Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-09 / 108. szám
1986. május 9., péntek Somogyi Néplap 3 A megye élelmiszergazdaságának feladatai Legfontosabb a jövedelmezőség növelése Mezőgazdasági aktíva Kaposváron Somogy agrárgazdaságának politikai, gazdasági és társadalmi vezetői gyűltek össze tegnap Kaposváron, hogy áttekintve az ágazat helyzetét, megvitassák hetedik ötéves tervi feladataikat, egységesen döntsenek a legfontosabb tennivalókról. Az aktíván részt vett Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, az elnökségben foglalt helyet és fel is szólalt dr. Saru- di Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Bogó László a tsz- szövetség titkára. Az első „nyugodalmas" tavasz Tóth Károlynak, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitója után dr. Győri József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője mondott vitaindítót. Előadása első részében az elmúlt öt év tapasztalatait értékelte, hangsúlyozva, hogy a tennivalók helyes meghatározásához elengedhetetlen az elért teljesítmények nyílt számbavétele, a feszültségek, a gondok okainak feltárása és a tanulságok következetes hasznosítása. A legfőbb eredmény, hogy országosan is, a megyében is az élelmiszergazdaság súlya nem csökkent, sőt tovább erősödött jelentősége, stabilizáló szerepe. Somogy mezőgazdasága az elmúlt öt évben elfogadható ütemben, a fagazdasága eredményesen, az élelmiszeripara mérsékeltebben, ágazatonként differenciáltan fejlődött. Kibontakoztak .a helyi adottságokhoz, a köz- gazdasági szabályozókhoz igazodó szakosodási irányok, a tájtermelés körvonalai. Ám ezzel együtt a piaci követelményekhez, a szigorodó szabályozáshoz való viszonylag lassú alkalmazkodás miatt, egyes ágazatban nőtték a feszültségek, a termelőszövetkezetek eredménye nagymértékben romlott. A termelési szerkezet észszerű átalakításának, a szak- szerűség fokozódásának köszönhetően a búza átlaghozama 12,4, a kukoricáé 30 százalékkal haladta meg az előző tervidőszak átlagát. Nőtt a kedvezőbb jövedelmezőségű olajos növények területe, viszont csökkent a burgonya, a cukorrépa és a zöldségtermelés. Az állat- tenyésztésnél a célokat — az állomány kismérvű növelését, a gazdaságosság javítását —, nem sikerült elérni, mind a szarvasmarha, mind a sertésállomány visz- szaesett. A szövetkezetek pénzügyi helyzetéről szólva hangsúlyozta, hogy a főbb gazdálkodási mutatók javulása ellenére sem csökkent az országos átlagtól való elmaradás, nem javult, sőt tovább romlott az eszköz- ellátottság. Külön szólt az előadó a termelést segítő meliorációs munkáról, a Balaton vízminőségét védő környezetkímélő beruházásokról, az alap- tevékenységen kívüli tevékenységek fejlődéséről. Az élelmiszeripari vállalatok a korszerűsítések, rekonstrukciók révén növelték termelésüket, bővítették termékeik választékát. Külön foglalkozott az elmúlt év tanulságaival, amikor is negyvenkét százalékkal csökkent a szövetkezetek nyeresége, a veszteség viszont 84 millió forintra nőtt. Kitért arra az elítélendő ügyeskedésre is, hogy néhány helyen az alapok átcsoportosításával teremtették meg a vezetők saját prémiumuk felvételének lehetőségét. A pontos tények felderítését vizsgálják. A VII. ötéves terv céljainak megvalósításához az érvényben levő szabályozók, az előkészítés alatt álló központi intézkedések fokozatosan javuló feltételeket biztosítanak. A termeléspolitika kiemelt feladatait sorolva elsőként a termőföld védelmére utalt. Hangsúlyozta a gabonaprogram továbbfolytatásának fontosságát a minőség az export érdekében a tárolási feltételek javítását. Nem kisebb feladatot jelent az