Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
8 Somogyi Néplap 1986. április 4., péntek IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A FELSZABADULÁS EMLÉKEI A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Sokak emlékeiben élnek a felszabadulás mozzanatai, kitörölhetetlenül. A Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításának tablóin nyomon kísérhetjük a történelmet. Dr- Szikossy Ferenc főigazgatóval arról beszélgettünk, vajon miként tükröződik a múlt a múzeumban összegyűlt anyagban ? Melyek azok a jellegzetességeik, amelyek kiegészítik a történelemkönyvekben olvasottakat? — A Munkásmozgalmi Múzeum fontos feladata a ma még fellelhető emlékek gyűjtése. A tárgyaké, dokumentumoké, többek között mindazoké, amelyek jelzik: hogyan alakultak az események 1944. novemberétől, Battonyától 1945. április 4- ig, Nemesmedvesig. Az élet megindulásának első jeleiről tanúskodnak a plakátok, felhívások, brosúrák. — Az állandó kiállításon erről az időszakról főképpen a fotók, a plakátok adnak hírt. — Igen. Bár meglehetősen kevés fénykép készült ebben az időszakban. Érthető, hogy a felgyorsult események közepette nem a megörökítés foglalkoztatta az embereket. A fővárosról és Szeged környékéről őrizzük a legtöbb képet. — Mikor kezdődött meg a rendszeres, tudatos gyűjtés a múzeum számára? tatás számára is szisztematikusabbá vált a gyűjtés. Több, mint egymilliós a gyűjteményünk, amely most is gyarapszik. A Batitanyától Nemesmed- vessd'g tárgyalt időszak anyaga nemigen emelhető ki a borszak egészéből. Természetesen vannak igen fontos eseményeik ebben az időszakban, amelyekhez több emlék is fűződik. Nem is olyan régen került a múzeum birtokába olyan országos jelentőségű anyag, mint a Debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány megalakulásához kapcsolódó dokumentumok, vagy fontos személyekhez kapcsolódó igazolványok, mandátumok. Becses tárgyi emlék a zászló, amely az ideiglenes nemzetgyűlés zászlóbontásakor az oratóriumot — A mindennapi élet jeleitől a fordulópontokig néhány jellegzetesség idézi a kort, természetesen megfelelő eligazítással. Éppúgy megtalálhatók a Vörös Hadsereg által kiadott szükségpénzek, mint a helyi 1, 2,5, 10 pengősök, a kereskedelem megindulását jelző aprópénzek. A földoszjtó bizottságok munkáját mutatják be a hevenyészett, gyorsan készített térképek, amelyek az új felosztást rögzítik. Nyíregyházán, Abonyban például szükségbélyeget bocsátottak ki, amikor megindult a postaforgalom. Ezek is láthatók itt. A katonai egyenruhák mellett néhány fegyver is a múzeumba került. Itt van például egy szovjet katonai repülőgép géppuskája, amelyet .i Balatonból emeltek ki. De említhetném a tárgyi emlékek között a karszalagokat is, amelyeket o városi polgárőrségek, az egészségügy, avagy a sajtó dolgozói hordtak. Említhetném azt a naplót is, amelyet egy középkorú asszony vezetett Budán decembertől. — Ilyenkor tavasszal egymást érik az iskolás csoportok a vár kiállítótermeiben. Milyen elképzeléseik vannak, hogy az újonnan szerzett anyagot is bemutassák? — Idestova egy évtizede áll a mostani állandó bemutató. Igaz, a felnövekvő generációnak mindig tud újat nyújtani. Eddig mintegy két és fél millió látogató fordult