Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-07 / 106. szám
1986. május 7., szerda Somogyi Néplap 5 210 éve született Berzsenyi Dániel BERZSENYI EMLÉKHELYEK A Dunántúl lankás, hegyes vidékén volt otthon Berzsenyi Dániel: szívesen tekintett szét a Ság tetejéről, s adott hírt a gombai szőlőhegy szüreteiről, kémlelte a távoli kékséget Fonyód két halmáról. Természetes, hogy a Ságot — amit például Búcsúzás Kemenesaljától című költeményében emlegetett — a honismeret munkásai emlékoszloppal jelölték meg. Dala József, Kemenesalja krónikása ma is meghatobtan emlékezik arra, hogy a hatvanas években mennyire kedves találkozó helye volt az oszlop környéke a honismeret iránt érdeklődőknek. Márványtáiblát is helyeztek el rajta, amin ez olvasható: „INT A DICSŐ TÁJ, JÁRD ZENGŐ AJAKKAL”. Azaz Berzsenyiverssorral figyelmeztettek arra, hogy főként szüretek idején mennyire hangos a táj. Az előzmények után érthető, hogy a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság és Vas megye lokálpatriótái a Sághegy egyik magas pontján az ide kettős évforduló jegyében sziklát jelölnek meg táblával. Emlékezéssel arra, hogy a költő a Ság nevét beírta szoba megtekintésre méltó. Nem kerülhetjük meg az összefogás eredményeként felállított szobrot sem. Antal Károly művét 1970-ben kapta meg Egyházashetye. Az emlékápolás ilyen példája után azt már szinte természetesnek vehetjük, hogy a nagy szülött nevét viseli az általános iskola és a termelőszövetkezet. Vajda Lajos elnökhelyettes, a mezei szorgalom mai akadályairól is elmélkedő gazda írta: „Mi a Berzsenyi Társaság megalakulását mint a Berzsenyi szülőföldjén élők, lelkesen és minden erőnkkel támogatjuk.” Ha a költő útján akarunk haladni, akkor Egyhá- zashetyéről Sopronnak vegyük az irányt. Az iskolaéveket ott két emléktábla mutatja. Az egyik a Széchenyi téren a Berzsenyi Gimnázium falán olvasható (Kis Jánoséval együtt). A mai gimnázium foglalja magában a régi líceumot, ahol a fiatalember tanulmányait folytatta. Az évfordulók jegyében készül az iskolatörténeti kiállítás, amiben hangsúlyosan lesz szó Berzsenyi tanulóéveiről. A másik táblát a Pócsi utcai volt lakóház Részlet a niklai Berzsenyi sejéből a magyar irodalom történetébe ... Hegyről kellett indulnunk a Berzsenyi emlékhelyek számbavételénél, de első útiunknak Egyházashe- tyére, a szülőfaluba kell vezetnie. Ott áll fehérre meszelve a szülőház, amelynek boltíves szobájában 1956 tavaszán nyitottak állandó kiállítást. Harminc év alatt sok-sok látogató kereste fel. A házban működő könyvtár és a korszerűsített ernlékDánicl Emlékmúzeum bélfalán látjuk. Abban a szegényes kis házban lakott a Magyai Társaság megalakulásakor. Érdekesség, hogy a társaság könyvtára ma is épen megtalálható. Sopronból professzori tanácsok nyomán atyai szó hívta haza, s teremtett lehetőséget az önálló élet megkezdésére. Kemenessömj énben, pontosabban mai nevén Sömjénmihályfán. A hajdani lakóház helyén — ahol Kis János versíráson érte komáKeresztes remény Egyszerűen odamegyek, köszönök, és megkérdezem, hogy van-e öntözőkannájuk — gondolta a férfi, és keze szárával eltűrte a szemébe lógó ősz fürtjeit. Nem is olyan könnyű rendbehozni így tavasszal egy sírt, ráadásul most ültetheti újra a virágokat, hiszen a jácintokat óda alázta a késői hó, ahonnan