Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

6

Somogyi Néplap

1986. április 4., péntek

AZ IFJÚSÁG ÉLETE

Tavasz

ünnepi

ruhában

Miért van az, hogy mindig is történelmet írt a magyar tavasz? Mi az oka, hogy a magyar haladás mérföldköveit ebben a virágnyitó évszakban verték eleink a magyar földbe?

Hajlamos vagyok azt gondolni, a tavasz a történelem szükségszerű évszaka. Tények pártolják a véleményemet, 1848 március tizenötödike: zuhogó havaseső, köpenyeket átfagyasztó hideg, mindhiába mégis. Petőfi és Széchenyi naplójából, Kossuth feljegyzéseiből ismerjük a nyitány napját. Mit számítottak ilyenkor a kellemetlenkedő égiek. Országos nekibuzdulás kapott hangot Pesten, s tizenkét pont az idő arculcsapása volt.

Március 21-e. Mit gondoljon a ma embere. 1986-os év első tavaszi napján di- dergős a reggel. Nincs még itt a matrózblúz és a kigombolt fehér ing ideje. Éjjel hó esett (!)

Látom a régi képen, a börtönben kopaszra nyíri Kun Béla is zakóban szól a fővárosi emberekhez. Kalap, zakó mindenkin, néhányu- kon felöltő. A nyitott autókban robogó katona- és munkáskövetek nem időzhettek el a csalfa meteorológiánál. Új törvényeket kellett alkotni, míg közben pusztultak a „múlt megkövölt hieroglifái". Munkáshatalom, föld, szabadság és mit csípős márciusi szél.

Ugyancsak a képről látom: a cövekverő magyar paraszt sem meztelen felsőtesttel mérte élete első saját parcelláját. Olyan belső lázzal mondott igent, amit ma már csak az öreg parasztemberek beszédéből lehet érezni, ha a törékeny parasztmúlt került szóba.

Vallatom magamat, mi hát a forradalmi tavaszok nyitja. A nyomasztó télből kapott lángra az ifjak világalakító heve. Gondolkodom azon, hogy mit is csináltak történelmünk férfihősei _ a dicső tavaszokat megelőző télen ?

Kossuth az 1847 őszén nyílt utolsó rendi országgyűlés makacs vitáit szemléltette elégedetlenül. Egyeséges ellenzéket akart kialakítani, amely már nem éri be a részleges közteherviseléssel, a nemességet kárpótló tökéletlen örökváltsággal és az ősiség módosításával. Elsöpörni a feudális múltat, megszerezni a szabadságot, alakult ki negyvennyolc tavaszára a kossuthi jelszó. Széchenyi is az országgyűlésen van, a magyar vasúttervekbe veti bele magát.

Petőfi fiatal házas, egy hideg pesti lakásban fagyos- kodik és a Pilvaxban vitázik. Figyelemmel várja az országgyűlés eredményeit és ekkor írja Az országgyűléshez című versét, amiben „Hiába minden szép és jó beszéd, Ha meg nem fogjátok az elejét, Ha a kezdeteknél el nem kezditek, Sajtószabadságot szerezzetek."

Most, majd 140 évvel később újra sajtótörvényt alkotott az országgyűlés.

1918 novemberében Kun Béla Moszkvából Pestre jön és megalakítja a KMP-t. Agitál, szervez, harcol, míg csak februárban börtönbe nem zárják. A fogságból is irányít, s hamarosan kiszabadítja a Tanácsköztársaság.

Az 1945-ös forradalmi tavasz előtt ötéves hosszú tél volt. A fasiszta Magyarországon illegalitásban küzdöttek a magyar tavasz ková- csolói.

S akarhatunk-e szebb feladatokat, a mai magyar tavaszban is, mint munkánkat becsesen ellátni. A jövő tavaszának hangján megszólaltatni a jelent, ahogy a történelmi múlt megköveteli.

Belies József

Csak fél a siker fél lendülettel

Egy szakrajzóra lehet jó is, meg rossz is, de annyira semmiképpen sem izgalmas, hogy a diák ne örülne, ha nem muszáj részt vennie rajta. Takács Zoltán, az 503- as Ipari Szakmunkásképző Intézet másodikos mechanikai műszerész tanulója pedig kifejezetten boldog volt, amikor tanára kihívta az óráról, mert olyan eseményről számolhatott be, amely nem mindennapos egy tizenhét éves diák életében.

Ritkán kézbesít a posta a Művelődési Minisztériumba szóló meghívót. A budapesti Szalay utcai impozáns épület előtt Takács Zoltánnak is elszorult a szíve, főleg, amikor megtudta, hogy minden megyéből csak egy szakmunkástanuló lesz jelen az ünnepségen. Életében a legszebb pillanat volt eddig, amikor márciusban átvehette az ifjúsági szövetségben végzett munkájáért a miniszteri dicséretet.

