Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-05 / 104. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 104. szám Ára: 1,80 Ft 1986. május 5., hétfő Tanulmányi kirándulások Országos értekezletére készül az MSZBT A mezőgazdaság behozta tavaszi elmaradását Nagyszerű, ha a gyerek megtanul valamit az iskolá­ban, s aztán hamarosan helyszíni tapasztalatokat is szerez hozzá. Például, ha Petőfiről van szó a magyar irodalom órákon, s utána az osztály útrakel, felkeresi K isikőröst, Kiskunfélegyhá­zát, meg a többi várost és községet, ahol emléket őriz­nek a nagy költőről, bizo­nyára maradandóbbak lesz­nek az órákon szerzett is­meretek. Ugyanígy, ha — megint csak példaként — a felszabadulásról, a földosz­tásról tanulnak, s megálto- gatják az Ideiglenes Kor­mány debreceni székhelyét, az elsőként felszabadult Battonyát, vagy az elsőként földet osztó Ópusztaszert, jobban rögződnek a tanul­tak, mint ha csupán szóban hallanak minderről a diá­kok. Az utazási irodák — köz­tük mindenekelőtt az Ex­press, az Ifjúsági és Diák Utazási Iroda — éppen azt szeretnék, ha valóban össze­beszélnének az iskolák, s ne mind egyszerre kérjenek szálláshelyet, idegenvezetőt, autóbuszt — például április végére Sopronba. Három évvel ezelőtt szál­láshely hiányában ezer cso­port igényét kellett vissza­utasítani emiatt. Találomra tallózunk két iroda — az Express és a Budapest Tourist tanulmá­nyi kirándulás-program­ajánlatában: arborétum-lá­togatások Pannonhalmán, Szombathely környékén. Szarvason: irodalmi kirán­dulások Vörösmarty Mihály, Vajda János, Katona József, Móra Ferenc, Jókai Mór, a Kisfaludyak „nyomában", egy, két és háromnapos ki­rándulások városnézéssel Budapestre, Dunakanyar, Bálaton-felvidék, Vácrátót- Zebegény, Őrség—Göcsej, Kis- vagy nagydiák — sőt tanár — a talpán, aki mind­ezt már látta, ennyi út kö­zött semmi újat nem talál! A szállásgondok — ame­lyek korábban nehezítették olykor meg is gátolták a ta­nulmányi kirándulások szer­vezését — nagyrészt meg­szűntek. Van érdeklődés a tanul­mányi kirándulások iránt. Az viszont még nem tisztá­zott, hogy ezek a kirándulá­sok hová tartoznak inkább: a tanulmányokhoz, vagy a turizmushoz. Nem mintha a kettőnek ellentétben kel­lene állnia egymással. Sőt szerencsés találkozás lenne, ha a tanulmányi kirándulá­sok szorosan kapcsolódná­nak a tantervhez, s szerves részeivé válnának az Is­merd meg hazádat mozga­lomnak — még, ha nem is hangsúlyozzák ezt lépten- nyomon. Örvendetes, hogy megin­dult a verseny a diák-uta­sokért. Az utazási irodák — igyekeznek olcsóbb árakat számítani, minél jobb szál­láshelyeket, képzettebb ide­genvezetőt adni a tanulmá­nyi, iskolai kirándulások­hoz. Az iskolák egy része pedig — nem utolsósorban az anyagi lehetőségek csök­kenése miatt — székhelyé­nek környékére is indítja már a fiúkat-lányokat ki­rándulásra, legalábbis első lépésként, hogy majd aztán nézzenek széjjelebb az or­szágban. Hogy utazni ne csak jó le­gyen, de — hiszen ezért in­dulnak évtizedek óta a ta­nulmányi kirándulások — hasznos is a résztvevők szá­mára. Novemberben tartja VIII. országos értekezletét a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság. A barátsági mozgalom kiemelkedő állomását jelen­tő rendezvényén az országos elnökség, valamint a több