Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-26 / 122. szám
1986. május 26., hétfő Somogyi Néplap 5 Á haragosának is felajánlaná Fél az injekciós tűtől a hetvenötszörös véradó Pirospozsgás, vidám ember, az idén lesz ötvenéves. Az ilyenről szokták azt mondani, „majd kicsattan az egészségtől”. — 1958-ban adtam először vért. Bolháson laktunk, és Kaposvárra kellett bemenni. Toboroztak és az újságban is olvastam a felhívást, és készült rá a szomszédom is. Ügy gondoltam, én is elmegyek, hátha egyszer nékünk is szükségünk lesz rá ... — A huszonnyolc év alatt már több mint ötszörösét adta oda saját vérének ... — Háromhavonként lehet négy decit adni. De szívesen mennék gyakrabban is! örülök, hogy mehetek; ha letelik a negyedév, a szervezetem már szinte kívánja a véradást. Utána megköny- nyebbülök, frissnek érzem magam. A Vöröskereszt országos vezetősége, 1981-ben alapította a hetvenötszörös, illetve százszoros véradásért járó kitüntetést. Somogy megyében első alkalommal az idei vöröskeresztes világnapon a somogyszobi Baksa József, a Nagyatádi Konzervgyár dolgozója vette ál a hetvenötszörös véradásért járó elismerést. — Megtudta már, hogy kinek az életét mentette meg a vér? — Az úgynevezett SOS- csoportba tartozom. Februárban például egy műtéthez hívtak. Régebben előfordult, hogy kaptam köszönőleveleket. Szekszárdról például, ahová gyerekekhez vitték sürgősen a segítséget; Tap- sonyból egy idős bácsitól. . Mindegy, hogy kin segítek, nem ezen gondolkodom, inkább azon, hogy bár ne volna szükség rá. Úgy tervezem, hogy a százat ötvenöt éves koromra érem el. A konzervgyárban a dolgozók húsz százaléka nyilvántartott véradó. A göngyölegtelepen is vannak tízen. — Az üzemi Vöröskereszt megbecsül minket, szép megemlékezésekkel, jutalmakkal ismerik el a véradókat. A vállalati híradóban rendszeresen beszámolnak eredményeikről. De közéleti téren is figyelembe veszik ezt a tevékenységet. Például 1979- ben lettem kiváló dolgozó, akkor, amikor ötvenszeres véradásért kaptam kitüntetést. A szocialista brigád elismerésében is közrejátszik, hogy sók véradó van köztünk. — öt unokája van, s a nyárra újabb kettőt várnak A család mit szód hozzá, hogy ilyen gyakran jár vért a d mi ? — Mit szól? Tulajdonképpen a feleségem nélkül nem is tudtam volna megcsinál ni. Eleinte ugyanis féltem a tűszúrástól, ö biztatott, hogy csak menjek, megszokom majd. Ügy lett; a véradás meg sem kottyan, de az injekciótól most is irtózom ... A gyerekek a hetvenszeres véradóemléklapot kitették az előszobába, hogy mindenki lássa. Baksa József két műszakban dolgozik; baromfit, hízókat tart. A fia építkezik, kel a pénz. Mostanában nemigen van szabad ideje, tavaly a horgászásról is lemondott. — Azért is jó a véradás, mert mindig alaposan megvizsgálnak, mindent tudok magamról. Három helyen van kartonom: Nagyatádon, Somogyszobon, Bolháson. A véradókönyvecském mindig nálam van, úgy hozzám tartozik, mint a személyi igazolvány. Ha nem hívnak, megyek magamtól, s ha szükség lenne rá, soron kívül is bármikor adnék. Szerencsére nincs haragosom, de ha lenne, még attól sem sa jnálnám... Tegyünk hozzá még any- nyit: a hetvenötszörös véradó már rég nem az, ugyanis az oklevél odaítélése óta már háromszor vetette alá magát önfeláldozóan a tűnek. S az sem véletlen, hogy a megye első „rekordere” épp az atádi konzervgyárból került ki: onnan, ahonnan minden véradás alkalmával hatvan-hetven liter éltető vér kerül a szenvedőkhöz vagy a laboratóriumokba, ahol hetvenféle gyógyító vér- készítményt gyártanak belőle. Tersztyánszky Krisztina Kisdobos- és úttörőavatás Kisdobosokat és úttörőket