Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-27 / 123. szám
1986. május 27., kedd Somogyi Néplap 5 Amatőr művészeti gála a Cslky Gergely Színházban NEMZEDÉKEK, HAGYOMÁNYOK A somogyi amatőr művészeti szemle színes gálaműsorral ért véget. Vasárnap este a kaposvári Cslky Gergely Színiházban háromórás műsort adtaik a meghívott együttesek, szólisták. Tavasszal a somogyi művészeti szemle mellett, több versenyprogramon is részt vettek az együttesek, szólisták, s ha ezeken kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, meghívást kaptak a gálára. Nemrég zajlott le a Hajlik a meggyfa megyei népzenei verseny, Mesztegnyő adott otthont az Együd Árpád emlékére megrendezett gyerek- nép tá nc - talál k ozón a k és versenynek, az elmúlt hónapok kiemelkedő eseménye volt az országos Berzsenyi szavalóverseny, egyik falusi irodalmi színpadunk országos találkozón mérettetett meg és három díjjal tért haza, s említhetjük a Franciaországból a napokban hazatért Vikár Kórust is, amely kiemelkedő sikereket ért el a nemzetközi kórus- fesztiválon. Amatőr együtteseink közül mind többre jellemző a folyamatos tevékenység, a szemle számukra ugyan fontos esemény, de nem az egyedüli. A vasárnapi gála a kiemelkedő produkciók bemutatására vállalkozott csupán, de alighanem a teljesség igénye nélkül. Sportnyelven „szupergálának” is nevezhetjük e háromórás, végig színvonalas, hangulatos, jól válogatott műsort. A Somogy táncegyüttes A jellemzőket ragadtam ki. Melyek voltak ezek? Az amatőrmozgalom ébrentartása elképzelhetetlen a kisiskolások bevonása nélkül. Láttuk is őket szép számban : kórusban (kaposvári II. Rákóczi és Tóth Lajos iskola), hagyományőrző együttesekben (Buzsák, Berzence) és a néptáncegyütte- sekben (Tóth Lajos iskola, Somogyi Aprók), és szólistaként népdalén ekeseket, hangszeres szólistákat. Az általános iskolás korosztályból a nagyabbak énekzenei tudása képzésük magas színvonalát és tehetségüket bizonyította. Két együttest láttunk a számban gyarapodott hagyományőrzők közül: a buzsá- kiak a pásztorfogadás témakörét, a berzenceiek a kére- tést dolgozták föl' színvonalasan. Ezek már színpadi produkciónak minősülnek, így is állítják össze műsoraikat. A fellendülő falusi színjátszás új utakon jár — ezt bizonyítja a mernyei Kristály színpad; Galgóczi Erzsébetet választották szerzőül, s három díjat hoztak el az országos versenyről. A barcsi Boróka táncegyüttes, a Somogy táncegyüttes és a Vikár Kórus megye- és országhatárokon túl is bizonyítja, hogy az amatőrmozgalomban kivételes művészi teljesítmény elérése is lehetséges. Ahhoz, hogy tovább erősödjék az amatőrmozgalam megyénkben is, a feltételeket tovább kell javítani. A szép eredmények mellett arról sem mondhatunk le, hogy ne szélesítsük táborukat, hiszen ezek a csoportok sokat tehetnek az ízlésfor- m állásban, nevelésben. A megyében a csoportok élén egyre több jól képzett és elhivatott szakember áll — ez is a magyarázata annak, hogy tovább fejlődött az aimatőnmozgalom Somogybán. Ügy is mondhatnám': beérett egy generáció, amelyik nemcsak vállalja a mozgalmat, hanem annak eredményeit fokozni is képes. De újabb és újabb friss erőre van szükség, hogy minden nemzedék megtalálja örömét abban, amit a mozgalom nyújtani képes. A Tóth Lajos iskola kórusa Korányi Barna Bronzkori falu feltárása Thomson dán régész 1836- ban állította föl azt az elméletet, hogy az emberiség kultúrájának legrégibb emlékei három stádiumról tanúskodnak: a kőkorszakról (amelyben a fémek használata még ismeretlen volt), a bronzkorról és a vaskorról. Thomson ezzel új tudományt, az ősrégészetet, vagy amint elnevezte a történelem előtti (prehistorikus) régészetet alapította meg. Később a kő- és bronzkor között még a rézkort is megkülönböztették. A bronz a réznek és az ónnak olyan keveréke, amely keményebb, s ezért használatra alkalmasabb, mint a réz vagy az ón. Nem tudjuk biztosan, hogy melyik nép találta föl ezt a keveréket, de általános a feltevés, hogy valahonnan Indiából származik a bronz- kultúra, s nem valamely hódító nemzet, hanem kereskedés útján terjedt el. Mindenesetre Mezopotámiában, Indiában és Egyiptomban az i.e. IV. évezredből már maradtak fenn réztárgyak, de a puha rezet hamarosan fölváltotta a bronz (az i.e. III. évezred elején). Európában kb. egy évezreddel később