Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

1986. május 15., csütörtök Somogyi Néplap 5 Az idén mintegy 42 ezer... Egyetemi, főiskolai felvételizők A Művelődési Minisztéri­um tájékoztatása szerint az idén. mintegy 42 ezren je­lentkeztek a felsőoktatási intézményék nappali tago­zatára; ezeken az új tanév­ben összesen 16 700 elsőéves hallgatónak jut hely. Az 1986/87-es tanévben, mintegy 2 300-zal többen kí­vánnak továbbtanulni, mint azt megelőzően — a növe­kedés aránya megegyezik az érettségizők számának 7,5. százalékos emelkedésé­vel. A felvételi keretszám bővítése '’elsősorban a peda­gógusképző intézményeket érinti: ezekbe egyébként ör­vendetesen megnőtt a je­lentkezők száma is. A tanár­képző főiskolákon 10,6 szá­zalékkal, az óvónő- s taní­tóképzőkben 7 százalékkal többen kívánnaik továbbta­nulni, mint tavaly. A korábbi évekhez ha­sonlóan magas a tudomány­egyetemekre — leginkább a bölcsész- és a jogi karra —> pályázók száma. Az ELTE bölcsészettudományi karán például négyszeres, a sze­gedi József Attila és a deb­receni Kossuth I^ajos Tudo­mányegyetem bölcsészkarán két és félszeres a túljelent­kezés. Nőtt az érdeklődés a közgazdasági és gazdasági jellegű egyetemek és főis­kolák iránt is, így például a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemre 15 százalékkal emelkedett a je­lentkezők száma, ide jelen­leg háromszoros a túljelent­kezés. Az orvostudományi egye­temeken belül az idén az. ed­digieknél többen választot­ták a fogorvosi kart, az ag­rártudományi egyetemek kö­zül pedig a tavalyihoz vi­szonyítva jóval többen je­lentkeztek a gödöllői egye­temre, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, vala­mint a Budapesti Kertészeti Viszockij — reneszánsz Egyetemre. Megnőtt az ér­deklődés a mezőgazdasági főiskolák iránt is. Az idén a műszaki egye­temekre és főiskoláikra át­lagosan négy, illetve öt szá­zalékkal többen jelentkez­tek, elsősorban ezúttal is az építészeti, valamint a villa­mos karok és szakok von­zottak sok diákot, ám egyes karóik — így például a ko­hászati szákterület — iránt továbbra is kisebb az éT- deklődés. A legnagyobb ará­nyú a jelentkezés immár ha­gyományosan a Színház- és Filmművészeti Főiskolára: ide huszonötször többen sze­retnének bejutni, mint amennyi a felvehetők szá­ma. A múlt éviihez hasonlóan minden felvételiző összesen 120 pontot érhet el úgy, hogy a középiskolai eredmények alapján maximum 60 pontot vihet magával, s a felvételi vizsgáival további hatvanat szerezhet. A matematikáiból, fiziká­ból és kémiából felvételizek az idén május 19-én és 20- án írják meg a közös érett­ségi-fel vételi dolgozatukat, a többiek június 23-án és 24-én írásbeliznek a felsőfo­kú intézményékben. A szó­beli vizsgáik június 23. és július 7. között lesznek. Az egyetemek és főiskolák július 15-ig döntenek a fel­vételekről, illetve továbbít­ják a jelentkezők átirányí­tási kérelmét. Az érintette­ket írásban értesítik, az el- utasítottakkal közük a fel­vételi vizsgán elért ponlszá- mot, a döntés okát, valamint a fellebbezési lehetőségeket. A fellebbezéseket, illetve a továbbtanulással kapcsola­tos esetleges kérelmeket a f el sö dk t áfás i i n tézmé n yek ­hez legkésőbb július 31-ig kell eljuttatni. Az idei felvételi rendszer­ben nincs változás, az okta­tási törvénynék a felvételi eljárással kapcsolatos új jogszabályait elsőként az 1987-es felvételiknél alkal­mazzák majd. A szakma kiváló brigádja A gyógyszerkészítő laboratóriumban A Somogy Megyei Tanács Gyógyszertári Központja gyógyszerkészítő