meg itt. Tervezzük: az elkövetkező években átrendezzük kiállításunkat. Szerencse, hogy mindig akad valami, ami felhívja a kutatók és az érdeklődők figyelmét. Eldugott raktárak mélyéről s az események átélőinek emlékezetéből újabb és újabb múltidéző emlékek kerülnek felszínre. így szólal meg a néhány évtizedes múlt azoknak, akiknek ma mindez már csupán történelem. Ily- lyés Gyula szavaival emlékezünk erre az időszakra: „Széttépve élek magam is. Mennyi van, mit sirassak! És mennyi mégis, aminek —, hogy elmúlt már — vigadjak!” Erdős Katalin SZEMJON CJDZENKO 1945 utóhangja Alkalmi útitársak, hát megint találkoztunk a front útvonalán. Szülőházunkra gondolva, most újra biztatjuk az elszánt sofőröket, és előre a fény szerint bolyongunk, . átkozva ezt a nagy magyar síkságot, ahol csak szél fúj, fagyottak a kévék, tökök szedetlen, mint a lövedékek, s büszke királyok emlékművei, akik rövid vaskardokkal ülik meg lomha, lusta, kövér lovaikat. Pihenő jön. Szénapadláson alszunk, vagy palotában bársonypamlagon. Ha nincs vizünk — hát parfümmel mosakszunk, a fűtést rummal „igazítjuk helyre”. S indulás újra. Gyerünk, sofőr, gyerünk! Nem Kolumbus Kristófnak útja ez, mégis új országok nyílnak előttünk, megyünk előre határokig. És megismétlődnek a rohamok, bombázások, védelem, szanitécek, felderítők kutatása az éjben. Hatalmas várost házanként veszünk be, sőt lakásonként. Karfáról lelóg egy idegen géppuskás katona. És mindez ismétlődik. Bécs alatt az úton lovak bíbor vérbe fagyva. Hatalmasak, mint egy-egy rőt halom. A parlamentben német rohamosztag zászlói s köpenyei szanaszét. A foglyok pedig még a harc nevetői káromkodnak, izzadnak és remegnek. Nem turistákként megyünk mi most Bécsbe, nem múzeumba, nem kirándulás ez. Nem is zenekar tagjai vagyunk. Csak gyalogosok. Ámde Beethoven koszorúkat kapott a századunktól. Alkalmi útitársak, hát megint találkoztunk a front útvonalán. Szülőházunkra gondolva most újra biztatjuk az elszánt sofőröket, és előre a fény szerint bolyongunk, a messzi hadjáratból hazatérve. Alkalmi útitársak, katonák első vonalból, első szerelvényből! a világháború befejeződött. Várnak ránk otthon! Gyerünk, sofőr, gyerünk! Szokolay Károly fordítása SZABÓ LŐRINC A budai várban Nem láttam Róma Kolosszeumát, s most már nem is fogom. Minek? Van elég. volt elég itt is üszők s omladék (épp azért nem kincs, mert nem ritkaság), itt, Budapesten. Három éven át múltja roncsain botorkált a nép, tűnő roncsain, vitázva, miképp tegye ezt-azt... De közben talpra állt egy ház, egy utca, majd egész vidékek, a foltozott körutak; csak a Vár Kolosszeum még s Róma ... Fut az élet, s az idő mindent legitimizál: jobban fájnak itt e végső romok, mint idegenben kőpor-városok. Történelem — viccekben Történelmünk nagy sors— Meglehetősen korán. A mai múzeum elődje, 1949- ben jött létre, mint a Munkásmozgalmi Intézet alosztálya. Az intézmény 1957- ben lett önálló. Ettől az időtől fogva a tudományos kudószítette. — A kiállított anyag töredéke annak, ami a múzeumban évek alatt összegyűlt. Miként reprezentálják mindezek a történéseket? fordulójáról, a felsziaibadulas- ról, új világunk első hónapjairól, éveiről sokféle híradásunk van. Visszaemlékezések, tanulmányok, korabeli