Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

4 Somogyi Néplap 1986. május 15., csütörtök A hetes út parttól távo­labb eső oldalán vízben áll­nak a házak Ballatonfeny- vesen. Szomorú dátvány./Le- málló vakolat hull elhalt növényekre, zöldes színű, kellemetlen szagú lepedők ülepszik a napsütésben föl- íölszáradó magasabb földhal- mocskákra ... Idős úr turkálja, a löldet egy ház előtt a Petőfi utcá­ban. Gumicsizmája szárkö­zépig iszapos. .lőttünkre han­gosabban morgolódik, de in­kább csak magának mond­ja: — Nem segít itt már sem­mi. Ásogat, de különösebb meggyőződés nélkül. Ilyen az ember, ha tehetetlen ak­kor .is megpróbál csinálni va­lamit, Már tudja, hogy nincs értelme, de eszét legyőzik ösztönei. Beszélgetünk néhány szót, s fanyar öniróniával mondja Császár Imre: — Nékem könnyű: én Pes­ten lakom, de nézze meg a második szomszédot, ök min­dig itt vannak. Állandó la­kosok. Szigetvári Ferencék abban A vita pedig egy kiskutya okán robbant ki,, amely tél­időben a kerítésen kívül ta­láltatott a közterület éber őrei által. Ez pedig szabály­szegés. (A kutyát azóta el­ajándékozták, csak az unoka siratta meg. Visszatérve a vízhez: a fenti eb, mint mellékszál azért érdekes, mert érthető­vé teszi Bzigetváriék mélysé­ges elkeseredését. A bír­ságot meg az áradásban va­ló magukra-maradást — és még körülbelül kétszáz ház lakóinak, illetve nyaralóinak egyedülmaradását — úgy összegzik: a tanács tenni nem akar. Mindehhez mit szól Ha)- mási József, a fonyódi tanács vb-titkára? — Nekünk is nagyon sok fejfájást okoz a víz. Már megrendeltük a terveket a csapás elhárítására s ha e1- készülnek, akkor azok alap­ján ahol kell. árokósássaL. ahol kell, alagcsövezéssej. csapadékcsatorna-építéssel megkezdjük a védekezést. Ehhez a tanács pénze kevés, tehát az Országos Vízügyi Viszont a többit még mi sem látjuk tisztán. De a vé­dekezést mindenképpen meg­kezdjük, s ehhez az árok­ásás is hozzá tartozik. azt pedig a területen levő házak tulajdonosainak kell elvé­gezniük. — Arról is hallot­tunk többektől, hogy árkot temetett ot közmű-, járda és egyéb építések idején több közület is, akkor a tanács nemigen követelte meg az eredeti állapot visszaállítását. — Ami az árokásásból ránk hárul, azt mi elvégeztetjük­A vb-titkár azt is elmond­ta: azonnali segítségre nincs mód, a „belső tavat” csak komplex program szüntet­heti meg. Ha száraz lesz a nyár, akkor van rá remény, hogy elmegy a víz, de az őszi esők után arra is van „remény”, hogy visszatér. Tehát gyorsan kell cseleked­ni. Hozzátennénk: no meg gyorsan és alaposan kellene tájékoztatni a lakosságot, s nem csupán árökásást elren­delő és eljárással fenyegető levelekben. Elég bajuk van most az ottaniaknak, kár tovább bor­zolni a kedélyeket. A bizto­sító természetesen nem fi­zet. mert a biztosítási felté­teleket bölcs előrelátással úgy fogalmazták meg. A házak pedig romlanak, a fák kipusztulnak, az ősszel elvetett magok, elrakotl nö­vényhagymák kirohadnak, a szép kertek mocsárrá és ha jön a szárazság, sivataggá változnak. Azután jön néhány közte­rület-felügyelő és visszahor- datja az idős emberekkel a házba a Szigetváriék által az út mellé kitett, s elégetésre váró növényi hulladékot. Az idős házaspárban már összefolyik minden: víz és kutya és bírság és felügye­lő, és a tanács. Amiatt is háborognak már, ami miatt talán nem is kellene. . • r­Átadták a megyei