állattenyésztés fejlesztése, ahol elsősorban a minőség javítására, a fajlagos hozamok növelésére, a költségek csökkentésére van szükség. Intenzív mezőgazdaság korszerű állattenyésztés nélkül nem létezhet, valamennyi ágazatban alapvető a termelés gazdaságosságának növelése, az üzemi munka színvonalának, fegyelmének és rangjának emelése. Szólt az előadó az alap- tevékenységen kívüli tevékenység továbbszól esitéséről, a beruházásokról, a minőség javítását, a termékek piac- képességét és választékát bővítő élelmiszeripari fejlesztésekről, a rendszerekkel, a kutatókkal, a- Mezőgazdasági Főiskolával való gyümölcsözőbb kapcsolatok fontosságáról. Végül pedig a feltételrendszer legfonitosabb- járól, a hozzáértő, cselekvő emberről. Mint mondta, változatlan politikai igény a népgazdaság, a csoport és az egyéni érdekek egyeztetése és ezen belül a népgazdaság érdekeinek elsődlegessége. Szükség van az üzemi belső megújhodás meggyorsítására, a termelési fegyelem erősítésére, a munka intenzitásának növelésére. Az ágazat fejlesztése bonyolult emberi tevékenységet, hozzáértést, új hozzállást kíván a termelésben és az irányításban egyaránt. Nemcsak az ágazatban dolgozó több mint negyvennégyezer ember, hanem a megye, az egész társadalom érdeke, hogy sikerrel teljesüljön a VII. ötéves terv. A vitában elsőként dr. Szeles Gyula, a Mezőgazda- sági Főiskola főigazgató-helyettese kért szót. A tennivalókkal összefüggésben kiemelte, hogy más módszerekre, eszközökre, hosszútávú gondolkodásra van szükség. A mai termelési szintről továbblépni sokkal elmélyültebb és több tudományos munkával lehet. Mivel a megyében alapvető a jövedelem tömegének a növelése, a vállalati döntésekben mnid nagyobb szerepe van a köz- gazdasági elemző munkának. A hosszú távul gondolkodáshoz természetesen párosulnia 'kell a hosszú távú szabályozásnak is. Kiemelte a kiegészítő tevékenységek fejlesztésének fontosságát és szólt a főiskolán már meglevő, máris, illetve rövid távon is hasznosítható néhány tudományos eredményről, a gyepre alapozott tejtermelési módszerről, a jövedelem- érdekeltségű termelésszervezésről és a folyamatban levő kutatási témákról is. Mint mondta a főiskola tettre készen fogad minden a gazdaság-fejlesztésre vonatkozó üzemi kérést. Bogc László, a szövetség titkára a gondokat és feladatokat elemezve hangsúlyozta, hogy a tennivalók a maga területén mindenkitől több és jobb munkát kívánnak. Dr. Sarudi Csaba, a VI. ötéves terv eredményeiről szólva utált arra is, hogy a mezőgazda- sági üzemek sokat tettek térségük, a települések fejlesztése érdekében. Három fő gondot emelt ki, azt, hogy nem fejlődött kellően a költséggazdálkodás, nem kellő az üzemek közötti együttműködés, és nem sikerül érdemben mérsékelni a differenciáltságot. Ebből következik, hogy a legfőbb feladat a jövedelemtermelő képesség növelése, a költségek- hozamok állandó vizsgálata, a kölcsönös előnyökön és érdekeltségen alapuló együttműködés szélesítése. Mind mondta újfajta gondolkodásra van szükség, minden vonatkozásban — a termékeknél épp úgy, mint a napi munkában, az irányításban — a minőség került előtérbe. Fontos feladata a pártszervezeteknek, hogy ezeket a törekvéseket segítsék, alkotó légkörben dolgozzanak együtt a gazdasági vezetőkkel. Marosán László, a Húskombinát igazgatóhelyettese az üzem és a termelőüzemek szélesedő, javuló együttműködéséről szólt, utalva az integrációs kapcsolat továbbfejlesztésének szükségességére is. Tóth Károly mondott ösz- szefoglaló zárszót az aktivista bácsi nyugdíjba ment? No nem, ez nem lehet igaz, hiszen most is megtalálni a szövetkezet irodájában, a zsitfai