Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 80. szám

1986. április 6., vasárnap Somogyi Néplap 3 Születése 100. évfordulójá­nak alkalmából Latinca Sán­dor kaposvári szobránál ren­deztek tegnap délelőtt koszo­rúzással egybekötött ünnepi megemlékezést. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, mely a Tóth Lajos Általános Iskola kórusának és a hely­őrségi fúvósok közös előadó­ban felemelő perceket szerzett. Garai Gábor Űj kor nyitánya című verse, vala­mint két kórusmű elhangzá­sa után Weisz Zoltán, a Ka­posvári Városi Pártbizottság titkára mondott ünnepi be­szédet. Latinca gondolatát idézte, „Aki boldog akar lenni, an­nak a haza és az emberek közös ügyeiben korán részt kell vennie... Az élet nem örökös, tehát siessünk hasz­nálni embertársainknak.. Mint mondta, e gondolat több mint hat évtizede ér­vényes üzenet számunkra, s mindazoknak, akik Latinca Sándor munkásságát és mártíromságát a tanulság hiteléért vallatják. Felidézte a hajlíthatatlan forradalmár életútját és tetteit, embersé­gének példáit. A legválsá­gosabb napokban is helyén maradt... „Bármi történjen is, a somogyi dolgozókat nem hagyom cserben” — mondotta. E becsületes kiál­lásáért néhány nappal ké­sőbb életével fizetett a so­mogyi direktórium tagja, a proletárállam megyei kor­mányzótanácsi biztosa, aki­nek példaképei a magyar szabadságharcok kiemelkedő személyiségei voltak, s aki maga is nemzedékek példa­képévé lett. A megemlékezés után elő­ször Klenovics Imre, a me­gyei pártbizottság első titká­ra és dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke helye­zett el koszorút. A városi pártbizottság és tanács nevében Tolnai Sán­dor első titkár és Papp Já­nos tanácselnök koszorúzott. A megyei tömegszerveze­tek és -mozgalmak koszorú­ját Sándor Mária, a nép­front megyei titkárhelyette­se, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára, Miha- lics Veronika, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára és Bogó László, a Te- szöv megyei titkára helyez­te el. A fegyveres erők és testü­letek nevében Bála Imre al­ezredes, helyőrségparancs- nok-helyettes, Tavalyi Lász­ló alezredes, a BM megyei rendőr-főkapitányság osz­tályvezetője és Flór László százados, a munkásőrség me­gyei parancsnokának helyet­tese koszorúzott. A kegyelet és hála virá­gait hozták el a hozzátarto­zók nevében dr. Latinca Ró­bert és családja, a Latinca Sándor Művelődési Központ és a Petőfi általános isko­la úttörőcsapatának névadó­jukra emlékező tagjai, a teg­nap rendezett veterántalál­kozó résztvevői, az Ipari Szakközépiskola vezetői, a Bárdibükki Állami Gazda­ság és a Kapos Volán La­tinca Sándor szocialista bri­gádjai, valamint a kaposvá­ri Bartók Béla általános is­kola tanárai és tanulói. Az ünnepi megemlékezés az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Verseny a javából Somogyi Tükör ’86 Még a múlt nyár végén 194 szocialista brigád és KISZ-alapszervezet nevezett a Somogyi Tükör ’86 poli­tikai és műveltségi vetélke­dősorozatra. 74 csapat jutott tovább a területi versenyek­re, innen pedig a 13 legjobb a kaposvári Latinca Sándor művelődési házban tegnap megtartott döntőre. Most a századfordulótól 1945-ig ter­jedő időszak somogyi törté­nelméből kellett számot ad­niuk a versenyzőknek. A helyezésekre és jutal­makra pályázóknak ismerni­ük kellett a megye munkás- mozgalmának, irodalmának és képzőművészetének nagy egyéniségeit csakúgy, mint a megye néprajzi hagyomá­nyait vagy sportsikereit. Kü­lön kérdéscsoport foglalko­zott Latinca Sándor életével és munkásságával. A közönség soraiban talál­koztunk Simon Ernőné or­szággyűlési képviselővel, a Az egykori munkásotthoni ifjak Veteránok találkozója Névadója születése cen­tenáriumának tiszteletére veterántalálkozót hívott öse- sze tegnapra a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ. Azok az idős em­berek gyűltek itt össze, akik a harmincas években a munkásotthoni ifjúságot al­kották. Kulfúrcsoportban, színjátszókörben, zenekar­ban tevékenykedtek, de az amatőr művészet mellett po­litikai