Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 116. szám Ára: 1,80 Ft 1986. május 19., hétfő Elkötelezetten, fegyelmezetten Munkásőrparancsnokolc III. országos tanácskozása I Balatoni évadnyitó A legnagyobb élménys a tó Hajszál­erek Alig van annyi vitát ka­varó iterülete az irodalom­nak, mint a kiadás körüli kérdéskör. Kötetekre rúgó anyagokat olvashatunk ar­ról, hogy mennyiben hátrál­tatja az írók munkáját a megmerevedett könyvkiadá­si gyakorlat. Évek telnek el a megírás és a megjelenés között, — s bár cinizmus­sal elintézhetnénk a kérdési azzal, hogy a remekművek időtállóak, — mégis be kell látnunk, nem egyszer érté­kek esnek áldozatul e jelen­ségnek. Az írók, költők és a kiadók párbeszéde tovább tart, a helyzet megoldást sürget, hiszen a gond orszá­gos jelentőségű. Kedvezőbb valamivel a helyzet a kulturális intéz­ményekben, iskolákban, na­gyobb gyárakban. Egyre több helyen van ugyanis biztosított feltétele annak, hogy önállóan szerkesztett füzeteket, köteteket, sőt könyveket adjanak ki. S eb­ben az esetben legtöbbször nem is irodalmi művekre kell gondolnunk, hanem szakmai, tudományos kiad­ványokra, helyi jellegű tá­jékoztatókra, ismertetőkre. Egyre föbbször tapasztalhat­juk, hogy iskolákban, műve­lődési házakban, de üzemek­ben is valamilyen saját ki­adású nyomdai terméket mutatnak, mint az adott helyen végzett szellemi mun­ka bizonyítékát. Mondhatnánk első látásra azt is, hogy ezek teljesen fö­lösleges erőfeszítések, hiszen a meglódult világban ten­gernyire duzzadt az egyes emberre zúduló információ mennyisége; minek újab­bakkal megterhelni. Mond­hatnánk, de nem lenne iga­zunk. Érdekes ellentmondás, hagy éppen ebben a helyzet­ben az olvasók érdeklődése mindinkább a szőkébb pát­rián belül kiadott írások fe­lé irányul. Világszerte meg­figyelt tény például, hogy a régiókban megjelent lapok példányszáma évről évre nő, jelezve, hogy mind több és több olvasó kíváncsi arra: a nagyvilág hírei mellett mik történitek otthona közvet- Iet környezetében. Lassan már valóban „a sajtóbeli lerágott csont” ka­tegóriájába tartozik az a je­lenség, hogy napjainkra nincs olyan összetartó erő, ami egybekovácsolhatna kö­zösségeket, s az emberen mindinkább egyfajta ma­gányérzet, sehova nem tar­tozás ílesz úrrá. Sajnos ke­vés bizonyítékot állíthatunk egymás mellé, ha cáfolni akarjuk a fönti kijelentést. Talán éppen ezek a kiadvá­nyok, újságok, prospektu­sok, községek kalendáriu­mai, üzemi, iskolai lapok jelzik, hogy az igény meg­van, a hajlam nem veszett még ki. Az egymásról való tudás igénye még ott mun­kál az emberekben. Ezért aztán nehéz feladatot vállal minden olyan ember, aki a legkisebb példányszámban is, de a közönséghez fordul. Annak tudatában kell ugyanis végeznie munkáját, hogy egy -.lágy szervezet vér­keringésében vesz részt. S ki tagadhatná, hogy a hajszálerek is életfontossá­gú ak. Varga István A Munkásőrség Országos Parancsnokságán. szombato,n megkezdődött a munkásőr- paráncsnokok III. országos tanácskozása. A kétnapos értekezleten résztvevő mint­egy félezer hivatásos és. tár­sadalmi állományú parancs­nok, illetve a közéletben ki­emelkedő tevékenységet vég­ző munkásőr értékeli a tes­tület tevékenységének ta­pasztalatait, és megvitatja az elkövetkező időszak főbb feladatait. A