Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-07 / 80. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 80. szám Ára: 1,80 Ft 1986. április 6., vasárnap Munkásság, parasztság Megjegyeztem egyik írásomban nemrégiben, hogy jó ideje már nem merek leírni egyetlen — a társadalmi rétegződéssel kapcsolatos — statisztikai adatot sem. Nem tudom ugyanis, hogy kiket és milyen rétegeket takarnak e statisztikai adatok? Mit jelent például az, hogy „munkásosztály”, ha egyszer a fizikai munkások közül sokan a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgoznak. Kérdeztem továbbá, hogy kiket sorolhatnék a „munkásosztály” fogalomkörébe akkor, amikor a mai munkásság jó része paraszti életmódot (is) folytat. Kérdeztem azt is, hogy ugyan miként értelmezzem a „nem fizikai foglalkozásúak” statisztikai kategóriáját, különösen akkor, ha e „nem fizikai foglalkozásúakat” a falvakban és a községekben, értelemszerűen — és többnyire — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben foglalkoztatják. Egyszóval sok mindent nem értettem, s legfőképpen azt nem, hogy a KSH mi okból határozta meg annak idején a szakemberek számára is gyakorta követhetetlen társadalmi réteg-kategóriákat? Alig néhány héttel c jegyzetem közzététele után máris tudom — a Központi Statisztikai Hivatal mai munkatársainak figyelmeztetéseiből —, hogy a korábbi osztály- és rétegbesorolásnak — idézem őket — „meg kellett felelnie a politikai, a tudományos, és a statisztikai igényeknek”. Gyanítom, hogy e hármas összefüggés vezérlő- elve az a politikai határozat volt, amely az MSZMP Központi Bizottságának 1974. márciusi ülésén fogalmazódott meg, s amely a munkásosztályhoz tartozók körét is meghatározta. Mindez több mint egy évtizede volt. Azóta jelentős változások mentek végbe a társadalom osztály- és rétegszerkezetében. S hogy az új helyzet új megközelítést igényel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemrégiben megjelent a KSH elnökének 9003/1986. számú közleménye. Eszerint: „A társadalom osztály- és réteg- tagozódásának vizsgálata során a következő öt alapkategóriát kell alkalmazni: munkásosztály, nagyüzemi parasztság (tehát nincs olyan, hogy „szövetkezeti parasztság” ...); értelmiség, szellemi foglalkozású és végül kistermelő.” A korábbiakhoz képest egyértelműbb — a január elsejétől érvényes — kategorizálás, s nyilván könnyebben kezelhetők majd az újabb keletű társadalomstatisztikai adatok is. Jól tudom: nemrég megjelent jegyzetem azokat a problémákat feszegette, amelyek a szakembereket is foglalkoztatták. Ezért született meg az új intézkedés, így aztán a társadalmi réte- geződéssel kapcsolatos statisztikai adatok remélhetően könnyebben értelmezhetők és kezelhetők, s nemcsak a szakemberek, hanem az érdeklődő laikusok számára is. Valamennyire tisztult tehát a kép: az érdekeltek tán most már jobban eligazodnak a társadalmi hovatartozásukat illetően, ami csak látszólag teoretikus kérdés. Megkockáztatom: gyakorlatilag sem mellőzendő. Vértes Csaba Felszabadulásunk 41. évfordulóján Koszorúzási ünnepség a kaposvári Szabadság parkban A hatodik napon A határban nincs ünnep Kellemes tavaszi szellő lengette a zászlókat, amikor péntek délelőtt a katonai díszegység bevoinulásávail megkezdődött a koszorúzási ünnepség a kaposvári Szabadság parkban lévő szovjet hősi emlékműnél. A magyar és a szovjet himnusz, valamint Mihail Iszakoyszkiij Házát felper- zselték című versének elhangzása után elsőként Klenovics Imre, a megyei páritbizottság első titkára és dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke helyezett el koszorút a szobor talapzatán. A megyei tömegszervezetek és mozgalmak képviseletében dr. Novak Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára és Mihalics Veronika, a KISZ megyei bizottságának első titkára koszorúzott. A fegyveres erők és testületek koszorúját Mészáros Ferenc vezérőrnagy, helyőrHazánkba érkezik az ír s égparancsnok, dr. Böröcz István vezérőrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőije és Bernát Károly alezredes, a, munkásőrség megyei parancsnokának helyettese hozta el. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó tabi szovjet alakulat nevében Doncsen- ko alezredes és Filipov őrnagy koszorúzott. A kaposvári városi párt- bizottság és tanács koszorúját Tolnai Sándor első titkár és Papp János tanácselnök helyezte el. A kegyelet és a hála virágaival tisztelegtek a hősök előtt a Sáélv, a Kaposplast és a kaposvári Táncsics Mihály gimnázium MSZBT-tagcsoportjainak képviselői. Az ünnepség az Interna- cionáléval fejeződött be. Ezen a napon koszorúzási ünnepségek voltak a nagy- bajomi, a bárdibükki és a kiskarpádi szovjet hősi emlékműveknél is. Japánba utazott Fock Jenő külügyminiszter Peter Barry, Írország külügyminisztere, Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására, április 6-ám, vasárnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezik. Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök, a volt kormányfők Interakció tanácsának tagja szombaton Tokióba utazott a szervezet ottani, IV. ülésszakára. E szervezetinek számos nemzetközileg ismert politikus tagja van. A teherautóra szerelt műtrágyaszóró péti meszet repít a porhanyó földre. A kavargó, fehér felhő a tél képét idézi. A gépek után vékony fátyol lepi a táblát. Hetesen ikreknek nevezik Pethő Jánost és Puskás Józsefet, mert a két teherautóvezető, ha csak egy mód van rá, mindig együtt dolgozik, mint most is a cukorrépatáblán. Néhány száz méterrel arrább nehéz hengereket vontatva egy Rába aprítja, morzsolja a rögöket Tóth János elnököt meglátva Ferenci András fürgén ugrik le a gépről. — Baj van! Kellene szólni a szerelőknek, jöjjenek ki. Nincs töltésem. Az elnök CB-rádión máris kéri a segítséget. — Hajnalban, amikor kezdtem, már láttam, hogy valami nem stimmel —folytatja Ferenci. — Hánykor volt az a hajnal? — Fél háromkor. — S meddig tart a nap? — Legalább este hétig. Most hajtani kell! Ha nem vetünk, nem lesz mit aratni! Máris indul tovább. A központi gépudvar nyüzsgő méhkas. Permetezőtartályt vontató traktor kanyarodik az útra. Kiss- Tar Gyula, a növénytermelési főágazat megbízott vezetője valami alkatrész meghibásodása miatt mérgelődik fennhangon. Szerelők vesznek körül egy újnak tetsző vetőgépet. — Ez vadonatúj is! — mondja szinte egyszerre a Vikár Béla Tsz műszaki vezetője, Hábetler József és a KSZE rendszer területi műszaki irányítója, Tihanyi József. — Több mint egymillió forintba került ez a Rau Multisem III. vetőgép. Ma üzembe helyezzük, holnap, vasárnap kezdődik a cukorrépavetés. Teljesítményben nemigen hoz többet, viszont pontosabb munkát végez és több oldalúan hasznosítható. — Hábetler József sorolja: — Ezzel vetjük el a cukorrépát, a napraforgót és a kukoricát. A jó minőségű vetés a jó termés első lépcsőfoka. — Az idén növeltük a cukorrépa területét — jegyzi meg az elnök —, sikerült jó, korrekt kapcsolatot kialakítani a gyárral. Középtávú szerződésünkben úgy állapodtunk meg, hogy öt év átlagában a korábbi hetven- kilencven helyett százötven hektáron termelünk répát. — Magyarázatként még hozzáteszi: — Nálunk hagyománya van ennek, sikernövénynek számít. Nemcsak azért, mert tavaly 50,6 tonna volt a termés hektáronként 17,6 százalékos cukor- tartalommal, hanem főként azért, mert szövetkezetünkben ez hozta a legtöbb nyereséget. Közben gép érkezik és gép távozik. Folyik a műtrágyázás, az őszi szántások el- munkálása. Hol ide, hol oda hívják a műhelykocsit, mert mint általában a kezdéskor, mindig adódik valami műszaki zökkenő. Hábetler József az MTZ-k alkatrészellátására panaszkodik, meg arra, hogy sehol sem kapni a Rábára gumiköpenyt, nem beszélve az NDK kombájnoknál mutatkozó hiányokról. Mert bár a határban éppen csak megkezdődött a tavasz, a műszak már a nyárra készül. A hetesi tsz-ben néhány híján ezerhétszáz hektáron kell