Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
ti 1986. május 19., hétfő Somogyi Néplap 3 # SZIGORÚ INTÉZKEDÉSEK Kongresszusi műszak a pamutfonóban Szigorú intézkedésekre szánta el magát a kormányzat a teljesítmény nélküli keresetkiáramlás megfékezése érdekében. Nem volt más választása. Tavaly például — miközben csökkent a nemzeti jövedelem —, mindössze két százalékos ipari teljesítmény növekedés állt szemben 10 százalék körüli bérnövekedéssel. Kétszáznál is több vállalatnál és szövetkezetnél 20 százalékkal magasabb béremelést hajtottak végre, sőt volt példa 40 százalékos emelésre is. A napisajtó is foglakozott az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt esetével, ahol nem kevesebb, mint 24 százalékos béremelést hajtottak végre, s az idén — a nagy költekezés után — önként vállalt bérstopot kellett elrendelniük. Igaz: az OKGT vezetői váltig állítják és bizonyítják, hogy minden forintnyi bér mögött komoly teljesítménynövekmény áll, s ebben senkinek sincs oka kételkednie. Az általánosítható helyzetkép azonban mégiscsak azt mutatja, hogy a tavalyi gazdasági eredmények jócskán elmaradtak a bérezési „eredményektől", vagyis megint csak: jobban költekezhettünk, többet fogyaszthattunk, mint amire a termelőmunkával rászolgáltunk. A jelenség nagy veszélye, hogy ha egyszer az indokoltnál több bér áramlik ki, vagyis ha ennek nincs meg a kellő teljesítmény-, illetve árufedezete —, akkor a bér- kiáramlást, éppen az infláció fokozódásának elkerülése miatt, áremelésekkel kell „visszaszí,vni”. És ez senkinek nem jó. kiváltképp azoknak nem, akik nem jutottak, mert nem juthattak többletjövedelemhez; például a nyugdíjasok. Vagy az amúgy is meglehetősen gyatrán fizetett pályakezdők, az alacsony jövedelmű több- gyermekesek. A bérnövekmény áremelésekkel történő ellentételezése szükségképpen vezet a reálbér csökkenéséhez, végső soron az életszínvonal stagnálásához vagy további romlásához. Ezért is központi törekvés, hogy az idei — öt százalékos fogyasztói árnövekedést meghatározó — ártervet mindenképpen be kell tartani, ehhez azonban egy szigorúan betartandó bérkiáramlás! terv is kell. S e terv lényege, hogy értékelhető, és valódi munkateljesítmény nélkül .senki nem juthat többlet'bérhez. Az elhatározás persze problematikus, mert ma már nem titkolt munkáltatói gyakorlat, hogy a mindenkori áremelések mértékéig mindenkinek, úgymond, kijár a béremelés. A munkáltatókat ez ügyben egyre erősödő társadalmi nyomás szorítja, ám gondoljuk csak meg: társadalmilag vajon igazságos-e, hogy mindenkinek, végzett munkája mennyi,ségétől és minőségétől függetlenül, csakis afféle szociális megfontolások alapján emeljék a bérüket? És legfőképpen megfontolandó, hogy az árak emelése, az inflálódás csakis a teljesítmények növelésével előzhető meg. S mert másként — a jelek szerint — nem megy, hát ki kell kényszeríteni a teljesítménynövekményt. Emiatt születtek a mostani kényszerítő intézkedések. Lényegük, nagyon leegyszerűsítve: minden olyan vállalat, szövetkezet (mezőgazdasági termelőszövetkezet is!), amely a kívánatos tel» jesítménynövekmény nélkül emeli a béreket, részben büntetőadókat fizet, részben pedig kényszertakarékosságra ítéltetett. A megoldás speciális, nem változtatja meg a keresetszabályozás lényegét és konstrukcióját, és mégis hatásosnak látszik. És nem csak általános jellegűek — afféle mindenkire és sen■ rr- ■■ V'i1 \r.