tevékenységet is f oly­Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Ünnepnapokkal kezdő­dött és hazánk felszabadu­lásának évfordulójával vég­ződött a mögöttünk levő rendhagyó, mindössze há­rom munkanapból álló hét. Ez a körülmény a megszo­kottól eltérő, sajátos hangu­latot adott az év tizenne­gyedik hetének, hiszen a na­pi munka mellett ott volt gondolat- és érzelemvilá- gumkban AZ ÜNNEP TUDATA, ami mindig összekapcsoló­dik népünk életében a ki­emelkedő teljesítmények, al­kotások elismerésével. Fel- szabadulásunk negyven- egyedik évfordulójára emlé­keztünk, ismét értékeltük a történelmi út sikereit és buktatóit, és a múltra em­lékezve a jövőre gondol­tunk: csak a mindennapi szorgos munka adhat fede­zetet töretlen fejlődésünk­höz. Ezért küldtünk,dísztáv­iratokat, szorítottunk kezet azokkal, akik elismerést kaptak a békés építőmunka során tett erőfeszítéseikért. A hét szokatlanul kevés munkanapja naptári fordu­lóval is egybeesett. Lezárult 1986 első negyedéve, elérke­zett egy átfogóbb értékelés időszaka. Mit tettek, hogyan teljesítették Somogy gazdál­kodó szervezetei az új terv­időszak első negyedének fel­adatait? A gyárakban, vái- lalatokn ál, in tézményekn él fokozott figyelemmel érté­kelik most a tapasztalato­kat. A további munkára vo­natkozó fontos következte­tések és elhatározások szü­letnek ilyenkor. Mert van­nak gazdálkodók, mint pél­dául a kaposvári villamossá­gi gyár, ahol megnyugvással adlapíthatják meg, hogy tel­jesítették első negyedéves tervüket, eleget tettek ex- partkötelezettségeiknek, de vannak olyanok is, amelyek adóssággal zárták az év első három hónapját. Ahol to­vábbi és újabb erőfeszíté­sekre, új módszerek keresé­sére van szükség. Mindig mérföldkő AZ ELSŐ NEGYEDÉV, mert ilyenkor van még idő és mód a hibák orvoslására, a mulasztások helyrehozásá­ra a gazdaság számára oly fontos termelési és export­célok teljesítése érdekében. Ez a rövid munkahét hoz­ta meg a mezőgazdaság szá­mára a nagyon várt kikele­tet. A munkakezdés valójá­ban áprilishoz fűződik. Egy csapásra benépesült, az erő­gépek zajától lett hangos a határ. Mivel késett a jó idő, ezernyi a feladat. Ahol dél­előtt még talajmunka folyt, délután már vetették az ár­pát, s ahol. délután mag­ágyat készítettek, ott más­nap vetették a cukorrépát. A legnagyobb lemaradásban a borsótermelők voltak, akik minden erőt, eszközt első­sorban e fontos konzerv- és takarmánynövény elvetésé­re fordítottak. Ezen a héten kezdődött a kedvezményes tavaszi kanbamid műtrágya értékesítési akció, nagy az érdeklődés iránta, mert van mit pótolni a tápanyagellá­tásiban. A mezőgazdaságban nincs megállás, amíg az em­ber be nem hozza azt a ké­sést, amit a hosszú tél oko­zott. Így vannak ezzel a kis­gazdaságok, a kertbarátok is. Aki tegnap reggel Ka­posvár utcáin az élénk autóforgalmat figyelte, bi­zonyára észrevette, hogy a személykocsik többségének csomagtartójából szőlő- és gyümölcsfacsemeték kandi­káltak ki. A város környé­ki dombokon, a kiskertek­ben emberek százai szorgos­kodtak. S ha már a tegnap reg­geli kaposvári autóforgalmat említettük, ide kívánkozik, hogy a személygépkocsik egy része a Balaton-pairt fe­lé igyekezett. Sűrűsödik a forgalom. ÉLED A TÓPART, takarítják a tél ^hagyaté­kát” a nyaralók körül. Meg­kezdődött és tart a tavaszi lomtalanítás a parton. Elő­re meghirdetett dátumok sízerint folyik ez a munka a déli pairt településein. S ha nagytakarítás közben elcsat­tog egy vonat az üdülő kert­jének a végében, talán egy pillanatra az is felötlik, hogy százhuszonöt éve ad­ták át a forgalomnak a 221 kilométer hosszú Déli Vas­utat. V. M. tattak. Kapcsolatban álltak az illegális kommunista párttal, többen közülük tag­jai lettek. Röpiratokat ké­szítettek, küzdöttek a mun­kásság jogaiért. Az egykori baloldali cso­port tagjai egy évtized óta rendszeresen; összejárnak. Tavalyelőtt a művelődési központ fogadta be őkét, s itt munkásmozgalmi klu­bot hoztak létre. Havonta találkoznak, a régi időkről beszélgetnek, eszmecseré­ket tartanak a város mai vezetőivel. A