kuáltak Csernobilből és 30 kilométeres sugarú körben. Megelőző intézkedésként kálium—jód tablettákat osz­tottak saét. 204 személyt szállítottak Moszkvába, kórházi kezelés­re. Egyes esetekben csont­velő átültetést hajtottak végre. A .megsérült egységből a radioaktív kibocsátást je­lentősen csökkentették védő és neutron elnyélő anyagúk­kal — homokkal, borral, agyaggal, mészkővel és 6 lóimmal. A szükséges váltószemély­zet a helyszínen dolgozik, hagy a .sértetlen reaktorokat leállított állapotban tartsa. A megsérült reaktor gra­fitjának egy része elégett. Ezeket a tüzeket eloltották, de a hőmérséklet magas maradt. A cél az egész ne­gyedik blokk betontourokkal való körbevétele. A 30 kilo­méteres zónában a maxi­mális sugárzási szint 10—15 millirem/óra volt. Május 5-ig ez 2—3 mill Írem órára csök­kent. Május 8-ra 0,15-os maximumra esett vissza a zóna peremén. A kijevi víz­tároló radioaktivitásának szintje végig a megszokott szinten vólt.

Next

/
Thumbnails
Contents