-i» » ,-5-t .asna&mi^ap kire sem érvényesek — e szigorítások, hanem egyúttal személyre is címzettek, mégpedig a vezetők személyére. Űk, akárcsak időlegesen eredménytelen gazdálkodás esetén is, prémiumaik felét, a keresetek növelése mögött veszthetik mindaddig, amíg vagy akár az egészét is el- meg nem jelenik a kívánatos teljesítménynövékmény. Ami persze nem csak a munkáson, hanem mindenekelőtt a folyamatos ’ munkavégzés feltételein múlik. Ez pedig a vezetés feladata. Ismerve ia mai vállalatvezetői jövedelmeket, ez az intézkedés bizony nagyon kemény szigorítás. És persze, az érintettek körében nem lesz népszerű. De az most már még kevésbé találna közmegegyezésre, ha változatlanul folytatódna az értékelhető teljesítmények nélküli bérkiáramlás, ha emiatt nem sikerülne tartani az idei ártervet, ha további áremelésekre kerülne sor, ,s ha tovább csökkennének ,a reálbérek, ha tovább fokozódna a manapság már nehezen elviselhető infláció. A gazdaság mai állapota — valamennyiünk közreműködésének eredményeként közveszélyes; tehát tarthatatlan. A helyzet súlyosbodásának elkerülése viszont közérdek! Ehhez pedig határozott és kérlelhetetlenül szigorú intézkedések kellenek, amelyeket egyébként elkerülhettünk volna. Valamennyiünkön múlott ... Vértes Csaba Szabadszombaton is termelt a Pamutfonó-ipar.i Vállalat kaposvári gyára. 340-en vették részt a közelgő KISZ- kongresszus tiszteletére szervezett műszakban. S bár ez a létszám csaknem kétszerese volt egy hétköznapi műszakénak, mindenkinek bőven jutott feladat. Együtt dolgoztak a fiatalok és az idősebbek, a magyar, a kubai és a vietnami munkások, az irodaiak is. Kalocsa Józsefné, a gyár KISZ-bizottságának titkára: — Hét éyig dolgoztam az előfonóban, most újr!a a gép mellé állok. — Nem felejtette -.el a fogásokat? — Nem lehet elfelejteni, bár meglehet, hagy délután két órára fáradtabb leszek . .. — Úgy tudom, mindenki szívesen vállalta ezt a társadalmi mufnkát. — A második negyedévre kongresszusi munkaversenyt hirdettünk, a legjobbakat jutalmazzuk. Emellett hétfőtől kongresszusi hét lesz a gyárban, amelyet naponta értékelünk. Az orsózóban találkoztunk Baksa Gábor karbantartó- műszerésszei, aki este 10 óta volt műszakban, s reggel 6-kor folytatta a munkát. — Ennyit meg kell tennünk a közösségi célokért. A tavalyi VIT-műszakunkon dolgoztam már egyhuzamban 16 órát; most is kibírom. — Aligha kétséges a délutáni programja .. . — El szeretnék menni a pécsi autóversenyre; kedvelem ezt a spontot. Gábort nemrég választották meg alapszervezeti KISZ-titkárnak. A kubai Elsa Diáz Cecíliát, aki két éve dolgozik a gyáriban, munkája alapján elsők .közit vették föl a szocialista brigádba. Nagy szó volt bekerülnie a Becsület ifjúsági szocialista brigádba, amely nemrég nyerte el a Népköztársaság kiváló brigádja címet. — Miért vállalta a műszakot? — A mi brigádunk volt az akció egyik kezdeményezője, így hát példát kell mutatnunk. Kubában egyébként sokféle társadalmi munkát végeztem. Ott az üzemek valamennyi dolgozója kimegy a földekre és segít a mezőgazdaságban. — össze tudná hasonlítani a kubai és a magyar fiatalok munkafegyelmét, szorgalmát? — Embere válogatja ... N guyen-T/rung vietnami fiatalember karbantartó szerelőnek tanul Kaposváron. — Kötelességünknek éreztük, jöttünk. — Hol hasznosítja az itt tamuttnkat? — Hue varasban működik országunk legkorszerűbb textilüzeme; szovjet—magyar és NDK-beli segítséggel épült. Ott leszek majd szakmunkás. Igyekszem a tanultaikat átadni munkatársaimnak. A csomagolóüzemben ta- szári katonai iatál ok csoportjával italálkoztunk. Parancsnokuk Cser fai János zászlós volt. — Mikor megtudtuk, hogy testvér KISZ-szervezetünk kongresszusi műszakot szervez, vállalkoztunk, hogy eljövünk segíteni. A fiúk nem textiles szakemberek, de azért sok olyan feladatot el tudnak végezni, amire a hétköznapokban idő és ember sem jut. A kongresszusi műszakban 14 tonna fonal készült, és ezenkívül 2,5 tonna késztermék az orsózóüzemben. A dolgozók a műszak bérét a város úttörőcsapatainak ajánlották föl. s egy számítógépet vesznek a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolának. B. F. Ami a legtöbb: egymással törődünk Esték a gazdakörben — Igen jó kis összejövetelünk volt az este — nem állhatta meg Molnár János traktoros, hogy el ne újságolja friss élményét Kada Lajos elnökhelyettesnek. — A nemrég megalakult gazdakör