Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-22 / 119. szám
1986. május 22., csütörtök Somogyi Néplap 5 Ablak az Ablakra Somogyi képzőművészek a Fáklya Klubban Pénteken délután három óra. Kamerapróbára gyülekezik a Magyar Televízió lies stúdiójában az Ablak szerkesztőségének csapata. Endrei Judit kötéssel foglalja el magát. Még nem következett el a jelenése. Déri János, a soros műsorvezető mini narancsot méreget egy gyufás- skatulyához. Talán a Guin- nes rekordok könyvét akarja átírni narancs kategóriában? A monitoron a szegedi stúdió képe jelenik meg. Király Zoltán fűz magyarázatokat az adásba szánt riportfümhez. A műsorvezető bele-belekér- dez, s Szegedről meg is kapja a választ azon melegében. Dérinek különös hasonlata van: „Ez olyan, mint amikor az ember a hullaszállító autón látja a feliratot: hasznos teher 450 kilogramm.” A stáb izgalmat oldó nevetése hallatszik, s egy stentori hang: a rendező hangja: „Gyerekek, ez nem kerül adásba!” Később Köti Judit riportja kerül a monitorokra. A riporter izgul, izeg-mozog, nem talál valamit, jobbra- ballra nézelődik. Ismét a rendező, Eck T. Imre, becenevén Dzseki, stentori hangja szólal meg: „Ne keresd a hamutartót, Judlit! Kivitettem, ne dohányozzatok!” azért mégis cigarettáznak né- hányan. Kemény konfliktus bontakozik ki a következő filrnri- portból. Alaposan meg is támogatják mondanivalóját, mert az adásba meghívták a téma egyik szakértőjét, s a területért felelős két tanügyi szakembert. Tanár és igazgatója került szembe egymással. így megy végig a kamerapróba az egész műsoron. A vége felé már tudjuk, nem kerül adásba minden tervezett anyag, mert a műsoridő véges. Az állandó vendégek közül a legfrissebb Bálint gazda, azaz dT; Bálint György. Noha az első szám az övé, Végignézi az egész kamerapróbát. Aigner Szilárd később jön, lévén az utolsó megszólalók egyike, ugyanis most nincs rendkívüli az időjárásban, A kamerapróba után aztán egyeztetik tudományukat. A gazda elmondja a meteorológusnak a kerti teendőket, ha éppenséggel „bejön” az előrejelzett időjárás. Jó egy óra alatt zajlik le a kamerapróba, a társaság szétszéled. Még csaknem két óra van az élő adás kezdetéig. A telefonszobában pezseg az élet, alig győzik a munkát a készülékeknél ülők. Főleg a kiskertek művelői jelentkeznek tanácsokért. A hűtőszekrény tete- ! je — hiába fogadták meg már annyiszor — a lakásban el nem rámolható dolgok gyűjtőhelye volt. Ide került a kulcscsomó és a frissen vásárolt kenyér, a villanyszámla és a levél, a megkezdett vaj és a fél pohár kakaó. Itt volt a két kockás füzet is. Az egyikben az elintézendő dolgok egyre dagadó listája, a másikban a családi levelezés. Reggelente négyen négyfelé futottak a kétszobás lakásból, derekasan megküzd- ve a fürdőszoba birtoklásáért és átesve egymás cipőinek gyors kiválogatásán. Az apa indult elsőnek. Reggel hatkor kezdődött a műszak, ezért viszonylag kényelmesen igénybe vehette a fürdőszobát, egészen addig, míg az anya álmosan és az elintézetlen dolgok sötét felhőjébe burkoltan noszogatni nem kezdte a mielőbbi távozásra. Hét órakor a két gyerek — a tizennyolc éves nagy és a tízéves kicsi — már szülői felügyelet nélkül vívhatta a lharcot. Fél nyolcra mindig sikerült ledübörögni a negyedik emeletről, majd fél nyolc után öt perccel újra visszarohanni, mert eszükbe jutott, hogy elfelejtették elzárni a fürdőben a vízcsapot, otthonmaradt