Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-06 / 105. szám
1986. május 6., kedd Somogyi Néplap 5 Örökös védnök A kétévenkénti diákszínjátszó napok egyetlen örökös védnöke Gálos Tibor, az Országos Közművelődés-kutató Központ igazgatósági titkára. Húsz éve egyetlen találkozóról sem hiányzott. Középiskolai tanárként jegyezte el magát a diákszínjátszással, aztán mecénásként nyújtott támogatást az amatőrmozgalomnak a Művelődési Minisztériumból. Az elmúlt húsz év már történelmi idő a diáikszánját- szásbaní. Azaz: mérhető a megtett út. Milyennek ítéli? — Csurgó szerepe a magyar diákszín j átszásban mind nyilvánvalóbbá vált, ahogy teltek az évek. A Csokonai-hagyományokat ápoló városi jogú nagyközség fölkarolta ezt a mozgalmat. Az idei találkozóra tizenkilenc megyéből tizenhétből jelentkeztek csoportok, ez is kifejezi, hogy nagy az érdeklődés a találkozó iránt. Jelentős tartalmi és formai változások tanúi lehettünk az elmúlt húsz év alatt. Kezdetben zömében ismert drámai alkotásokat láttunk a diákszínjátszóktól, néhány éve fordult a kocka és előtérbe kerültek a diá- koiS pamíleték, kabarék, a rögtönzések. A rendezőközpontúságot a kamaszközpontúság váltotta föl. A gyerekek akarnak és szeretnek játszani! Sokat fejlődött a beszédMesteremberek kultúra, az anyanyelvápo- lásban jeleskednek a diák- színjátszók, sokukkal találkozhattunk a Szép magyar beszéd versenyen is. — Az általános iskolai, majd a középiskolai diákszínjátszás, folytatva az egyetemi színpadok tevékenységével, hosszú ideig meghatározó élménye lehet a fiatalságnak. Vajon ez a folyamatosság fennáll ? — Sajnos nem. Az egyetemisták körében már nem vonzó a színjátszás. Éppen ezért, ha a diákszínjátszásról beszélünk, Magyarországon csakis a középiskolai tevékenységet ismerhetjük el. — Az idei találkozón igazán gazdag és színes volt a program. A középiskolai diákszínjátszásnak, úgy tűnik, nincs kerete. — Nincs arra recept, hogy mit játszanak a csoportok, de azt igenis figyelembe kell venni, hogy kik dolgoznak a színpadon és kikhez szólnak. Nagyon sok téma foglalkoztatja a mi ifjúságunkat — bizonyosodhattunk meg. — Mit hiányolt? — A népi komédiát. A folklórt. Sok a vidéki, falusi diák a középfokú oktatási intézményekben, ha mások nem, ők igazán fölkarolhatnák ezt a műfajt, hiszen erre is szükség van a diákszínjátszásban. Shakespeare Szentivánéji álom című színpadi művéből Mesteremberek címmel ösz- szeállítást láttunk a debreceni Kölcsey művelődési központ Főnix diákszínpada előadásában. Adhatták volna azt a címet is a sikeres előadásnak, hogy így játszunk mi, hiszen diákszínjátszás volt a javából. — Ide nekem az oroszlánt is! — zengette az egyéni alakítással jeleskedő Molnár Péter második osztályos debreceni középiskolás, akit sikeres versmondóként is számon tartanak a városban. — A Tóth Árpád emlékére megrendezett megyei versmondó versenyen első díjat kaptam. Tizenegy éves korom óta mondok verset, egy újsághirdetésre először az alföldi gyermekszínpadra jelentkeztem. Péter a dramaturgiai tagozatot választotta fakultációként a debreceni gimnáziumban. — Rendszeresen tartanak nálunk órákat a debreceni Csokonai Színház rendezői, művészei, eljárunk a próbákra is. A Főnix diákszínpad tagjaként játszhattam vásári komédiában, a tananyaghoz kapcsolódott Arany János Toldi című elbeszélő költeményének színpadi változata, a Háry Jánosra, a Lúdas Matyira is szívesen emlékezem. Eleinte kis szerepeket kaptam, aztán végigjátszottam az összes főszerepet. A Szentivánéji álom alapján összeállított Mesteremberek című produkciónkban először az oroszlán/ szerepével bíztak meg, azóta szívesen alakítom Zuboly kedves figuráját: Molnár Péter nemcsak a színjátszást