tanácskozás elnökségében szombaton he­lyét foglalt Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagija, a Budapesti Pártbizottság első ' titkára, vailiaminit Lakatos Ernő, az jelentett importkorlátozó in­tézkedéseiről, ezek kihatá­sairól és a magyar válasz­lépésekről nyilatkozott a Ma­gyar Rádió 168 óra című mű­sorának Antalpéter Tibor, a Külkereskedelmi Minisztéri­um főosztályvezetője. — Számítani lehetett arra, hogy a Közös Piac minisz­teri tanácsa megerősíti az import-tilalmat a szocialista országokkal szemben? Fórum a természet­barát­mozgalomról A Természetbarátok Tu­rista Egyesülete és a Somogyi Néplap Szer­kesztősége tegnap közös zselici túrát szervezett, melynek végcélja a gyer- tyáníos-völgyi turistaház volt. Egésznapos prog­ram várta a résztvevő­ket, .s egyebek közt a t erm észetbarát-m ozga- lommal kapcsolatos sza­badtéri fórumra is sor került. Itt .adtuk át há­romfordulós túrarejtvé­nyünk, valamint a teg­napi túraverseny díjait is. Az élményekben gaz­dag napról beszámolónk az 5. oldalon. MSZMP KB agitáció? és propagaindaosztályának ve­zetője. Jelen voltak a me­gyei pártbizottságok képvi­selői is. Borbély Sándor, a mun­kásőrség országos parancs­noka vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy a mun­kásőrség az elmúlt időszak alatt a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának cselekvő, elkötelezett része­seként eredményesen ellátta feladatait. Tovább javult a munkásőrállomány kikép­zésének, felkészítésének szín­vonala, korszerűbbé vált a munkásőregységek szerve­zeti felépítése, s intézkedé­seket hoztak a kiképzésre — Jellemző a Közös Pia­con belül kialakult helyzet­re, hogy a miniszterek taná­csa és a különböző egyéb bizottságok közel egy hétig vitatták az elkészített javas­latot. A vita során tulaj­donképpen két kérdésre koncentráltak az import te­kintetében. Az egyik, hogy milyen országokra terjesszék ki a tilalmat. A másik pe­dig az, hogy milyen termék­kör legyen bevonva. Végül Ügy hozta a véletlen, hogy munkám során az utóbbi időben a szokottnál több nyugdíj előtt álló emberrel találkoz­tam. Volt köztük három mű­szakban, szalag mellett dol­gozó gyári munkás, fontos tisztséget betöltő vezető, ma­gabiztos és megkeseredett ember. A végletesség tűnt föl nekem. Az, ahogy a több évtizeddel ezelőtti munka­kezdésről és a közelgő bú­csúról, mint egymást követő eseményekről beszéltek. Pon­tosan emlékeztek arra a nap­ra, amikor munkába álltak: az első feladatokra, a bizony­talanságukra, félszegségük­re, a vágyra, hogy mielőbb befogadják őket. Volt, aki apja, nagyapja nyomdokaiba lépett, mások idegen helyre kerültek és jószerivel csak magukra számíthattak. — Nagy családban nőttem föl — mondta egyikük —, s mint legnagyobbnak, nekem fordított idő hatékonyabb felhasználására. A hatékonyabb kiképzés egyik legfontosabb eleme­ként a munkásőrség megho­nosította az úgynevezett ösz- szevont kiképzési formát, amely a termelés, a szolgá­lat és a magánélet jobb ösz- sztíhangolásával lehetővé te­szi, hogy a műnk ás őrök egy időben, a felkészítés szétfor- gácsolása nélkül1 sajátítsák el a szolgálatuk ellátásához szükséges ismereteket. A fegyveres szolgálat mel­lett a testület tagjai helyt­állásukról tettek tánúbi- zonysálgot munkahelyeiken, (Folytatás