az üzenőfüzet és a Rostásnak Peták István felelős szerkesztő is ott volt a próbán. Végignézte a már említett rázós anyagot, megbeszélte a kommentálását is. — Itt dolgozunk mi — mutat körbe. — A kedvünkért alakították így ki a kettes stúdiót, ahol bármelyik asztal mellől be lehet kapcsolódni a beszélgetésbe. Ez a kvíz rendszer. A mi televíziónk körülményeihez képest jól fel vagyunk szerelve. Sajnos, a fény meleg, nagy a hőség különösen nyáron. Az ,,ablakosok” a sminkszobába mennek. Vannak, akik külső segítséggel, vannak, akik önmaguk végzik ezt a fontos műveletet, segítségre inkább a férfiak szorulnak. Például Déri János, akin mint műsorvezetőn legtöbbször pihen majd meg a kamera. A sminkesektől kap a szeme alá ... néhány simítást, egy kicsi pudert. Hej, ha a kemény- hangú kommentárjaiért is megúszná ennyivel! Örvendetes, hogy az egyre szaporodó vidéki városi kábeltévék is sorra-rendre bekerülnék az Ablak adásaiba. Dunaújváros, Győr, Debrecen is jelentkezett már itt. Az utóbbiak még dicséretet is kaptak, hogy profi színvonalon kérdezitek, mozognák az ország színe előtt is. A mostani adásban a szegediek rutinos gárdája szerepel. A külső szemlélőnek feltűnik, hogy a felelős szerkesztő hol az egyik, hol a másik munkatárssal merül komoly beszélgetésbe. Vajon mit kell még megbeszélni? Peták István megmagyarázza ezt is: — Ez a bemelegítés része. Az egyenes adás nagy követelményeiket támaszt mindenkivel szemben. Hatig, az adás kezdetéig éppen a legjobb formájában kell lenniük a munkatársaknak. Ha ez korábban következik be, az adásra már leengednek, ha későbben, a produkció első része lesz silányabb. Háromnegyed hatkor érkeznek meg az utolsó külsősök, közöttük a mindig nyugodt Petress István, s a vendégék. A műszakiak is elfoglalják helyüket, minden kamera mögé beáll egy-egy operatőr. A szerkesztő feszülten figyel. Amikor minden rendben, kigyulladnak a reflektorok, s pontban hal órakor négymillió néző előtt megjelennek a tévékészülékeken az Ablak jól ismert kezdő képsorai. Gőz József CSALÁDI CÉDULÁK megígért Mit kell tudni a szerelemről? című ismeret- terjesztő mű, amelyet oly nagy rafinériával sikerült csak eldugni előző nap este a párna alá. Általában ilyenkor jutott eszébe a két fiúnak az is, hogy elfelejtették megnézni a hűtőszekrény tetején a családi levelezés feliratú füzetet. Arra a napra csak az irka közepe táján találtak rá. „Később jövők ma haza, nyolcnál előbb ne várjatok, brigádértekezlet lesz, Apu.” — így az első üzenet. „Vegyetek tejet, kenyeret, és fizessétek ki a lakbért; ma délután fodrászhoz megyek! Anyu — így a második. A kisebbik gyerek kaján mosollyal lopozott vissza néhány oldalt, s mutatta a bátyjának: nézd, apunak ez a második brigádértekezlete egy hét alatt. Biztosan aranykoszorúra pályáznak. A báty, nem kevesebb ka- jánsággal jegyezte meg, hogy az anya érdeklődése a fodrászat iránt ugyancsak hasonló módon megnőtt, háromnaponként veszi igénybe a szépségszalon szolgáltatásait. Aztán, gyorsan tollat ragadva írták a közös üzenetet: „Focimeccsen vagyok, este jövök haza, és matekverseny lesz, ne várjatok ...” Gyorsan eltelt a nap. A lakás üresen ásított, várva lakóit. Vége volt már a híradónak is a televízióban, mikor a kisebbik gyerek megérkezett, s élvezve az elsőséget, gyorsan ágyba bújt. A másodiknak érkező nagy fiú is hasonló sebességgel tüntette el áruló nyomait a késői hazatérésnek, így