veszi komolyan, a tanulmányokban is megmutatja „oroszlánkörmeit”. — Színész szeretnék lenni, és ezért mindent megteszek — hallottuk tőle. Az amatőrmozgaliOimnak. a diákszínjátszásnak nem elsőrangú feladata a színésznevelés, de mindig voltak olyan tehetséges fiatalok, akik mesterségüknek a színészi pályát választották. A mieink Korányi Barna Varga István Az utolsó előtti előadás volt a kaposváriaké. A Táncsics Mihály Gimnázium több mint negyedszázados múltra visszatekintő együttese, Sántha Ferenc Nácik című drámáját mutatta be. Az előadás több szempontból is érdekes volt, hiszen a fesztivál legrövidebb műsora volt, mindösz- sze tizenkét perces. S ebben szerepelt a mezőny legfiatalabb versenyzője (ezúttal azonban nem volt ilyen kategória), a hét esztendejét alig elhagyott Klujber Pé+ PY T'ntráiKVii áv<-1ob-£»ee,óöit7-ár»4szolgált, hogy a darabbeli nagyapját bátyja, Zoltán alakította. — Félig-meddig családi vállalkozásnak tekinthetjük a darabot — mondta mosolyogva dr. Klujber László, az édesapa, aki a darab rendezője. A kaposváriak bebizonyították a Nácikkal, hogy nem okvetlenül szükséges sok időt a színpadon tölteni a szereplőknek ahhoz, hogy drámai feszültséget teremtsenek. A rendkívül zárt, bal- ladisztikus előadás nagy siker volt a nézők körében. dalmi színpadnak — mondja Csillag Edina, aki szép hangjával emelte az előadás színvonalát. Valamennyi betétet mi választottuk, szerkesztett műsorunkba —, s már otthon több vitára adott okot, hogy mi módon kerül Baudlaire, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc verse mellé Földes László szövege, vagy a Kontroll Csoport száma. — Mi azonban úgy érezzük, hogy ezek a területek nem különülnek el bennünk — magyarázta Szabó Gabriella, akinek játékához sokan gratuláltak más színpadok tagja'i közül is. Azt azonban, hogy az előadásban mindvégig tetten érhető volt az a sugárzás, lendület, báj, még a zsűri is elismerte és a darab nagy erényének tartotta. — Különös mértékben tapasztalhatjuk erőteljes hatását a nyelvoktatásban. Francia, orosz nyelvű mesejátékokat is bemutatunk az idegen nyelvi tagozatos diákokkal közösen. A drámai tagozatos osztály tanulóiban pedig fokozódik az igény az idegen nyelv tanulása iránt. — Sokan érdeklődnek a drámai tagozat iránt? — Négyszeres-ötszörös a túljelentkezés. Az ország szinte minden tájáról jelentkeznek gimnáziumunkba, kaposvári diákunk is volt a drámai tagozatos osztályban. Talán nem tűnik beavatkozásnak a megye oktatásügyébe, ha fölhívom arra a figyelmüket, hogy Kaposváron a Táncsics gimnáziumban érdemes volna beindítani a drámai tagozatos osztályt. Megvannak hozzá a feltételek a gimnáziumban is, és ott az országos hírű Csiky Gergely színház! — A csurgói találkozón érzékelhető volt, hogy a diákok erőteljesen közreműködnek az előadás mikéntjének kialakításában. De az önök gimnáziumából diákrendezővel is találkozhattunk. Balázs Béla A tündér című misztériumjátékát Nagy Krisztina harmadik osztályos tanuló rendezte. — Erőteljes rendezői egyéniség. Amikor készen volt a darabbal, akkor szólt, hogy nézzük meg, mondjunk véleményt. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen magyarból a legjobbak között szerepelt, már nem is kell ebből a tantárgyból érettségiznie. Megvan a jelese. — A szentesi gimnázium hat alkalommal vett részt a csurgói találkozón. Most mintha be akarnák pótolni azt a négyet, amelyen nem voltak jelen, több darabbal is szerepelnek a programban. Milyennek ítéli ezt, a tizedik találkozót? — Talán ez az első olyan találkozó itt Csurgón, amikor világosan láthatjuk, hogy a diákszínjátszás a saját lábára állt. A győztesek Talán sokat nyom a felvételinél a latba, hogy tagja az NB I-ben