már nincs feltámadás. Soha nem hitte magáról a férfi, hogy effajta szorgalomra képes lesz. Három esztendeje már, hogy a sors elszakította tőle feleségét. Azóta egyedül él, vagyis az emlékeivel. Odamegyek, talán jó lenne, ha bemutatkoznék, és csak azután hozom szóba az öntözőkannát — latolgatta újfent. Bár kicsit furcsa kérés, hiszen nem is kell öntözni, éppenhogy nagyon sáros a föld. Az asszony nyolc-tíz kereszttel odébb szintén hasonló foglalatossággal igyekezett rendbehozni egy sírt, tíz év körüli lányka segítségével. Beszélgettek is, különösebben ügyet sem vetettek a férfira. A hölgy azok közé tartozott, akik életkorát szinte biztosan rosszul becsüljük meg, a lányka például éppúgy lehetett sajátja, mint unokája. A nagy munkából csak akkor nézett föl, amikor ráköszönt a férfi. Mondott valami bemutatkozásfélét is, de ezt a nő nem értette pontosan. A második kérdésre sajnálkozva tárta szét kezét, hogy nincs kannája, majd vigasztalásul azt mondta, hogy nem is magyon szükséges az ő véleménye szerint ebben az időben öntözni. Furcsának találta azonban, hogy a férfi félrehívja és így szól hozzá: Hegedülnek, szépen muzsikálnak A Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Niklán ját — új épült, de tábla hirdeti rajta, hogy kié volt a 18. század végén. A falu fölötti dombháton található a Berzsenyi-pince. Ma pihenő- és alkotóház a sömjéni szőlők között. A pince mellett emlékoszlop jelzi, hogy a harmincas években (a halál centenáriumi évfordulója körül) kedvelt találkozóhely volt. A faluba visszatérve a Berzsenyi-kastélyt sem hagyhatjuk ki. Igaz, az már az utódok, a leszármazottak életének színhelye volt, de homlokzatán fölismerhető a család címere. (Egy budapesti vállalat vette meg, s felújítás után nyaralót és továbbképző házat nyitott.) Sömjénből könnyen elérhető a táj központja, Cell- dömölk. Az ottani evangélikus templomban kötött házasságot Berzsenyi, ott anyakönyvezték gyermekeit. Születésének kétszáztizedik év- napjára készül el az emléktábla a templom falára. Celldömölkön Berzsenyi- házként tartják nyilván a mai posta épületét. A hagyomány szerint Dániel uraság többször megfordult ott. Másik érdekessége, hogy ott találták meg Berzsenyi Lé- nárd, 1848-as ezredes ol- mützi börtön-rajzait. Az emlékek nyomán szinte szükségszerű, hogy a dömölki gimnázium a költő nevét vette fel, s az épület elé állították szobrát. Meg kell nézni még a Gayer általános iskola lépcsőházában a Berzsenyi-portrét. Több mint negyven évvel ezelőtt került oda, s tiszteletadások gyakori színhelye. Üjabb, szép létesítmény a városban a Berzsenyi Dániel könyvesvolt. Vas megyéből a Balaton irányába fordulva megkerülhetetlen Keszthely. A 19. század elején a tó fővárosának nevezett település szellemi rangját a Festeticsek adták meg. A Georgicon ünnepségek és a kastély gyakori vendége volt az akkor már a Somogy megyei Niklán (akkori írásmóddal: Miklán) élő költő. A kastély- múzeum helyiségei Berzsenyi-kéziratokat, -könyveket őriznek. A Balaton déli partján Marcalitól juthatunk el Nik— Asszonyom, nem akarok zsákbamacskát árulni, régóta figyelem magát. Olyan magányosak a mozdulatai. Három éve élek egyedül, mióta szegény feleségem úgy járt. Nem tudok udvarolni én már, de gondolja meg, nem lenne-e jobb magának is, ha volna