a 2. oldalon) is úgy döntöttek, hogy Ju­goszláviát bevonják az érin­tett országok körébe, a ter­mékek tekintetében pedig egy annyira bizonytalan ha­tározat született, hogy pél­dául az még ma sem telje­sen világos: a zöldség- és gyümölcsfélék közül melye­ket érintenek ezek az intéz­kedések. — Úgy értsem ezt, hogy nem érkezett meg egy élel­miszer-jegyzék mondjuk ha­zánkba, amely tartalmazta volna, hogy mit nem vesz­nek át, vagy pedig ez a jegyzék nem egyértelmű? — Az elfogadott határozat és az ennek alapján kiala­kított rendelkezés megjelenik a Közös Piac hivatalos lap­jában és ahhoz mellékelnek egy árulistát. De pénteken még azt tapasztaltuk, hogy egyes országok ezt a tilal­mat friss zöldségre és friss gyümölcsre alkalmazzák, míg más országok például a tar­tósított zöldségre és gyü­mölcsre is kiterjesztik. — Mit ért azon, hogy „úgy tapasztaltuk”? Próbáltunk eladni? Indultak útnak szál­lítmányok? — Egyrészt voltak szállít­mányok a határon, másrészt pedig beszéltünk az egyes országok illetékes képviselői­(Folytatás a 2. oldalon) is kijutott a kisebbek istá- polásából. Nem bántam, mert ilyenkor mindig azt gondol­tam, hogy én vagyok a taní­tó nénijük. Margit néni — az én tanító nénim — igazán rendkívüli asszony volt. Öt utánoztam, olyan szerettem volna lenni, mint ő. De az álmom, hogy tanítónő le­gyek, mégsem teljesült. Var­rónő lettem. Itt is megta­lálom a módját annak, hogy egyengessem a fiatalok út­ját. Most majd az unoká­imra is több időm jut... — Nekem az apám is eb­ben a gyárban dolgozott — mondta egy nagyhírű válla­lat karbantartó lakatosa. — Otthon is bütykörészett, s én lábatlankodtam körülötte. Megszerettem a gépeket, és Az elmúlt tíz év évadnyi­tó ünnepségeire visszate­kintve elégedetten állapít­hatjuk meg, hogy az ' idei rendezvénysorozat látvá­nyosságát és tartalmát ille­tően fölülmúlta az eddigie­ket. A rendezők, a Siófoki Városi Tanács, a Dél-bala­toni Kulturális Központ, az IBUSZ Balatoni Igazgatósá­ga és más, az idegenforga­lomban érdekelt vállalatok, intézmények sok élményt kínáltak a Balaton-parti la­kosoknak és a vendégeknek. Ez alkalommal Silótokon rendezték meg a dunántúli bányász fúvószenekarok ta­lálkozóját is. Következéskép­pen az elmúlt két napon igen sokszor élvezhettem kö­zönség a lelkes, jől muzsiká­ló együttesek előadását. Szombaton reggel a város három részéből indultak a zenekarok (9 együttes) a ki­kötőbe, ahol ünnepélyesen megnyitották az idei szezont. Az ünnepségen részt vett Balassa Béla, a városi párt- bizottság első titkára és dr. Gáti István tanácselnök, aki ünnepi beszédet mon­dott. A tájegység Magyaror­szág legszebb vidékei közé tartozik, ahol már a múlt században is sokan pihen­tek, üdültek. Az utóbbi ne­gyed században várossá, az ország második legnagyobb idegenforgalmi központjává fejlődött az egykori kis ha­lászfalu, s ez a megtisztelő szerep kétségtelenül sok gonddal is jár. Méltatta a nagyszabású rendezvény sokszínűségét, majd Komár András, a Bá­Szűrös Mátyás a Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára vasárnap a Koreai Munka­párt Központi Bizottságá­nak meghívására baráti lá­Szomibaton hazaérkezett Budapestre az Interparla­mentáris Unió magyar cso­portja magyar—francia ba­ráti tagozatának küldöttsé­ge, amely