mostani ünnepi talál­kozón nemcsak a- Kaposvá­ron élők, hanem az elszár­mazottak közül is sokan megjelentek. Az idős nőket és férfiakat Papp János, a vendéglátó intézmény igaz­gatója köszöntötte, külön kiemelve a somogyi népbiz­tos fiát, dr. Latinca Róber­tét, aki családjával együtt megtisztelte az ünnepséget, valamint dr. Exner Zoltánt, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárát. Rövid beszélgetés után a veteránok részt vettek a Latinca-szabor koszorúzása ünnepségén, maguk is elhe­lyezték a talapzaton a ke­gyelet virágait. Ezt köve­tően közösen megtekintet­ték azokat a fotókat, újsá­gokat, plakátokat és egyéb dokumentumokat, melyek a sömogyi munkások életét idézik a századelőtől a. fel- szabadulásig. A kiállított anyag összegyűjtője Maut­ner József nyugalmazott nyomdaigazgató, a munkás- mozgalmi klub vezetője me­leg szavakkal emlékezett meg Latiinea Sándor életé­nek jelentősebb mozzanatai­ról. Végül a résztvevők meg­nézték a Kaposvár jelenét bemutató, Az én városom című filmet, beszélgettek alkotóival. A film az itt élők körében is sikert ara­tott, az azóta elszármazot­tak közül nem egynek pedig könnyet csalt a szemébe a látvány: milyenné vált az­óta ez a város, amelyért an­nak idején oly sok nehézség közepette harcoltak. Felújítjákadonneri Kapos-hidat Felújítja a donneri Kapos-hidat a Közúti Építő Vállalat brigádja. Az 1953-ban épült híd dilatációs szerkezetének és közműveinek cseréje is időszerűvé vált. Betonelemeit az Elasztik gmk különleges eljárással impregnálja. Kedvező időjárás esetén a munka június közepéig tart. Az erre ha­ladók félpályás útlezárásra számítsanak. A forgalmat jelző­lámpa irányítja nagyatádi cérnagyár dolgo­zójával. — Brigádommal én is részt vettem a vetélkedőn, a terü­leti versenyen azonban meg­előztek bennünket a fiatal­jaink. Most eljöttem, hogy nekik drukkoljak. A lámpalázat oldó bizta­tásból kivette részét a zsűri is. A második feladatnál a balszerencsés csapatok pont­levonását eltörölték. Bizony nem volt könnyű a kiosztott dokumentumok alapján fel­ismerni az azokhoz kapcso­lódó idézetet. Itt különösen frappáns válaszokat hallot­tunk a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárának Brunszvik Teréz és a kapos­vári áfész Május 1. brigád­jától. Az ezután következő filmrészletekhez kapcsolódó kérdések és válaszok azon­ban újabb fordulatot hoztak a helyezésekben. A verseny vége felé csak annyi lát­szott biztosnak, hogy a Tungsram két csapatától már nem lehet elvenni a győzelmet. Az eredményhirdetésig a rendezők két programmal igyekeztek megnyugtatni az izgatott versenyzőket. Ekkor nyitották meg a Medosz amatőr népi iparművészeti kiállítását, melynek megte­kintése után a Lelle tánc- együttes adott parádés mű­sort. Ezt követően Eredics Ká­roly, a megyei oktatási igaz­gatóság igazgatója, a zsűri elnöke elismeréssel szólt a csapatok teljesítményéről. Mint mondta, az itt bizonyí­tott műveltség és tájékozott­ság értéke nagyobb annál, mint amit a díjak kifejez­nek. A tízhónapos vetélke­dősorozat harmadik helye­zettje a kaposvári áfész Má­jus 1. brigádja lett 98 pont­tal. A második és az első dí­jat a Tungsram kaposvári gyárának Elektronika és Jó­zsef Attila szocialista bri­gádjai szerezték meg 99, il­letve 105 pontos teljesít­ménnyel. A győztes csapat tagjai Réli József né és férje, Dombrovszkiné Feredics Márta és Szilágyi Erzsébet voltak. Valamennyien a gyár technológiai osztályának dol­gozói. A 10 ezer forintos fő­díj átvétele után Rétiné csa­patkapitány mondta: — Tavaly harmadikok let­tünk. Az elődöntő után nem reméltük, hogy most sikerül győznünk. Azért alaposan felkészültünk az ajánlott forrásmunkákból, sőt téma­körönként „szakosodtunk” is. Továbbjutásunkban aligha­nem sokat segített az a pontszám, amelyet üzemünk 1985-ös krónikájának meg­írásáért kaptunk. Itt a 20- as, 30-as évekhez kapcsoló­dó sportkérdéseket éreztük a legnehezebbeknek. Nagy volt az izgalmunk, és most nagy az örömünk is. Bíró Ferenc Hegemlékezés Latinca Sándor szobránál

Next

/
Thumbnails
Contents