szaktelepen és ia .táskakészítő üzemben ... Pedig tény: Király István, a somogysámsoni Marót völgye termelőszövetkezet elnöke, miután tizennyolc évig viselte tisztét, az idén februáriban nyugdíjba vonult. Hogy miért „csal” a látszat? Azért, mert... — Én úgy mentem nyugdíjba, hogy nem .csaptam be magam mögött az ajtót. Most ás tagja vagyok a szövetkezet vezetőségének, jóllehet semmilyen munkát nem végzek már a közösben. Számítanak rám, kíváncsiak a véleményemre; szívesen látnak, ha az otthoni munkám engedi és meglátogatom őket. A „vezérkar” még az én élmökségem idején úgy állt össze, ahogyan ebben a szövetkezeti közösségben a legideálisabb: Varga Árpáddal, az utódommal tizennégy évig dolgoztam együtt, azóta, hogy Sámson a so- mogyzsitfa,iakkal és a csákányiakkal egyesült — ő előbb főágazatvezető, majd termelési elnökhelyettes volt a Marót völgyében —; az utánpótlás régóta itt nevelődött a téeszben, a szakembereknek mintegy nyolcvan százaléka az én elnökösködé- sem idején a szövetkezet ösz- döntíjasa volt. Ma is érdekel, mit csinálnak, hogyan boldogulnak. Egyáltalán nem lep meg, hogy jól mennek a dolgok. A nálamnál képzettebb vezetőknek meg a tagságnak az érdeme, hogy nincs törés, a folyamat nem szakadt meg... Pista bácsi szüleivel együtt negyvenháromban került Somogysámsoniba. Cselédek gyerméke volt. Eleinte nap- számosmunkát végzett, majd néki is a cselédsors jutott. — A kéthelyi Hunyadi gróf marótpusztai birtokán béres voltam, később Vör- sön az intézőnek lettem a mindenese: lovakat gondoztam, kertet kapáltam, postára hordtam a küldeményeket. . . A világháború idején az elején még nem vonultattak be; a cselédek munkájára szükség volt a hadi- ellátásban, így sokadma- magammal mentesítést kaptam a katonai szolgálat alól. Aztán mégis sorra kerültem. fi Negyvenöt szeptemberében jöttem haza a hadifogságból. A földosztáskor édesapám kilenc holdat kapott. Teheneket fogtunk a járomba — ezek a háborút átvészelt tehenek akkor nagy kincsnek számítottak —, úgy kezdtük ... Eleinte járni kellett az állatok előtt, hogy tartsák az irányt a szekérrel, aztán elég volt a „hüde” meg a „hajsz” is, hogy jóbbra vagy balra forduljanak. — A bátyám negyvenkilencben szabadult a hadifogságból, s akkor már a szüleimmel meg a két lány- testvéremmel együttvéve is sokan voltunk a kilenc hold földhöz, de még a bérelt parcellákhoz is; úgyhogy a bátyám vette át a helyemet a gazdaságban', én meg a marcali gépállomáson próbáltam szerencsét. Később megint változott a szerep: én tértem haza a földhöz, a bátyám meg az útfenntartókhoz ment. Így voltunk, amikor ötvenkilenc telén megalakult Sámsoniban a November 7. téesz, s engem választottak elnöknek . . . Pajtákat falaztak el, alakították ki istállókká, oda hordták össze a gazdák állatait. Nem mindenkinek fűlt a foga a közös munkához, sökain a szabadság elvesztését, amolyan második cselédsorsot láttak a - szövetkezésben), a .kiosztott földek újraitáblásitásában. Király István győzködött, próbálkozott észérvekkel jól vezetni a közösséget, másfél év után mégis lemondott. — Idegileg kikészültem, de eszembe se jutott, hogy hátat fordítsak a téesznek. Traktoros, majd raktáros voltam, később brigádvezető — két elnök is állt ez idő alatt a szövetkezet élén —, s amikor hatvannyolcban megint elnöknek javasoltak, elvállaltam. A közéletből abban az időszákban sem estem ki: községi és járási tanácstag, később járási párt- bizottsági tag voltam. Most is községi tanácstag vagyok, én töltöm be a tanácstagi csoport vezetőjének tisztét Sámsoniban. A legfőbb gondom az volt, hogy ne döcögj ön, hanem egyenletesen haladjon előre