az apa már két, békésen szuszogó fiút látott csak a szobában. Újságot kapott hát gyorsan, és kényelmes pózba ülve várta haza a ház asszonyát. Az remekbe szabott frizurával hamarosan nyitotta is az ajtót. Beszélgetésre már nem kerülhetett sor, az egész nap elhanyagolt tennivalók elborították az anyát, az apa pedig békésen hortoyogott a sportrovat fölött. Tizenegy óra is volt talán, amikor az anya fáradtan az üzenőfüzetet kezdte böngészni. S máris írta: „Beszélj holnap a fiúkkal, álKedden délután Budapesten, a Fáklya Klubban somogyi képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás. Az ünnepségen dr. Burgerné Buzséki Ilona, a vendéglátó intézmény igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük a szervezésben résztvevő, Budapesten élő somogyiak Baráti Körének tagjait. Ezt követően dr. Gye- nesei István, a Somogy megyei tanács elnöke nyitotta még a tárlatot. Beszédében áttekintette megyénk művészeti hagyományait. Szólt Rippl-Rónai Józsefről, aki a századforduló idején az európai kultúra legfrisebb levegőjét hozta Somogyba. Megemlékezett a korán elhunyt Ga- limberti Sándorról, majd méltatta a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság érdemeit, mely a két világháború között a szellemi élet központját jelentette megyénkben. Bernáth Aurél, Vaszary János és Martyn Ferenc neve fémjelezte ezt a korszakot. Majd szólt a felszabadulás' után megalapított Somogyi Szépművészek Társaságáról, a Gerö Kázmér és. Ruisz György álltai útjára indított Balázs János képzőművészeti szakkör jelentőségéről:. Elmondta, hogy 1973-tól Bernáth Aurél közreműködésével indultak a: Dunántúli tárlatok, melyek ma már az országrész legjelentősebb képző- művészeti eseményei. Végül a tanácselnök arról szólt: a mostani tárlaton az országosan elismert művészek mellett helyet kaptak azok az amatőrök is, akiknek alkotásai megközelítik, vagy el is érik a professzionista színvonalat. A kiállítás összeállítóit dicséri ez a törekvés. így Gáspár András: Agatha Christie díszletterv landóan csavarognak. Én hosszú műszakban leszek, reggel később indulok, ne kelts fel!’ A napok egyformán teltek, míg a füzet betelt. Az élet megírta benne a család életét. A„ fiúk már elmentek, estére hozok kenyeret” „Anya, szülői értekezlet lesz holnap ötkor; menj el, azt üzente az igazgató” ... „Kiváló dolgozó lettem, megünnepeljük, később jövök” ... Írd alá a rovót, s tedd a füzet mellé, koszi” ... „Egy hétig vidéken leszek, szombat este érkezem, csók" ... „A kicsi eltörte a lábát, a sebészeten fekszik, első emelet hatos kórterem, látogasd meg, s vigyél krémest" ... „öcsit holnap engedik ki a kórházból, vegyél egy negyvenes tornacsukát” ... „Kérek száz forintot a ballagásra” ... „Elutaztam a táborba, két hét. Majd írok” ... „Nem találom a kockás ingem, s varrd fel a gombot a nadrágomra!” ... „Jancsi bácsi meghalt, szerdán hatkor temetik; menj el, ha tudsz” ... „Az ügyvéd azt üzeni, csak egy hónap múlva lesz a békéltető tárgyalás” ■.. „Anyu! Apu! Szombaton délután háromkor lesz az esküvőm, ha ráértek, gyertek el. Sziasztok!” Klie Ágnes olyan anyagot sikerült a fővárosi közönség elé tárni, mely híven tükrözi a megye képzőművészeti életét, az irányzatokat, a műfajok arányát. öröm a jóliámert, rendszeres kiállító művé- szekkél találkozni. A magas művészi színvonal összetéveszthetetlen egyéni arculattal társul. A teljesség igénye