dr. Pesta László­nak, a tagozat elnökének büszke voltam magamra, ha sikerült megjavítanom a hi­bás szerkentyűt. Később beálltam apám mellé inasnak. Nem bántam meg, elhiheti. De mostaná­ban egyre többet gondolák a kiskertre, meg a friss leve­gőre, a csöndre. A fenti és a nem említeti történetek közös vonása a kezdet és a vég. Hogy a kö­zötte feszülő több évtizedben mi minden történt, az mint­ha kevésbé lenne fontos szá­mukra, mint nekünk, akik benne élünk. A múlt letisz­tult, elcsendesedett, bizo­nyossá vált. A jövő? Unokákban, kert­ben, házkörüli munkákban, kirándulásokban és baráti nyaiparii Dolgozók Szakszer­vezeté, nekal elnöke köszön­tötte a bányászzenekarok tagjait. — Ügy érezzük — mondta — ez az ünnepség méltó alkalom arra, hogy a bányászok ezúttal is bebizo­nyítsák, hogy nemcsak a szénfialak előtt, az olajkutak mellett képesek értéket te­remteni, hanem a kultúrá­ban, a művészetben is. A bányászok önképző művé­szeti tevékenységének jelen­tős hagyományai vannak. A kemény, embert próbáló munka mellett a tehetséges dolgozók megkedvelték a képzőművészetet, a zenét és az irodalmat. A bányászlhimnusz után megkezdődött a kétnapos program. Az IBUSZ által bérelt vitorláshajó vidám utasokkal1 balatoni kirándu­lásra indult, s a résztvevők — mint már annyiszor — most is megállapították: a legnagyobb élmény a tó. Hosszan sorolhatók a két nap emlékezetes eseményei, programjai. Volt népművészeti vásár a felnőttek és a gyerekek szá­mára, különböző műsorokat rendeztek a szabadtéri szín­padon és a Dél-balatoni Kul­turális Központban, vala­mint a Siotour üdülőhelyi klubjában volt kórushang­verseny, néptáncosok, rock­pop együttesek fellépése, ka­baré. Ezeken kívül színes sportbemutatók, kismotoro- sok ügyességi versenye, if­júsági labdarúgó mérkőzés, vitorlásverseny, lovas ver­seny és bemutató tette em­lékezetessé a balatoni idény első két napját. KNDK-ba utazott togatásra a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba utazott. Bú c s ú z tat ás ára, a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Ju Jong Goi, a KiNDK budaipesti nagykövete. vezetésével egyhetes láto­gatást tett Franciaországban. A magyar országgyűlési képviselőket Hubert Martin, a francia szenátus francia— magyar baráti tagozatának elnöke hívta meg. beszélgetésekben vélnek fel­oldódást, elfoglaltságot lelni, akik végleg búcsút mondanak munkahelyüknek. Közülük néhányan bizonytalanok. Mit kezdjenek a hirtelen jött „szabadsággal”? Elég lesz-e a nyugdíjuk? Hogyan alakít­sák az életüket, hogy teljes értékű embernek érezhessék magukat? Kérdések sokasá­ga, amelyekre hamarosan vá­laszt kell találniuk. Akiknek eljött az idejük, de mégsem mennek nyugdíjba, vagy dol­goznak tovább valahol, azok­nak könnyebb a dolguk. Nem lehetetlen, hogy szű­küljön a kérdések köre. A „mennyit érek majd?” bi­zonytalansága ne nyugtala­nítsa a korban, munkában, tapasztalatokban előttünk járókat. Segtísünk: ne azt érezzék, hogy a két és fél­millió idős embert gyűjtő- fogalomként jelölő nyugdíja­sok egyikeként tartják csak számon őket. Nagy Zsóka Válasz az importkorlátozó intézkedésekre Antalpéter Tibor nyilatkozata A Közös Piac nemrég be­Hazaérkezett Franciaországból a magyar IPU-küldöttség Kezdet és vég

Next

/
Thumbnails
Contents