a gazdaság szekere. — Mire emlékszik legszívesebb en? Mit tart az elmúlt tizennyolc év legnagyobb sikerének? — Noha annak idején sok bonyodalom támadt miatta, most mégis úgy látom, a szakosított szarvasmarhatelep építése mérföldkőnek számított a gazdaság fejlődésében. No, és a száz hektár szőlő telepítésének tavalyi előkészítése... A 450 férőhelyes tejhasznú tehenészeti telep építése 1974-ben kezdődött és két évvel később fejeződött be. Ezzel is, a szőlővel is olyankor indultunk, amikor az ágazat „leszálló ágban” volt, de eddig még senki sem állíthatta, hogy hiba csúszott a számításunkba: mindkét „vállalkozás” a gazdaságot, erősíti... Pista bácsinak ez az első „nyugodalmas” tavasza a hosszú szolgálat után. Gyakran megfordul — vezetőségi tagsága, érdeklődése szoros kapocs — a szövetkezetben; társadalmi kötelezettsége a tanácshoz is szólítja. De mit csinál immár nyugdíjasként „főállásban”? — A ház körül dolgozom. Van. háromszáz négyszögölnyi szőlőnk, ott mindig van mit tenni. Aztán a vöm építkezik, ott mindig van mit tenni, szükség van culáger- re... Szóval időm sincs, okom sincs az unatkozásra. Az irodában, a telepen, a műhelyben úgy köszöntik, mint aki el se ment. Közéjük tartozik ma is — a sámsoni, a csákányi, a zsitfai emberek közé, akikkel hosz- szú évekig együtt munkálkodott a Marót Völgye boldogulásáért. _ - - Hernesz Ferenc A múlt év végén a Kaposvári Húskombinát szakemberei nem látták biztosítottnak az alapanyagellátást, mert kevés vágósertést kínáltak. Az idei év első negyede kellemes meglepetéseket hozott: felvásárlási tervüket 100,2 százalékra a sertésvágásit pedig 106,2 százalékra teljesítették. Vagyis túlteljesítették a tervüket. Marosán László, a húskombinát termeltetési és kereskedelmi igazgatóhelyettese elmondta: — A múlt éviben nem gondoltuk, hogy ilyen jó eredményéket érünk el, hiszen a sertéstartási kedv az egész országban nagymértékben > Több sertést nevelaek Somogybán Túlteljesítette időarányos tervét a húskombinát csőikként. Félő volt: ha .tovább mérséklődik a termelői kedv kevés lesz a feldolgozni való sertés. A statisztika nem sok jót ígért. — Ezek a számok több — a termelői kedvet növelő — intézkedést hoztak. — Valóban kedvezően hatott a felvásárlási árak emelése, a szervezettebb kocakihelyezési akció és a többi változtatás a sertéstartási kedvre. A tervezett 373 tenyészállattal szemben 2270- et helyeztünk ki, s az a .tény, hogy a gazdák vállalták ezt, bizonyíték már a termelői kedv növekedésére. Az első negyedév eredményei biztatóak. Nem volt műszák ‘kiesésünk a termelésben és az exportban is csak annyi az elmaradásunk, amennyi az év eleji karbantartási munkákra fordított két hét miatt kiesett. Az exportüzem viszont közel 120 százalékra teljesítette az első negyedévi tervét. A belföldi húskészít- ményökből még ennél az aránynál is valamivel több készült. Naponta jönnek a kamionók, és száliítjíák az árut. A belföldi értékesítésben — törekvésünk ellenére — nem a megyében teljesítettük túl a tervünket, mert nem fogadták az árut a partnereik. Többet értékesítettünk viszont Budapesten és a környező megyékben. A visszajelzések szerint nem volt gond a minőséggel a vásárlók kedvelik a húskészítményeinket. A vágásdk emelkedése azt is eredményezi, hogy kevesebb lesz a fagyasztott, illetve a társvállalatoktól vásárolt tőkehús? — Nem mondhatom azt, hogy ezután nem lesz az üzletekben egyes időszakúkban fagyasztott hús, az azonban biztos, hogy a társvállalatoktól nem kell vásárolnunk tőkehúst. A Somogy megyei regionális üzemekkel együtt megfelelő mennyiséget és választékot tudunk biztosítaná. “ Nagy Zsóka