Az, hogy valaki ki szeretne lógni a sorból, lehet rossz is, és lehet jó is. Rossz, ha nem ügyel a lépésekre, ha egyszerű magamutogatásból vállalkozik meghökkentő dolgokra, és jó, ha a lelket bántja a középszerűség tudata, és okossággal, tenni- akarással akar változtatni rajta.

Takács Zoltán nem bírja a szürkeséget. Próba elé állította magát, okosan felmérve, mi az, amit esetleg jobban tudhat, mint a többiek, amiben ő maga is példává válhat. Rájött, hogy messzire tartó vágyakat kell egyensúlyba hoznia, nem

ruhát viselnek az iskolák tanulói, így ilyen alkalmakkor is ebbe öltöznek.

— Milyen nagyobb ünnepek vannak még Ghánában?

— Ugyanúgy ünnepeljük a karácsonyt, húsvétot, mint Magyarországon, valamint május elsejét.

— Egy sok törzsből álló nemzetet mi tarthat össze?

— Kilenc nagyobb törzs van Ghánában. Régen valamennyi nomád volt, oda vándoroltak, ahol könnyebb megélhetést találtak. A Felső-Volta felől érkező ellenséggel szemben azonban mindig közös erővel kellett föllépni, hiszen a történelem során töibb ízben próbálták idegen népek rátenni a gazdag ghanai aranylelőhelyekre a kezüket. Ezek a harcok hozták közelebb egymáshoz a törzseket.

elégedhet meg a máról holnapra szóló, néha kétséges értékű sikerekkel. Közepes tanulóként végzett a Tóth Lajos Általános Iskolában, és úgy vélte, az a legkézenfekvőbb, ha olyan továbbtanulási lehetőséget választ magának, ahol tisztességgel helyt tud állni. Így került a szakmunkásképző intézetbe, mechanikai műszerésznek. Kereste a lehetőséget, hogyan lehetne kiugrani a többiek közül, s nagyon hamar segítőre talált.

Volner Zsuzsa, az iskola KISZ-bizottságának titkára hasonló módon, két lábbal áll a talajon. Négyszázötven KISZ-tag van az iskolában, és a titkár, felmérve a lehetőségeket, úgy vélte: negyven aktíva és tíz—tizenkét irányító már csodákra képes egy ilyen csapatban. Kiválogatta, és megnyerte hát azokat a diákokat, akik felelősséggel tudták vállalni a mozgalmi munkát, és nem tévedett. Bizonyítja ezt az ötödszörre elnyert kiváló minősítés és Takács Zoltán miniszteri dicsérete. Bizonyítják a párttagok sorába ajánlott tizenévesek, akik friss szakmunkás-bizonyítvánnyal és felnőtt akarással indulnak az életbe.

Mi leszel, ha nagy leszel? Ilyen kérdésre Takács Zoltán már csak legyinteni tud. Természetesen lehetne mechanikai műszerész is, mondjuk a Tungsram Elektronikai Gyárban, ahol most tanuló, de ő inkább úgy véli: megkísérli a fölvételit a tiszthelyettesi iskolába, s leérettségizik. Amikor átadták a kitüntetést, a kísérő szavakban elhangzott: ez egész életre meghatározó jutalom, amitől sohasem szabadulhat az. ember. További életét, sorsát megjelölő, a lécet egyre magasabbra állító kötelesség. Példát kell mutatni, mert a meghátrálás lehetséges ugyan, csak éppen utána rossz érzés fésülködés közben a tükörbe nézni.

— Édesapám beteg, szanatóriumban van — mondja Takács Zoltán. — Mikor megtudta, milyen boldogság ért, azonnal táviratozott: „Fiam, életem legszebb pillanatát szerezted ezzel”. Hát lehet ezek után meghátrálni? A KISZ XI. kongresz- szusára készülve azt mondják, új szelek fújnak majd az ifjúsági mozgalmi munkában. Változások lesznek, talán a KISZ-tagok száma is csökken. Ügy érzem, ez nem baj, hiszen ahhoz, hogy jó mozgalmi munkás legyen az ember, meggyőződés kell. Értelmes célok és teljesíthető feladatok, az életkornak és a rátermettségnek megfelelőek. Ha eleve megalkuvásra kényszerülünk, fél lendülettel csak fél sikert érhetünk el.

Klie Ágnes

KI A TERMÉSZETBE!

Gustav Azu - Ghana szülötte

A nagyberki általános iskola esete olyan, mint azé az emberé, aki egy százliteres hordóba kétszáz liter bort akart önteni. Már 1978-ban tudták, hogy szűk lesz a hely, legalább 16 tanteremre lenne szükség, de a terv tizenkettőt írt elő, s a szabály az szabály, változtatni nem lehetett rajta.