nélkül, csak példaként említhetünk közülük néhányat. Hoatty Márta népi ihletésű tűzzománcait és gobelinjeit, Harangozó Ferenc grafikáit, Ungvári Károly fantáziát megmozgató kompozícióit, Leitner Sándor lé- giességükben is nyugtalanító rajzait, Ruisz György, Gerö Kázmér, Bagó Bertalan, Csiszár Elek, Farkas Béla és mások különféleképpen megfogalmazott tájait. Az iámért nevek mellett a zsűri sok fiatal, köztük jónéhány pedagógus-képzőművész munkáját is érdemesnek találta a bemutatásra. A pályájuk kezdetén: állók mind tematikában, mind formailag sok új színnel gazdagítják a megye művészeti palettáját. A bátor kíHlépienel alkotótábor A tánoház-zenekarok tagjainak és kezdő muzsikusoknak az idén immár kilencedik alkalommal rendeznek országos népzenei alkotótábort Püspökladányban. Hajdú-Bihar megye legfiatalabb városa június 27. és július 7. között ad otthont a tábornak. A rendező szerv, a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központ az eddigiekhez képest bővítette a programot. A fiatalok hegedűn, bőgőn, tekerőn, furulyán, dudán és citerán játszhatnak, énekelni tanulnak lesznek néprajzi előadásck és természetesen táncház. Ez utóbbi szervezésével és vezetésével kapcsolatos ismere teket is szerezhetnek a táborlakók. sérletezés, a végső kifejezési fonma 'keresése igényességgel1 jáir együtt. A mesterekkel közös kiállítás megtisztelő alkalom, melynek rangja kötelez, előrelépésre, gondosságira ösztönöz. Akárcsak a legtöbb megyei kollektív tárlaton, ezúttal itt is a festmények adják a munkák túlnyomó többségét. A fiatalok közül is legtöbben az olajjal, és különféle vegyes techni,kék- kait próbálkoznak. Mégis biztató jelek utalnak rá, hogy szűnöben van az „ecset egyeduralma”. Több érdekes grafika vonja magára a figyelmet. L. Tóth Judit és Nagyfenyvesi Valéria linómetszetet, Halmos Klára rézkarcokat hozott a 'kiállításra. Helyet kapott néhány egyedi rajz is. Biztatóak Farkas Károly akvatinta munkái, Országh László átmenti kőkeresztről készített hiteles ábrái. Polák Judit két finómán kidolgozott, apró gobelinnel jelentkezett. A műfajok közé besorolni is nehéz Gáspár András ak- varellel festett, remek hanelmarasztalni. A kiállítás legfőbb érdeme a forma' soks zínűség mel 1 ett a z egyen - letes, magas színvonal. £ ezt n«m csak a somogyi elfogultság mondatja a rnéi- tatóval. A Fáklya Klub négy élve vállalta fel, hogy lehe ■ tőséget biztosít vidéken, élő képzőművészek bemutatkozására. Lóber Lajosnénak, a klub művészeti ügyekkel foglalkozó munkatársának bőséges tapasztalatai vannak e téren. A vendéglátók vé- lemélnye is az, hogy a somogyi tárlat, mind az anyag gazdagságát, mind a példásan jó rendezést íMétőér megállja helyét az országos mezőnyben. Tersztyánszky Krisztina Ungvári Károly: Tihanyi látomás Görbéné Nagyfenyvesi Valéria: Az út végén Svenda István: Emlékezés gulatteremtő díszletterveit. Mint mindig, most is jóval szegényebb a plasztikai anyag. Bors István, Weeber Klára és Gera Katalin ma- ,gas színvonalon képviselik ezt a műfajt, mellettük örömmel üdvözöltük Varga Géza Ferenc lírai hatású faszobrait. Jó lenne azonban, ha a három dimenzió meghódítására is többen vállalkoznának. Harmincöt név, melyeknek itt nem hogy méltatására, még megemlítésére sincs mód. A bőség zavara ezúttal1 azonban nem teher, hanem nagy öröm. S jó az is, hogy lelki,ismeretfurdalás nélkül egyiküket sem lehetne kiemelni, még kevésbé