mellette valaki. Az asszonynak a lélegzete is elállt. Valahogy még kinyögte, hogy ő tulajdonképpen a bátyja sírját gondozza, és sietnie is kell, mert a férje várja már otthon. — Mit mondott a bácsi — kérdezte visszatértekor a kislány. — Semmi különöset, csak érdeklődött egy dolog után — válaszolta az asszony, és sietősre fogta a hátralévő munkát, hogy minél előbb eltűnhessenek a temetőből. Nem szerette ugyanis, ha észreveszik az arcán, hogy sajnál valakit. Varga István Iára, ahol életének utolsó harminc esztendejét töltötte. A faluban az első Berzsenyiemléket 1859-ben állították, akkor került obeliszk a sírhelyére. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a közakarat érvényesült, hogy a hajdani kúria emlékmúzeum legyen. Szoborral, emléktáblával és állandó kiállítással várja a látogatókat. Külön érdekesség, hogy a költő dédunokái adnak tájékoztatást a hagyományokról és a látnivalókról. A kiállítás 19. századi bútorokból, tárgyakból, könyvekből áll, viszonylag kevés a költőhöz közvetlenül kapcsolható tárgyi emlék. Berzsenyi gyakori vendég volt Kaposváron. Részt vett megyegyűléseken, járt az olvasótárba. Több mint ötven esztendővel ezelőtt ezért kezdtek el itt szobrára gyűjteni. Ma a Szabadságparkban a költő nevét viselő általános iskola mellett áll. A Berzsenyi-emlékhelyek útját követve nem vétletle- nül utolsó stáció Kaposvár. A nevét viselő irodalmi és művészeti társaság itt éli ötödik virágkorát... Laczkó András A nótakedvelők fülében cseng máris az ismert muzsika dallama. Ez a közismert nóta jutott az eszembe, amikor részt vettem az Országos Szórakoztatózenei Központ Somogy megyei munkaértekezletén. A vendéglátóhelyek szakítottak a hagyományokkal, a cigány- zenekarok jelentősen megfogyatkoztak, a divatba jött tánczenét pedig csupán szólóban játszó hivatásos zenészek, esetleg duók képviselik. Vágó Tiborral, az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltségének vezetőjével beszélgettünk a hivatásos zenészek helyzetéről, a zenés szórakozóhelyék kínálatáról. — Somogybán kilencven- hét hivatásos zenész dolgozik a vendéglátóiparban, kettő kiiivétélével a megyében élnék. Nyáron a Ballaton- pafti igények kielégítése érdekében a vendéglátóhelyeken háromszor ennyien muzsikálnak, ők pestiek, illetve más megyéből szerződnek Somogyba. Sajnos az utóbbi években erősen megcsappant a oigányzenészek száma, kihalóban ez a fajta szórakoztatózene — mondta. — Mindössze harmincegy cigányzenészünk van a hatvankét ténczenésszel szemben. Somogybán a teljes foglalkoztatásuk ugyan biztosított, de azon az áron, hogy néhányan elköltöztek, többen abbahagyták idős koruk miatt a muzsikálást. A oigányzenészek alacsony bérezése hozzájárult ahhoz, hogy sokan mellékfoglalkozást vállalnak, olyat, ami idegen a hivatásukkal. A cigányzenekarokat sújtja az is, hogy a szerződéses üzletekben nem szívesen alkalmaznak négy-öt fős zenekarokat, ám ezt a szorítást megérzik a tánczenekarok is. Somogybán — negyvenhárom vendéglátóhelyet tartanak nyilván, ahol esténként zene is szól. Huszonhét a szerződéses üzlet. Kaposváron tíz éve még négy cigányzenekar húzta a talp alá valót, ma már csak kettő. — Énekeseket már alig hallani a saórakoztatóhe- lyeken. — A zenekarok többségének a tagjai vették át az énekesek szerepét, amit