mint 1800 tagcsoport a ma­gyar és a szovjet nép barát­ságának elmélyítése érdeké­ben végzett tevékenységének elmúlt öt éves tapasztalatait összegzik, s körvonalazzák a következő évek programját. Az MSZBT Országos El­nöksége a közelmúltban megtartott ülésén született meg a döntés a konferencia összehívásáról, amelyen a baráti társaság sokszínű és hasznos munkájáról adhat­nak majd számot a küldöt­tek. Az MSZBT vezetői az MTI munkatársának el­mondták: az utóbbi évek ta­pasztalatai is jelzik, hogy a mozgalom rendezvényei egy­re több lehetőséget kínálnak arra, hogy a magyar nép megismerhesse a Szovjet­unió országépítő munkáját, a szovjet emberek életét, s eredményesen hozzájárul­nak a két nép barátsága el­mélyítéséhez, együttműkö­désének fejlesztéséhez. Az idén a mozgalom fórumain különösen nagy figyelmet fordítanak a Szovjetunió Kommunista Pártja újjá­szerkesztett programjának megismertetésére, valamint annak hiteles bemutatására, hogy a szovjet nép miként vesz részt a kitűzött célok megvalósításában, amely­nek során jelentős fejlődés várható a társadalmi és gaz­dasági életben. A barátsági mozgalom to­vábbfejlesztésében nagy szerepet játszik az MSZBT propagandamunkája: a tár­saság sajátos eszközeivel népszerűsíti azt a tevékeny­séget, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség or­szágai fejtenek ki a béke megóvása, a szocialista vi­lágrendszer biztonsága, a fegyverkezési verseny meg­állítása érdekében. Az MSZBT kezdeményező szerepet kívánt vállalni a magyar társadalom szocialis­ta tudatának formálásában. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elmélyítése érdekében át­gondolt rétegpolitikai tevé­kenységet végez, elsősorban a dolgozó és a tanuló ifjúság körében. Mint az elnökségi ülésén is elhangzott: a mai fiatalok tudatában a fényes szélek nemzedéke vagy az ötvenes évek korszaka tör­ténelmi tényként jelenik meg, élményeiket hazánk életéből, a magyar—szovjet együttműködés és barátság mai gyakorlatából merítik. Ezért is lényeges, hogy a tár­saság programjai az eddigi­nél is gyorsabb és rugalma­sabb választ adjanak a köz­véleményt foglalkoztató kér­désekre. A kulturális munka tar­talmasabbá tételéről tanús­kodnak a magyar és a szov­jet nép kulturális hagyomá­nyait bemutató rendezvé­nyek. A jövőben is számos fórumot szerveznek, amelyen a két nép kölcsönösen meg­ismerheti — többek között — egymás kortárs művésze­teinek kiemelkedő alkotásait. Hagyománnyá vált már a megyék és a városok kö­zött kialakult testvérkapcso­lat. További fejlődéséhez, a testvéri üzemi-intézményi kapcsolatok fejlesztéséhez is segítséget nyújt a baráti tár­saság, lehetőséget teremtve a hasznos tapasztalatcserére, valamint az együttműködés teljesebb kibontakoztatásá­ra. Jelentős állomásához ér­kezett az országos értekezle­tet előkészítő munka: a tag­csoportok elnökségei a na­pokban országszerte értékel­ték az elmúlt öt évben vég­zett tevékenységüket; az aranylkaszarús plakettel ki­tüntetett tagcsoportok elnök­ségei megválasztották kül­dötteiket az országos érte­kezletre. Szeptember 1. és október 15. között tartják meg a megyei és budapesti kerületi tagcsoportok ügy­vezető elnöki értekezletét, s megválasztják a konferencia küldötteit, valamint az új or­szágos elnökség megyei, ke­rületi tagjait. A baráti társa­ság legfelső fóruma novem­ber 22-én ül össze. A mezőgazdasági üzemek nagy többségében haj nali négy órától este tíz óráiig szinte megállás nélkül dü­börögnek a gépek a földe­ken, s e megfeszített mun­káival — mint az MTI tudó­sítói jelentik — a megyék nagy részében a tavaszi munkák célegyenesébe ju­tottak. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kései kitava­szodás ellenére az idén is az egyes országrészek sajá­tosságainak megfelelő opti­mális időben földibe kerül a tavasziak, közöttük a legké­sőbben vethető kukorica magja is. Az ország legdélibb vidé­kén — Baranyában, So­mogybán — az ünnepi mű­szakoknak köszönhetően gyakorlatilag befejeződött a vetés. Az utóbbi hetekben összesen másfélszázezer hek­táron került földbe a tava­sziak: a borsó, az árpa, a napraforgó, a cukorrépa, a kukorica stb. magja. A me­gyében az idén minden ed­diginél nagyabb területen — összesen 83 000 hektáron — termelnek kukoricát. Ilyen módon az őszi kalászosokat is számítva ebben az esz­tendőben Baranya szántóte­rületének mór a 70 százalé­kát gabonatermeléssel hasz­nosítják. A kukorica vetés- területét olyan módon tud­ták növelni, hogy csökken­tették egyes szálas- és tö­meg takarmányt adó növé­nyek vetésterületét, e terü­letcsökkentést pedig a ho­zamok erőteljes növelésével ellensúlyozzák. Egyébként a szakem­bereik az utóbbi évti­zed legjobb áprilisi időjárásának tartják az ideit. A bőséges csapadék, a nyárias meleg hatására a vetések gyorsan, általában 8—10 nap alatt kikelnék és aztán szinte szemlátomást nőnek. A legkorábban elve­tett árpa, borsó, cukorrépa, kender, kukorica szépen so­rol. A gyors munka, a jelek szerint, nem ment a minő­ség rovására: mindenütt megvan a kívánatos tőszám és egyenletesen sűrű a nö­vényállomány. Azokban a gazdaságokban, ahol végeztek a vetéssel, megkezdték a lucerna első kaszálását. Szemle a Ferma-1 pályán A Forrna—1-es pálya épí­tésében érdekelt tárcák ve­zetői — Urbán Lajos közle­kedési, Somogyi László épí­tésügyi és városfejlesztési, valamint Juhár Zoltán bel­kereskedelmi miniszter — tepnap helyszíni szemlén szereztek tapasztalatokat a munkák menetéről, az épít­kezés jelenlegi állapotáról. A ml misztériumok vezetői megállapították, hogy a munkák az eredeti tervek­nek megfelelően, kellő ütemben haladnak: a pálya teljes hosszát aszfaltburko­lat fedi, a szükséges három rétegből egyes szakaszokon már kettőt leterítettek. (A legfelső aszfaltréteg elkészí­tése a befejező munkálatok­hoz tartozik majd.) A pá­lyát körülölelő, s természe­tes lelátóként szolgáló dom­bokon már a kertészek is dolgoznak, megkezdődött a füvesítés. A miniszteri szemle ta­pasztalatait összegezve a három tárca vezetője meg­állapította, hogy a jelenlegi helyzet szerint semmiféle műszaki akadálya nem lesz a pálya határidőre történő átadásának. A Ganz Danubius Balatonfüredi Hajógyárában mintegy 600 millió forint értékű termék gyártását tervezik. Ebből 520 millióra már megkötött szerződésük van. Svéd megrende­lésre 700 tonnás úszókikötőt, Csehszlovákia részére uszályt, a Szovjetuniónak úsizódarut, a BKV megrendelésére sze­mélyszállító hajót, NSZK megrendelésre pedig földmunka- gépek markolókanalait gyártják Egy másodperc annyi, amíg az óramutatón a kvarckristály egy