Ezért aztán minden osztályteremként elfogadható helyiségben tanítanak, háromszáznegyven gyerek jár most az iskolába, és ez a létszám még emelkedik. Ezért aztán nem csoda, hogy az úttörőcsapat otthonából is tanterem lett, s ha Farkas József, a csapatvezető nem lenne ezermester, a szabad ég alatt tarthatnák a csapatgyűléseket. Farkas József azonban ötletes ember, helyre kis bungalót fabrikált össze a zsibongó mellett, itt kapott helyet a stúdió is. Az 1061-es számú Dózsa György úttörőcsapat előkelő helyet vívott ki magának a megyében, elnyerték a kiváló minősítést is. Most április 4-e megünneplésére készülnek. A csapat- vezető elöljáróban elmondta, hogy eddig a községet is bevonták az ünneplésbe, most viszont háromnapos felszabadulási emlékprggramot szerveztek, a jelszó: Ki a természetbe.

— Jó lenne élenjáró úttörőkkel is beszélni — kockáztatom meg a kérést, igazából nem remélve a sikert, tekintettel arra, hogy jócskán benne járunk a dél- előttben, s az iskolában javában tart a tanítás.

— Rengeteg kitűnő úttörőnk van, mégis, kiket hívjak? — morfondírozik a

csapatvezető, aztán megkérdezi: — Jó lesz, ha azokat kérjük a csapatszobába, akik tavaly, a gyermeknapon kiváló úttörők lettek? Máris felhangzik a hangosbemondóban a felhívás. Pár percen belül öt kislány érkezik, kicsit meglepő, hogy fiú egy sem. A lányok nevetnek : — Persze, vannak úttörőfiúk is, de ők nem olyan jó szervezők, mint mi.

— Mindig csak játszanának — legyint felnőttesen Csonka Judit, az úttörőtanács titkára.

Egymás szavába vágva mesélik, hogy születésnapi staféta zajlik az iskolában, az úttörőmozgalom negyvenedik évfordulójának tiszteletére. A rajok egymásnak készítenek feladatokat, s száz pont a legtöbb, amit el lehet érni. Júliusban lesz az értékelés, a CSUT majd kitalál valami klassz jutalmat, még nem tudják, mi lesz az,

de táborozás, az biztosan lesz benne.

— Az a legjobb — mondja Kiss Zita —, hogy közösségben él az ember, és nincs egy unalmas perc, sohasem.

Kordé Annamária szintén a táborozás mellett teszi le a voksot.

— Tavaly Fonyódligeten voltam, aktívaképzőben, ahol megtanítottak arra, milyen a jó őrsvezető. Most már én is másképpen dolgozom, régen mindent magam akartam csinálni, most bevonom a többieket is, így sokkal nagyobb élményt jelent minden programunk.

— Mi lesz hát a háromnapos úttörőprogram? — érdeklődöm a lányoktól.

— Minden raj önállóan állítja össze a programot — mondja Boczonári Katalin. — Lesznek majd meglepetések is, különösen nehéz feladatokat ötlünk ki egymás számára, aztán lesz terepverseny, gyalogtúra. A vezérmotívum természetesen az, hogy a három nap alatt mindenkinek felszabadulási emlékeket is kell gyűjtenie. Huszonkét raj van az iskolában, éles lesz a verseny.

Ahogy beszélnek a várva várt három napról, kipirosodnak az arcok, izgatottan csillognak a szemek. Rup- pért Éva azt mondja, a csapatban annyi, de annyi barátra tehet szert az ember, segítik egymást, s mindig biztos lehet az ember a másikban.

— Az a legfontosabb, hogy tiszteljük a másikat — mondja —, s ilyen nagy közösségben ez nem is lehet másképpen.

K. A.

A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolán beszélgetünk Gustav Azuval. Nagy távolságot jár be képzeletünk, hiszen nem éppen a szomszédból érkezett. Ghana szülötte, és harmadik éve van hazánkban. Mint nyelvtudása bizonyítja, nem is tétlen- kedte át az időt, mert folyamatosan tudunk érintkezni, ezen a számára cseppet sem könnyű nyelven. Arról esik szó, hogy milyen ünnepeket ülnek meg az országában, és hogyan történik arrafelé az ünneplés.

— Ghánában sok nyelv van, és sok törzs. Ez látszólag azt eredményezi, hogy a szokások is különbözőek. Ám a nagy ünnepek mégis közösek. Március hatodikán ünnepeltük függetlenségünk kivívásának évfordulóját. 1957-ben vívta ki hazám a szabadságát. Láttam már itt május elsejei fölvonulást, nagyjából így néz ki nálunk

is egy-egy hasonló ünnep. lönbözik mondjuk egy acrai Az iskolák, gyárak, üzemek (Ghana fővárosa) fölvonulás közösen vonulnak föl. Kü- abban, hogy nálunk egyen-