többnyire jól oldanak meg. Ám szükség lenne arra, hogy a vendéglátóhelyeken műsoros esteket is rendezzenek, ahol egymást váltogathatnák a különféle zenekarok és természetesen az énekesek. A színvonalasabb szórakoztatás irányában ezen az úton mehetünk. — Az országban az elsők között alakult meg Somogybán a Szórakoztatózenei Központ megyei stúdiója. — Sajnos a cigányzene iránt a fiatal muzsikusokban sincs érdeklődés, az utánpótlást nem vagyunk képesek biztosítani. Tánczenét ötvennégyen tanulnak jelenleg a stúdióban, de közülük vajmi kevesen kerülnek a vendéglátóiparba, többségük az amatőrmozgalomban jeleskedik, s ez nem baj. — Az igényesebb vendéglátáshoz hozzátartoznak a színvonalasabb és jól megválogatott zenekarok is. — A vendéglátóhelyeken múlik, hogy ezt fölismerik-e, s főleg, mit tesznek ennek érdekében. Mi elsősorban a cigányzenekarok eddiginél jobb foglalkoztatását reméljük a holnaptól, mert úgy hisszük, igény van rá. Horányi Barna Gazdag régészeti lelet Katangában Közép-Aírifca egyik sokat emlegetett területe Zaire (a régi Belga-Kongó) egyik délkeleti tartománya, Katanga, újabb nevén Shaba; ez utóbbi szuahéli szó, jelentése: réz. Az elnevezés jogos, mert itt található a tőkésvilág ásványikincseinek számottevő .része. Zaire bányatermékeinek és azok exportjának mintegy négyötödét a tartomány adja. A nagyrészt külszíni fejtéseken kitermelt ásványkincsekre épült színesfémkohászata és fémfeldolgozó ipara, amely azonban csak kis részét dolgozza feli a termelésnek. A teruleten talált régészeti leletek régi kultúrára, fejlett ’kézművességre utalnak. Igen korán ismerték a fémművességet, a vas- és réz- feldolgozást is. Több állam létezett itt már az i. sz. 6— 8. század körül, bár ezen időszak történetére vonatkozó ismeretünk inkább csak feltevéseken nyugszik, annál is inkább, mert a gyarmati időkben a gyarmatosítókat jobban érdekelték a föld mélyében' lévő ércek, mint a régi sírok és azok tartalma. Nemrégiben szerencsés .körülmények között nagyobb, régi agyagedényekből álló gyű jtemény került . elő. Mint kiderült, a bennszülöttek a sírokban talált kerámiákat elrejtették egy katangai Sanga nevű helyiségben. Hasonló leleteket messze eső ásatásoknál több helyen találtak. Az érdekes leletek hozzájárulnak a régi kút tufák maradványainak a megismeréséhez. Az Eliisabethville-i egyetem és a múzeum Ter- vuren-foe küldött egy expedíciót. Ez az expedíció feltárt 60 sírt. A legtöbb sírban észak-déli irányban feküdtek a tetemek, fejjel északi irányba eltemetve, oldalukra fektetve, egyik karjuk a fej alá volt igazítva. A melléjük tett edények a csontváz hátánál voltak elhelyezve. Napvilágra került számtalan réz- és vas- tárgy, üvegdísz és kagyló. Feltűnő, hogy gyakran sok — egy esetben 33 darab — edényt tettek a sírba. Ez Olyan nagy ^ám, amely csak az európai történelem előtti sírok tartalmához hasonlítható. A kerámiák jól kidolgozottak, szépen díszítettek, de nem forgó korongon készítették őket. A leletek korát egyelőre csak hozzávetőlegesen becsülték meg, pontosabb természettudományos méréséket még nem végeztek rajtuk. Űigy vélik, hogy a Sanga melletti ásatáisi sírmező az európai középkor idejére tehető. A tudósak azt is nagy eredményként értékelik, hogy ezzel megkezdődött a Kongó-vidék régészeti feltárása.