laborató­riumának közössége tizenöt évi munka után kapta meg a szakma kiváló brigádja ki­tüntetést. A kaposvári galenusi labo­ratóriumban többen dolgoz­nak, mint ahányat a brigád tagjai sorában találunk. A munkahelyre időlegesen je­lentkező dolgozók nem is tö­rekszenek arra. hogy a bri­gádba fölvegyék őket. Amió­ta brigád a brigád, egyetlen lagja sem hagyta el a kol­lektívát —• mulatta be a Claudius Galenus szocialista brigádot: Papp Tibor cso­portvezető asszisztens­A laboratóriumban folyó munkáról, a gyógyszerkészí- tésről. dr. Matolcsy István laborvezető mondta: — A legfontosabb megál­lapítás: a brigád messzeme­nően segíti a vállalati tervek megvalósítását a gyógyszer- ellátás javítása érdekében. Jelentős tudományos te­vékenységgel párosul ez a feladat. Az elmúlt tizennégy év alatt számos olyan ösz- szetelt gyógyszergyártási technológiát dolgozlak ki. amely nem volt feladata a galenusi laboratóriumnak. Készül itt Den-tocar nevű tabletta. Erről dr. Matolcsy István azt mondta: — A fogszúvasodás elleni tabletta a kiskorú gyerekek számára nélkülözhetetlen. Épp ezért az Egészségügyi Minisztérium felkérésére hozzáláttunk a tabletta kö­zépüzemi méretű gyártásá­hoz. Évente tizenkétmilliói készítünk. Korszerű techno­lógiát honosítottunk meg a gyógyszerkészítésben; újabb kísérleteket is végzünk eddig külföldről behozott készít­mények itteni előállítására. Fontos területe a szoeialis- tabrigád-mozgalomnak az újítótevékenység. A Claudius Galenus brigád huszonöt el­fogadott újítással büszkél­kedhet. Két éve, a megyei gyógy­szertári központ részvételével gazdasági társulást hoztak létre, a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolával közösen- Olyan fontos — az állat­egészségügyben használt — gyógyszereket állítanak elő, amelyek mentesítik a gazda­ságokat a devizakiadástól. A gyógyszerészet történeté­nek lelkes kutatóit találjuk a brig idba.n. élükön dr. Ma­NÉPMŰVELŐK TANÁCSKOZÁSA Megkezdte munkáját a Vlagyimir Viszockij irodal­mi örökségének gondozására két hónappal ezelőtt meg­alakult bizottság. A Magyar- országon elsősorban filmjei­ből és a Táganka Színház vendégjátéka idején nyújtott emlékezetes Hamlet-alakífá­sából ismert, 1980-ban ' 42 éves korában elhunyt Vi­szockij hazájában elsősorban költőként, dalszerzőként, és saját dalainak előadójaként vált tízmilliók bálványává. A bizottságot Robert Rozs- gyesztvenszkij költő vezeti. Országos tanácskozást tar­tanaik Szolnokon május 26— 28-án a szövetkezeti népmű­velők. A Magyar Népműve­lők Egyesület-e és a szövet­kezeti érdekképviseleti szer­vek rendezte - tanácskozáson ipari, fogyasztási és mező- gazdasági szövetkezetekben dolgozó népművelők. egye­sületi tagok találkoznak, hogy számot adjanak ágaza­tuk, területük közművelődé­si eredményeiről, gondjai­ról. Céljuk az is. hogy job­ban megismerjék egymás munkáját, s az így szerzett tapasztalatokat hasznosít­sák tevékenységükben. A találkozónak külön jelentő­séget ad, hogy ez év őszén tartja kongresszusát a há­rom szövetkezeti ágazat, A tanácskozáson többek között megvitatják majd, hogy miiként segítik a szö­vetkezetek és az érdekképvi­seleti szervek a szabadidő kulturált és tartalmas eltöl­tését, hogyan támogatják az amatőr művészeti csoportok, klubok munkáját. Szó lesz arról is. miként ápolják a szövetkezetek tag­jai a gazdag népművészeti hagyományokat. S megvizs­gálják azokat a további le­hetőségeket. amelyek meg­könnyítőét ilk, jobbá és gaz­dagabbá tehetik a népmű­velők tevékenységét. A nagy körforgás Hol volt, hol nem