újítási verseny díjait A kaposvári Technika Há­zában tegnap ünnepélyesen átadták az első somogyi újí­tási versenypályázat dijait. Megnyitójában dr. Tamás Károly, a mezőgazdasági fő­iskola főigazgató-helyettese, az iparjogvédélimi egyesület megyei szervezetének elnöke sokoldalúan példázta a pá­lyázat és az újítási tevékeny­ség jelentőségét. Hogy az utóbbi serkentésre szorul, mutatja: a benyújtott, az el­fogadott és bevezetett újítá­sok száma alapján egyaránt visszaesett megyénkben a mozgailom. A kiváló somogyi újítók száma tavaly 149-ről 85-re csökkent. Az 1985-ös eredmények alapján kiírt verseny az újítási kedv meg­újítását szolgálta. A felhívás nyomán 17 si­keres pályázat érkezett, kö­zülük 16 vállalatoktól és in­tézményektől. Első helyezést a Csepel Mű­vek Egyedi Gépgyára Ka­posvári Nehézgépgyárának közössége ért el. Képviselő­jüknek dr. lványi István, az OTH elnökhelyettese adta át a találmányi hivatal serle­gét és 30 ezer forint jutal­mat. Mint elhangzott, agyár­ban 100 dolgozóra 14,2 újí­tás jutott, az 1,9-es megyei átlaggal szemben. A haszno­sított újítások eredménye el­érte a 2,6 millió forintot. Második lett a Kaposvári Húskombinát, ahol az új újí­tási előadó munkába állása után megkétszereződött az újítások száma. Figyelemre ezren jelentek meg a tava­szi összevont tanácstagi be­számolókon. A mostani fó­rumok új vonása az volt, hogy az átfogó tájékoztatá­son kívül valamennyi ta­nácstag külön is számot adott, tevékenységéről. A tapasztalatok kedvezőek, az új forrna nem csupán a tanácstagokat aktivizálta, ha­nem nagyobb érdeklődést keltett a beszámolók iránt. A' donnert, a cseri vagy a Vörös Hadsereg úti kör­zetekben az emberek alig alig fértek el a teremben, egyes belvárosi körzetekben viszont gyérebb volt az ér­deklődés. A részvételi arány és az aktivitás azokban a városrészekben volt nagyobb, ahol a lakosság többsége megszavazta a településfej­lesztési hozzájárulást. Túl­zott egyszerűsítés volna eb­ből arra következtetni, hogy a belváros lakói közömbösek városuk fejlődése iránt: a kevésbé ellátott külső .város­részekben könnyebb mozgó­sító erejű közös célt találni­A településfejlesztési hoz­méltó, hogy az újítók több mint harmada 30 éven aluli. Díjuk 20 ezer forint volt. Harmadik lett a Kaposgép, ahol példaadóan ösztönzik és szervezik az újítási tevé­kenységet. Az SZMT különdíját Caál Vendel, a SZOT munkatársa adta át a Kapos Volán dol­gozóinak, akik főként mun­ka- és környezetvédelmi újí­tásaikkal emelkedtek ki a mezőnyből. A megyei KISZ-bizottság különdíját a Dunántúli Re­gionális Vízmű kollektívája nyerte. Itt évente átlag 100 újítást nyújtanak be a dol­gozók. Hazaérkezett Berlinből az a magyar postai küldöttség, amely Tóth Illés államtitkár­nak, a Magyar Posta elnöké­neik vezetésével részt vett az Egyetemes Postaegyesület (UPU) végrehajtó tanácsá­nak idei ülésszakán. A negy­ven tagország képviselőiből álló végrehajtó tanács irá­nyítja az ötévenkénti kong­resszusok között a postai vi­zájárulásról sok szó esett a tanácstagi beszámolókon is. Voltak, akik úgy ítélték meg: nem csupán az előké­szítésben voltak fogyatékos­ságok a városi tanács nem tudta a célokat pontosan megfogalmazni, az érdekeket jól egyeztetni. E véleményt megszívlelve az illetékesek most új — remélhetően a lakosság nagyobb hányadá­nak egyetértésével találkozó — célokat dolgoznak ki. Lát­ni kell, hogy