avattak Kaposváron a cseri parkban, szombaton 1271 kisdobos és 1337 úttörő kapta meg ünnepélyesen a kék és a piros nyakkendőt. Várva-várt nap volt ez a ßzombat: reggel nyolc órától már tele volt a város ünnepien öltözött siető szülőkkel és gyermekekkel. Busszal, gyalog igyekeztek megközelíteni a cseri parkot; összetorlódtak az utcákon a járművek, s csak lépésben lehetett továbbjutni, így a ceremónia 20 perccel később kezdődhetett. Biczó Katalin városi úttörőelnöknek tettek jelentést a csapatvezetők. A Rákóczi- induló után a zászlósok vonultak be. A Himnuszt követően Weisz Zoltán, a városi pártbizottság titkára mondott avatóbeszédet. Megemlékezett a magyar úttörő- mozgalomról, az úttörőszervezet születéséről. A kisdobosok és az úttörők megille- tődiVe figyelték, és mosolygó arccal hallgatták szavait. Zsobrák László főhadnagy Farkas Béla akvarelljei A BALATONRÓL A BALATONNÁL kapta meg. A kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskola Petőfi Sándor úttörő- csapata a megye 122 csapata közötti versenyben nyerte el a KISZ KB vörös selyem- zászlaját. Két újdonsült kisdobos: Bödő Eszter és Tóth Renáta büszke a kék nyakkendőre, Zsigray József és Heczer Klaudia pedig most lett úttörő. Egymás szavába vágva mondják: ezután nagyobbnak érzik magukat és felelősséggel is tartoznak egymásért, örülnek annak, hogy beléphettek az úttörők népes táborába. Midannyian jó tanulók. Kérdezem még őket, de sietve elköszönnek: kezdődik a gyermeknapi műsor. A gyermeknapot a Gárdonyi iskolában Jordanics József igazgató nyitotta meg. Majd a gyerekek ünnepi műsorral köszöntötték Wee- ber Klára szobrászt és Szabados János festőt, aki az iskolában rendezte meg kiállítását A gyermeknapi műsorban itt, az iskolában, volt születésnapi bazár, ingyenes kóstoló (a Sütév és a húskombinát termékeiből), vidámpark, önvédelmi bemutató és .gyermekdiszkó. A műsor zömét — a kicsik legnagyobb sajnálatára — elmosta a: kora délutáni zápor. .Kövér I. Attilámé — az avatótiszt — felszólította a kisdobosokat fogadalomtételre; közben zene szólt, a Szózat hangjai. Az avatok szóban is megerősítették nemes és szép vállalásukat. A kék nyakkendővel büszkélkedő pajtások fegyelmezetten hallgatták a felcsendülő úttörő indulót. A fogadalomtétel és a vörös nyakkendő felkötése után Ádárrmé Fábri Lili megyei úttörőelnök kitüntetést adott át a kiváló úttörőmiun- káért. Ezt a 4435. számú Tóth Lajos úttörőcsapat Figyelemre méltó tárlat nyílt Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központ galériájában Farkas Béla akvia- rélljeiből. A képék jelentős része Balaton-ihletésű. Ez nem véletlen, hiszen a művész, ha nem is régóta, de a Bálaton mellett él, mégpedig Fonyódon. E településnek szinte valamennyi pontjáról látható a csodálatos víztükör, mely Egry előtt és után is oly sok képzőművészt ejtett rabul, szín-, fény- és szeszélyes hangulatváltozásaival. Farkas Béla is — aki most már egész évben (s nemcsak nyáron), szinte minden órában együtt él a tóval, s alki eddigi műveiben is bizonyította tájérzékenységót — újra és újra fölfedezi a bőségesen adakozó élményforrást. Az „újra és újra” ezúttal a „mindig más”-t jelenti, hiszen — miként a kiállított képek is vallják — a tó körülbelül olyan érzékenyen reagál a természet bizonyos hatásaira, mint a külvilágéra, a környezetére, az emberi lélek. A művész és a tó együttélése egy sajátos színvilágban nyilvánul meg, mely kifejezi a gyakori hamgulat- változásofca.t. Öröm, biztonságérzet, megelégedettség, bizakodás, illetve enyhe, nosztalgikus szomorúság, szoron- gán sejlik a színekben, a kompozíciókban; piros, sárga