újságok, filmhíradók, irodalmi művek, történelemkönyvek segítenek a tájékozódásban, tudományos értékelések adnak útbaigazítást a ma már történelemmé vált események megértéséhez. „A felszabadulás órájától kezdve különös érzékenységgel lüktet Budapest humora: bármi volt is egy politikai, kulturális, közéleti esemény komoly, vagy éppen komor mondanivalója, utána másfél órával már készen volt róla vicc is” — írja Erőss László A pesti vicc című kötetében. * * » A mindenből kifosztott városban az élelmiszerhiány még ;iz ostrom után is hosszú ideig gondot jelentett. Ekkor kezdődött a cserevilág: sokan vidékre jártak cserélni, használati tárgyaikat, ruháikat adták el ennivalóért. A következő viccek ebből a témakörből valók: — No, de Klolfák úr! Kézzel eszik? Hiszen magának gyönyörű étkészlete van. — Mit gondol, miből vettem ezt az ébédet? — Meghalt a nagymenőm. Egy élő liba maradt utána mindössze. — Végrendeletet csinált? — Igen. Enyém a zúza! * * * Ágyneművel, fehérneművel felipakolt asszonyt szólít meg a szomszédja: — Mi az, Libuckáné, költözködik? — Nem, megyek a pékhez kenyérért! • * * — Nahát, Lajos, hogy te milyen könnyelmű vagy! —Miért, mi van? — Egy kockacukor van a Misiké kezében ... És ha lenyeli ? * * * Ballag a prímás az utcán. Jön szembe a brácsás. — Mi baj, koma? — Most voltam az igazoló bizottságnál. Eltiltottak, nem muzsikálhatok. — Aztán miért nem? — Kérdezte az elnök: húztam-e azt a nótát, hogy Horthy Miklós katonája vagyok. Mondtam, húztam. — Emyje, te. hát miért nem tagadtad le? — Nem lehetett. Neki húztam. * * * — Van egy eladó ingem. Mit kaphatok érte? — Milyen színű? — Zöld. — Akkor két évet. * * * — Hogy vagy, öregem? — Köszönöm, megvagyok. És te? — Én még nem vagyok meg, de már köröznek! * * * Felsóhajt a segédházfelügyelő felesége: — Ezt a pechet! Az uramat tegnap nevezték ki államtitkárnak. A franc egye meg, ha nem ez a rendszer van, én most méltóságos asszony lehetnék ! * * * Példa a gyors ütemben növekvő inflációra: — Mennyi a pontos idő? — Nézd meg, mennyibe kerül a cukor a szemközti fűszereséi! — Huszonnyolcezer pengő. — Tíz órakor még csak huszonnégy ezer volt. Akkor most fél tizenkettő! * * * 1945-ben a Ludas Miatyi kérdezte: Melyik a legdemokratikusabb ruhadarab? Válasz: Az Amazon melltartó. A csüggedőket felemeli, a szétbúzókat összetartja, a hatalmaskodókat elnyomja. Akadtak, akik nem a demokrácia győzelmének szurkoltak, így hát úton-útfélen ócsárolták. A következő vicc hőse is ezt tette: Krausz bácsi notórius rémhírterjesztő. Amikor harmadszor viszik be, ráijesztenek. Kiviszik az udvarra, bekötik a szemét, és vaktöltéssel a levegőbe lőnek. Az esemény után reszkető inakkal kivánszorog az utcára, meglátja az egyik ismerőst!, és odiainti: — Mondok magának valamit, Szabó úr, de ne ad'ja tovább! Képzelje, ezeknek még töltényük sincs! * * * Végül egy kedves anekdota 1945-ből. Gaál Franciska, a népszerű színésznő mesélte a Ludas Matyi munkatársának. Egyik újságíró ismerősöm meglátogatott moszkvai utazásom előtt: — Moszkvába készülsz, Franciska? — Igen. — És gondolod, hogy el is fogsz jutni oda? — Miért ne? — Nana, Franciska! A németek is ezt mondták ... * * * Korabeli újságokból és vicclapokból gyűjtötte: Kiss György Mihály