egy 70 ezer la­kosú városban nehéz olyan programot összeállítani, amelyben minden egyes ut­ca, sőt valamennyi lakó, cso­port vagy egyéb érdeke he­lyet kap. Ez az erőforrásokat elforgácsoló „sokatmarkolás­hoz” vezetne és nem szol­gálná a váro-s gyarapodásál. Ugyancsak a ',,teho”-val kapcsolatban sokan javasol­ták, hogy összegét a szociá­lis helyzettől függően diffe­renciáltan állapítsák meg. A tanácstagi beszámolókon több mint 300 felszólalás hangzott el. közülük 250 volt közérdekű bejelentés és ja­vaslat. A fölvetett , témák A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület megyei szervezeté­nek külündíjait a Délviép- nek és a barcsi Vörös Csil­lag téesznek ítélték. A díjazottakat dr. lványi István köszöntötte, elmond­va; hogy a mozgalom vissza­esése ellenére az újítások ta- vaLy 16 milliárd forint hasz­not hoztak a népgazdaság­nak. E szellemi tartalékok adták tehát a nemzeti jöve­delem 2 százalékát. Mint hangsúlyozta: a mai újítások jóval értékesebbek és igé­nyesebbek a korábbiaknál, több gondot kell fordítani azonban az újítók körének szélesítésére, tevékenységük lágszervezet munkáját. A mostani ülésszakon értékel­ték az elmúlt évi szakmai és pénzügyi tevékenységet, jó­váhagyták az éves költség- vetést. Megvitatták a nem­zetközi postai küldemények átfutási idejének rövidítési lehetőségeit és megállapítot­ták, hogy szükség van a pos­tai szolgáltatások minőségi színvonalának emelésére. Kaposváron zöme most is a külterületek kommunális ellátásával kap­csolatos. Sok volt a városi közleke­déssel összefüggő — főként egyes buszjáratok sűrítését sürgető — javaslat. A külső területek lakói a meglevő üzletek áruválasztékának bő­vítését sürgették. A gázháló­zat bővítését nemegyszer egész utcasorok lakói kérték. Figyelemre méltó, hogy mindannyiszor elmondták azt is mennyi társadalmi mun­kát vállal a lakóközösség a fejlesztés érdekében. A vá­ros egészét érintő véleményt mondók, javaslattevők nagy része a környezetvédelemmel és a sétálóutca kialakításá­val foglalkozott- Többen fi­gyelmeztettek a városképet rontó illegális szemétlerakó- helyekre. A beszámolók mindegyikén a vélemények nagy részére a helyszínen adtak választ. A többi javaslatra és közérde­kű bejelentésre pedig május 15-ig küldték el a választ az illetékes szakigazgatási szervek. B. F. 250 közérdekű bejelentés Kaposvár lakói közül két­ösztönzesére. Nemzetközi postai tanácskozás Fokos volt a fokmérő a hitben fogadnak, hogy cél­zatosan toppantunk be hoz­zájuk. Pedig a véletlen műve vólit, hogy lapunk Tisztelt szerkesztőség! rovatát is megjárta már panaszuk, amikor mi egy másik beje­lentés nyomán elkezdtünk ott nézelődni, s épp a levél­író házaspárt találtuk abban a bizonyos második szom­szédban. Szigetvári Ferencné erede­ti humorú idős asszony, nyugdíjas, és egyáltalán nem vigyáz arra, hogy mondan­dóját lekerekítve fogalmaz­za meg. — Ez a vízáradat, amely­nek megjelenése után sem­miféle segítséget nem kap­tunk, már csak betetőzi ré­gebbi bajainkat. Ügy érez­zük, hogy Fenyves a tanács mostohagyereke. Én már ta­valy egyszer a közterület­felügyelőknek is megmond­tam a véetmérryemet a mun­kájukról. Meg is büntettek azért, ami miatt kirobbant köztünk a vita.. Büntetni azt aztán tud a tanács ... Hivataltól és más szervektől kérünk támogatást és szük­ség lesz a lakosság hozzá­járulásra is. — Mi az áradás oka? — Az, hogy