terjedt el a réz, s ennek megfelelően a bronz is. Kelet- és Közép-Európában a bronzkor az i.e. 1900-tól az i.e. 900-iig, Észak-Európában az i.e. 1700-tól kb. az i.e. 1000-ig tartott. Az európai bronzkori telepek nagy számából és méreteiből viszonylag jelentős népsűrűségre következtethetünk. A gazdagabb és szegényebb sírok az ősközösségi társadalom bomlását, az osztálytagozódás kezdetét mutatják. A leletek munka- megosztásról is tanúskodnak; felismerhetők a földművesek, állattenyésztők, kézművesek munkaeszközei, sírjai. Lovat is tartottak, amelyet a korszak végén már igáz- tak is. Házi állatként ismerték a kutyát, a sertést és a szarvasmarhát is, de nagyobb jelentőségű volt a földművelés, amit a sarlók sokasága bizonyít. Bár Európában számos bronzkori települést feltártak, kiemelkedően értékes és érdekes az a bronzkori falu, amelyet Nyugat-Berlin mellett, Lichterfelden tártak fel. Egy kórházépítés helyén bukkantak az első maradványra még 1957-ben, azóta folyamatosan tartott az ásatás. A bronzkori falu valamikor kevés homokkal fedett agyagdombon épült, több oldalról terasz, kis vízesések, mocsarak védték. A falu kb. 8 házból állt, falukat rozséból fonták, és agyaggal tapasztották be. A tetőt náddal borították. Az egyhelyi- ségű, 5X8 méteres ház egyik részéhez kis toldalékot építettek, ebben volt a tekerőmalom. Belül kövekből összeállított tűzhely volt. — A magyar könyvkiadás irányítója a Kiadói Főigazgatóság. De mi is a konkrét munkája és feladata? — kérdeztük Tarnócz Mártontól, a vezetőjétől. A Kiadói Főigazgatóság a Művelődési Minisztérium keretén belül működik. Hozzánk tartoznak a hi-va.tásos kiadók, vannak olyanok, melyek közvetlenül az irányításunk alá tartoznak, és vannak olyanok, melyek közvetve, csupán ágazati szempontból. — Ez alatt mit értsünk? — Azt. hogy az illető kiadó közvetlenül más minisztériumhoz vagy egy másik ágazathoz tartozik. Például a Képzőművészeti Kiadó csak közvetve tartozik a Kiadói Főigazgatósághoz, mert a Képzőművészeti Alap a gazdája. Vagy ilyen a Magyar Tudományos Akadémia kiadója és nyomdája is, ami az Akadémiáé, de ágazati szempontból a mi irányításunk alá tartozik. — Hány könyv jelenik meg általában évente Magyarországon? — Körülbelül hét-nyolcezer és ezeknek túlnyomó többsége a hivatalos kiadóknál, de nagyon nagy számiban adnak ki könyveket múzeumok, könyvtárak, kutató intézetek és egyéb olyan tudományos műhelyek is, amelyék a saját tevékenységük körében publikálnak. Különösen helytörténeti munkák jelennek meg TV-NÉZÖ Mesefilmek Régi és korántsem egyedülálló szokásom, hogy a pénteken vásárolt rádió- és televízióújságbain bekarikázom az. érdeklődésemre számot tartható műsorokat, azzal a nemes elhatározással, hogy meg is nézem — ám ez rendre sikertelen próbálkozásba fullad. Mert vagy nem érek rá éppen akkor, vagy már a műsor elején kiderül, hogy unalmas, érdektelen, amit kinéztem magamnak. A múlt héten viszont elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, megnézem a szombat estére hirdetett Claude Le- louch-sorozat első filmjét, az Egy férfi és egy nőt. Igaz, sok év telit el, amióta először láttam a filmet és a képernyő másféle élményt nyújt, mint a vetítővászon, de úgy éreztem, ebben a filmben nem lehet csalódni. Természetesen csak akkor volt és most is csak akkor élvezhető igazán a raffínáltan egyszerűen fényképezett film, ha az ember annak veszi, ami. Mesének, tündérmesének, olyan kitalált történetnek, ami a maga egyszerűségével, szépségével tökéletes másfél órás kikapcsolódást biztosít. Baj, ha ez a kedves szerelmi történet túl nagy hatással van az emberre. A rendezőnek sem az volt a célja, hogy a filmben látotthoz hasonló nőt vagy férfit keressen magának az ember, vagy hogy minden kapcsolatot, amelynek hőfoka nem éri él Anouk Alimé és Jeam-Luis Trintignant szerelmének hőfokát, kézlegyintéssel intézzen el. Szép ez a film most is. Lelouch számára jó iskola volt a hajdani híradófilme- zés', visszafogottan és célratörően fényképezett. Azok. akik színesben nézhették meg a filmet, külön élményben részesültek a finom színű jelzések által. A mesét tulajdonképpen felnőttkorban élvezzük igazán, amikor már tudjuk, hogy boszorkányok és tündérek igenis nincsenek, de szeretnénk, ha mégis lennének. Lelouch filmje időtállónak bizonyult ebben a műfajban. A