tartatta a rendezvényét. Volt előadás, aztán jóízű beszélgetés. — Befogadna engem is ez a gazdakör? — Már miért ne? — hunyorított derűsen Molnár János. — A mi ajtónk nemcsak a nagyszakácsiak előtt van nyiitva. Három éve már, hogy a tapsonyi Rákóczi téesz több falut átölelő határában lezajlott ez a beszélgetés. így történt, hogy a Tap- sonyban élő Kada Lajos a társközség. Nagyszakácsi gazdakörének a tagja lett. Ahogy a többiek is ősztől tavaszig várja a kc*T eten- kénti csütörtök estéket. A gazdaköri estéket. — Én is a második összejövetelre mentem el — mondja Simon Lajos. — Mikor meghallottam, miről van szó, rögtön érdekelt az egész. És csak szeretettel gondolok azokra, akiknek eszébe jutott, hogy megszervezzék. Hogy ki volt az? Az emlékezés szálai legfőképpen Endrödi Jánoshoz, a szövetkezeti sertéstelep vezetőjéhez vezetnek. Molnár János traktoros, a Hazafias Népfront nagyszakácsi bizottságának elnöke úgy emlékszik, hogy 1983-ban Endrődi János javasolta; kellene egy gazdakört szervezni. Hasonlóképpen vélekedik Kiss Sándor, a gazdakör elnöke. — Jött ez a gondolat — mondja —, és jó szívvel fogadtuk. Hogy legyen egy kis élet a községben! (Korunk egyik fő társadalompolitikai kérdése a kisközségek hanyatlásának megfékezése. Kiss Sándor, aki sokáig dolgozott jegyzőségen, volt tsz-elnök, tanácselnök, üzemegységvezető, jól emlékszik, hogy Nagy- szakácsiban 1941-ben 1823 ember élt, ma pedig 740— 760-ra itehető a község lakosainak .száma. Mint beteg ember, sorvad a falu. Most reményt hallottam megcsendülni, mikor arról beszéltek, hogy az elmúlt egy-két évben már új házak is épültek, rövidesen egészséges ivóvizet biztosítva elkészül a törpe vízmű, vesznek szőlőket, és aki szőlőt vesz, az már ide kötődik.) Beszélgetünk. Kiss Sándorral, Molnár Jánossal, Kada Lajossal, Simon Lajossal, Benke Ferenccel. Miért. jó. mit jelent nekik, a településnek, ez a gazdakör'? — Olyan témákról beszélgetünk, amelyek érdekelnek mindenkit. — Nem egyszer jöttek előadók a keszthelyi egyetemről. kertészeti, szőlészeti témáról tartottak előadást. A kaposvári főiskoláról állat- tenyésztési témához hívtunk előadót. — De volt itt a tejipar képviselője is, aki higiénikus tejnyerés feltételeiről szólt, . ttunk.. előadási,az. adito. zásról, a körzeti orvosunk egyszer a helyes táplálkozásról beszélt. — Mikor meg a Nagyatádi Konzervgyár képviselője volt itt, még néhány asszony is eljött a körbe. Kialakulóban van égy új kapcsolat. Az idén már jó páran vállalkoztak, hogy paradicsomot termelnek a gyárnak. — Hód tartják összejöveteleiket? — A kultúrház a nevelő- otthon gondozásában működik és az otthon igazgatónője biztosítja nekünk minden alkalomra a termet. Teljesen ingyen. Nagyon sokat jelent eíz! (Eleinte húsz—huszonötén voltak, biztatni, hívni kellett a gazdákat. Ma már negyven felé jár azoknak a száma, akik minden máso.- dik csütörtök este felkerekednek és mennek a körbe. Az évek során ez az összejövetel több lett, mint a szokásos, általános szakmai képzés. A gazdakör tagjaiból énekkart alakítottak, rendeztek öregek napját, nőnapkor megköszöntötték az asszonyokat, szerveztek farsangi — Huszonöt évestől hetvenkettőig minden korú ember megtalálható közöttünk. És minden foglalkozású. Iparos, értelmiségi, pedagógus, boltos, traktoros. Kada Lajos mondja: — Ebben a rohanó világban egyre jobban szüksége van az embernek, hogy egy- egy pillanatra megálljon. Jót beszélgessen, legyen kapcsolata, tartozzon valahová. — Nem titok — veti közbe Kiss Sanyi bácsi —, beütöttük: minden alkalommal más és más gazdatárs hoz egy demizson bort. Nem! Nincs részegesség! De egy pohár bor mellett jobban esik a beszélgetés. Otthonosabb a hangulat. S érzi az ember, ha nem is mondja ki, hogy érdekli a másik gondja. öröme. Törődünk egymással! — Sokan elmarasztalják a fiatalokat — Kada Lajos mélyet szív a cigarettájából —, hogy maguknakvalók, nehéz