szerepelt soproni kosárlabda-csapatnak. A győztesek hát elbúcsúznak iskolájuktól. Mint ahogy nagyon sok középiskolás utoljára volt a két évenként megrendezett találkozón. Ám helyükre bizonyára jönnek újak, a mostaniaknak pedig már másutt kell helytállniuk. Szombat este, a várva várt eredményhirdetés. Izgalomnak nincs híján a zsúfolásig megtelt nagyterem. S mert az idő járás is eléggé kegyes volt a három nap során a fiatalokhoz, bizony megizzasztotta jócskán az érdekelteket a várakozás. Debreceni Tibor, a zsűri elnöke is tisztában volt azzal, hogy rövidre kell fognia értékelő szavait, hiszen humorosan, könnyed hangvételben szólt a három nap tapasztalatairól. A legnagyobb ováció a fődíj kihirdetését követte, miszerint a soproni Széchenyi István gimnázium Éljen a felvonulás című ironikus játéka nyerte az ötezer forintos különdíjat. Ez az előadás is azok közé tartozott, ami saját készítésű szöveget dolgozott föl. Arról szól a nagy szereplőgárdát mozgató darab, hogy egy csoport mellékutcába szorul a május elsejei felvonuláson, és nem tud bekapcsolódni a vonulás főáramába. A meglehetősen bőségesen használt irónia segítségével világítanak rá a Szabó Miklós rendezte darabbal nemzeti és történelmi tudatunk zavaraira. Az eredményhirdetés után a szereplőkkel beszélni nem a legkönnyebb dolog. Az el- ismerők gyűrűje veszi körül a soproniakat. Kijut a gratulációból Bella Gábornak is, aki Árpád vezér szerepében játszott. — Negyedikes vagyok, a Színművészeti Főiskolára adtam be jelentkezési lapomat. Színházrendező szeretnék lenni. Szereplőtársa, a magasra nyúlt Meszlényi Róbert, a tömeg egyik jellegzetes figurája volt. — Én is most érettségizem — mondja, a testnevelési főiskolára készülök. A színház akkor is színház, ha diákok játsszák. Erről bizonyosodhattunk meg a hét végén Csurgón, a tizedik alkalommal megrendezett országos diákszínjátszó napokon. Magas színvonalú előadásoknak lehettünk tanúi, kiemelkedő színészi alakításoknak tapsolhattunk. Sokszor részesei lehettünk annak a megfo- galmazhatatlan csodának, ami csak színházban lehetséges. összeállításunkban néhány emlékezetes csurgói pillanat fölelevenítésé- re tettünk kísérletet. (DIÁK)SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Önerőből lAliUUXV.J.li'l.'U A k. A W 1/U VQi. UAAA jában rövid ismertetők is szerepeltek. Ezek között megkülönböztetett figyelem övezte azokat a produkciókat, amelyeket a diákok írtak, állítottak össze. Ezek közé tartozott a szegedi Tömörkény István gimnázium hattagú színpada is, akik Vetkőzés című darabjukkal inkább közönségsikert arattak. Oka volt ennek, hogy a zsűri tagjai dramaturgiai döccenőkre, logikailag nem tisztán fölépített mozzana- tokrak rögtön kitértek az előadást követő szakmai vitán, addig a közönség inkább úgy érezte, hogy hozzá szólnak a darabbal. —. Osztályunkba csak lányok járnak, ezek közül hatan vagyunk tagjai az iroa szentesi pema A Horvatb Minaiy gimnáziumban fontos dolog a diákszínjátszás. Eljött Csurgóra a találkozóra, mint eddig szinte minden évben Bácskai Mihály, a gimnázium igazgatója, de nemcsak azért, hogy lássa diákjainak szereplését (remeklését), hanem szívügye is a színját- sás, tagja az Amatőrszínjátszók Országos Tanáosának. — 1978-ban gimnáziumunkban létrehoztunk egy dráma-tagozatos osztályt. Előzménye: Szentesen hagyománya van a diákszínjátszásnak. Nagyon fontosnak tartjuk a nevelésben betöltött szerepét. Erre már Németh László is rájött, Hódmezővásárhelyen, ahol tanított, három egész estét betöltő darábat rendezett és írt egy értekezést a diákszínjátszásról. Pedagógiai gondolatait érdemes felfrissítenünk magunkban. — A drámai tagozatos osztálynak van-e kisugárzó hatása a többi diákra?