vesszőhöz csatlakozó másik rövidebb vessző alakját el­veszti és egy különös haty- tyúhoz hasonlítható formá­tumot vesz föl. Pang! Ennyi. V.alahogy így lopódzott gondolataimhoz a május. Magamban még a kínke­serves télies tavaszt szid­tam, s megnyugodva tekin­tettem cipőkollekciómra: híján vagyok ugyan a szan­dálnak, de mikor is jön el majd ennek az ideje ... Most pedig halszálkás mintájú télikabátom lát­szik idétlennek a folyosó fogasán a többi odaakasz­tott ruhanemű között. Ár­ván nyugtázza egy idő­dimenzió átfordulását. Aho­gyan az atlétatrikótól elin­dulva jutunk el a bundáig, ugyanúgy rétegesen rakó­dott e kabát fölé is a sok ruha: sál, zakó, pulóver, ing, nyári vászonsapka. Jo­Tavaszi veszélyszabvány gosan fel lehetne vetni azt a kérdést is, mit keres még elöl a kabát, régen a szekrény mélyén lenne a helye? A tízéves pótkabá­toknak azonban ez a sor­suk, a kényeztetésben és a gondoskodásban sohasem kerül rájuk a sor, csak ha húzni kell, csak ha egy ké­nyelmes hideg napra van kilátás ... Nincs mese, bekukucskált egy pillanatra a nyár ... A történet szempontjából azonban a kabátnak csak időjelző szerepe van. Mint ahogy abból is csak az utóbbi fontos, hogy türel­metlen, érzékenybőrű em­ber vagyok. Orvosi konyha­nyelven szólva az esetem ennyi: a hétvégén vala- hányrendű égési sérülést. szenvedtem. Pedig már előre féltem attól, hogy felsülök. Elég hasonló érzésbe ütközhet az ember a szellemi „erdőn- réten”, még pont ez a le­égés hiányzott. Persze nem csak én ég­tem le ezen a csütörtö­kön—pénteken—szomba­ton, hanem ezer és ezer felhevült nekivetkőzés, s már sercegett is az ember háta, arca, orra. Különös, de a hétvégén felsültek a toponári szőlők, a gesztenye- és diófák is. Némely fák, mint a meggyfa, a cseresznye vagy a körte és a sárgabarack rá sem hederített a tűző napra. Rögtön permetelőt ragad­tam, nem tudva mi lehet ban fújtattam a vélt gyógy- vegyszert a szőlőkre és a fákra. Amire megpermetel- tem már összefutott az ut­ca. Többen azt állították, ez csak itt a falu felső ut­cáiban jelentkező betegség, s nem is napszúrás, hanem mezőgazdasági permet. Néhányan a biztosító után kiáltottak, még mások már az őszi szőlőfürtöket sirat­ták. Most ki tudja mi ez. kérdezgették egymást az emberek. Az eddig kénye­sen babusgatott szőlőhajtá­sok azonban jelezték — va­lami orvtámadás, a sarjadó élet ellen. Szinte porrá le­hetett morzsolni a megbar- nult egykori zöldhajtásokat. Néhányan azt vetették föl, aláírásokat kellene gyűjteni, mert ez mégis­csak sok. Mások szerint első a tájékozódás. El kell menni a tanácshoz, a té- eszhez, a biztosítóhoz. Sor­ra pontosítani kell min­dent. Valaki felelős ebben az ügyben, ugyanis nem tartotta be a veszélyszab­ványt ... Négy vagy öt éve egy­szer teljesen elpermeteltem a krumplit. Rovarméreg he­lyett gramoxone került a gépbe. Nosza megfogad­tam, nekem ezután teljes „permetelőcsend” én raj­tam ne nevessenek, ne súg- janak-búgjanak a hátam mögött. Most újra várhatom a fejleményeket. Lehet, hogy csak tovább ártottam a nö­vényeknek, másrészt oda a szavam is. Felsültem újra! Ott ülhe­tek, leshetem a hajtásokat anyám kertjében, meztelen vállamon — mit neked ké- nyeskedő bőr — orvul csil­log majd a napsugár. Békés József V. E.

Next

/
Thumbnails
Contents