volt, volt egyszeregy fiatal orvos, úgy hív­ták, hogy dr. Kerekes At­tila. Derék, jóravaló ember volt, már az diódában is megosztotta pajtásaival a mézes-vajas kenyerét, s az egyetemen is minden el­lenszolgáltatás nélkül segí­tett. társainak, ha megakad­tak a tájanatómia egy-egy fogas kérdésénél. Ez a sze­líd, kedves fiatalember egyszer elment a Beteghez, aki igencsak nyögdécselt az ágyában. Becsülettel meg­vizsgálta, kezet mosott, fel­írta a szükséges gyógysze­reket; épp indulni akart, amikor a Beteg egy százast dugott a zsebébe útravaló- nak. A pályakezdő orvos za­vartan tapogatta a zsebét, és felháborodott szavak kí­séretében vissza akarta ad­ni a pénzt, amikor ő maga sem tudta, hogyan történt, agyának egyik rejtett zu­gából alattomosan előtört egy gondolat, s az tétová­zásra késztette. Eszébe ju­tott ugyanis, hogy otthon várja a gonosz boszorkány, és seprűvel kergeti ki, ha nem számolja le a marká­ba az e havi albérleti díjat. Az is felötlött benne, hogy neki, mint a kiváltságos alattvalók egyikének örök­lakásra kell gyűjtenie. Ha ott .helyben agyonütik, ak­kor sem tudta volna meg­mondani, mennyi idő alatt fog összejönni a pénz. Es a fiatal orvos hirtelen sű­rűre ráncolta a homlokát, és elhatározta: lerövidíti a lakáshoz jutás idejét. Ad- dig-addig babrált a kezé­vel. míg jó mélyre tolta a pénzt a zsebében és félszeg mosollyal az arcán kihát­rált az ajtón. Annyit se mondott, hogy klikk . . . Attól kezdve nem volt se *éjjele, se nappala. Minden hónap végén terjedelmes listát készített a befolyt pénzről, valóságos könyve­lést vezetett bevétel és ki­adás rovatokkal. Eltűnt ar­cáról a félszeg mosoly és határozott mozdulattal rak­ta zsebre a hálapénzeket. Ott. ahol nem köszönték meg neki ily módon a fá­radozását, jeges pillantást hagyott maga mögött, mintha azt akarná monda­ni: megálljotok csak, jövök én még errefelé! Egyébként igyekezett mézes-mázos szavakkal biztosítani a be­tegeket. hogy ö a legjobb doktor széles e hazában, a többi csak kapzsi sarlatán. Eltelt egy év. eltelt kettő, és három esztendő múltán dr.. Kerekes Attila egy két­szobás öröklakás boldog tu­lajdonosa lett. Kocsit is vett. s már a lány kér és gondolatával foglalkozott, amikor váratlan esemény zavarta meg ■életét. El­romlott a fürdőszobájában a csaptelep, és a szerelő — különben szintén igen se­rény. jóravaló ember — le­mondóan •csóválta a fejét. S ekkor különös dolog tör­tént dr. Kerekes Attilával: akaratlanul is megmozdult a keze, mintha önálló éle­tet élne, belenyúlt a zsebé­be, elővett egy százast, át­adta a szerelőnek, s az két perc leforgása alatt meg- börözte a csapot. S attól kezdve dr. Kere­kes Attila könyvelésén mintha gonosz átok ült vol­na. Ha kapott valahol 100 forintot, haladéktalanul oda kellett adnia az autószere­lőnek, aki most már rög­vest beállította kocsijának gyújtását. Dr. Kerekes Attila immár annyi év után ismét ön­vizsgálatot tartott, és meg­fogalmazott magának egy örök érvényű közmondást: Egy nagy körforgás az egész! ­S este, a gyomorhurut orvoslásáért délután zsebre vágott hálapénzt keserű mosollyal átengedte a té­vészerelőnek. így volt, igaz műi. Arról viszont nem szól a fáma, mi lett a sorsuk azoknak, akik kimaradtak a Nagy Körfor­gásból. Ailamecz Kálmán tolesy Istvánnal. A gyógy­szertári központ épületében elhelyezett gyógyszerészettör- téneti emlékek a gyűjtőmun­ka eredményeiről vallanak. Számos publikációt is közöl­lek kutatásaikról. A szakma kiváló brigádja cím elnyerése alkalmából rendezett ünnepségen dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke is köszöntötte a Claudius Galenus brigádot. H. B. POLITIKA — TUDOMÁNY Alkotmányosság és a jövő Megjelent a Politikai Főiskola folyóiratának új száma \,,Az 1940-es évek végén kialakult alkotmányos mo­dellünk alapvető szerkezete ma is változatlan, az 1972. évi alkotmánymódosítás nem változtatta meg lényegesen" — írja Szoboszlai György, az MSZMP Társadalomtudomá­nyi Intézetének munkatársa a Politikai Főiskola folyó­iratának friss számában-* ol­vasható érdekes tanulmányá­ban. A szerző az állami in­tézmények szerepének ala­kulását vizsgálja és tovább­fejlesztésük fő irányait tag­lalja. Abból indul ki, hogy alkotmányos modellünk — amely eddig jól szolgálta a nagy horderejű társadalmi változásokat — ma már túl- bíztosítottnak tekinthető. Az utóbbi években több módosí­tás is jelezte a politika eltö­kéltségét az állami intézmé­nyek szerepének korszerűsí­tésére. Ezek az intézkedések (alkotmánybíróság jellegű szerv egységes ipari minisz­térium. választójogi reform) célja elsősorban a hatéko­nyabb működés elősegítése volt. A szerző áttekinti az álla­mi életnek azokat a terüle­teit ahol a jövőben nagyobb teret kell biztosítani a kép­viseleti rendszernek a helyi önkormányzatnak és az álla­mi szervek demokratikus kontrolljának- Mindez a mű­ködőképesség javítását, az értékes emberi energiák in­tenzívebb kihasználását szol­gálhatja. A főiskola folyóirata a Politika — Tudomány a társadalomtudományi kuta­tások helyzetének egyfajta tükörképe. A mostani — 1985. 3—4. szám — tematikai gazdagsága ötlik elsőnek szembe. A Politikai Főiskolá­ról és a Társadalomtudomá­nyi Intézetből verbuválódott zömmel a szerzők köre. Elemző tanulmány foglalko­zik a magyar mezőgazda­ságban létrejött társulások­kal, a polgári demokráciák történeti tipológiájával a gyarmati rendszer fölszámo­lásának hatásaival, a magyar történelem 1945—47 közötti sorsfordulójának egy-egy as­pektusával. Több írás is elemzi az egyetemes történe­lem és a nemzetközi élet kérdéseit. A folyóirat ezúttal is közread szemelvényeket társadalomtudományi tanács­kozásokon elhangzott referá­tumokból, közli a fontosabb tudományos minősítések ese­ményeit. s az írások sorát gazdag könyvrecenziók zár­ják. Az élénk szellemi mozgé­konyságról tanúskodó folyó­irat témái közül a recenzens különösen nagy figyelemmel olvasta Standeislcy Évának, a Párttörténeti Intézet mun­katársának írását“ a Magyar Kommunista Párt és az 19-16 —47-es évek irodalmi közéle­tének viszonyáról. A szerző ezekben az években találja meg a későbbi merev és dogmatikus irányítással jel­lemezhető irodalompolitika kialakulásának kezdeteit. Az MKP balszárnyán tömörülő türelmetlen ifjú marxisták, bár gyakran hivatkoztak Lu­kácsra és öt szellemi példa­képüknek tartották módsze­reit, művészetszemléletét vul­garizálták. A műalkotásokat átgondolt tudományos mód­szer nélkül’ szinte kizárólag ideológiai-politikai szempont­ból értékelték- Ebből az alapállásból támadták a népi írókat, a Nyugat nemzedé­két (Kosztolányit, Ba'bitsot) is. Ez legélesebben a Koszto- lányi-örökség körül kibonta­kozó vitában mutatkozott meg. Lukács mindig úgy vélte, hogy maga a mű, az ábrázolás minősége a döntő az író művészi koncepciójá­val szemben. Ha Kosztolányi elutasította is a haladás fo­galmát amit műveiben ábrá­zolt, mégis fontos művészi értékeket, üzenetet hordozott. S ez benne a haladó. A marxista művészetkritika azonban ezt a tulajdonkép­peni marxi igazságot csak 1956 után 'ismerte el. Cs. T.

Next

/
Thumbnails
Contents