őket a közéletbe bevonni. Én azt mondom, nem így van! Csak kell egy Kiss Sanyi bácsi, egy Molnár János, egy Benke Ferenc, kell egy mag, amelyik elindít valamit. S ahogy a mi körünk fiataljai is, igaz szívvel lelkesednek. — Együtt okosodunk, szórakozunk, politizálunk — mondja Simon Lajos —, együtt örülünk, szomorko- dunk. Ami eszünkbe jut, mindenről beszélünk, és nem lehet észrevenni ott. hogy kinek van diplomája, kinek nincs, ki a fiatal és ki az öreg. Benke Ferenc a böhönyei áfész felvásárlója. Irodája valóságos múzeum. Évek óta gyűjtögeti a régi paraszti munkaeszközöket, a kenyértartótól a gerebenig nehéz lenne megszámlálni mennyi eszköz sorakozik a falakon. — Ezek az én aranyaim — kacsint huncutkásan. Aztán a gazdakör elnökéhez, Kiss Sándorhoz fordul: — Arra gondoltam, hogy ezt a gyűjteményt majd a gazdakörnek hagyom. Az utódoknak hadd maradjon valami tárgyi emlék rólunk, a kezdőkről. Város Márta bizonytalanság Vízgazdálkodás a Rinya mentén A régi szerszámokból csak egy kiállításra való maradt: a ifa talicska és a .szalonná« zsák, a rézsűmérő már nem kell az árokásóknak. Ható Jenő, a Rinya—Dombó menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat igazgatója is csak fényképeken tudja megmutatni a régi eszközöket. Negyedszázad nagy idő: sok minden megváltozott. Amikor 1961 nyarán megalakult a hetvenezer hektáron munkálkodó társulat, még csak húszán voltak: tizennyolc kubikos, egy műszaki vezető és egy adminisztrátor. Hallani sem nagyon hallottak olyan gépekről, amilyenekkel most rendelkeznek. Nagy teljesítményű traktorok, trélerek sorakoznak a telepükön. Szükség is volt ekkora változásra, hiszen 156 ezer hektáron kell foglalkozniuk vízrendezéssel s a területükön levő vízfolyások hossza meghaladja az 1540 kilométert. A legnagyobb gondot az okozza ebben a térségben, hogy az itteni termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok gyenge termőhelyi adottságúnk. A jobb termésátlagok eléréséhez szükség van a komplex meliorációra. A társulat eddig huszonötezer hektáron végzett ilyen munkát, s a -negyvenötezer hektárt mentesítette. Ez azt jelenti, hogy kétezer hektárral növelték a szántóterület nagyságát. A munkák az idén folytatódnak, legalábbis ezzel számoltak az év elejei tervezéskor. Több mint negyvenhatmillió forint értékű munkát vállaltak — lényegesen többet, mint tavaly. Ám kétséges, hogy meg tudna'k-e birkózni vele. Hétfőn még úgy látszott, hogy igen, kedden azonban már senki sem lehetett biztos a dolgában. S ami elszabadította az indulatokat: egy levél, amelynek feladója a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Nem kevesebbet közölt velük, mint azt, hogy a közcélú beruházásokhoz biztosított 27,7 százalékos vízügyi alapot csak az áthúzódó munkákhoz adják meg, az idén megkezdettekhez már nem. Bizonytalan az is, hogy a VII. ötéves terv idején lesz-e támogatás. Mindez azt jelenti, hogy veszélybe kerül a kutasi és a nagyatádi termelőszövetkezet komplex meliorációja, de érinti a se- gesdieket is. Mindaddig értelmetlen a melioráció, amíg a közcélú vízfolyásokat nem újítják föl, hiszen ezek gyűjtik össze a talajvizet. Ha viszont nincs pénzügyi fedezet ezeknek a munkáknak az elvégzésére, akkor a meliorációnak nincs haszna. A váratlan döntés azért is okoz gondot a mezőgazdasági üzemeknek, mert a megváltozott szabályzók miatt csak hatékonyabb gazdálkodással javíthatnak pénzügyi helyzetükön*. Ennek alapja viszont — épp a gyenge termőhelyi adottságok miatt — a komplex melioráció elvégeztetése. Az év másik jelentős megbízatása a társulatnál a csurgói belvízprogram megkezdése. A több évre tervezett, összesen tizemkilenc- milliós beruházás első szakaszában ötmillió forint értékű munkát kellene elvégezni. Csakhogy itt is gondot okoz a döntés. Kérdőjeleket szült a határozat. Hogy mi és miiként fog történni, azt csak a következő napokban tudjuk meg. . - - Nagy Jen»