télen nagyon sok hó hullott. Mélyen fekvő terület az, és nem tud le­menni róla a víz. Hozzá tartozik meg, hogy az ingat­lantulajdonosok korábban betemették az árkokat, mert hosszú évekig száraz volt a terület és nem volt szükség a víz elvezetésére. Most az­tán mindenki a tanácsot okolja. Kiküldtünk az em­bereknek egy felhívást, hogy állítsák helyre az árkokat, kát, különben eljárást indí­tunk ellenük. Az érvényes tanácsi rendelet szerint ugyanis az árok fenntartása az ingatlantulajdonosok fel­adata. ■ — Sok hó már hullott ré­gebben is, de az ott élők szerint több mint húsz éve nem volt talajvízgondjuk. — Hát az az igazság, hogy a sok hó csak az egyik ok. Az ártatlan szemlélődő ugyancsak elcsodálkozott azon, ami 1985. május 16-án az öreglak melletti baráti­hegyi búcsúban történt; a kívülálló nehezen tudta meg­különböztetni a két tábort, hogy ki kivel van, kit tá­mad, kire sújt ököllel, vas­villával, doronggal vagy ...fokossal. , A sérülések alapján ugyanis épp a fokos volt az erőszak fokmérője ebben az esetben. Korábban hin adtunk már erről a nem mindennapi „ünnepről", amelynek hat vádlottja került a megyei bí­róság elé. A közelmúltban született meg az ítélet is ügyükben, s a bíróság a sok­féle vallomásból végre kibo­gozta, hogyan kezdődött, mi történt azon a napon. Kisberényi lakhelyéről föl - kerekedett idősebb Kolompár István a fiával és Orsós Csa­bával, hogy meglátogassa a baráti-hegyi búcsút. Velük párhuzamosan Lengyeltótiból is elindult egy kisebb társa­ság: Horváth Gyula, Hor­váth László és Varga Lász­ló. Külön-külön nézelődtek, szórakoztak, s nyilván némi „szeszes ital" is közreját­szott az emelkedett hangu­latban. Az idősebb Kolompár és Horváth Gyula már korább­ról ismerte egymást. Búcsú­beli találkozásukkor előke­rült a régebbi összezördülés. Szó szót követett, míg a vi­tába beleszólt Orsós Csaba is. Az akkor még fiatalkorú Horváth László ezt nem hagyta telt nélkül s arcul ütötte Orsóst, aki tartva a további veréstől az ifjabb Kolompárral együtt „harci szekerükhöz" rohant vasvil­lákért. Ezt látva az idősebb Kolompár is a kocsik felé indult. Odáig azonban nem jutott, mert Pápai Ernő rá­szólt, hogy vajon miért fo­kossal járkál a búcsúban? Kolompár — úgy látszig nem szerette a sok beszédet. Egyből cselekedettel illuszt­rálta a fokos fontosságát, s közepes erővel fejbe vágta vele a kérdezőt. Pápai az ütéstől darabos koponya- csont-törést szenvedett, s az életveszélyt csak a gyors műtéti beavatkozás hárította el. A dolog persze nem ma­radt ennyiben. Két táborra szakadt a tömeg, s megkez­dődött a korábban már le­írt tömegverekedés. A megyei bíróságon dr. Pap Árpád tanácsa öt sze­mélyt talált bűnösnek. A II. rendű vádlottat, Horváth Gyulát bizonyítottság hiányá­ban fölmentette a súlyos tes­ti sértés és garázdaság vádja alól. Idősb Kolompár Ist­vánt 3 évi és 2 hónapi bör­tönre s 2 évi, közügyektől eltiltásra, Orsós Csabát 1 évi és 2 hónapi börtönre s 2 évi közügyektől eltiltásra, a fiatalkorú Horváth Lászlót 5 hónapi szabadságvesztésre (a végrehajtást kétévi próbaidő­re felfüggesztve) ifjú Kolom­pár István 7 hónapi börtönre és 1 évi, közügyektől eltil­tásra, Varga Lászlót 6 hóna­pi börtönre és 1 évi köz­ügyektől eltiltásra ítélte. Az idősebb Kolompár életve­szélyt okozó testi sértés, a többiek „csak" garázdaság bűntette miatt kapták a bün­tetést.

Next

/
Thumbnails
Contents