délutánok, hamvadó lilába derengő alkonyaitok, súlyos ködök, finom párák és hideg- kék repülésre kész vitorlás szárnyak.,. Ilyenkor illik az akvarellt mentegetni, illetve a másféle festői kifejezőeszközökkel való egyenjogúságát bizonygatni. Pogány Gábor művészettörténész is ezt tette megnyitó beszédében, s csak megerősíthetjük érvelésében: az akravell valóban nem „köztes” kifejezési lehetőség, nem alávalóbb mondjuk az olajnál, vagy a temperánál. Sőt, megkockáztathatjuk kimondani ama véleményünket, hogy az akvarell nagyon is alkalmas a lírai alkatú festő önkifejezésére: közhely ugyan, de elmondjuk: elképzelhető egy jelentős életmű kizárólag akva- rellekből (Farkas Béla egyébként nem kizárólag akva- rellista, és sók ,;könnyűnek találtatott” munka készült már a nap .alatt olajjal, tanárával és természetesen ak- varéllel is. Minden a tehetségtől, az alkotóerőtől függ, s a kritikai fanyalgásökat vagy dicshimnuszokat végsősoron az idő igazolja vagy bírálja felül. Farkas Béla nem most és nem itt bizonyított először. 1981 óta vesz részt kollektív tárlatokon az ország különböző városaiban, valamint a pedagógus festők országos kiállításán. Egyéni tárlatai voltak a többi között Sopronban, Pécsen, Budapesten és többször Kaposváron. Szívesen hemutatkozik alkotásaival a falvaikban is. 1971- ocn Székely Bertalan-díjat kapott, 1972-ben pedig Kaposvár város művészeti díját vette át. A siófoki kiállítás megnyi. tójának ünnepélyességét emelte Komáromi Márta fuvolajátéka, Baja Erika zongora kíséretével. Sz. A. Színes körhinta Zöldellő hegyek, kicsi házak a háttérben. Sok-sok gyerek a mezőn. A kép egyik oldala .harsog a világos színektől — süt a nap. A gyerekek egymás kezét fogják. A másik mezőben mintha keresnék egymást: Sötét van, nem süt a nap. Török kisfiú látja így a világot. Más gyerekek másként,' kevésbé „komoran” viliódzó színekkel. A balatoni úttörőváros galériája küldte el üzenetét és köszöntését a fővárosba. Kacskaringós, szép madarak hátán jött a gyerekek tarka A fenti képen: B. Érdem- telek (Mongólia) Béke és barátság ,alul: Csukvasz Vesz- na (Jugoszlávia) A szabadság madara álma a Vili. országos úttörő-találkozóra. Négyéves japán, tízesztendős arab, már tinédzser korú szovjet emberke alkotása látható itt. Az első üzenet ez: komolyan kell venni ebben a nagyon komoly épületben a gyerekeket! Komolyan, mert vallanak szüléikről, társaikról, a világról, arról, amely a meséké, s arról, amely a hétköznapoké. Két japán alkotás egymás mellett. Egyik az édesanya portréja. Csendes mosoly, széttárt karok. A másik az édesapáé. Talán beszél, talán kiabál. Arca homályban, szemét sötét szemüveg takarja. A másik teremben két madár — két alkotás. Az egyik harsogóan piros, kiterjesztett szárnyai alatt a világ; a másik hideg színekkel komponált, alulról látszik, nehézkes. Az első percekben a nézőnek az a benyomása, hogy ebben a színes körhinta >an csak szédülni lehet. Aztán ráérez a kiállítás rendezőinek — minden dicsérő szó kevés munkájuk méltatására. — gondolati ritmusára. Az első teremben az ösz- szetartozásról és a békéről valló alkotásodat láthatja a belépő. A másodikban a szülőkről, a társakról mondanak el — a színék gs a forma nyelvén — nagyon sok megszívlelendőt a gyerekek. A harmadik — a nagyterem — a kiállítás csúcsa, A mesék és az álmok palotája ez, állatokkal és bohócokkal, repülő emberekkel és titokzatos erdőkkel. Itt meglepetés várja a látogatókat: asztalok, rajzeszközök. A gyerekek, akik a kiállítást megnézik, rajzolhatnak, festhetnek is. Vagyis üzenhetnek nekünk arról, hogy még nem mindenütt süt minden gyerekre a nap. R. I.