elvetni a magot a következő hetekben. Ebből eddig összesen tíz hektár borsós keverék került a földbe. — Ha ilyen marad az idő, május ötödikére végzünk mindennel. Utolérjük magunkat — mondja Tóth János. Március utolsó napján, húsvéthétfőn lehetett indulni. Azóta senki sem nézi. hogy ünnep vagy vasárnap van-e. Szombaton a hatodik napot tölthették megszakítás nélküli munkával. Vörös Márta RÁD VAR AZ UT ncnai Hurrá, itt a vakáció. Csak azért nem teszek felkiáltójelet a végére, mert sajnos nem nekem. Évről évre fájóbb szívvel kell tudomásul vennem, hogy ebből a korból kinőttem. Bezzeg, amikor diák voltam! Na, mi is volt akkor? Hát mi is... Az első egykét napon még szédültem a frissen kapott szabadság érzésétől. Aztán a vitamin- hiány miatt rámtört a tavaszi fáradtság, és ernyedten a több havi alváshátralékot próbáltam behozni. Azt sem tudtam, mihez kezdjek a sok lehetőség közül. Előszedtem a régóta várakozó könyveket, kézimunkát, válogattam a moziműsorban, terveket szőttem. Mire valami lett volna belőlük, azon vettem észre magam, hogy a vakáció nagy része lejárt, egy-két nap múlva újra iskolába kell menni. Ekkor már a következő napok elő- érzete bénított meg, s a szünet úgy elrepült, mint a madárka. Van egy bölcs közmondás, amelyet nem szívesen idézek, de most sajnos ide illik: más kárán tanul az okos, magáén a szamár. Aki a magáén sem tanul, arról már jobb nem is beszélni. De legalább az utánam jövő nemzedéknek hadd adjak példát: ne kövessenek, ne latolgassanak, hanem lépjenek a tettek mezejére, amíg nem késő. Tehát: induljon el mindenki minél előbb, hiszen a környezetváltozás a legjobb gyógyszer álmosság, étvágytalanság és unalom ellen. Lehetőleg gyalog. Hátizsákkal és túrabakancsban. Nem busszal és nem vonattal, mert ezek a zsúfolt kasznik nem árasztják kellőképpen a szabadság légkörét. Az se baj, ha a zsákban alufóliába csomagolt szalámis zsömle helyett szalonnát viszünk. Kiderülhet aztán, hogy tu- dunk-e még egyáltalán szakszerűen tüzet rakni, nyársat faragni, szalonnát sütni. Manapság már a hipermodern elektronikus grillsütők divatoznak, és sokan talán nem is ismerik a füstös, zsírtól csöpögő, hagymás szalonna ízét. Persze, most sokan azt gondolhatják: már megint jön a szöveg arról, hogy vissza a természethez. Tévedés ne essék, egyáltalán nem kívánom háttérbe szorítani a civilizáció vívmányait. Akik rendszeres természet- járók, azok jól tudják: a túrázásnak korántsem csak a mozgás és a friss levegő az előnye. Aki gyalog indult, az is fölfedezhet tájvédelmi körzeteket„ műemlékeket, szabadtéri múzeumokat. Sőt, az élmény akkor teljes, ha sikerül a kettőt összekötni. Már az alsó tagozatos gyerek számára izgalmas dolog egy ásatás segítségével bepillantani a sok évszázaddal ezelőtt élt emberek világába, vagy egy régi parasztházban tanulmányozni a füstös konyhát, a búbos kemencét. Hát még ha vesszük a fáradságot, és a városi gyerekkel végigballagunk egy- egy falu főutcáján, bekukucskálva az udvarokba, megfigyelve a baromfiakat, teheneket... Ügy látszik, nem tudom különválasztani a múzeumot és a természetet. Hiszen bizonyos értelemben véve „múzeum” az egész világ — a képtártól az erdőig. Régi és mai életmódról vall, művészeti, történelmi, természettudományos ismeretek élményszerű szerzésének a. forrása mindahány. S aki tényleg meg akarja ismerni hazáját, az nem mondhat le egyikről sem. Tudom, hogy kevésbé fáradt az ember egy élményekkel teli, átgyalogolt nap után, mintha egész nap otthon lustálkodott volna. S azt is tudom, hogy aki egyszer elindul, azt eltölti a mozgás, az újat látás, a felfedezés vágya, és szívesen indul el a következő napon megint. Míg aki azzal kezdi, hogy majd. holnap, ha jobb idő lesz, ha nem lesz ilyen jó műsor a tévében, ha majd kipihentem magam — az a végén egyáltalán nem indul el. Ezért mondom minden vakációzó diáknak: kerekedjetek fel, előttetek a hét és a sok lehetőség. Tersztyánszky Krisztina
