Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-14 / 112. szám
1986. május 14., szerda Somogyi Néplap 5 Pedagógusi személyiség, tekintély Amatőrök tárlata Nagyatádon VÁZLATOK ÉS KÍSÉRLETEK téri szobor miatt — akaratlanul is utánérzésnek hat, de Elkapott pillanat című kompozíciója többeket megállít. Kellemes meglepetés Pacskó Ferenc jelentkezése. A szobortelepi asszisztensre jó hatással van az a közeg, amelyben nyaranta dolgozik. Bizonyítja ezt Árnyékolás című, egyszerű vonalvezetésű, de mérnöki pontossággal kidolgozott munkája. A mostani — e hónap végéig — nyitva tartó tárlat is bizonyítja: nem volt érdemtelen kezdeményezés hat évvel ezelőtt a dél-somogyi amatőrök felkarolása. Viszont jó lenne több új alkotót és alkotást is látni. Nagy Jenő sebbeket említettük, szólni kell Arató Béláról. Olajfestményei gondolati rokonságban élnek Mezei Mária Magdolna képeivel. A babócsai nyugdíjas munkái azonban egyszerűbbnek és tisztábbnak látszanak. Nyugdíjas Vezér Dezső is. Az egykori babócsai iskolaigazgató a víz szerelmese. Korábban is vízparti képekkel jelentkezett, akárcsak most. A nagyatádi pedagógus. Pollák Judit a fiatal generációhoz tartozik. Kísérletező, új utakat kereső alkotó. Több kiállításon bizonyított már, most mégis meglep színesce- ruza-rajzaival, gobelinjeivel. Élmény újra látni alkotásait. Országh László a tollal és a tussal jeleskedik. Mesterségbeli tudását igazolja egyetlen tény: ő is részese a nyári tehetséggondozó gyermek-képzőművészeti tábornak. Az idén tussal próbálkozott. Bacsa Gyuláné is. Igazi amatőr, aki évente egyetlen képpel jelentkezik, s nem tör különösebb babérokra. Mostani, Tulipánok című képét azonban csak technikája miatt érdemes említeni. Nem a tőle megszokottat hozta — vallják többen is. A szobrászailkotótelep hatása egyre jobban érződik a tárlaton. Magyar Károly Letűnt idők című fa kisplasztikája — egy nagyatádi közOlajfestmények, akvarel- lek, tusrajzok, gobelinek, kisplasztikák sorakoznak Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központ kiállítótermében. Rendszeresen itt adnak otthont a képzőművészeti kiállításoknak. A mostani eltér a megszokottaktól: a bemutatott munkák alkotói, készítői amatőrök. Hat évvel ezelőtt vállalta támogatásukat az intézmény. Most Drávaszentestől Kadarkútig, Csurgótól Nagyatádig huszonöt alkotó százhuszonnyolc munkával jelentkezett a zsűri előtt. Leitner Sándor és Gera Katalin szigorú bírálatát követően tizennyolc amatőr képzőművész harmincnyolc alkotása került a kiállítóterembe. A korábbi évekhez hasonlóan vegyes a kép. S ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az alkotóközösség is alig változott. A nagyatádi Mezei Mária Magdolna ismét aprólékosan kidolgozott olajfestményeivel jelentkezett. Az idős hölgy képei láttán egy pillanatra az az érzése a látogatónak, hogy ismét régebbi képeit hozta el, pedig erről szó sincs; csupán a stílusjegyek és témái változatlanok. S ha már az időÁ szovjet filmművészek kongresszusa Kedden a moszkvai Kremlben megkezdte munkáját a szovjet filmművészek kongresszusa. Beszámolójában Lev Kulidzsanov rendező, a szovjet filmművészek szövetségének első titkára hangsúlyozta, hogy a vásznon a teljes és konkrét igazságot kell bemutatni. Azt az igazságot, amely az eredményekben, a társadalmi fejlődés ellentmondásaiban, az élet sokar- cúságában, drámaiságában és nagyszerűségében rejlik. A szovjet filmművészet az előző kongresszus óta eltelt öt évben sokat tett a szovjet társadalom életének művészi' feltárása, a modern ember bemutatása érdekében. Kísérletek történtek arra, hogy bemutassák az új realitásokat, amelyek a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsításával, az erkölcsi viszonyok alakulásával kapcsolatosak. A sikeres filmek között tartják számon A te fiad. Föld és a Magánélet című filmeket. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójára olyan filmek születtek, mint a Jöjj és lásd. A moszkvai csata és Az osztag. Mint a beszámoló hangsúlyozta, forgalomba került sok szürke és érdektelen film is, amelyekben a fontos problémákat a napi élet apróságainak részletezése helyettesíti, az igazi művészetet kiszorította az egykedvű iparosmunka. Kulidzsanov rámutatott arra, hogy át kell szervezni a filmgyártás néhány intézményének munkáját és önkritikusan értékelte a filmművész-szövetség tevékenységét is. A pedagógusjelöltek napjainkban képzésük során valamennyien megtanulják: a jövő embereszményének kialakításában a legdöntőbb tényező a pedagógus személyisége. A pedagógussal szemben támasztott követelmények a társadalmak változásai során ezzel párhuzamosan változtak. Korunk az ifjúság szocialista emberré formálását tűzi ki célul és várja el a ma pedagógustársadalmától. A szocialista embertípus vonásait birtokló felnőtt emberré válásig hosszú a folyamat. Különböző a színtér is: falun avagy városban folyik-e a személyiségalakítás. Úgy gondolom, még manapság is vidéken, falvakban, a kisebb iskolákban van jelentősebb szerepe (ennélfogva nagyobb rangja) a pedagógusnak. Kérdésként fogalmazódik meg: tanulóink tiszteletlen megnyilvánulásai, a szülői ház érdektelensége (gyermekeik iránt is!>, a nevelői munka ehkölcsi-anyagi elismertségének hiányosságai valóban a pedagógusi tekintély visszaesését tükrö- zik-e, avagy a pedagógus II etil U \uvcLcnucuy en. Alit a két ember a buszmegállóban. A nagy és a kicsi. A gyerek morcosán rugdosta az eldobált buszjegyeket várakozás közben, két kezét tüntetőleg hosz- szúnadrágja zsebébe dugta, s nem nézett az apjára. Morcos volt, mert korán keltette az édesanyja, és készülődés közben csak tanácsokkal látta el. Vigyázz magadra, fiam, mondta, nem is tudom, hogy miért kell minden vasárnap végigcsinálni ezt a cirkuszt; nem is szeret téged az apád, elpocsékolt idő. amit vele töltesz. A gyerek nem értette, miért megbízhatatlan fráter az ö apja, s miÉrtelmetlen vasárnap ért lenne jó, ha akkor látnák, amikor a hátuk közepét, de az egy év óta számtalanszor hallott mondatok beleivódtak gondolataiba, s már-már ö is tehernek érezte ezeket a vasárnapi találkozásokat. „Persze, most elmegyünk apához előbb, gondolta, aztán meg a játszótérre. Az új néni sohasem örül nekem, ebédelni is a vendéglőbe küld bennünket, a televíziót sem nézhetem, pedig ma lesz a Pinokkió. Rugdosta hát a buszjegyeket. és egyre rosszkedvübb lett. Az apa alig figyelt a gyerekre, s azon gondolkozott, hogy ideje volna már valahogy rendbe tenni a dolgot a gyerekkel, fárasztóak és értelmetlenek ezek a kényszerű vasárnapi együttlétek. Legszívesebben késő délelöttig heverészett volna ma ő is az ágyban, s a szomszéddal horgászni ment volna, Töröcskére. Az asszony azonban könyörtelenül kiparancsolta a fürdőszobába, s közben egyfolytában mondta a magáét: soha nincs egy nyugodt hétvégénk, az egész napot elfecsérled, mert neked fontosabb, hogy a volt feleséged gyerekét istápoljad, velem meg nem törődsz- Nem elég, hogy annyi pénzt levonnak a fizetésedből, még a vasárnapok is el vannak rontva. De ne is lássalak benneteket, ma legalább engem hagyjatok békén ... Állt a két ember a buszmegállóban, s nem volt szavuk egymáshoz. Két asz- szony mérgesen és tehetetlenül téblábolt közben két különböző lakásban. Négyen várták türelmetlenül az estét, hogy haraggal, daccal és keserűen befejezhessék végre az ötvenkette- dik értelmetlen vasárnapot. K. A. loztak meg? Úgy vélem, az igazság — mint mindig — a kettő között van. A nevelői személyiség iránt nemcsak városban. hanem falun is új. olyan követelmények fogalmazódnak meg napjainkban, amelyeknek jól megfelelni ..csak" feláldozó pedagógusi minta igényeltetik, amely a nevelők számának jelentős növekedésével nem változott egyenes arányban. Mire gondolok? A családok anyagi gyarapodásának vágya megköveteli manapság szinte mindenhol, hogy mindkét szülő munkát vállaljon. ;gy a gyermeknevelésnek színtere fokozottabban az oktatási intézmény. Az egésznnpo.s oktatás, a napközi, tanulószoba felöleli a tanulók csekély szabadidejét is; hasznos eltöltésének megszervezése, vezetése, ellenőrzése — értékelése — nem jelentett oly nagy problémát a múlt pedagógusának. A tananyag megnövekedett halmazának alapos elsajátíttatása előtérbe állította a pedagógusi szervezőkészség, módszertani fejlettség magas szintjének domináló jellegét. Az iskolán kívüli nevelés pedig a részletesebb személyiségismeret lehetőségét tárta elénk. A pedagógusnak egyben pszichológusnak is kell lennie. Olyannak, aki a szülői ház mellett (gyakorta, sajnos, helyette) ha nem is példaképül, de mindenképpen modellként áll az ifjúság előtt. A partner — jelen esetben a nevelés alanya — személyiségének tüzetes feltérképezése, szűkebb-tágabb környezetének részletes vizsgálata ma már konkrét feladatokat kijelölő osztályfőnöki helyzetelemzésekben realizálódik. A hiba e téren sok helyütt abban mutatkozik, hogy a nagy számok adta statisztika tükrében néhol az egyén „elveszik”, holott a mindennapos munka során az egyének nevelése felhozása, beépítése eredményezheti csupán a közösség kialakulását, továbbfejlődéséi. Az egyéni bánásmód — különösen a sok sérült tanulót tekintve — alapkövetelmény. A pedagógus olyan ember legyen, akinek élete elképzelhetetlen munkája nélkül, akit a nap minden percében a gyermekek szeretete vezérel. Ha mindez még maxi- malizmusként hangzik is: minél előbb el kell érni, hogy iskoláinkban a fenti követelményekkel rendelkező pedagógusjelöltek készüljenek hivatásukra, illetőleg csak ilyen pedagógusok neveljenek, oktassanak. A tekintély megőrzéséért, esetleges megnöveléséért ezen keresztül vezet az út. Góz Mihály alt. iskola. Buzsák Kézi festésű Zsolnay-tárgyak Különleges, kézzel festett porcelánfajansz készítményeket előállító manufaktúrát hozott létre a pécsi Zsol- nay Porcelángyár. A már korábban is ezzel foglalkozó részlegeket összevonták, és egy helyre telepítették, azokba az üzemcsarnokokba, amelyekben korábban műszaki porcelánokat készítettek. A közelmúltban átköltözött végleges helyére a festő és aranyozó műhely is. és ezzel befejeződött a gyár alapítójáról elnevezett Zsol- nay-gyáregység létrehozása. A Zsolnay-gyár tavaly megkétszerezte a kézzel festett porcelánfajansz termékek gyártását. Az idén még nagyobb mennyiséget, több mint százmillió forint értékű díszes mokkáskészletet, bon- boniert, tányért, tálat és dísztárgyat állítanák elő jórészt külföldi megrendelésre. Hasznos helytörténeti kiadvány Két forradalom Marcaliban Hasznos helytörténeti tanulmány fekszik asztalomon. Nem nyomdai, csak házi úton sokszorosították, s mindössze hatszáz példányban. Mégis becses ez a karcsú kötetecske a szerzőnek és Marcali barátai, lokál- patrióta érzelmű lakosai számára. Sok tanulsággal forgathatja lapjait a tanulóifjúság is. A szerző Szűcs István, helybeli tanár. A két forradalom története Marcaliban (1918—1919) című 44 gépelt oldalnyi munkája a Hely- történeti füzetek hetedik tagjaként látott napvilágot. E füzeteket jobbára nemes indíttatású, s kutató szellemű történelemtanárok írták. S már a hetedik kötélnél tartanak! Ez jelzi, hogy nem csökkent a város szellemi életének alkotóereje, képessége múltjának kutatására. A mostani könyvecske két esztendő történetét tárgyalja. Azt az időszakot, amikor fölforrósodlak és vágtató ritmusban követték egymást az események. A vesztett háború sokkja, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság. majd a fehérterror évei — nehezen követhető kavargásban sorjáztak a változások. Szűcs István sokféle forrás alapján igyekszik rekonstruálni: mi is történt? Talált olyan szemtanúkat a hatvanas években, akik az eseményeket közvetlenül átélték. E kortársak, veteránok szóbeli közlései értékes, olykor drámai adalékokkal szolgáltak a kutatómunkához. A szerző ezzel nem elégedett meg: hosszú heteket töltött a kaposvári levéltárban a főispáni iratok, a marcali képviselőtestületi jegyzőkönyvek tanulmányozásával. járt a Párttörténeti Intézetben dr. Névy visszaemlékezéseit forgatva és fölfedezett értékes helyi dokumentumokait is. Mindezt kitűnő szakirodalmi tájékozottsággal fogta keretbe. Tolla nyomán kirajzolódó kép éppen olyan sokrétű, mint maga a kor volt. 1918 végén az álmos nagyközségben a nagybirtokos arisztokrácia volt az úr, meglehetősen vékony az értelmiségi réteg, és a zömmel vásározó iparosság jelenti az ipart. A forradalmi gondolat leginkább az értelmiségi lét peremterületére szorult tanítóság körében erjedt. (Vajon ki írja meg egyszer e radi- kalózódó néptanítói réteg szociológiai-eszmetörténeti képét?!) Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság mindennapjainak sok vonását ismerjük már. de jórészt egyoldalúan, a városi ipari proletariátus és a központi-megyei hatalmi szervek szemszögéből. Szűcs István sok helyi színnel gazdagítja ezt a képet. (A falusi kispa- raszt és az uradalmi cselédség ellentéte, a hatalmi szervek jellege, az arisztokrácia viselkedése a fehérterror idején slb.) A Tanácsköztársaság mártírjainak haláláról szóló részek pedig nem nélkülözik a drámaiságot. A kiadványt egyszerű gépelt lapokról sokszorosították a városi tanács házi nyomdájában. Az egyedi borítót Kovács József tanár tervezte. A tanulmány szakmai lektora Kanyar József volt. A nem nagy igényű, de hasznos vállalkozás színvonalát itt-ott csak a szembeszökő magyartalanságok (gépelési hibák?) és a henye megfogalmazások rontják. Cs. T.