képi megfogalmazáshoz szervesen illeszkedett Francis Lai ma már örökzöldnek számító zenéje, fölöslegessé tette a hosszú monológokat, párbeszédeket. Péntek este örömmel ültem le a televízió elé „Vit- rayra várva”. No, most megint mit fog kitalálni vajon? Akad-e még érdekes ember az országban, tud-e valami újat mondani? Nem nagyon tudott. Újságolvasó emberek figyelemmel kísérhették a hetek óta tartó vitát irodalmi hetilapunkban, az Élet e° Irodalomban Nemere István írói felfogásáról, munkásságáról. A helyenként durva sértésekké degradálódott vita hírhedtté vált hőse, azaz Nemere István volt a Teleiére első vendége. Méltán számíthatott érdeklődésre, azonban a beszélgetés végül is nem elégítette ki kíváncsiságom: író hát Nemere István vagy megkövezni való, áltudományokat hirdető kókler, akit nemcsak a magyar irodalmi életből kell kirekeszte- ni, de meg keli] tiltani számára minden publikációs lehetőséget? Nemere anekdotá- zott az életéről, és elzárkózott az őt minősítő irodalomtörténésszel való nyilvános vitától. Nem győzött meg arról, sem, hogy megjelent könyveinek létjogosultságuk van. Sőt! Ezen eddig nem is gondolkoztam, de a Teleferében nyújtott „alakítás” után hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kritikusaknak van igazuk. Színes egyéniség volt azonban a műsorban a fiatal nyíregyházi színész, aki a nálunk kevéssé ismert, abszurd versekkel is foglalkozó Christian Morgenstern műveit tolmácsolta lebilincseli ően. Vasárnap este Agatha Christie A pók hálója című krimijén unatkozhattunk, A bűnügyi regények királynője ezúttall mintha elfáradt volna egy kicsit. A túlbonyolított történet titkos ajtókkal és fiókokkal megtűzdelve, hihetetlennek ható eseményekkel tarkítva, tökéletes unalmat teremtett. Ügy látszik, hogy a televíziós műsorszerkesztés is fantáziátlanná válik, mire a hét a végére ér. Lassan megszokottá válnak a vasárnap esti érdektelen filmek, összeállítások. Az unalom vólt a jellemző ugyanis a filmet követő két fiatal debreceni színész: Kállay Bori és O. Szabó István bemutatkozására is. Kilie Ágnes Könyvek, szerzők sorsa így a megyei múzeumok kiadásában. — Ezek a munkák szintén az önök fennhatósága alá tartoznak ? — Mi adjuk az engedélyt, de azok a megyei tanácsok, ahová' az egyes intézmények tartoznak, végzik a könyvek kiadását, illetve gondozását. — Milyen tendenciát mutat ön szerint a magyar könyvkiadásban a műszám és a példányszám? — Sajnos mindkét esetben csökkenő tendenciáról beszélhetünk, de erőteljesebben csökken a példány- szám, mint a műszám. Ennek az az oka, hogy a vásárlóképes kereslet is csökken a könyvpiacon, és be kell vallanunk, hogy drágábbak a könyvek. — Ez természetesen az írók és költők — és egyéb szerzők — számára nem éppen bíztató hír, de leginkább talán azok számára okoz gondot, akik mostanság pályakezdőik. Mi az ő reális lehetőségük a megjelenést. illetően? — A könyvkiadásban hosszú évek óta különös gondot fordítunk arra, hogy a fiatalabb írók, költők művei megjelenjenek. Erre egyébként a nyomdákkal megállapodásunk is van; a mai magyar írók műveit, különösen a fiatalokét számítógépre visszük, úgyhogy pontosan figyelemmel tudjuk kísérni, mennyi idő alatt érkeznek ki a nyomdából. — Bizonyára ellenőrzik a szerzői kiadásokat is. — Igen, ez természetes, mi engedélyezzük, aztán a szerző fizeti a nyomdai és egyéb költségeket. — Es mi van akkor, ha az író, a szerző visszakap egy kéziratot egy állami kiadótól, mondjuk a Szépirodalmitól vagy a Magvetőtől? Ezek után az Önök jóváhagyásával saját kiadásban megjelentetheti? — Ennek nincs semmi akadálya. Előfordult már többször, hogy hivatásos kiadó nem vállalta, és saját kiadásban megjelent a mű. — Befejezésül, ha néhány mondatot szólna a könyvkiadásban is létrejött és egyire szaporodó gazdasági munkaközösségekről.. — Gazdasági munkaközösségek életünk számos területén működnek, egyebek között a könyvkiadásban is. Vannak olyan gmk-k, melyek hivatalos kiadók keretében működnek, és vannak olyanok, melyek nem. Természetesen ezek nem kiadók, feladatuk csupán any- nyi, hogy a kéziratokat kiadásra előkészítsék. Egyéb önálló joguk nincs*. — Ezek a gmk-k színesítik a képet, megvan a maguk funkciója, noha helyüket megtalálni, tényleges hatókörüket meghatározni majd csak a későbbi években lehet. Győrffy László
